Kereső toggle

Műhold háború

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nyolc új műholdat rendelt az Európai Unió saját navigációs rendszerének kiépítéséhez, jelentette be az Európai Bizottság elnökhelyettese. Hiába azonban a nagy sietség, a Galileo nevű rendszer kiépítése jócskán lemaradt a versenytársaktól: míg az orosz GLONASS navigációs rendszer az egész világot, a kínai Compass pedig teljes Kínát „látja", a Galileo csupán Brüsszelt fedi le.

A Galileo-rendszer kiépítéséről még 2000-ben döntött az Európai Unió, azzal az elsődleges céllal, hogy Európa navigációja függetlenné váljon az amerikai GPS- (Global Positioning System) rendszertől. A GPS név alatt árusított, ma használatos műholdas navigációs készülékek az amerikai GPS-rendszertől kapják az adatokat, ráadásul ingyen. Ha azonban az amerikai kormány valamiért úgy döntene, hogy megszünteti az adást, egész Európa lebénulna. Az európai navigációs rendszernek már az idén működésbe kellett volna lépnie. Ehhez képest tavaly októberben lőtték fel a rendszer első két műholdját. A Galileo 2020-ra összesen 30 műholdból fog állni, amelyből egy időben csak 27 fog működni, további hármat meghibásodás esetére tartanak fenn. Az egész rendszer működtetése évi 800 millió euró körül alakul majd, amelyben benne van a meghibásodott műholdak cseréje is. A gigantikus költségek miatt - a rendszer megvalósítása legkevesebb 20 milliárd euróba fog kerülni - egy brit politikus a Galileót az EU égi agrárpolitikájának nevezte. A Galileo-rendszer támogatói azonban azt állítják, hogy a befektetés eltörpül amellett a haszon mellett, amelyet az új navigációs rendszer jelent majd az EU számára.

Tekintettel arra, hogy a Galileo tíz évvel le van maradva az eredetileg tervezett megvalósulástól, nem csoda, hogy a tavalyi év végére az európai szatellitnavigációs rendszer lemaradt két nagy versenytársa, Oroszország és Kína mellett. A BeiDounak vagy máskor Compassnak nevezett kínai navigációs rendszer decemberben lépett működésbe, azt követően, hogy fellőtték a tizedik műholdat. A kínai „szatnav" rendszer egyelőre Kínát és a szomszédos régiót fedi le; az év során azonban további hat műholdat kívánnak fellőni, amivel majdnem egész Ázsiát „látják" majd. A 35 műholdból álló BeiDou-rendszer a tervek szerint 2020-ra válik globálisan is üzemképessé. Egy teljesen önállóan működő kínai GPS-rendszernek nemcsak a világgazdaságra, hanem a hadászati pozíciókra is nagy hatása lesz. A GPS-adatokra épülő hadászati rendszerek könnyen hatástalaníthatók, ameddig az Egyesült Államok műholdjai szolgáltatják a koordinátákat. Egy hadi helyzetben ugyanis az Egyesült Államok bármikor leállíthatja a műholdak adását, vagy egész egyszerűen visszakapcsolják a gyengébb helymeghatározásra. Nem is volt olyan régen, amikor a civil felhasználók csak a százméteres pontosságú koordinátaadatokhoz férhettek hozzá. A GPS-rendszert ugyanis még 1973-ban álmodták meg, de csak 1994-ben vált működőképessé, amikor mind a 24 műhold szolgálatba állt. 1996-ban a Clinton-kormány tette lehetővé a GPS-rendszer civil felhasználását, 2000-től pedig a civil lakosságnak is ugyanaz a pontos helymeghatározás jut, mint a hadseregnek. A pontosság tekintetében a Galileo-rendszer újdonságot fog hozni, mivel a műholdjain használt atomórák „pontosabban járnak", így az EU szatnav rendszere egy méter pontosságú koordinátákkal tud majd szolgálni.

Az amerikai rendszertől való függetlenedés vezette Oroszországot is egy saját GPS-rendszer kiépítésében: a 2008-as grúziai válság idején például a térségben nem voltak elérhetők az amerikai GPS-rendszer jelei, mivel a hadsereg lekapcsolta. Az amerikai GPS alternatívája, a GLONASS elnevezésű szatellit rendszer tavaly decembertől vált teljesen üzemképessé, azt követően, hogy 24 működő műholddal rendelkezik, amivel a teljes Földet lefedi. Az orosz rendszert még a hidegháború derekán kezdték el kiépíteni, és ennek megfelelően alig egy évvel maradt le az amerikai GPS üzembe helyezése mögött. A jelcini évek azonban nem kedveztek a GLONASS-nak, ez időben ugyanis egyáltalán nem pótolták a kieső műholdakat; 2001-re már csak hat működő műhold maradt, amely még Oroszország lefedésére sem volt alkalmas. Vlagyimir Putyin színre lépése ezen a téren is fordulatot hozott, az új elnök számára az orosz GPS-rendszer a magas prioritású ügyek közé került. Ennek következtében 2003-tól már új generációs műholdakat lőttek fel, s a rendszer koordinátáit 2006-tól használhatták a civilek is, először harmincméteres pontossággal, 2007-től viszont már a tízméteres katonai adatok is elérhetővé váltak a lakosság számára.

Miközben az Egyesült Államok - amely a jövőben elindítja a GPS III rendszert -, az EU, Oroszország és Kína a világűrben versengenek a minél pontosabb helymeghatározásért, egyesek a földön oldanák meg a koordináták beszerzését. Gordon Povey és Harald Haas, az Edingburgh-i Egyetem kutatói az Independent című brit lapnak arról számoltak be, hogy egy teljesen más módszert kívánnak alkalmazni. A helymeghatározáshoz a lámpákból ismert LED-eket (light-emitting diode) használnának, a működés mikéntje a gazdasági haszonra való tekintettel azonban még hétpecsétes titok. Egy másik ötlet a WiFi-routereket használná a helymeghatározáshoz, abból kiindulva, hogy az Egyesült Államokban 250 millió router van. Ha tudjuk három ismert helyzetű routertől való távolságunkat, akkor helyzetünk már könnyen meghatározható. Ez utóbbi megközelítés abból indul ki, hogy az egyszerű felhasználónak nincs szüksége mindenre kiterjedő hadászati minőségű adatra, hanem arra kíváncsi, hogy néhány méteres körön belül hol van az hely, ahova menni kíván. Ehhez pedig nincs szükség műholdakra, megteszik majd a WiFi-routerek is. Mindezek mellett a Boeing újraélesítette saját, 71 műholdból álló, alacsony pályán elhelyezkedő műholdrendszerét, az Iridiumot. A Timing and Location (Idő és elhelyezkedés) nevű rendszer a GPS-rendszer olcsón kiépíthető alternatívája, amelynek a sugárzása ráadásul áthatol az épületeken.

Olvasson tovább: