Kereső toggle

Terhes OTP-hitelek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az OTP Banknál fennálló lakáskölcsönök hitelezési
veszteségének 80 százalékára az állam garanciát vállal
– jelentette ki a hét közepén Draskovics Tibor, a
Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkára. Azonban
még mielőtt az adósok lelkesedni kezdenének és azt
gondolhatnák, hogy megszabadultak tartozásuktól, le kell hogy
hűtsük őket. Ugyanis az állami garanciavállalás a
kölcsönt nyújtó bank veszteségét enyhíti, nem pedig a
hitelt fizetni képtelen lakástulajdonosok terheit. Az
államtitkár szerint az állami garanciáról szóló egyezség
azért született meg, mert a lakáskölcsönök a nagy
kockázatú hitelek közé tartoznak, és döntő többségük
még abból az időből származik, amikor az OTP nem
érvényesíthetett önálló hitelbírálatot. Mint ismeretes,
az OTP a 1970-es, 80-as években 20-30 éves időtartamra
nyújtott lakáscélú hiteleket – igen kedvező – néhány
százalékos kamatra. A 80-as években az OTP felajánlotta, hogy
aki a tartozásának felét kifizeti, azoknak a fennmaradó
összeget elengedi. Azokat, akik azonban nem rendelkeztek a
szükséges öszszeggel, hidegzuhanyként érte, hogy 1990-ben az
OTP (állami döntésre) egyoldalúan és viszszamenőlegesen
piaci szintre, 20 százalék fölé emelte a hitelek után
felszámított kamatot. Hiába volt minden tiltakozás, az
Alkotmánybíróság akkor jogszerűnek találta az egyoldalú
szerződésmódosítást. A megemelt kamat törlesztése azóta
is jelentős problémát okoz az adós családoknak. A
megoldatlan helyzet ma is több mint 80 ezer családot érint,
kölcsönfizetési hátralékuk mintegy10 milliárd forintot tesz
ki. A nem fizetők ellen körülbelül háromezer per folyik, és
mintegy száz ingatlant már el is árvereztek. Az esetleges
kilakoltatásokat azonban hosszú eljárás előzi meg. A
pénzügyi tárca szerint alapvető társadalmi érdek fűződik
ahhoz, hogy mind a polgárok, mind a vállalkozások számára
világos legyen: a szerződéseket be kell tartani, a hiteleket
és a kamatokat időben kell fizetni, s ez a lakáshitelek
esetében is igaz. A kérdés csupán annyi: a szerződés most
miért szent, és miért nem volt az OTP 1990-es egyoldalú
szerződésmódosításakor.

Olvasson tovább: