Kereső toggle

Nagy-Britannia kilép az EU-ból

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az Egyesült Államok fontolgatja, hogy felajánlja Nagy-Britanniának az
Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezményhez, azaz a NAFTA-hoz való csatlakozás
lehetőségét – tudósít a brit The Daily Telegraph. Az ötlet pozitív fogadtatásra
találhat Londonban is, a csatlakozás azonban csak akkor jöhetne létre, ha a
szigetország elhagyná az EU-t. A javaslat értelmi szerzője, Phil Gramm republikánus
szenátor felkérte a nemzetközi kereskedelemmel foglalkozó bizottságot: készítsen
tanulmányt Nagy-Britannia csatlakozásának várható hatásairól. Míg Gramm már
támogatói között tudhatja néhány szenátortársát is, az óceán túloldalán még
csak találgatni lehet a reakciókat: sem a Munkáspárt, sem a konzervatívok nem
tervezik az EU-ból való kiválást.

A brit napilap emlékeztet: az amerikai kongresszus elnöke tavaly azt hangoztatta:
támogatná, ha a törvényhozás Nagy-Britanniának társult NAFTA-tagságot ajánlana
fel. Mint mondta: "Biztosítanunk kell a briteket afelől, hogy még mindig vannak
barátaik az Atlanti-óceán túlpartján." Egy tekintélyes amerikai szenátor
nemrégiben úgy nyilatkozott: Nem érti, miért kellene a briteknek "bilincsbe verniük
magukat" a magas európai munkanélküliség és a lassú növekedés miatt.
Hozzáteszi: "Ha csatlakozni akartok hozzánk, szívesen látunk titeket."

Nagy-Britannia valóban több területen közelebb áll az újvilághoz, mint az öreg
kontinenshez. A nyelvi és a történelmi kötődéseken túl észak-amerikai kereskedelmi
kapcsolatai is messze a legszorosabbak az európai államok közül. Az uniós adó- és
társadalombiztosítási harmonizáció sokkal nagyobb átalakításra kényszeríti a
brit intézményeket, mint amit a hasonló, angolszász modellekhez való alkalmazkodás
jelentene. Nem beszélve az euró-szkeptikusok által sokat hangoztatott nemzeti
szuverenitás kérdéséről, hiszen az EU-ellenzők úgy tartják: nincs az
integrációnak egyetlen olyan reális változata sem, amely a döntési jogkörök
jelentős részét ne helyezné át Brüsszelbe vagy Strasbourgba. Az uniós intézmények
pedig angolszász mércével mérve sem nem demokratikusak, sem nem elszámoltathatóak
– hangoztatják az ellenzők. A NAFTA viszont – lazább integrációs forma lévén
– nem várja el tagjaitól, hogy lemondjanak bel-, kül- vagy gazdaságpolitikájuk
irányításáról.

A brit ellenzék feje, William Hague azonban máshogy képzeli a jövőt. A nyár elején
ugyan bátorította az amerikai–brit szabadkereskedelemről szóló tárgyalásokat, ma
azonban már ennél is tovább megy. Nem tartja ugyanis szükségesnek Nagy-Britannia
kiválását az EU-ból, mert szerinte a távlati cél a globális szabadkereskedelem,
amely szerinte már akár 2020-ra megvalósítható lenne.


Az észak-amerikai térség integrációjának gondolata a 70-es évek második
felében kezdte el komolyabban foglalkoztatni a kanadai, mexikói és egyesült államokbeli
politikusokat. Északi szomszédjával az USA 1988 januárjában írta alá a
szabadkereskedelmi egyezményt, amely a vámlebontást, a beruházások és a szolgáltatások
liberalizálását, valamint a mezőgazdaság és az energiaszektor termékeinek szinte
teljesen szabad mozgását biztosítja. Mexikó 1992-ben csatlakozott az egyezményhez,
amely ettől kezdve az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (NAFTA) nevet viseli.

Olvasson tovább: