Aranyláz a világűrben

Cikk nyomtatása
Továbbítás emailben

Űrbányát nyitna tíz éven belül az amerikai Planetary Resources (Bolygó Erőforrások) nevű cég. Ehhez űrtávcsövek adatai alapján választanának ki egy földközeli kisbolygót, melyet alapos vizsgálat után egy zsákszerű burokkal vagy hálóval fognának be, és már el is kezdődhetne a kiaknázása. Ha mindez megvalósul, a vállalat dollárbilliókkal (!) járulhat hozzá a világ GDP-jéhez. Nagyravágyó elképzeléseik között nem kisebb cél szerepel, mint az emberiség jólétének biztosítása, melynek során az ember gazdasági érdekszférájába vonja majd a Naprendszert.

Az eddig szinte ismeretlen, seattle-i központú cég áp­rilis végén jelentette be az első hallásra teljes őrültségnek hangzó tervét, mellyel hatalmas feltűnést keltett. Jelenleg ugyanis a Holdon vagy más bolygókon, kisbolygókon történő bányászat a science fiction tárgykörébe tartozik. A hivatalos sajtótájékoztatón az alapítók - Eric Anderson és Peter H. Diamandis - arra emlékeztettek, hogy „az emberiség életében a legnagyobb befektetéseket mindig is az új erőforrások utáni hajsza eredményezte. Az európai felfedezők vagy az amerikai telepesek az arany, az olaj vagy a földterületek miatt terjeszkedtek nyugat felé, de most elérkezett az idő, hogy az ember kilépjen az űrbe is az erőforrásokért". A cég vezetésében is szerepet vállaló Diamandis szerint az űrben megtalálható az összes olyan erőforrás, amire szüksége van az emberiségnek. Gyakorlatilag korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre az energia és a víz, a fémek és az ásványok.

A Planetary Resources elsősorban a Naprendszerben kóborló kisbolygókból kinyerhető anyagokat - vizet és ritka fémeket - akarja hasznosítani. „A víz talán a legértékesebb erőforrás a világegyetemben" - nyilatkozta Anderson. Egyrészt azért, mert lehetővé teszi az ember által lakott űrállomások működését az űrben, másrészt mert az összetevői - a hidrogén és az oxigén - ideális rakéta-hajtóanyagok. Ha az üzemanyagot az űrben is ki lehet majd nyerni, drasztikusan csökkenhetnek a költségek. Az ilyen „kozmikus benzinkutak" többek között a NASA-nak a Marshoz indított űrhajóit is elláthatnák üzemanyaggal. Anderson szerint ez akár már 2020-ra valósággá válhat.

A ritka fémek - például platina - bányászatát először várhatóan egyetlen kisbolygón kezdenék meg, a következő „menetrend" szerint. Először egy Föld körüli pályán mozgó űrtávcsövet (Arkyd 101) küldenének fel az űrbe, amellyel azonosítani és kategorizálni lehetne az aszteroidákat. Erre már huszonnégy hónapon belül sor kerülhet. Ekkorra már az Arkyd 102 is elkészülne, amely még mindig egy űrtávcső lenne. Ezután kezdődne a 200-as széria fejlesztése, amik már valódi űrhajók, feladatuk az előzetesen kiválasztott aszteroidák vizsgálata. Ezek mérnék fel az égitest pontos alakját, anyagi összetételét, forgási jellemzőjét és a felszínt borító törmelék vastagságát. Az adatok segítségével döntenék el, hogyan lehetne legegyszerűbben kiaknázni a kisbolygót. A szondák másik, Prospector (Kutató) nevű csoportját a távolabbi kisbolygók felé indítanák. Ezek útközben tudományos felfedezéseket is tehetnek, mivel a kisbolygóbányászathoz a mainál sokkal részletesebben kell megismerni azok tulajdonságait.

A 300-as sorozat valósítaná meg a fő célt, vagyis ezek lennének a bányász-űrhajók, amelyek elrepülnének a kiválasztott aszteroidára, megvizsgálnák a felszínt, és begyűjtenének minden lényeges információt. Amikor a kiválasztott kisbolygók a holdpályán belülre kerülnének, Interceptornak (elfogónak) nevezett szondák közelítenék meg őket párosával. A kisebb, néhány méteres égitesteket egy zsákszerű burokkal vagy hálóval fognák be, majd feldarabolnák. A kinyert hasznos anyagokat típusonként különválasztva űrszondák szállítanák el további feldolgozásra vagy közvetlenül a megrendelőnek. A nagyobb objektumoknál ettől eltérő módszert alkalmaznának. Az égitestet szektorokra osztanák, amelyekben más-más bányászati tevékenységet végző robotok dolgoznának. A kinyert anyagot feldolgoznák, majd vagy a végső megrendelőhöz, vagy egy bolygóközi „üzemanyagtöltő állomásra" továbbítanák.

Független - és tegyük hozzá, többnyire szkeptikus - szakértők szerint a sajtótájékoztatón a nagy szavakon és grandiózus tervek bemutatásán túl csak kevés szakmai információ hangzott el, így a korábban Arkyd Astronautics néven ismert vállalkozás szakmai megítélése egyelőre erősen ellentmondásos.

A Planetary Resources terveinek megvalósításával kapcsolatban számos technikai nehézség merül fel: ilyen például a súlytalanságban történő fúrás, kitermelés és finomítás, nem beszélve a nyersanyag elszállításáról. Rengeteg új technológiát kell kidolgozni, sokat közülük szinte teljesen ismeretlen területen, ráadásul ezek gyakorlati tesztelésére az űrben ritkán kerülhet sor.

Az űrbéli bányászat nagyon drága, ezért csak olyan anyagokat érdemes kitermelni, majd a Földre szállítani, amelyek piaci értéke igen magas. Rövid távon azonban még így is kérdéses, megtérülhet-e az aszteroidabányászat úgy, hogy a nyersanyagot a Földre juttatják vissza. Ha kifejlesztik a megfelelő technológiát, akkor az űrszondák, űrhajók, űrbázisok építésénél sokkal gazdaságosabb lehet a helyben elérhető alapanyagokra támaszkodni, mint azt legyártani a Földön, és onnan feljuttatni a világűrbe. Ez viszont sok időbe is beletelhet, és ha a vállalat hosszú távú terveiben profit is szerepel, akkor vásárlókra van szükség. Azt már csak találgatni lehet, lesz-e piaci igény arra, hogy az űrben gyártsanak ilyen eszközöket. A szakemberek között abban konszenzus van, hogy a kisbolygók ilyetén hasznosítása a ma ismert technológiával nem gazdaságos.

A műszaki megvalósítás nehézségein túl jogi területen is akadnak kihívások. Noha Eric Anderson azt nyilatkozta a Discovery Newsnak, hogy „nekünk mint amerikai cégnek egyértelműen jogunk van elmenni egy aszteroidára és hasznosítani az erőforrásait", nemzetközi szempontból azonban nem hagyható figyelmen kívül az ENSZ 1967-es űregyezménye. Ennek 2. cikkelye kimondja: „A világűrt, beleértve a Holdat és más égitesteket, sem a szuverenitás igényével, sem használat vagy foglalás útján, sem bármilyen más módon egyetlen nemzet sem sajátíthatja ki." Ezt több mint száz ország, köztük az Egyesült Államok is aláírta. Ugyanakkor az is igaz, hogy bármelyik nemzet kivonhatja magát az egyezményből, amennyiben erről előzetesen (egy évvel korábban) értesíti a tagokat.

Arról egyelőre nincs hír, hogy mennyi pénzt fektettek a cégbe az alapítók, de reményeik szerint 2030 körül már a „földi GDP" jelentős része a kisbolygóbányászatból származhatna. Annyi azonban bizonyos, hogy a nyilvánosságra került információk alapján a Planetary Resources jelentős anyagi háttérrel rendelkezik, és sok szakembert sikerült már megnyerni ügyüknek. A projekt finanszírozói között található többek között Larry Page és Eric Schmidt, a Google alapító tulajdonosai, Ross Perot, az Egyesült Államok egyik leggazdagabb embere, a Hillwood igazgatója, Charles Simonyi magyar származású milliomos és kétszeres űrturista, Ram Shiram, a Sherpalo alapítója és a Google igazgatósági tagja, továbbá a filmrendező és felfedező James Cameron. Tanács­adóként segíti a cég munkáját az amerikai légierő volt vezetője, T. Michael Moseley, valamint David Vaskevitch, a Microsoft volt technikai vezetője, továbbá számos egykori és jelenlegi NASA-kutató és -pilóta.

Bolygók nemesfémből

A kisbolygó vagy más néven aszteroida olyan kis méretű, szilárd anyagú égitest, amely egy csillag körül kering. A legnagyobbak átmérője néhány száz kilométer, a kisebbeké néhány kilométer, esetleg csak méteres nagyságrendűek. Naprendszerünkben a kisbolygók többsége az úgynevezett kisbolygóövben - a Mars és a Jupiter pályája között - található. A Föld közelében kilenc­ezernél is több aszteroida mozog, ezekből ezerötszázra legalább annyira „könnyű" leszállni, mint a Holdra. Ezek az égitestek igen gazdagok platinában, nikkelben és több más nemesfémben. Egy egyszerű, ötszáz méter átmérőjű, platinában gazdag aszteroidából több platinát tudnának kibányászni, mint amennyit eddig a világtörténelem során összesen bányásztak.

Olvasson tovább:

Feliratkozás hírlevélre

 
Név: *
Email: *
Feliratkozással elfogadja a Hetek adatvédelmi elveit