Kereső toggle

Harcban áll-e a tudomány a hittel?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Amikor a hit és a tudomány összeegyeztethetőségét, illetve összeegyeztethetetlenségét próbálják bizonyítani, általában a koncepció határozza meg a végeredményt is. Legegyszerűbb azonban olyan tudósok hitvallásán keresztül vizsgálni a kérdést, akik maradandót alkottak a tudományban. Látni fogjuk, hogy semmilyen összefüggés nincs a természettudomány és a hit megléte vagy meg nem léte között egy-egy személy életében, felfogásában. Úgy tűnik, ez is döntés, választás kérdése.

Sir Isaac Newton (1643-1727) fogalmazta meg először a gravitáció törvényét, illetve a klasszikus mechanika négy axiómáját (a Newton-törvényeket). Ő mutatta ki elsőként prizmával, hogy a fehér fény különböző színek keverékéből áll, és egy újfajta teleszkópot is épített. Nevéhez köthető az általánosított binomiális tétel kidolgozása, valamint Leibniz mellett az analízis megalapozása. „Szükségképpen létezik a legfelsőbb Isten, és ugyanebből a szükségszerűségből fakadóan mindig és mindenütt létezik" - írta Newton a híres Principia című művében. Komolyan hitt a Bibliában, és nagy odaadással tanulmányozta azt. „Szilárdan hiszek a Bibliában mint Isten Igéjében, amelyet inspirált emberek írtak. Mindennap tanulmányozom a Bibliát" - írta. A korában egyre inkább terjedő ateizmusról is megvolt a véleménye: „Az ateizmus annyira értelmetlen. Amikor felnézek a Naprendszerre, látom, hogy a Föld pont megfelelő távolságra van a Naptól ahhoz, hogy a megfelelő mennyiségű fényt és hőt megkapja. Ez nem lehet a véletlen műve." Idősebb korában sokat foglalkozott a teológiával, elsősorban a bibliai próféciákat tanulmányozta. Következtetéseit az Észrevételek Dániel próféciáiról és Szt. János Apokalipsziséről című művében írta le. Ebből kiderül, hogy meg volt győződve a Messiás visszajöveteléről, sőt ennek - és egyben e világkorszak végének - időpontjára becslést is adott tanulmányai alapján: 2060-ra tette.

James Clerk Maxwell (1831-1879) ugyancsak sokoldalú tudós volt. Ő írta le az elektromágnesesség alaptörvényeit (Maxwell-törvények), s a fényt elektromágneses hullámként határozta meg. A gázok kinetikája elméletének kidolgozásában is jelentőset alkotott, és nevéhez köthető a színes fénykép feltalálása. Kimutatta továbbá, hogy a Szaturnusz gyűrűi sok kisebb, a bolygó körül keringő részből épülnek fel. Maxwell is őszintén hitt Istenben, sőt Jézus Krisztusban mint Isten fiában: „Úgy gondolom, hogy a tudósoknak és más embereknek tanulniuk kellene Krisztustól, és szerintem a tudományos beállítottságú keresztényeknek kötelességük kutatni a tudományt, azért hogy az Isten dicsőségéről való képük olyan széles körű legyen, amennyit csak a lényük befogadni képes." A Bibliát szó szerint értelmezte, és mindennapi élete alapjának tekintette. Maxwell hite egyértelműen Krisztus-központú volt, nem csupán egy bizonyos Isten létezésében hitt, és ebben talán különbözik Newtontól.

Werner Karl Heisenberg (1901-1976) német fizikus, a kvantummechanika egyik megalapozója és kidolgozója volt. Ő vezette be a határozatlansági relációkat. Munkásságát 1932-ben Nobel-díjjal jutalmazták. A második világháború idején részt vett a német atombombaprogramban, amely végül eredménytelennek bizonyult. Heisenberg szintén hívő volt, de abban különbözött a korábban említettektől, hogy a kereszténységnek pusztán az erkölcsi, morális részét tartotta fontosnak. Emiatt viszont igen hasznosnak tartotta a vallást az emberiség számára. „A tudomány a technika alapja, a vallás pedig az etika alapja" - írta egyik beszélgetéséről készült feljegyzésében. A hit és természettudomány kapcsolatáról a következő véleményt fogalmazta meg: „A természettudományok kelyhéből az első korty ateistává tesz, a pohár alján azonban Isten vár rád."

Oláh György (1927- ) magyar Nobel-díjas kémikus a „mágikus kémia" felfedezője. Az ő vezetésével kifejlesztett direkt metanolos üzemanyagcella (Direct Methanol Fuel Cell, DMFC) iránt az utóbbi időben egyre nagyobb az érdeklődés világszerte, mivel a metanol felhasználásával lehet előállítani elektromos áramot, végtermékként pedig víz keletkezik. Hithez való viszonyát leginkább az agnoszticizmus jellemzi, vagyis nem foglal állást olyan kérdésekben, hogy van-e Isten, vagy sem. Életrajzi könyvében írja a következőket: „Számomra nem okoz nehézséget a tudomány (és szükségképpen korlátozott tudásunk) és egy általunk megfoghatatlan és megérthetetlen lény vagy értelem lehetőségének összeegyeztetése, bár nem tartom valószínűnek. Sokan ezt a tudomány és a vallás kibékíthetetlen ellentétének nevezik. Én azonban nem tekintem egy felsőbbrendű lény vagy értelem létezésének kérdését egyenlőnek a vallással."

Stephen Hawking (1942- ) napjaink egyik közismert angol fizikusa. Elméleti fizikusként dolgozik Cambridge-ben, fő kutatási területe a kvantumgravitáció és kozmológia. Utóbb róla nevezték el az általa felfedezett Hawking-sugárzást, amely a feketelyukak termikus sugárzása. Fiatal kora óta súlyosbodó betegsége miatt fokozatosan egyre jobban megbénul. Hawking világszerte híressé vált tudománynépszerűsítő írásairól, ma már beszélni sem tud, csak egy gép segítségével. Hawking felfogása tipikus természettudományos világnézet, ateizmusa is ebből fakad. Korábban még így ír: „Nehéz a világegyetem kezdetéről beszélni Isten koncepciójának említése nélkül. Munkám az univerzum eredetéről a tudomány és a vallás határán van, de én megpróbálok a határ tudományos oldalán maradni. Lehetséges, hogy Isten oly módon cselekszik, hogy cselekedetei nem magyarázhatók tudományos törvényekkel." Nem mondható, hogy kifejezetten harcolna a vallások ellen, viszont később a fizika kozmikus világmagyarázatára hivatkozva mégis egyértelművé teszi, hogy számára nem létezik Teremtő. Első felesége mélyen vallásos asszony volt. Válásuk kifejezetten világnézeti okokra vezethető vissza.

Clinton Richard Dawkins (1941- ) angol evolúcióbiológus, etológus. A hetvenes években kidolgozott önzőgén-elmélet (amely az evolúció alapegységének a géneket tekinti) következtében vált igazán ismertté. Megalkotta a memetika tudományát is, amely bármilyen gondolati és kulturális egység (akár egy szokás, egy dallam vagy hit) evolúciós átalakulásával foglalkozik. Az utóbbi évtizedben már csak tudománynépszerűsítéssel foglalkozik. Dawkinsnak a hithez való viszonyulását jól jellemzik közismert becenevei (az „ateizmus pápája", „Darwin rottweilere"). Dawkins minden vallás és hit ellen felszólal, amikor csak lehetősége adódik. Legutóbb megjelent könyve, az Isteni téveszme fő célja is ez: a vallás kártékony hatásának bizonyítása és az ateizmus propagálása. Egy interjúban megkérdezték, hogy jól járnánk-e a vallástalan világgal: „Annyiban feltétlenül, hogy arra az egyetlen világra tudnánk koncentrálni, amelyben élünk. Más kérdés, hogy csillagászati mennyiségű ember nem születne meg, így aki volt olyan szerencsés, hogy világra jött, jobban értékelné az életet, és nem ácsingózna a túlvilág után."

Olvasson tovább: