Kereső toggle

Egy rendszerellenes barátság

Jesse Owens és Luz Long: fricska a faji felsőbbrendűségnek - Legendás barátságok 1. rész

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egyike azoknak a barátságoknak, mely a történelembe is beírta magát, egy afroamerikai és egy német atléta között alakult ki. Apró adalék, hogy mindez Hitler orra előtt történt...

Az, hogy eltérő bőrszínűek kötnek barátságot, még önmagában nem lenne figyelemre méltó, viszont ez a kapcsolat az 1936-os berlini olimpián jött létre. Akkor, amikor Németország már jócskán át volt itatva a náci ideológia mérgével, és ez idő tájt az Egyesült Államok mindennapjaira is durván rányomta bélyegét a szegregáció. Hogy hogyan alakulhatott ki generációkon átívelő barátság egy „árja német” és egy színes bőrű sportoló között az olimpiai stadion kellős közepén, miközben a nézőtér és a kamerák árgus szemekkel követték minden mozdulatukat? Ennek jártunk utána cikksorozatunk első részében.

Rekordteljesítmény és szegregáció

Jesse Owens 1913. szeptember 12-én született az alabamai Oakville-ben. Már egészen fiatalon megmutatkozott a benne rejlő tehetség; ennek köszönhette, hogy a mélyszegénységből kiutat talált. A korabeli viszonyokat tekintve nem állt volna előtte túl fényes jövő egy tízgyermekes szegény fekete család legfiatalabb tagjaként; a futásnak köszönhetően azonban olyan ajtók nyíltak meg előtte, melyre kevés sorstársának adatott lehetőség. Egészen kicsi volt, amikor már kitűnt a tömegből: a játszótéren egyszerűen nem lehetett leállítani a futkározásban, és mindenkinél gyorsabb volt. A gimnáziumi évek alatt már államilag elismert futóként 100 és 200 yardos futásokon területi és állami rekordokat döntött egymás után.

Eredményeinek köszönhetően az Ohio State Egyetemre nyert felvételt, ahol az atlétikaedző szinte azonnal felfigyelt rá. A normál életben mindenki a bőrszíne alapján viszonyult hozzá, azonban amikor rajtvonalhoz állt és futni kezdett, kevesebb mint tíz másodperc alatt az emberek figyelmét a bőrszínéről az eredményeire tudta irányítani.

1935-ben részt vett egy olyan versenyen, ahol negyvenöt perc leforgása alatt öt világrekordot állított fel.

A távolugrásban 8,13 métert ugrott, ami nem csupán világrekord lett, de huszonöt évig megdönthetetlen maradt. Nem mellesleg öt nappal a verseny előtt, miután az egyetemi kollégiumban leesett a lépcsőn, megsérült a lába, emiatt kérdésessé vált, hogy egyáltalán indulhat-e a versenyen. Végül ő maga erősködött és győzte meg az edzőjét, hogy engedje sérült lábbal is indulni.

Az új környezet sokkoló ereje

Ilyen eredményekkel egyik fehér amerikai sportoló sem tudta felvenni a versenyt. A kiugró teljesítmény mellett a szegregáció továbbra is része volt a mindennapoknak: megszokott volt Owens számára, hogy színes bőrűként külön utaznak, külön étkeznek, még a mellékhelységbe sem mehettek be, ha arra ki volt írva, hogy „csak fehéreknek”. Kimagasló teljesítményének köszönhetően azonban Jessenek biztosítva lett az 1936-os berlini olimpián való részvétel.

Soha előtte nem versenyzett több mint százezer ember előtt, az olimpia pedig egy teljesen új szintet jelentett neki, ahol már komoly ellenfelekkel találkozott, ráadásul az ott érvényben levő szabályok sem minden esetben egyeztek az általa megszokottakkal. Amikor megérkezett Németországba, igaz, hogy ünnepelt sportolóként fogadták, de ez nem változtatott azon a tényen, hogy a náci szervezők ugyanúgy megvetették a bőrszíne miatt, mint ahogyan azt odahaza tapasztalta. A második világháború még el sem kezdődött, de Jessenek le kellett győznie – nem csupán a világhírű német sportolókat, hanem a náci ideológiát is; mindezt az ellenfél térfelén.

Jesse Owens négy számban indult az olimpián, 100 és 200 m-es futásban, 4x100 m váltófutásban és távolugrásban. Minden egyes győzelmével emlékeztette a jelen lévő birodalmi vezetőket, hogy nemcsak egy amerikai győzte le a kiváló német atlétákat, hanem egy fekete bőrű; egy olyan sportoló, akit a hivatalos ideológia alapján „selejtnek” tartottak.

Egy feltörekvő „mintanémet”

Luz Long egy ötgyermekes gyógyszerész családba született. Elsősorban nem sportolónak készült, hanem jogásznak. A Lipcsei Egyetemen szerezte a diplomáját, és az itteni tanulmányai alatt lépett be a Lipcsei Sportklubba, ahol atletizálni kezdett. Tanulmányait kezelte prioritásként, de lévén, hogy kiemelkedő tehetségnek bizonyult a sport világában, az egyetemi lekötöttségekkel párhuzamosan aktívan sportolt is. Ennek köszönhetően jutott ki az 1936-os berlini olimpiára. Európai bajnok atlétaként és hatszoros távolugró nemzeti bajnokként elsőszámú riválist jelentett az amerikai csodafiú számára.

Távolugrásban az olimpiai szabályok eltérőek voltak azoktól, amiket Jesse hazai terepen megszokott. Ezért annak ellenére, hogy különösebb nehézséget nem okozott volna neki a továbbjutás, mégis a három próbálkozási lehetőségből az első kettő ugrást elrontotta. Az utolsó próbálkozásán múlott minden – ebben a nagy feszültségben lépett színre Luz Long, aki akkorra már továbbjutott a döntőbe. Mielőtt Jesse harmadszor ugrott volna, Luz odalépett a pálya szélére, és jelzett Jessenek, hogy kicsit távolabbról rugaszkodjon el – így nem lép át a vonalon, és nem válik érvénytelenné az ugrása – ezt figyelembe véve sikerült az amerikainak kvalifikálnia magát. Mindketten tudták, hogy Jesse hazai terepen szinte csukott szemmel is továbbjutott volna, Luz ezért segített neki, noha tisztában volt vele: az amerikai versenyző komoly riválisa lehet a döntőben. A barátságuk ezen a ponton kezdődött, amikor nem a faji különbözőségek alapján, hanem sportemberekként tekintettek egymásra.

Háborúkon átívelő barátság

A távolugrás döntőjében legendásan szoros verseny alakult ki kettejük között, melyet szurkolók tömegei követhettek – akár távolról is, ugyanis a berlini olimpián volt a világon először olimpiai élő közvetítés. Luz Long a döntőben az utolsó próbálkozásánál belépett a vonalon, és ezzel elvesztette a versenyt. Így Jesse nyerte ezt a számot is, ráadásul új rekordot állított fel 806 cm-es ugrásával. Az amerikai versenyző négy aranyérmet szerzett a berlini olimpián, de az érmek értéke elhalványult amellett a barátság mellett, amit Luz Longgal köthetett. A győzelem után karon fogva futottak tiszteletkört az olimpiai stadionban több mint százezer néző, a kamerák, szinte a teljes náci német vezetés és Adolf Hitler előtt. Jesse Owens később azt nyilatkozta: „Igazi bátorság volt a részéről Hitler előtt velem barátkoznia. Beolvaszthatnák az összes érmemet és serlegemet, de értékben meg sem közelítenék azt a 24 karátos barátságot, amelyet Luz Long iránt éreztem abban a pillanatban”.

A berlini olimpiát követően sem szakadt meg a kapcsolat kettejük között. Egészen a második világháború kezdetéig leveleztek egymással. Az olimpia után Luz családot alapított, és folytatta ígéretes jogász karrierjét, azonban az 1939-ben kitört II. világháború teljesen keresztülhúzta a jövőjével kapcsolatos terveit. A világháború miatt besorozták, és a Wermachtban szolgált tizedesi rangban. 1943. július 14-én pedig egy sérülést követően valahol Szicíliában, a szövetséges erők fogságában, egy kórházban hunyt el a híres német sportoló. Luz Long élete utolsó levelét Jessenek írta, amiben megkérte a barátját, hogy azt, ami kettejük közt létrejött, adja át a fiának.

„…A szívem azt súgja, hogy ez az utolsó levél, amit életemben írok. Ha ez így lenne, akkor szeretnélek megkérni valamire. Valamire, ami nagyon fontos nekem. Ha vége a háborúnak, menj el Németországba, keresd fel a fiamat Kait, és mesélj neki az apjáról. Mondd el neki, Jesse, hogy milyen idők voltak azok, amikor még nem választott el bennünket a háború. Úgy értem, mondd el neki, hogy milyennek kell lennie az emberek közti kapcsolatnak ezen a földön... Abban az órában, Berlinben, amikor először beszéltünk, amikor térdeltél, tudtam, hogy imádkozol… Most már tudom, hogy nem véletlen volt, hogy találkoztunk… Azt hiszem, mostanra már én is hiszek Istenben. És imádkozom hozzá, hogyha most nem is tűnik lehetségesnek, hogy ez a levél eljusson hozzád, de te mégis el tudd olvasni ezeket a sorokat.”

Ha ők ketten 1936 nyarán nem találkoznak a berlini olimpián, akkor Luz Long valószínűleg egy átlagos árja sportolóként képviselte volna továbbra is a hazáját. Ha ellene is lett volna a náci ideológiának és a német árja felsőbbrendűségnek, valószínűleg nem lett volna lehetősége ilyen látványos módon hangot adnia annak, hogy mennyire helytelennek tartja mindazt, amit az országa vezetői tesznek. Jesse felé tett gesztusaival azonban nem csupán szembeszegült egy alapjaiban romlott birodalmi ideológiával, hanem barátjának köszönhetően hitre is jutott, és élete példa arra, hogy még egy sátáni birodalom árnyékéban is lehet Isten felé fordulni. A háború után, 1951-ben Jesse Owens felkereste Luz fiát, Kait Németországban, és megtartotta a neki tett ígéretet. Nemcsak egy találkozásról volt szó, hanem állandó, kölcsönös, kontinenseken átívelő barátság alakult ki köztük, aminek köszönhetően a két család a mai napig kapcsolatban áll egymással gyermekek és unokák szintjén is.

Az olimpiát követően Jesse visszatért az Egyesült Államokba, azonban sikerei ellenére továbbra is szembesülnie kellett a faji diszkriminációval. Nyilvános elnöki elismerést is csak negyven évvel később kapott, 1976-ban, Gerald Ford elnöktől. Hosszú ideig kellett még átélnie, hogy pályán belül dicsőítik, pályán kívül pedig megvetik.

Olvasson tovább: