Kereső toggle

A Clinton-krízis és a világgazdaság

Bizonytalan idők

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az Egyesült Államoknak a világkereskedelemben és a nemzetközi tőkebefektetésben
elfoglalt meghatározó szerepe miatt évezredünk végére az USA olyan ország lett,
melynek belső folyamatai minden más országénál gyorsabban és erőteljesebben befolyásolják
az egész világgazdaságot. Az évtizedünket meghatározó jelenségek: a hidegháború
lezárulása, a szocialista rendszerkísérlet látványos csődje, az információs
forradalom és a gazdaság szédítő tempójú globalizációja (a tőke minden eddiginél
szabadabb áramlása) szerencsésen egybeestek az amerikai gazdaság immáron közel egy
évtizede tartó növekedési ciklusával.

Ez a jórészt Clinton elnök hivatali idejére eső, majdnem tíz éve tartó fellendülés
(Amerikában gyakorlatilag majdnem nullára csökkent az infláció, a munkanélküliség
évtizedes mélyponton van, és a vállalati eredmények – legalábbis nyár közepéig
– az egeket ostromolták) rendkívüli optimizmust ébresztett a gazdaság szereplőiben.
Amerika – elnökének "gyengeségei" ellenére is – a stabilitás és a prosperitás
szigetének tűnt a világ más tájain uralkodó viharokkal szemben. A belföldi fogyasztás,
a külföldi tőkebefektetés és az export is jelentős mértékben növekedett. Az
amerikai középosztály sokkal jobban él ma, mint öt éve. A személyes megtakarítások
rendkívül alacsony szinten mozognak, a lakosság többsége többet költ, mint valaha.
Clinton erre tudatosan céloz is majdnem minden beszédében, és úgy tűnik, választói
elsősorban ezért is néznek el sok mindent elnöküknek. A szabad verseny őshazájában,
ha kimondatlanul is, de mindenki szeretné elfelejteni a kapitalizmus ciklikus jellegét,
az utóbbi másfél évben azonban a "válság" kifejezés (függetlenül attól, hogy
"politikai", "gazdasági", "pénzügyi", vagy "bizalmi", esetleg "erkölcsi"
jelzőt kapott) elárasztotta a világot, és a Clinton-válságon keresztül belopózni látszik
az újvilágba is. A jelenlegi belpolitikai bizonytalanság a belföldi vásárlóerő csökkenésével
és a megtakarítási hajlandóság emelkedésével járhat, ami azonnal veszélybe
sodorhatja az amerikai gazdaság növekedését. Az elmúlt hónapban kézzelfogható
volt, hogy a forró tőke hurrá-optimizmusa egyik napról a másikra pánikba, mozgása
pedig a befektetésből kivonásba fordulhat, melynek hatására fejlődő országok valutái
veszíthetik el fizetőerejüknek akár a felét is. Jóllehet a fellendülés motorja a
belső kereslet, a rendkívül nyitott amerikai gazdaság kénytelen érzékeny veszteségeket
elkönyvelni a külpiacokon is. A Bank America, az USA ötödik legnagyobb bankja egy hete
330 millió dolláros veszteséget jelentett be a jelenlegi piaci bizonytalanságok következtében,
ami igazán erős jelzés arra nézve, hogy ezt a robosztus gazdaságot is képes
megsebezni a jelenlegi világgazdasági bizonytalanság.

A Clinton elnök magánéletének szennyes részleteivel elárasztott világsajtó és
internet, valamint az ezen csámcsogó emberek milliói azonban elfedik azt a feszültséget,
amellyel a kisbefektetők, az egyes cégek és a nyugdíjalapok pénzügyi elemzői
figyelik a példátlan fejleményeket. Az Egyesült Államok vezetőjének szerepét és
annak kettősségét jól érzékelteti az, hogy míg egyrészről felhívja a világ
figyelmét: a jelenlegi nemzetközi pénzpiaci bizonytalanság az utóbbi ötven év
legnagyobb pénzügyi kihívása, e bizonytalanság jó részéért ő maga felelős. Egyrészt
felszólítja az amerikai képviselőházat a Nemzetközi Valutaalap (IMF) rendkívüli 18
milliárd dolláros tőkeemelésének jóváhagyására, (hogy az segíthessen a pénzügyi
válságba jutott országokon), másrészről a lemondása vagy hivatalban maradása körüli
huzavona további kiszámíthatatlanságot és így óriási károkat okoz a világgazdaság
egészének. Az elnök szexbotránya miatt felbőszült republikánus ellenfelei által
uralt törvényhozás természetesen leszavazta az elnök 18 milliárdos tőkeemelési
javaslatát, ami azt jelenti, hogy az IMF nem tud hathatós segítséget nyújtani a világgazdasági
válság kezelésére.

A házasságtöréséért és hazugságaiért való bocsánatkéréssel együtt Clinton
határozottan kijelentette, hogy nem fog lemondani, mert továbbra is sikeresen akarja
szolgálni nemzetét és közvetve az egész világot. Miközben hétfőn az ENSZ-ben a
világterrorizmust ostorozó beszédét mondta, 22,5 millió amerikai figyelte tévén a vádbíróság
előtt tett 4 órás vallomását. Az ENSZ-ben felállva tapsolták meg beszédét a világ
vezetői, majd mindenki nagy megdöbbenésére a tanúvallomás közzététele után népszerűsége
nem hogy nem csökkent, hanem egyes felmérések szerint enyhén emelkedett is. Republikánus
ellenfelei azonban folytatják ellene a kíméletlen politikai harcot.

Miközben az utóbbi napokban Japán megkezdte bankrendszerének reformját, Oroszországban,
ha lassan is, de felállt és működni kezd az új kormány, a világ figyelme egyre inkább
Amerika felé fordul. Nyilvánvaló, hogy ebben a helyzetben a világ tőzsdéi még
szorosabban a Wall Street mozgását követik. Az eddigi nemzetközi válságtünetek enyhülésével
párhuzamosan erősödni látszik az amerikai elnök magánéletének közvetlen befolyása
a világgazdaság folyamataira.

Olvasson tovább: