Kereső toggle

A Vosztok-tó titka

Sikeres expedíció az Antarktisz jege alatt

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hosszú évek munkája után orosz kutatóknak sikerült átfúrni a Vosztok-tó jegét, és bebocsátást nyerni egy ismeretlen, jég alatti világba. Az Antarktiszon mintegy háromszáz jégfelszín alatti tó található, amelyeknek egyikét sem sikerült feltárni, így az expedíció sikeressége történelmi jelentőségű.

A kutatók abban reménykednek, hogy a tóban izgalmas felfedezések várnak rájuk az Antarktisz történelmével kapcsolatban. Valery Lukin, az oroszországi Arktikai és Antarktiszi Kutató Intézet (AARI) munkatársa szerint elemezhetik „az élő organizmusok evolúcióját is, hiszen a jég alatti organizmusok hosszú ideig nem érintkeztek az atmoszférával és a napfénnyel".

A kutatók csak nagyon hosszú tervezés után láthattak neki a fúrásnak, hiszen a tó a Déli-sarkvidék keleti lemezén található, amely egyike a föld legzordabb vidékének. Ezen a helyen mérték 1983-ban a valaha mért leghidegebb hőmérsékletet, mínusz 89 Celsius-fokot. Az extrém időjárás miatt csak a déli félteke nyári időszakában tudtak a tudósok a tónál dolgozni, ám az február első heteiben véget ér. A rendelkezésre álló időben a csoport hetekig megállás nélkül fúrt, a nap huszonnégy órájában. „Olyan ez, mint egy idegen bolygón, ahol még senki sem járt előttünk" - mondta Lukin.

A Vosztok állomást az oroszok állították fel 1956-ban, és szeizmikus méréseik hamar kimutatták, hogy a jég alatt cseppfolyós állapotban található víz. Brit tudósok csak a kilencvenes években tudták radar segítségével megmérni a jég alatti tó kiterjedését. A 4 kilométeres mélységben található Vosztok-tó felszíne 15 000 négyzetkilométer, és mintegy 800 méter mély, mérete hasonló a Bajkál-tóhoz Szibériában vagy az Ontario-tóhoz Észak-Amerikában.

Normális körülmények között ilyen hidegben a víz csak jég formájában fordul elő. A glaciológusok (jéggel foglalkozó tudósok) szerint a jég alatt kialakult tavak kiváltó oka a geotermikus fűtés és a nyomás, amelyek részét képezik a nagymértékű és dinamikus hidrológiai folyamatoknak a jégtakaró alatt. Azaz a jégsapka egyfajta szigetelő takaróként megőrzi a föld geotermikus hőjét, amely felolvasztja a jégpáncél alját.

Az oroszok a fúrást már a hetvenes években elkezdték, 1998-ban már csak 130 méter hiányzott a vizek eléréséig, de akkor abba kellett hagyniuk, mert felmerült a tó esetleges szennyezésének lehetősége. A kutatás csak 2004-ben folytatódott, amikor a csoport egy új, ökológiailag biztonságosabb módszerrel kezdett el dolgozni. „Általában a fúrás három kilométeres mélységig nem ütközik bonyodalomba, de utána a jég hőmérséklete kezdi megközelíteni az olvadáspontot, és akkor mindenféle probléma adódik" - mondta az egyik kutató. A jég struktúrája is megváltozik, akár egy méter átmérőjű monokristályok is alkothatják, amely miatt a keménysége az üvegével vetekszik. Emiatt mindössze másfél métert tudtak haladni egy nap alatt.

2006-ban vált ismertté, hogy az antarktiszi tavakat felszín alatti folyók kötik össze, ami miatt a víz folyamatosan cserélődik bennük. Így természetesen nem lehet arról beszélni, hogy kialakulásuk óta „érintetlenek" lennének. Ez persze akadályozza a „független" evolúciós folyamatok bizonyítását, amelyet a kutatók korábban reméltek. Ennek ellenére a tudósok abban bíznak, hogy a tóban olyan mikroorganizmusokat fedeznek fel, amelyek újak a tudomány számára. Már a fúrás során találtak eddig ismeretlen baktériumokat, amelyek valószínűleg a tó alján élhetnek.

A kutatók 2012 decemberében, a következő kutatási szezonban emelik majd ki a fagyott mintákat, mivel a közelgő sarki tél miatt már haza kellett indulniuk. A víz felszínéből vett mintákat majd csak 2013 májusa után tudják elemezni, és még az sem biztos, hogy ezek bizonyítékul szolgálnak élő organizmusok jelenlétére, hiszen a felső rétegek lehet, hogy túl hidegek a baktériumoknak.

A legelső mintákból kapott Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök, amiket az orosz Természeti Erőforrás miniszter, Jurij Trutnyev adott át neki pénteken. A találkozón Putyin megkérdezte a minisztert, hogy kóstolta-e már a vizet. Putyin szerint ugyanis érdekes belegondolni abba, hogy a miniszter és a dinoszauruszok ugyanabból a vízből ittak. Mint kiderült, a miniszter nem kóstolta az „ősvizet".

Feltételezések szerint az antarktiszi tavak nem sokban különböznek azoktól a folyékony víztömegektől, amelyek a Naprendszer jeges holdjainak felszíne alatt találhatók. Kutatók szerint a Jupiter és a Szaturnusz holdjain a legvalószínűbb, hogy hasonló élő organizmusok előfordulnak, ugyanis Európát, a Jupiter holdját egy hatalmas óceán borítja, amelyet egy vastag jégpáncél takar.

Az Antarktiszon mellesleg számos további fúrást is terveznek: a Brit Antarktiszi Kutatóprogram az Ellsworth-tavon kezdeményez fúrásokat, egy amerikai kutatócsoport pedig a Whillans-tavon tervezi kutatását. Ezek a projektek különösen az asztrobiológusok számára nagy jelentőségűek, akik a földön kívüli élet eredetét, lehetőségeit, evolúcióját, valamint a földi élet esetleges földön kívüli eredetét vizsgálják.

Olvasson tovább: