Kereső toggle

A Sárkány még állja a sarat

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Sokakat foglalkoztat a kérdés, hogy miként fogja érinteni
Ázsia és a világ legnagyobb népesség? államát, a még
mindig deklaráltan kommunista Kínát a távol-keleti
országokon végigsöprő gazdasági hanyatlás. Eddig – úgy
tűnik – komolyabb megrázkódtatás nélkül, a korábbi
‘kerékvágás\' szerint zajlik Kína gazdaságának
működése, de vajon mi van a felszín alatt? Valóban távol
tudják tartani maguktól a szomszédaikat is meggyengítő
vírust?

A The Economist gazdasági hetilap elemzése szerint aligha.
Persze az ország vezetői magabiztosan állítják, hogy nekik
sikerülni fog. Ennek oka – szerintük – az ország eltérő
gazdasági berendezkedése, ami a szocialista tervgazdálkodás
és a tőkés piacgazdaság sajátos keveréke. Állításaik
alátámasztására többek között említik, hogy a nemzeti
valuta, a jüan nem konvertibilis, ami védelmet jelent a
térségben végigsöprő leértékelési hullámtól. Az ázsiai
válság még kedvezhet is Kína regionális hatalmi
törekvéseinek – írja a gazdasági lap. Ezt jelzi, hogy a
csődbe jutott dél-koreai cégóriások helyébe lépve – nem
tanulva esetükből – hasonló monstrum vállatokat akarnak
létrehozni állami bábáskodás mellett, amelyek tevékenysége
– koreai elődeikhez hasonlóan – az egész világra
kiterjedne.

Az elbizakodott nyilatkozatokkal szemben a tények mást
mutatnak. Elemzők szerint a kínai gazdaság – annak
ellenére, hogy más rendszerre hivatkozik – mégis hasonló
állapotban van, mint többi ázsiai társa, főleg ami a
bankszektort illeti. Rengeteg pénzt helyeztek
ingatlanépítésekbe, aminek jelentős része nem fog egyhamar
megtérülni. Sanghajban például tíz év alatt épült annyi
irodaépület, amennyi Hong-Kongban az elmúlt negyven évben.
Ezek jó része üresen állva vár bérlőkre.

Szakértők szerint a rossz hitelek nagysága miatt a kínai
bankok helyzete kétszer olyan kritikus, mint dél-koreai
társaiké, és a rendszer felrobbanása csak idő kérdése.
Gondot jelent a munkanélküliség tényleges mértéke is, ami
egyesek szerint tízszerese a hivatalosan bevallott 3
százalékos aránynak. Ennek csökkentését nehezíti a
lakóhely-változtatás szabadságának korlátozása, vagyis aki
nem talál munkát közvetlen lakóhelyén, nem tud átköltözni
az ország más részeire munka reményében.

A több százezer állami kisvállalat nagy része eladósodott,
ami szintén nyomást helyez a gazdaságra. Ennek kezelésére
elkezdődött ugyan egy sajátos privatizáció, de ez nem jelent
hosszú távú megoldást. A vállalatok dolgozóinak kötelező
jelleggel kell részvényeket venniük, ami gyakorlatilag azt
jelenti, hogy az amúgy is alacsonyan fizetett dolgozóknak kell
‘önkéntes\' hitelt nyújtaniuk cégeik részére.

Mindezek ellenére azonban – legalábbis hivatalos szinten –
szó sincs a ‘szocialista piacgazdaság\' sajátos
modelljének megváltoztatásáról. A The Economist szerint ez a
kommunista egypárturalmat is megrendítené, ami túl veszélyes
– főleg a hatalom birtoklóinak. Ezek száma pedig jelentős,
hiszen csak a Kommunista Pártnak több mint 50 millió tagja
van, főleg állami hivatalokban és veszteséges vállalatok
élén.

Olvasson tovább: