Kereső toggle

Féljünk-e az E-bombáktól?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Történelemórákról mindenki emlékezhet még rá, hogy a hidegháború során mind az Egyesült Államok, mind a Szovjetunió hidrogénbombákat robbantott fel kísérleti tesztelések céljából. A detonáció egyik ,,mellékhatásáról” már kevesebb hír jelent meg. Az egyik amerikai kísérlet során ugyanis a Hawaii-szigetek egy része sötétségbe burkolózott, Ausztráliából pedig rádiós zavarokról jött jelentés.

A tudósok egy jó ideig értetlenül álltak az eset előtt, hisz a kontinens és a szigetcsoport több száz kilométerre vannak egymástól. A vizsgálatok kiderítették, hogy a nukleáris töltet berobbanásakor hirtelen nagy erősségű elektromágneses sugárzás keletkezett, melyet a robbanás nagy sebességgel indított útjára. A tudósok egyből felismerték ennek katonai jelentőségét, hiszen ezzel egy olyan fegyvert lehet készíteni – az úgynevezett E-bombát –, mely emberi áldozatok nélkül béníthatna meg teljesen egy London nagyságú várost.
Egyes vizsgálatok szerint egy ilyen fegyver bevetése akár egy teljes évszázaddal visszataszíthatja a célpontot az időben. A kávéfőzőktől kezdve a katonai szervergépeken át a személygépjárművekig, minden eszköz, melyben akár egyetlen darab chip is található, lefagyna. A város védtelenné válna további támadásokkal szemben, mivel a katonaság radarok híján „megvakulna”.
Ma már nem kell hidrogénbomba ahhoz, hogy ezt a hatást elérjük. A modern E-bombák ugyanis nem kémiai reakciókon, hanem egyszerű fizikai jelenségeken alapulnak. A mai legegyszerűbb E-bombák lényege, hogy elektromágneses fluxus (adott felületen merőlegesen áthaladó indukcióvonalak száma) sűrítésével elérik a kívánt nagy erősségű elektromágneses hullámot. Ezt a feszültséget speciális tekercsekben (kondenzátorokban) halmozzák fel, melyek magjában robbanótölteteket helyeznek el. A robbanás előtti pillanatban a tekercseket lekapcsolják az áramforrásról, csapdába ejtve az óriási töltést, majd ezt a tekercsekben lévő bomba indítja el. A detonáció a levegőben vagy az űrben következik be, minimum 50 kilométer magasságban, ezért maga a robbanás nem okoz károkat. Megfelelő magasságban viszont már műholdakat, radarokat is meg tud rongálni egy ilyen erős sugárzás.
Az E-bombákkal kapcsolatban aggodalomra ad okot, hogy a brit védelmi miniszter szerint Észak-Korea és Irán is rendelkezhet hasonló eszközökkel.
A közelmúltban derült arra fény, hogy a brit főváros szinte védtelen egy ilyen támadással szemben, ezért az olimpiáig mindent megtesznek azért, hogy kivédhessenek egy hasonló akciót. A megfelelő válaszcsapás sem könnyű kérdés. Az E-bomba Hollywoodban sem ismeretlen, Ian Fleming 1995-ös James Bondfilmjében, a Golden Eye-ban (Aranyszem) egy orosz terroristacsoport egy műholdról kibocsátott nagy erősségű elektromágneses sugárzással bénította le Szibéria legnagyobb radarállomását.

Olvasson tovább: