Kereső toggle

Gyilkos gondolatok

Valósággá válhatnak a „telepatikus” fegyverek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Gondolattal vezérelt fegyverek, szintetikus telepátia, tömegeket bénító vegyi anyagok - ez a közeljövő, figyelmeztet a brit Royal Society múlt héten elkészült jelentése. A neves tudományos társaság a neurológiai kutatások legújabb sikereinek és trendjeinek etikai problémáit vette górcső alá.

Aki nem tudja elképzelni, hogy milyen technikai bravúrokra lesz képes a neurológia a nem távoli jövőben, nézzen meg egy közepes erősségű science fiction filmet. Clint Eastwood már a Firefox című, 1982-ben készült filmben a gondolataival irányított egy high tech harci repülőt. A Mátrix trilógia is arról szólt, hogy hogyan irányíthatja valaki saját maga távoli, duplikálódott énjét. James Cameron hollywoodi rendező a gondolattal irányítható cseretest motívumával filmtechnológiai szempontból a téma jelenlegi csúcspontját valósította meg a 2009-es Avatarban. Hollywood fantáziája azonban nagyon sokszor reális alapokra épül: nem újdonság ugyanis, hogy a hadseregek már évtizedek óta próbálják az agykutatás eredményeit hadászati célokra alkalmazni.

A napokban látott napvilágot a brit Royal Society jelentése, amely szerint már a közeljövőben megvalósulhat, hogy az agy-számítógép interfészeken keresztül a katonaság drónokat és más hadi eszközöket lesz képes gondolatokkal vezérelni. Az agy-interfész technológiát korábban elsősorban orvosi kutatások során alkalmazták, amelyek segítségével művégtagok mozgatását szándékozták lehetővé tenni. Ez az új technológia azonban hamar a hadászati fejlesztések vonzásába került. Miguel Nicolelis csapata például a durhami Duke Egyetemről (Észak-Karolina) 2007-ben egy olyan rendszert szabadalmaztatott, amely egyértelműen fegyverek gondolat általi irányítására is alkalmas.

2008 nyarán az Egyesült Államok hadserege négymillió dollárt adott a University of Californiának (Irvine-ban), hogy a „szintetikus telepátiát" kutassák, bár azt állítják, hogy a technológia azoknak is segíthet, akik lebénultak. Ugyanebben az évben az amerikai hadsereg támogatott egy projektet, amely az emberi gondolatok megfejtésére irányult. Ugyancsak 2008 nyarán ismertté vált, hogy az amerikai Northrop Grumman konszern olyan távcsöveken dolgozik, amelyek a fejlett optikát kombinálják az agyhullámokkal, hogy a tudatalatti jelzésekre villámgyors reakciókat tegyenek lehetővé.

Az ilyen fejlesztések számtalan etikai kérdést is felvetnek, fejtette ki a Royal Society jelentésének vezető kutatója, Rod Flower, a londoni William Harvey Research Institute professzora. Sok esetben ugyanis ezeket a nemzetközi jog még nem szabályozza. A kormányoknak áttekinthetővé kellene tennie a kutatásokat, a tudósoknak pedig tisztában kellene lenni azzal, hogy a kutatás jóra és rosszra egyaránt felhasználható. „Ha valaki ugyanis egy drónt irányít, amely nem a megfelelő célpontot bombázza, hanem mondjuk egy esküvői ünnepséget, ki a felelős az akcióért, az egyén vagy az agy-számítógép interfész? Van egy elmosódó határ az egyéni felelősség és a gépszerű működés között. Mikor szűnik meg az egyén és kezdődik el a gép?"- tette fel a kérdést Flower professzor.

A jelentés arra is felhívja a figyelmet, hogy lehetséges olyan vegyi anyagokat készíteni, amelyek az emlékezőképességet, a figyelmet és a reakcióidőt befolyásolhatják akár pozitív, akár negatív irányban. Ennek azonban mindig negatív következményei vannak, hangsúlyozzák a brit kutatók: a jelenlegi ismeretek szerint belátható időn belül ugyanis lehetetlen embereket úgy ártalmatlanná tenni, hogy ezzel ne kockáztatnák az egészségügyi károsodást.

A jelentés készítői szerint a neurális interfészekkel rendelkező fegyverek a gyorsaság és pontosság tekintetében jelentős előnyöket kínálhatnak más irányítási rendszerekkel szemben. Ezzel azonban nem mindenki ért egyet: Nils Birbaumer az agy-számítógép interfész egyik vezető kutatója a Der Spiegelnek kifejtette „mire az agy egy ingerületet feldolgoz, 50-től 100 milliszekundum telik el, mire egy bonyolult reakciót elindít, már 300 milliszekundumnál tartunk. Ennél minden számítógép gyorsabb."

Birbaumer tudatában van a hadsereg „automata katona" iránti vágyának - mindegy, hogy agy-számítógép interfésszel vagy vegyi anyagokkal befolyásolt emberekről van szó, vagy egy repülő drónról vagy gondolati erővel irányított robotról. De hogy ez a vízió egyszer valóság lesz-e, abban már kételkedik a tudós. A probléma az agy-számítógép interfészek alacsony felbontása. Ha az elektródák nem közvetlenül az agyban vannak, a neuronokban terjedő jel csak nagyon durván mérhető. „Ez ma még éppen arra elegendő, hogy egy robotkéz megfogjon egy poharat. - mondja Birbaumer. - De gyorsabb és pontosabb reakciókhoz még távolról sem elég."

Olvasson tovább: