Kereső toggle

Célegyenesben a közös pénz

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Célegyenesbe érkezett az Európai Monetáris Unió (EMU)
"tagtoborzása", miután valamennyi az euro bevezetésére
jelölt ország nyilvánosságra hozta tavalyi gazdasági
eredményét. Valószínűnek látszik, hogy Görögország
kivételével 11 ország részvételével indul el jövőre az
euro. Amíg a jelentések megosztják a nyugat-európai
közgazdászok véleményét – a német gazdaságkutatók és
politikusok egyenesen megkérdőjelezték a német jelentés
hitelességét –, addig a "latin országokban" tovább nő
az eurohívők tábora.

A jelentés szerint a Tizenötök közül tizennégy ország
teljesítette a feltételeket, három ország pedig – Dánia,
az Egyesült Királyság és Svédország – nem akar az EMU
tagja lenni. Görögország annyira alulteljesített, hogy most
nem jöhet számításba.

A tavalyi eredmények alapján március 25-ig kiértékelik az
egyes országok teljesítményét. Ennek alapján dől majd el,
mely országok lehetnek az EMU tagjai. Mind a 14 EU- tagország
teljesítette a költségvetési deficitre vonatkozó maximális
3 százalékot és a 2,7 százalékos inflációs küszöböt. A
legkétségesebb feltétel – az államadósság –
tekintetében viszont éles az eltérés. A bruttó nemzeti
össztermék (GDP) 60 százalékánál kisebb adóssághalmazt
csupán Luxemburg, Finnország és Franciaország teljesített.
Olaszország és Belgium esetében ez az arány a megengedett
közel kétszerese.

Magyarország a legoptimistább számítások szerint 2005-ben
tud megfelelni a maastrichti kritériumoknak, óvatosabb
becslések viszont ezt 10 éven belül nem tartják
valószínűnek. Leginkább a még mindig magas – tavaly 18,3
százalékos – infláció a kerékkötő, mivel ez az érték
tér el leginkább a megszabott értéktől (a kritériumokról
és az eredményekről lásd a táblázatunkat).

Thibault de Silguy, az EU brüsszeli bizottságának monetáris
ügyekért felelős főbiztosa szerint a tagországok – tavalyi
államháztartási deficitjeiket figyelembe véve –
"megfelelő irányba haladnak", de további
erőfeszítésekre van szükség gazdaság- és
pénzügypolitikájuk harmonizálása érdekében.

A nyugat-európai közgazdászok véleménye megoszlik a
"kiglancolt" gazdasági jelentésekről. A közgazdászok egy
csoportja ugyanis úgy látja, hogy egyes országok esetében az
eddigi teljesítményekhez képest meglepően jók az
eredmények. Kérdéses, hogy tartani tudják-e a jelenlegi
erőltetett menetet. Mások viszont úgy látják, hogy példa
nélkül való az az egység, ami az euro bevezetésére jelölt
országok között kialakult. Tartósnak vélik ezt az
összetartó erőt, nem tartanak attól, hogy úgymond leengednek
a tagországok, mivel az EMU-n belül közös stabilizációs
egyezmény szankcionálja majd azt az országot, amely nem
teljesíti a feltételeket.

Német gazdaságkutatók és a közös pénzrendszerrel szemben
kétségeket tápláló politikusok megkérdőjelezték a bonni
kormánynak a tavalyi államháztartási hiányra vonatkozó
adatait. A Szövetségi Statisztikai Hivatal és Theo Waigel
pénzügyminiszter azt közölte, hogy Németországban az
államháztartás hiánya a maastrichti szerződésben
határértékként megszabott három százalék helyett a GDP-nek
csak 2,7 százalékát tette ki. A berlini DIW gazdaságkutató
intézet szerint "teljesen érthetetlen" a statisztikai
hivatal és a kormány által pénteken közzétett adat, mely
szerint az államháztartás hiánya 2,7 százalékos volt. Az
intézet az első kilenc hónap hivatalos adatai alapján ugyanis
januárban arra az eredményre jutott, hogy az éves deficit 3,3
százalék lesz. Szerintük az utolsó negyedévben nem mehetett
végbe olyan horderej? változás, ami indokolná ezt az tetemes
eltérést. Egy frankfurti gazdaságkutató professzor arra a
"trükkre" hívta fel a figyelmet, hogy az állami
fejlesztési banknál a kormány által felhalmozott nagy
összeg? hiányt nem vették figyelembe. A statisztikai hivatal
vezetője elutasította a vádakat.

Az IPSOS közvélemény-kutató intézet legfrissebb felmérése
szerint egyre nő a szakadék a "latin országok" és a
német közvélemény között. A franciák, az olaszok és a
spanyolok többsége a korábbihoz képest változatlanul
támogatja az euro bevezetését, ám a németek mind
ellenségesebbek. A leglelkesebbek az olaszok: 72 százalékuk
(decemberhez képest 1 százalékponttal több) alig várja az
eurót. A spanyolok 58 százaléka (+ 4 százalékpont), a
franciák 56 százaléka (+ 2 százalékpont) lelkes támogató.
Ezzel párhuzamosan Németországban folyamatosan csökken az
euróhívők tábora – amely a felnőtt lakosság körében 34
százalék (– 5 százalékpont) –, miközben a közös
pénztől "fázók" aránya elérte az 56 százalékot (+ 6
százalékpont). Az euro-övezetből egyelőre kimaradó britek
határozatlanok: 1-2 százalékponttal most ismét az
"euroszkeptikusok" vannak többségben Nagy-Britanniában,
pedig télen fordított volt a helyzet.

Az euroszkeptikusok táborát erősíti az is, hogy a gazdasági
légkör alakulását az EU öt nagy államában a polgárok 65
százaléka még mindig "nyugtalanítónak" tartja. Az
átlagon belül 81 százalékos nyugtalansági indexszel a német
polgárok messze a legpesszimistábbak. Az öt megkérdezett
ország lakosságának 53 százaléka úgy gondolja, hogy
távlatilag javul majd az életszínvonal.



Az euro bevezetésének programja



– 1998. március 25-én az EU brüsszeli bizottsága
nyilvánosságra hozza az euro megteremtésében részt vevő
tagállamok első körének névsorát.

– 1998. május 2-án az EU- csúcson döntés születik az EMU
alapító tagállamairól. Rögzítik a részt vevő országok
valutáinak keresztárfolyamát, és létrehozzák az Európai
Központi Bankot.

– 1998 utolsó napjaiban meghatározzák az euro értékét az
egyes valutákhoz képest.

– 1999. január 1-jétől minden tagállam valutája az euro
lesz – egyelőre azonban a banki elszámolásban lesz
használatos.

– 1999–2001: e hároméves átmeneti szakaszban a
"sem-sem" elve érvényesül. Ez azt jelenti, hogy sem
kötelező, sem tilos nem lesz az euro használata. A
praktikusság dönti majd el, hogy melyiket választják.

– 2002. január 1-jétől az euro minden tagországban
felváltja a nemzeti valutát, és azt fél éven belül
kivonják a forgalomból. A fizetésektől a vállalati
elszámolásokon keresztül a kereskedelmi tranzakciókig minden
euróban történik majd.

Ország

Államadósság a GDP százalékában

A
költségvetés egyenlege a GDP százalékában
Infláció

(%)
Kritérium 60 -3,0 2,7
Ausztria 66 -2,5 1,2
Belgium 119 -2,1 1,5
Dánia 68 0,7 2,0
Finnország 56 -0,9 1,2
Franciaország 58 -3,0 1,3
Görögország 108 -4,2 5,4
Hollandia 72 -1,5 1,9
Írország 67 0,9 1,2
Luxemburg 6,7 1,7 1,4
Németország 61 -2,7 1,5
Nagy-Britannia 55 -1,6 1,9
Olaszország 121 -2,7 1,9
Portugália 62 -2,5 1,9
Spanyolország 68 -2,8 1,9
Svédország 77 -1,9 1,9
Magyarország 64 -4,6 18,3

Olvasson tovább: