Kereső toggle

Más ez a képmás

Energiakisülés vagy fényrobbanás hozhatta létre a torinói leplet

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tovább sokasodnak a rejtélyek a torinói lepel körül: olasz kutatóknak csúcs-technológiájú lézerekkel sem sikerült ugyanolyan lenyomatot előállítaniuk, mint amely a szöveten található. A kutatási eredmények arra utalnak, hogy a leplen lévő elszíneződések - amelyek egy mintegy 170 centiméter magas, szakállas férfialakot ábrázolnak - egy vakító fényvillanás vagy egy hatalmas energiakisülés következtében jöhettek létre.

Az Olasz Nemzeti Technológiai, Energetikai és Környezeti Ügynökség (ENEA) öt évig kutatta annak módját, hogyan tudnák reprodukálni azokat a mikrovékonyságú, szépia tónusú színeződéseket, amelyek a torinói leplen találhatóak.

A leplen egy olyan férfi holttestének lenyomata látható, akin korbácsolásból és keresztre feszítésből származó sebek találhatóak. A hagyomány szerint - amelyet egyre több tudományos érv is alátámasztani látszik - a 4 méter hosszú, 1 méter széles szövet a Názáreti Jézus halotti leple volt.

A lepelről szóló legkorábbi feljegyzések a 14. századból származnak, amikor egy keresztes lovag Franciaországba hozta, ahol évekig egy kolostorban tárolták. (Egyes feltételezések szerint ezt megelőzően a jeruzsálemi templomos lovagok őrizték a leplet, miután Konstantinápoly ostrománál megszerezték a nagybecsű ereklyét. A bizánciak előtt talán a kis-ázsiai Edesszában volt a lepel, már a 4. századtól. Művészettörténészek érdekesnek tartják, hogy Edeszszában ábrázolták először Jézust szakállas, hosszabb hajú férfiként, és ez a kép vált azóta is a tradicionális Jézus-portrévá.) A leplet a savoyai herceg 1578-ban adományozta a torinói érseknek, és azóta is az ottani Keresztelő Szent János-katedrálisban őrzik. Még a 16. században egy tűzvészben majdnem megsemmisült, a lángok okozta égési sérülések ma is láthatók a szöveten. 1898-ban fényképezték le először, és ezzel került az érdeklődés középpontjába, mert a negatív felvételeken sokkal élesebben kirajzolódott a leplen lévő test és arc.

1988-ban úgy tűnt, hogy megdől az eredeti hipotézis. A lepel egy darabkáján végzett radiokarbon vizsgálat alapján 1260 és 1390 közé datálták az anyag eredetét. A „lepelpártiak" szerint viszont lehetséges, hogy a vizsgált anyagdarabok a középkori apácák által javításként betoldott részekből származtak, és az eredmény így téves. A katolikus egyház hivatalosan soha nem ismerte el a lepel hitelességét, de el sem utasította azt. A Vatikán álláspontja szerint a lepel korát és eredetét tudományos szempontok alapján kell megvizsgálni.

Későbbi kutatások kimutatták, hogy a leplen látható férfialakot - amely súlyos sérülések nyomait viseli a homlokán, a mellkasán és a hátán, a csuklóján pedig egy átütött sebet - nem festették, rajzolták, nyomtatták, és nem is hőhatás nyomán jött létre. Az ENEA által most nyilvánosságra hozott eredmények szerint az elszíneződés mélysége a szövetszálakban rendkívül vékony, csak az anyag legfelső felületét érinti, és a képet alkotó minta a szövet felgyorsult öregedési folyamatából származik. Ezt a jelenséget a tudomány eddig nem tudta semmilyen kémiai módszerrel reprodukálni. Amikor azonban az öttagú kutatócsoport lézerrel rövid ideig tartó, intenzív vákuum UV-sugárzásnak vetett alá hasonló szövetmintákat, sikerült létrehozni a torinói lepelhez hasonló jegyekkel rendelkező elszíneződést, azaz hasonló lett a tónus és a kezelt felület mélysége.

Amikor pedig forró vasalóval simítottak át olyan szövetet, amelyet előzőleg csak kis mértékben tettek ki UV-sugárzásnak, és ezért korábban nem mutatott elszíneződést, a meleg nyomán létrejött dehidratáció (mesterséges „öregítés") során szintén megjelentek a leplen találhatóakhoz hasonló elszíneződések. Egy másik kísérletben ezeket az alacsonyabb sugárzásnak kitett szöveteket egy évig sötét helyen tárolták, és az elszíneződés szintén megjelent. Ebből arra következtetnek, hogy elképzelhető: a torinói leplen található lenyomat csak egy bizonyos idővel - akár évszázadokkal később - vált egyértelműen láthatóvá.

Az ENEA kísérletei során azonban csak kisméretű elszíneződést tudtak reprodukálni. A kutatók szerint még a 21. században rendelkezésre álló technikai eszközök vagy energiaforrások sem teszik lehetővé, hogy olyan intenzív sugárzást érjenek el, amely ekkora méretben a torinói leplen található intenzív színeket reprodukálná. Számításaik szerint ehhez egy középmagas ember esetén mintegy 34 ezer milliárd wattra lenne szükség, míg a jelenleg rendelkezésre álló legnagyobb teljesítményű lézerberendezés csak néhány milliárd wattos erősségű. Mindennek tükrében a kutatócsoport megállapította: felettébb valószínűtlen, hogy a leplet a középkorban hamisították volna.

A kutatás során feltárták azt is, hogy a testnyílásoknál semmilyen jele nem látszik a bomlásnak. (Ez általában 40 órával a halál beállta után megkezdődik). Ebből az következik, hogy a képet nem bomlásból származó gázok hozták létre, illetve hogy a test nem lehetett két napnál tovább a lepelben.

Jézus halotti leple az evangéliumban

„Vevék azért a Jézus testét, és begöngyölgeték azt lepedőkbe illatos szerekkel együtt, amint a zsidóknál szokás temetni. ... Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz. Együtt futnak vala pedig mindketten: de ama másik tanítvány hamar megelőzé Pétert, és előbb juta a sírhoz; és lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedők; mindazáltal nem megy vala be. Megjöve azután Simon Péter is nyomban utána, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedők ott vannak. És a keszkenő, amely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen. (Jn 19,40; 20,3-7)

Olvasson tovább: