Kereső toggle

Dolgozz a kanapéról!

A távmunka előnyei és hátrányai

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tíz éve még elképzelhetetlen lett volna, hogy emberek százezrei otthonról dolgozzanak: nem csupán a technológia, de a bizalom is hiányzott a home office széles körű elterjedéséhez. Ma viszont munkáltatók sora dönt úgy világszerte, hogy nem az embert hozzák a munkába, hanem a munkát viszik az emberhez – és nem csak a járvány miatt.

Szélsőségesebb megközelítések szerint a home office története mondhatni az őskorig nyúlik vissza, azonban nem kell ilyen messzire visszamennünk, ha az otthoni munka és a mindennapi élet összefonódásaira keresünk példákat. A középkori munkások gyakran a saját otthonukban választottak el teret különböző kézművességgel kapcsolatos tevékenységeknek, üzleteknek: a pékek, cipészek, fazekasok vagy éppen a kovácsok sok esetben lényegében otthon dolgoztak. A legtöbb esetben a nőknek is jelentős szerep jutott, főként, ha olyan klasszikusan „nőies művészetekről” volt szó, mint a varrás, hímzés vagy kalligráfia.                

A mai értelemben vett irodai munka szintén a középkorban alakult ki, amikor megjelent az igény a különböző üzleti-adminisztratív feladatok elvégzésére vagy a történelmi archívumok fenntartására. Az első korabeli „irodaházak” egyik jeles példája a Medici család által 1581-ben felépített Uffizi képtár, amelynek első szintjén hivatalnokok dolgoztak, második szintjén pedig művészeti gyűjtemény kapott helyet.

Az igazi fordulatot viszont az ipari forradalom hozta meg, lefektetve az alapjait a nyolctól négyig tartó, otthonon kívüli munkavégzés modelljének. A 19. században továbbá megjelentek olyan találmányok, mint a telefon és írógép, valamint a háztartások számára széles körben elérhetővé vált az elektromosság.

A második világháborút követően, a gazdaság szerkezeti átalakulásának és a tudásgazdaság fokozatos kiépülésének köszönhetően egyre többen dolgoztak irodaépületekben, egy asztal mögött. A tömegközlekedés lehetővé tette a számukra, hogy akár jelentősebb távolságból is ingázzanak otthonuk és munkahelyük között. Az első hangok a tömeges munkába járás ellen az olajválság idején jelentek meg Amerikában: 1979-ben a Washington Post egy cikkében arról értekezett, hogy az otthonról dolgozás komoly benzinköltség-megtakarításokat eredményezhet, valamivel könnyítve a válságos helyzetet.

A 20. század utolsó évtizede során olyan nagyvállalatok, mint az American Express, a Sears Holding, a GE és a Levi Strauss & Co., sorra bevezették távmunkaprogramjaikat, melyek közül sok még ma is működik.

1994 szeptemberében az American Telephone & Telegraph (AT&T) 32.000 alkalmazottja kezdte meg a távmunkát egy százezer embert bevonó kísérlet részeként, pionírként tesztelve az alternatív munkahelyek legújabb irányzatát. Ezzel nem csupán benzint spóroltak: a vállalat 1991 óta 550 millió dollárt takarított meg a fölösleges irodaházak fenntartási költségén. Az IBM évi 100 millió dollár kiadást farag le távmunkaprogramjával, melyben a globálisan foglalkoztatott dolgozók csaknem 40 százaléka vesz részt. Ez 2009-ben 380 ezer embert jelentett, s így 7 millió négyzetméterrel csökkent a fenntartott irodák összesített területe. Egy becslés szerint a távmunkát alkalmazó vállalatok együttesen 44 milliárd dollárt takarítanak meg évente.

A távmunkában dolgozók száma 2005-höz képest 176 százalékkal nőtt, ez jelenleg 5 millió munkavállalót jelent csak az Egyesült Államokban. A becslések szerint az évtized végére a munkaadók 73 százaléka fogja az otthoni munka lehetőségét kínálni a munkavállalóknak, bár ez egyelőre inkább a nagy transznacionális vállalatokra jellemző.

A távmunka egy másik fontos előnye a munkáltatók számára, hogy így képesek megtartani a magasan képzett és tapasztalt munkaerőt, akik számára ez az opció különösen vonzó. A Global Workplace Analytics által készített felmérés szerint a munkavállalók számára olyan mértékben fontos a legalább részben otthonról dolgozás lehetősége, hogy 37 százalékuk feláldozná fizetése 10 százalékát ezért az opcióért, vagy inkább keresne egy másik munkalehetőséget, minthogy teljes időben egy irodai környezetben kelljen dolgoznia. A FlexJobs felmérése szerint a távmunkában dolgozók 33 százaléka hagyott már ott munkahelyet a munka rugalmatlan természete miatt, 18 százalékuk pedig jelenleg is gondolkodik, hogy munkahelyet váltson ugyanezen okból.

A távmunkásokat is foglalkoztató vezetők kétharmada úgy nyilatkozott, hogy az otthonról dolgozók összességében produktívabbak az irodában ülő társaiknál. Az IBM munkatársainak 87 százaléka úgy vélte, hogy amikor otthonról dolgozik, jelentősen növekszik a hatékonysága.

A FlexJobs kérdőívében arról kérdezte az alkalmazottakat, hogy hova mennek, ha hatékonyan akarnak dolgozni egy fontos feladaton vagy projekten, és 93 százalékuk szerint ez nem az iroda. A megkérdezettek több mint fele az otthonát preferálja mint számára megfelelő munkakörnyezetet. Az egyik legfőbb érv a home office ellen a munkáltatók részéről korábban az volt, hogy nem voltak benne biztosak, hogy alkalmazottaik az ő felügyeletük nélkül is megfelelően, illetve munkaidőt betartva dolgoznak. Az Airtasker által készített kérdőív szerint ugyanakkor a távmunkában dolgozók nemhogy kevesebbet, hanem többet dolgoztak irodába járó kollegáiknál. Átlagosan 1,4 nappal dolgoztak többet havonta, ami évente 17 plusz munkanapot eredményez. Bár hosszabb szüneteket tartottak a home office-ban dolgozók, viszont összességében még így is több időt töltöttek feladataikkal, és átlagosan 10 perccel kevesebb időt töltöttek terméketlen munkával. Egy másik érdekes szempont, hogy a távmunkásoknak csak 15 százaléka jelezte, hogy a felettese elterelte a figyelmét a munkáról, míg az irodában ülők között ez az arány 22 százalékra rúgott.

A távmunka hatékonyságának indokait a felmérés résztvevői a kényelem, kevesebb zavaró tényező és az ingázás elkerülése mellett olyan kevésbé egyértelmű dolgokban is látták, mint a megbeszélések mellőzése és az irodai politizálás minimálisra csökkenése.

Bár a távmunkát a legtöbben a munka és magánélet arányának javítása miatt választják, az American Psychological Association szerint ez végeredményben nagyobb nehézséget okoz és magasabb stresszt eredményez – viszont, ha megfelelően kivitelezik, emeli a dolgozói elégedettséget. Mivel az átlagosan ledolgozott órák száma a távmunkások között magasabb, mint a központban dolgozók esetében, a munka-magánélet egyensúllyal való elégedettségük is 12 százalékkal alacsonyabb. Továbbá nagyobb rajtuk a nyomás, hogy akkor is befejezzenek feladatokat, amelyeknek az adott napon amúgy nem érnének a végére, mivel ezzel szeretnék kompenzálni a személyes kontakt hiányát, és bizonyítani, hogy felügyelet nélkül is dolgoztak.

Az Upwork and Freelancers Union vezérigazgatója, Stephane Kasriel szerint, bár nem látjuk a távmunka pontos jövőjét, érdemes figyelembe venni, hogy az Egyesült Államokban a 18 és 34 év közötti munkavállalók 42 százaléka szabadúszó, ami 4 százalékos emelkedés 2014-hez képest. Ráadásul az úgynevezett millenniumi generáció számára a munka sokszor elsősorban eszköz az egyéb, önkifejező tevékenységeik finanszírozásához, így a rugalmas munkavégzési modelleket részesítik előnyben.

Olvasson tovább: