Kereső toggle

Szupergyors internet mindenek felett

Már idén valósággá válhat Elon Musk álma

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Starlink névre hallgató, több ezer műholdat számláló projekt ötletét 2015-ben hozta napvilágra a SpaceX. Az amerikai űrtársaság több ambiciózus terv mellett akarja megvalósítani minden idők leggyorsabb és legnagyobb területen fogható műholdas internethálózatát.

Az űrtársaság és a projekt megalkotója, Elon Musk már jól ismert a hasonló kaliberű beruházásairól. Ilyenek például a Tesla, a Solar City, a PayPal, a Neuralink vagy The Boring Company és még sorolhatnánk. A dél-afrikai származású, jelenleg Los Angelesben élő mérnök és üzletember fedezte fel a nagy sávszélességű műholdas internetkapcsolat óriási kielégítetlen piacát. Céljai közt egyaránt fontos szerepet kap a lakossági és az üzleti/ipari felhasználás – a lényeg az internet eljuttatása olyan területekre, ahol a vezetékes hálózat kiépítése nem lehetséges vagy nagyon lassú.

A tervek szerint Starlink névre keresztelt hálózat tizenkétezer, egyenként 260 kilogrammos, utánfutó méretű műholdból fog állni. Az 550 kilométer magasan keringő berendezések a működésükhöz szükséges energiát napelemekkel termelik, egymás között lézerrel, a Föld felé pedig fáziseltolással irányított rádiójelekkel kommunikálnak. Elon azt ígérte, hogy a földi vevőegység mérete elég kicsi lesz ahhoz, hogy könnyedén elférjen például repülőgépek, hajók, vonatok tetején vagy akár egy hátizsákban is.

A műholdak tömeggyártásban készülnek (így darabjuk csupán háromszázezer dollár), kis hajtóművük pedig ionizált kriptonnal fejt ki tolóerőt – ez segíti őket a pályára állásban, és az űrszeméttel való ütközés elkerülésében. „Szavatossági idejük” lejártával pedig a tervek szerint lelassítják magukat, hogy az atmoszférába zuhanva porrá égjenek, így nem hagynak törmeléket maguk után.

A SpaceX egyébként igen okos megoldásokkal állt elő a környezet megóvása érdekében. Bárkiben joggal felmerülhet a gondolat, micsoda pazarlás ennyi műholdat fellőni. A műholdak fellövése hatvanasával, az űrtársaság saját fejlesztésű Falcon 9 nevű, 70 méter magas hordozórakétájával történik, mely a 15,6 tonnás rakományt 7,7 meganewton tolóerővel indítja útnak. A Floridából kilőtt rakéta nagyából két és fél perc elteltével leválik, és felkészül a visszatérésre, a röppályáját gyorsan kiszámoló önvezető drónhajók pedig a becsült landolási zónába indulnak. Ekkorra a rakéta már a hangsebesség többszörösével száguld vissza a légkörbe, majd a landolási zóna közelébe érve ismét begyújtja a hajtóművét, hogy lelassuljon, és lábait kinyitva gyertyaként megálljon a drónhajó fedélzetén. Az eszköz tankolás után újra használható, ami pedig a rakományt védő burkolatot illeti, ezeket is begyűjtik és újrahasznosítják. A vállalat még azokra is gondolt, akik az éjszakai égboltot féltik, ugyanis a műholdak speciális bevonatot kapnak, így a Földről gyakorlatilag láthatatlanok, nem befolyásolják az asztronómusok munkáját.

Elon a tízmilliárd dolláros projekt finanszírozásának lehetőségét abban látta meg, hogy a tőzsdepiacnak nagy haszna van abból, ha akár milliszekundumokkal hamarabb nyithat vagy zárhat pozíciót, és ezzel jobb áron adhat, illetve vehet részvényeket. Nem véletlen, hogy 2015-ben a GTT Communications nevű vállalatnak megérte 350 millió dollárért lefektetnie a Hibernia Express kábelt az Európát és az USA-t összekötő optikai internetkábel (AC-1) mellé, ezzel 63 milliszekundumról 59 milliszekundumra csökkentve a tranzakciók késleltetését a New York és London közti körülbelül 5000 kilométeres távon.

A University College London professzora, Mark Handley becslései szerint a Starlink ezt az átfutási időt 43 milliszekundumra csökkentheti. Ez az érték még elképesztőbbé válik, ha belegondolunk, hogy az új technológia a sarkkörökön túli területeket leszámítva a világon bárhonnan bárhova hasonló sebességet garantálna. A Szingapúr és New York közti 15 000 kilométeres tranzakciók így még többet profitálhatnak egy ilyen hálózatból. Az üzleti világ tehát valamely havidíj ellenében kapná a szupergyors internetszolgáltatást – Musk pedig azt reméli, a Starlink évi harminc és ötven milliárd dollár körüli profitot termel majd.

Jelenleg a projekt jóval több, mint egy álom. 2020 elejére már mintegy 242 ilyen műhold pályán volt, és a számuk hétről hétre növekszik. Legutóbbi indításuk január 29-én történt, és ahogyan eddig is, ez is sikeres volt, beleértve a műholdak működését is. Ha a projekt továbbra is a terv szerint halad, akkor már idén használatba vehető lesz a szolgáltatás.

 

Olvasson tovább: