Kereső toggle

Van-e élet mobil nélkül?

Járványként terjed a monofóbia

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Felejtsük el a videojáték-, a valóságshow- és a gyorsétterem-függőséget. A legrosszabb járvány most kezd végigsöpörni a világon: az okostelefon-függőség.

Valóságos függőségként terjed az okostelefonok megjelenésével párhuzamosan a nomofóbia, amelynek még nyoma sem volt két évtizede. A kifejezés a „no-more-mobile-phone phobia", azaz „nincs-többé-mobiltelefon fóbia" rövidítése. A Wikipédia szerint a szó jelentése: beteges félelem attól, hogy a mobiltelefon-kapcsolat megszűnik, vagy elveszik a mobiltelefon, vagy lemerül az akkumulátor, vagy elfogy az egyenleg, illetve megszakad a hálózati lefedettség. Átlagos esetben az ezzel járó stressz-szint hatása olyan lehet, mint például az esküvő napján való idegesség vagy a foghúzástól való félelem.

Az emberek telefonjaik iránti ragaszkodása, mániákus függősége a globális statisztikákban is megmutatkozik. Angliában például ez a pszichológiai probléma a mobilosok kétharmadának egészségi állapotát érinti, ilyen fizikai mellékhatásokat okozva: pánikroham, légszomj, szédülés, zavartság, remegés, izzadás, felgyorsult szívverés, mellkasi fájdalom és hányinger.

Először 2008-ban azonosították be a nomofóbiát, amely már ekkor drasztikusan terjedt az Egyesült Királyságban: a mobiltulajdonosoknak már az 53 százaléka szenvedett tőle. Azóta az angol SecurEnvoy vállalat legújabb felmérése szerint igazi járvány alakult ki az okostelefonok megjelenésével: az emberek 66 százaléka gyötrődik a nomofóbia általi félelemtől, és semmi jele a probléma mérséklődésének. A tanulmányból kiderült, hogy a megkérdezettek 41 százaléka két vagy több telefont is tart annak érdekében, hogy még véletlenül se essen ki a kommunikációból.

De ássunk egy kicsit mélyebbre: a cég 1000 embert kérdezett meg, és kiderült, hogy míg a 2008-as eredmények inkább a férfiakra vonatkoztak, a jelenség ma inkább a nőket sújtja. A megkérdezett nők 70 százalékához képest a férfiak 61 százaléka szorong, ha nem elérhető, mégis a férfiak nagyobb valószínűséggel tartanak két telefont annak érdekében, hogy mindig kapcsolatban maradjanak. A generációk szerinti bontásból pedig kiderül, hogy a fiatalabb korcsoportban jobban szedi áldozatait a jelenség: a 18-24 évesek 77 százalékát sújtja, a 25-34 éves korosztály pedig második helyen áll 68 százalékkal. Talán egy kicsit meglepő, de a harmadik leggyakoribb nomofóbiás korcsoport az 55 év felettieké.

A vizsgálódás egy másik érdekességre is rámutatott. Amikor megkérdezték, hogy mérges lenne-e, ha a partnere az üzeneteit nézegetné a telefonjában, a kutatásban résztvevők 49 százaléka válaszolta azt, hogy igen. 46 százalék nem használ semmilyen védelmet, 41 százalék használja a négyjegyű PIN kódot, és csak 10 százalék titkosítja a mobilját. Attól azonban senkinek sem kell tartania, hogy nem venné észre viszonylag hamar, ha eltűnne (az egyik) mobilja, mivel a Helsinki Információtechnológiai Intézet kutatása szerint egy átlagos felhasználó naponta mintegy 34-szer néz rá a készülékére.

„A munkám és a családom folytán két mobiltelefonom van. Előfordult már, hogy nem emlékeztem, hová is tettem valamelyiket. Általában nem idegesítem magam rajta, egy alkalommal viszont másfél nap leforgása alatt sehonnan sem került elő az egyik. Mikor ráébredtem, hogy sehol sincs, kivert a víz. Nem is az elérhetőség volt a fontos. A telefonom rengeteg névjegyet és egyéb más információt is tárol, aminek nem szabad illetéktelen kezekbe jutnia! Aggodalmam határtalan volt: fél napos ideges keresgélés után végre sikerült rálelni a már lemerült készülékre. Nagy szerencsém volt!" - meséli lapunknak egy kétgyermekes családfő.

A függőségre számtalan tünet utalhat. Árulkodó jel, amikor már 30 különböző alkalmazás van a telefonon és a felhasználó mindegyiket használja. Ám a legkomolyabb baj akkor lehet, ha még evés közben, netán a fürdőszobában is levelezik, csetel vagy épp játszik valaki. A kényszeresség egyébként odáig terjed, hogy a MyPhoneCeals.co.uk weboldal friss felmérése szerint a férfiak 92 százaléka mindenhova magával viszi a telefonját, még intim helyekre is (pl. mellékhelyiség). Ám, ami alól még a nők sem kivételek: négyből egy ember még szex közben is felveszi a mobilját. Talán nem véletlen, hogy egyre több szakértő száll síkra a mobiltelefon ijesztő mértékű kapcsolatromboló hatásával szemben.

Márpedig a mobiltelefont használók száma folyamatosan nő. A hálózati berendezéseket gyártó amerikai Cisco cég legutóbbi elemzéséből az a prognózis rajzolódik ki, hogy 2016-ra több - mintegy tízmilliárd darab - mobiltelefon lesz használatban, mint ahány ember él a Földön. Ideje lenne komolyan elgondolkodni: az internet mellett az okostelefonok is úgy hatnak, mint a drogok?

Monofóbiás vagyok

Ha minimum két esetben válaszoltunk határozott igennel az alábbi kérdésekre, akkor sajnos „nomofóbok" vagyunk.

- Ingerültebbnek érzi magát, ha mobiltelefonja nincs a közelében?

- Ha arra gondol, hogy telefonját elveszítheti/ellophatják Öntől, szívverése felgyorsul?

- Van egy extra mobiltelefonja arra az esetre, ha a másik elveszne/eltörne?

- Magával viszi az ágyba/ágy mellé a mobilt?

- Ha otthon felejti reggel a mobilt, akkor úgy érzi,hogy ennek a napnak már lőttek?

- Ha telefonja reggel/délelőtt lemerül, és nincs módja feltölteni, akkor idegesebben tölti a nap hátralévő részét, mint máskor?

Olvasson tovább: