Kereső toggle

A MeH és az Ecostat számításai

Érettek vagyunk az EU-csatlakozásra

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Meglepő és egyben hízelgő eredmény született a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) és
az Ecostat Gazdaságelemző és Informatikai Intézet közös felméréséből. A közösen
kidolgozott tanulmány kísérletet tesz arra, hogy megmérje az EU-érettségünket.
Tizenkét makrogazdasági adatsort súlyoztak kétféleképpen a számításkor. Az egyik
szerint már érettek vagyunk, a másik szerint pedig több mint háromnegyed részben elértük
az EU-tagsághoz szükséges fejlettségi szintet. A Hetek felkérésére az eredményt az
MTA Világgazdasági Kutatóintézet európai uniós szakértője, Dezséri Kálmán főmunkatárs
véleményezte.

Hivatalosan nincsen olyan mutató, amelyik a csatlakozásra váró országok felkészültségét
jelezné, s az EU mindeddig elutasította egy ilyen kritériumrendszer kidolgozását –
mondta a szakértő. Nem véletlen, hiszen a felkészülés területe igen széles, a
gazdaság számos aspektusát öleli fel, s ezek egyetlen számmal való értékelése módszertanilag
nemcsak nehéz, hanem igen kétséges is lehet. Dezséri szerint egy mutató, amely az EU-érettséget
jelzi, hasznos lehet, de ennek módszertanilag is ki kell állnia a bírálatot. A most
kialakított mutató s az ennek alapján született eredmény politikailag rövid távú célokat
tud csak szolgálni: igazolni akarja a jelenlegi kormány politikáját, miközben elfedi
a hosszabb távú felkészülési feladatokat és buktatókat; egy nemzetközi összehasonlításban
való alkalmazása és a diplomáciai tárgyalások során való felhasználása esetén ráadásul
még feszültségeket is teremthet a csatlakozni kívánó országok között. Egészen
biztos – szögezte le Dezséri –, hogy az EU sem lesz vevő e mutató jelenlegi formájára.
A szakértő szerint a számítással kapcsolatban számos alapvető gond van. Az egyik
legfontosabb, hogy a 12 mutató (az egy főre jutó GDP, a GDP növekedési üteme, a
lakosság fogyasztása, az értékpapírhozamok, illetve a felhalmozás, az ipari termelés
és a kiskereskedelmi forgalom növekedési üteme,

továbbá az infláció, a munkanélküliségi ráta, a külgazdasági egyensúly alakulása,
valamint a GDP százalékában számolt költségvetési hiány és az eladósodás) közül
öt a gazdaság növekedésének dinamikájához kapcsolódik. A növekedési ütemek
pedig még nem jelentenek fejlettségi színvonalat.

További probléma, hogy a 12 mutató egyike sem érinti a hatékonyságot, a gazdaság
termelékenységét, ami az egyik alapvető mutatója lehet két gazdaság összehasonlításának.
Más mutatók is alkalmazhatóak lennének arra, hogy a fejlettség s ebben az esetben az
EU-érettség elemzése sikeresebb legyen. A mutatók között vannak olyanok is, amelyek
az egyensúlyokat mérik. Ezek viszont nem igazán a fejlettséget, a versenyképességet,
hanem inkább a gazdaság pillanatnyi stabilitását, az EU-gazdaság ciklusával való összhangját
vagy annak hiányát jelzik.

A 12 mutató között egyáltalán nem találhatóak olyanok – állapította meg Dezséri
–, amelyek arra utalnának, hogy mennyire versenyképesek a magyar gazdaság különböző
szektorai az egységes belső piacon. Nem szabadna elfelejtkezni a mezőgazdaság válságos
helyzetéről, az iparpolitika kérdéseiről, a környezetvédelem költségnövelő
megvalósításáról, az elmaradott infrastruktúráról, a munkaerő szakképzettségéről,
a szociálpolitika különböző szempontjairól.

A MeH és az Ecostat kísérlete mindenesetre értékelendő, csak az eredmény lesújtó
– szögezte le a kutató.

Olvasson tovább: