Kereső toggle

Perelnek az arisztokraták

A Lloyd s: a törvényes lopás mintája

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

"A Lloyd\'s erősebb, mint a kormány. Ez nem az az Anglia, amit mi ismertünk"
– mondta kétségbeesetten egy lóvá tett földbirotkos. Nem véletlen, hiszen sokan a
20. század legnagyobb kereskedelmi és pénzügyi bűncselekményét vélik felfedezni a
Lloyd\'s Bank közel egy negyed százada tartó kálváriájában. A patinás angol bankról
csak az utóbbi néhány évben derült ki, hogy komoly gondokkal küzd és a fennállása
is veszélybe került. A 300 éves Lloyd\'s azonban nem csupán egy pénzügyi társaság,
hanem az angol nemzeti identitás része, ezért egész Nagy-Britannia számára felettébb
kellemetlen az emberi áldozatokat is követelő pénzügyi botrány. A történetnek
pedig még messze nincs vége.



A Lloyd\'s gurui. Fényűzés és szemfényvesztés    Fotó: MTI

A Time magazin beszámolója szerint a Lloyd\'s az életbiztosítások szülőatyjaként
éppen az életbiztosítások miatt került kilátástalan helyzetbe. A 30-as évektől az
Egyesült Államok azbesztelőállító üzemei és ezáltal azok dolgozói a terület
specialistájának számító, makulátlan hír? angol bankkal kötöttek számukra igen
kedvező feltételekkel, gyakorlatilag korlátlan öszszeghatárral életbiztosításokat.
A század elején az azbesztről még nem tudták azt, amit ma már milliók a saját bőrükön
tapasztalnak, hogy tüdőrákot és súlyos, hosszan tartó mérgezést okoz, azok számára,
akik huzamosabb ideig belélegzik a ránézésre ártalmatlannak tűnő azbesztport. A
bank vezetői előtt is csupán a 70-es évek közepe felé lett nyilvánvaló, hogy az észak-amerikai
üzemekben folyamatosan bekövetkező megbetegedések és halálesetek időzített bombaként
ketyegnek a Lloyd\'s feje fölött, ugyanis a folyamatosan jelentkező kárigények a század
végére meghaladják a 100 milliárd dolláros összeget, ami teljesíthetetlen még az
addig komoly nyereséggel működő pénzintézet számára is. A Lloyd\'s ráadásul a
nagyobb profit érdekében nem is kötött a biztosítási szakmában szokásos
viszontbiztosítást, ami által a tragédiából fakadó veszteségek terhét más biztosítókkal
megoszthatta volna.

A 70-es években a bank vezetői előtt megjelenő apokaliptikus kép, miszerint a Lloyd\'s
prognosztizálható csődje az egész brit nemzetgazdaság összeroppanását idézheti elő,
ma irreálisnak tűnik, de akkor valószínűleg volt egy ilyen verzió. Ezért a vészharangok
meghúzása helyett, ügyelve a bank jó hírére – ami egyben a fennmaradás alapja –
titkosították az "azbeszt-ügyet" és újabb befektetők után néztek. Új befektetőket
pedig könny? volt találni, hiszen a Lloyd\'s teljesen speciális helyzetet élvezett a
piacon – jegyezte meg a Time. Az elit és az arisztokrácia bankjaként számon tartott
intézményhez megtiszteltetés volt magánbefektetőként csatlakozni, az úgynevezett
Nevek (United Names Organization) körébe, akik a busás haszon reményében személyi
vagyonukkal is garanciát vállaltak a Lloyd\'s szindikátus által kibocsátott életbiztosítási
kötvények aláírásával. "Az iskolában azt tanultuk, hogy semmi sincs tiszteletre méltóbb,
mint a Lloyd\'s. Meg voltam hatva, hogy a tagja lehettem" – meséli egy kárvallott
amerikai feleség. Ők semmit sem tudtak az "időzített azbesztbombáról", ugyanis a
bank könyveléseit bizonyos jelek szerint éveken keresztül meghamisította. Anthony
John South, brit biztosítási szakember, a Lloyds egykori munkatársa (1968-tól
1994-ig), halálát megelőzően bíróság előtt eskü alatt tett vallomást arról,
hogy 1982 óta illegális könyvelési technikákkal rejtették el a brit parlament és a
befektetők elől az azbesztmérgezés miatt évente duplázódó és gyakorlatilag a csődöt
jelentő kárigényeket. A befektetők egy jelentős része úgy érzi, hogy csalás áldozata
lett, ezért a Nevek közül most többen összefogtak és pert indítottak a Lloyd\'s
ellen az angol Legfelsőbb Bíróságon. A Nevek között valóban sok nagy név szerepel,
akik vagyunuk egy részével vállaltak kezességet. Például Edward Heath, egykori
miniszterelnök, Frances Kydd, Diana hercegnő édesanyja, Charles Schwab, közismert tőzsdebróker,
valamint Camilla Parker Bowles, a walesi hercegség leendő úrnője, akik összesen 7
millió dollárt buktat a jóhiszeműségen. Mellettük számtalan orvos, üzletember és
ügyvéd teljes vagyonával kezeskedett a Lloyd\'s biztosításokért. Ők egy súlyos
csalás áldozatainak tartják magukat, a bank ezzel szemben állítja, hogy semmi törvénysértő
nem történt és teljes erőbedobással készülnek a tárgyaláson álláspontjuk megvédésére.
Ennek ellenére a bank jelmondata, "a bizalom mindenek előtt", úgy tűnik, soha többé
nem lesz hiteles.

Az azbesztbomba veszélyének felismerésével a Sturge Holding nev? cég kispénz?
embereknek is árulta a Lloyd\'s befektetéseit, azaz annak tudatában szerzett milliárdokat,
hogy pár éven belül csúnyán ráfizetnek majd ügyfelei. Miután a Sturge Holding
egyik vezetője a Lloyd\'s igazgató-helyettesi székébe került, a Lloyd\'s csendben
kiegészítette befektetőivel kötött szerződéseit egy záradékkal, melyben kikötötték,
hogy bármely vitás kérdést Angliában, a brit törvények alatt kell rendezni. A
befektetők mit sem tudtak arról, hogy négy évvel korábban a brit parlament
gyakorlatilag minden peres üggyel szemben védhetővé tette a céget Angliában.

Bár a 80-as évek második felében többek számára nyilvánvalóvá vált, hogy nem
csupán egy-két "rohadt almáról" van szó, hanem az egész fa romlott. A biztosítóba
vetett bizalom azonban mégsem rendült meg, sőt megerősödtek a politikai kapcsolatok.
A Lloyd\'s befektetői közé csábíthatta Airlie grófját, a királynő egyik fő
tisztségviselőjét, a brit alsóház mintegy 50 tagját, a lordok közül pedig több százat.


A komoly válság első félreérthetetlen jelei 1991-ben jelentkeztek, amikor fény derült
a három évvel korábbi 980 millió dolláros veszteségre. (A bank mérlegét mindig hároméves
csúszással tették közzé!) Sok befektető túl későn ébredt rá, hogy teljes vagyonával
felel. Verne Ballard kaliforniai befektetőnek – aki 1 millió dollárt érő háza
elvesztése után egy lakókocsiban kötött ki – a Sturge Holding egyik vezetője így
válaszolt: "A Lloyd\'s egy felhatalmazás a lopásra. Ez egy törvényes lopási módszer."
Ballard nem volt egyedül hatalmas veszteségével. Egy független szakértő legalább
23,8 milliárd dollárra becsülte azt az összeget, amelyet 88 és 92 között csaltak ki
tőlük.

Az angol rendőrséget elárasztották a Lloyd\'s-nál történt csalásokról szóló
bejelentések. "Minden irányból ugyanazokat az információkat hallottuk" – emlékszik
vissza a Time magazinnak egy magas beosztású rendőrtiszt. A nyomozás során a bank
vezetése azonban nem sok együttműködést tanúsított. "Ilyen esetekben a vezérigazgatók
majd\' összetörik magukat, hogy segítsék a rendőrség munkáját" – folytatja,
itt viszont nem akarták tisztára mosni a céget, inkább eltitkoltak a rendőrség elől
mindent. Az Egyesült Államokban a perek egyre magasabb szintre kerültek, s arra is fény
derült, hogy a befektetők Citibanknál elhelyezett letétjeik sem maradtak érintetlenek.
Valójában a Lloyd\'s a befektetők szerződései és a Citibankkal kötött megállapodás
megszegésével "vett kölcsön" X befektetőtől, hogy Y felé teljesítse kötelezettségeit,
s így tovább. Az ügy odáig jutott, hogy 1995-ben brit parlamenti bizottság is vizsgálta
a Lloyd\'s feltételezett visszaéléseit, s az alsóház egyes képviselői is vétkesnek
találtattak, ők azonban azzal védekeztek, hogy őket is érték veszteségek. Hogy
mennyi, az sohasem derült ki.

A perek közepette a Lloyd\'s továbbra is hajtotta a pénzt befektetőitől, és ez számos
tragédiához vezetett. Roy Bromley, aki 1977 óta a Nevek tagja, mellenlőtte magát
londoni lakása ablakában. Richard Burgoyne-t, aki súlyos veszteségeket szenvedett két
éven keresztül, családja találta meg holtan otthonában. Margaret Jones brit ügyvéd
és rendőrbíró gázzal mérgezte meg magát, Harold Westont, egy neves ügyvédet a lépcsőkorlátról
lógva találta a felesége, Charles Bailey és Fred Yeo, két kanadai befektető szintén
felakasztotta magát. Sir Richard Fitch, brit tengernagy pedig autója kipufogógázával
mérgezte meg magát. A Lloyd\'s-hoz kapcsolódó öngyilkosságok számát tizenkettő
és harminc közé teszik. Sokan ugyan nem jutottak el odáig, hogy végezzenek magukkal,
azonban elvesztették mindazt, ami számukra a biztonságot nyújtotta.

A számtalan vizsgálat, nyomozás és per ellenére sem történt mindezidáig semmi. A
Lloyd\'s Houdinihez méltó ügyességgel szökik meg minden felelősségre vonás elől.
A helyzet csak bonyolultabbá vált a választások előtt, hiszen John Major pártjából
megközelítőleg ötvenen tartoztak a Lloyd\'s Nevek körébe. A banki csalások egyik
áldozata, egy brit földbirtokos így vonta le a következtetést: "A Lloyd\'s erősebb,
mint a kormány. Félünk. Az emberek meg vannak ijedve. Ez nem az az Anglia, amit mi
ismertünk."

Olvasson tovább: