Kereső toggle

Hasznos tanácsok

Lízing vagy tartós bérlet

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A köznyelvben elterjedt a lízingelés fogalma, és gyakran használják akkor is,
amikor tulajdonképpen nem is lízingről van szó, csupán egy normál banki kamatozású
hitelről. Autóvásárlás esetén lízingről akkor beszélünk, amikor valamilyen
gazdasági társaság (elsősorban kft.-nek vagy rt.-nek ajánlott) egy gépjárm?-finanszírozással
foglalkozó banktól díj ellenében autót vesz bérbe. A szerződés ideje alatt a
tulajdonjog a lízingbe adóé marad, a használat során felmerült kár a lízingbe vevőt
terheli. A szerződés lejártával lehetőség van a gépkocsi tulajdonjogának megszerzésére.
Előnye, hogy a lízing díját a gazdasági társaságok költségként kezelhetik.

A forint alapú lízing ma már teljesen visszaszorult. A devizaalapú lízinget elsőként
az Euro Leasing Rt. dolgozta ki, ami a forintalapú konstrukcióhoz képest rendkívül
kedvező, olcsó kiindulási feltételeket nyújt. A konstrukció kamata viszont havonta változó,
a devizahitelek kamatainak változásától, valamint a DEM árfolyamának változásától
függ. A jelenlegi közgazdasági helyzetet – csúszó leértékelés, infláció –
figyelembe véve nagy a valószínűsége annak, hogy a havi törlesztőrészletek
folyamatosan emelkedni fognak, és ez a devizaalapú lízing leggyengébb pontja. Akkor érdemes
tehát ezt a konstrukciót választani, ha azt tekintjük fontosnak, hogy az első időszak
terhei minimálisak legyenek, és úgy ítéljük meg, hogy jövedelempozícióink
folyamatosan javulnak, és vállaljuk a növekvő havi fizetési kötelezettségeket.

Az utóbbi időben előtérbe került a tartós bérlet. A devizaalapú lízingnél egy árnyalattal
összetettebb, de "testreszabottsága" miatt a bérleten alapuló hitelformák közül
ez a legközkedveltebb. Közrejátszik ebben még a bérleti díj (a törlesztések) kiszámíthatósága
is. A törlesztési konstrukciót illetően nincs általános séma, a konstrukció az ügyfél
igényeihez alkalmazkodik, egyéni ajánlattétel keretében áll rendelkezésre.

A bérelt gépjárm? tulajdonjoga a szerződés lejártakor elvileg nem szerezhető meg,
ellenben a szerződéskötés kezdetekor kijelölt ún. harmadik személy a konstrukció végén
megvásárolhatja a gépkocsi maradványértéke, plusz 6 százalék kereskedői jutalék
ellenében. A maradványérték mértéke bankonként változó lehet, pl. a Merkantil
Bank esetében a gépkocsi vételárának 40 százaléka. A vásárláskor több adásvételi
szerződés megkötésére van szükség. Az egyikben a finanszírozó bank megveszi a márkakereskedőtől
az autót, hogy azt a továbbiakban az ügyfél számára bérbe adja. A másik a gépkocsi
visszavásárlásáról szóló szerződés, ami a bank és a márkakereskedő között köttetik.
Ebben garanciát vállal a márkakereskedő, hogy a gépjárművet visszavásárolja a
maradványértékben abban az esetben, ha a bérlő nem fizet, illetve a bérleti szerződés
lejárta után – a fentiekben említett – a bérlő által megnevezett harmadik személy
részére az autót a már leírt módon értékesíti.

A tartós bérlet esetén mindössze 13, 25, 36 havi futamidő közül lehet választani,
a saját rész pedig – ami az első befizetés – 30, 40, illetve 50 százalékos
lehet. A saját rész és a maradványrész közötti részt bérletként vagy a választott
futamidőnek megfelelően felbontva lehet fizetni.

Ezek a konstrukciók nem minden kereskedésben lelhetők fel. A lehetőségekről az értékesítő
ad információt. Egyes bankok azonban az értékesítőt személyesen érdekeltté teszik
saját ajánlatuk preferálásában, ebből kifolyólag nem mindig adnak objektív felvilágosítást,
ezért nem árt egy szerződéskötés megkötése előtt az adott bankoknál tájékozódni.
Már csak azért is, mert a bankok a közelmúltban a betéti kamatokat csökkentették,
de a hitelkamatokat nem. Így a magasan tartott hitelkamatokból bizonyos százalékú
kamatcsökkentések mértékében a bankok között verseny, így különbségek
alakulhatnak ki.

Olvasson tovább: