Kereső toggle

Mi lehet a boldog házasság titka?

Az igazi jóban, rosszban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A napokban a közösségi médiát elárasztották a házasság intézményét ünneplő házaspárok fotói. Hazánkban eközben a házasságkötések száma közel 40 éves csúcsot látszik megdönteni. Kérdés, hogy mi szükséges ahhoz, hogy ezek valóban tartósak is maradjanak? Szerencse, kitartás, esetleg puszta racionalitás – hol van a sikeres házasság és a boldog élet receptje?

A korban, amikor évezredek óta természetesnek tartott normákat, hétköznapi szokásokat kérdőjeleznek meg sokan, figyelemre méltó dolog a házasság hete kezdeményezés. A közel két évtizede létező, Angliából indult kampány 2008-óta van jelen Magyarországon, idén azonban mintha szélesebb körben terjedt volna el. A közösségi médiában nálunk is százával jelennek meg a házassági esküvői fotók, felhívva ezzel a szövetségkötés fontosságára a figyelmet: jóval többről van szó, mint pusztán egy papírról. „A házasság hete olyan széles körű összefogásra törekszik, mely gyakorlati példamutatással, tudományos kutatások eredményeivel, bibliai és erkölcsi érvekkel támasztja alá a házasság örökkévaló értékét” – olvasható a szervezők közleményében. 

A földi élet koronája

Szintén örvendetes hír, hogy a tavalyi évben szeptemberig 52 079 pár házasodott össze hazánkban, ami több, mint 8 ezerrel meghaladja az előző év ugyanazon szakaszában köttetett házasságok számát. Az esküvői csúcsszezonnak számító július és szeptember közti időszakban 33 százalékkal többen házasodtak össze, mint a megelőző évben. S bár ezek a számok bizakodásra adnak okot a családcentrikus gondolkozású emberek számára, nem mehetünk el szó nélkül a válási statisztikák mellett. A KSH adatai szerint 2017-ben 100 házasságból 40 végződött válással, ami az elmúlt évtizedhez képest pozitív számnak minősül: 1992-től kezdődően 2008-ig ez az érték tartósan növekedett – 28-ról 46-ra –, azóta pedig, ha ingadozva is, de csökken.

A házasságkötések számának növekedésében aligha hagyhatók figyelmen kívül a kormány családvédelmi intézkedései, ugyanakkor fontos, hogy a párok ne csupán gazdasági érdekek miatt hozzanak életre szóló döntést. A sikeres és boldog házassághoz elengedhetetlen bizonyos elvek mentén élnünk a hétköznapokat, amelyek hosszabb távon jóval többet érnek a milliós juttatásoknál. A sokszor küzdelmes, de mégis szeretetben és hűségben leélt életet így békében töltött nyugdíjas évek koronázhatják meg. Sajnos ezek a sorok gyakran még a házasság szentségében és felbonthatatlanságában hívő ember számára is utópiának tűnhetnek. Ez nem független a mai korszellemtől: az elmúlt években a szexipartól az eltúlzott boldogsághajhászaton át – „szerezz minél több élményt, ami pedig rossz, azt dobd ki, ahelyett, hogy megjavítanád” –, egészen a poliamoria, vagyis a több személy iránt párhuzamosan érzett szerelem terjedéséig szinte tudományos alapon zajlott a kampány a tradicionális házasság és családmodell ellen. De mit tehet az, akinek megadatik az a kiváltság napjainkban, hogy egyáltalán vágyik a hosszú távon boldog házasságra?

Tudományágak a házasság ellen

Sajnálatos módon meglepően kevés olyan boldogságot vizsgáló tudományos kutatást találunk – egészséget vizsgálót viszont annál többet –, ami azt támasztja alá, hogy házasnak lenni maga a földi mennyország. Ez nyilvánvalóan köszönhető a boldogság széles körben elterjedt téves értelmezésének is, illetve annak, hogy valójában csak nagyon keveseknek adatik meg – ha egyáltalán van ilyen személy – az olyan magas veleszületett érzelmi intelligencia, hogy zsigerből képes legyen konstans örömmámorban tartó házasságot fenntartani jóban, rosszban – és ez nem véletlen. A házasság ugyanis úgy lett összerakva, mérnöki pontossággal megtervezve, hogy az két tökéletlen ember közös útja legyen együtt, folyamatosan támogatva, javítva egymást az idő előrehaladtával. Ennek megvalósítása azonban nem egyszerű, hiszen olyan szintű odaszánást, tudatos odafigyelést és önzetlenséget igényel mindkét fél részéről, ami napjainkban sajnos nem túl elterjedt magatartásforma.

Ron L. Deal keresztény szerző, az élethosszig tartó házasságról szóló könyvében – aminek az alapjául szolgáló kutatást 50 ezer újraházasodott pár bevonásával készítették el – vizsgálja a boldog és a boldogtalan párok szokásai közti különbségeket. Bár a kutatás elvált, de újraházasodott emberek kapcsolatát vizsgálta, az eredmények minden házas ember számára irányadók lehetnek: a boldog párok 80 százaléka kreatívan kezeli az egymás közti nézetkülönbségeket, igyekszik megfelelő módszerekkel kezelni a konfliktusokat, míg ez a szám a boldogtalan pároknál csupán 28 százalék. A háztartás rendezése is komoly gondokat okoz két főállásban dolgozó szülő számára, nagyban hozzájárul a házaspárok boldogtalanságához. Míg a boldog párok 96 százaléka közösen viseli az otthont és a heti teendőket illető terheket, addig ez a boldogtalanoknak alig 39 százalékára igaz. A hangulatok, illetve azok esetleges változása, kiszámíthatatlansága a boldog párok 79 százaléka szerint nem ok a veszekedésre, a boldogtalan párok 88 százalékának viszont rendszeresen származnak összetűzései belőlük. Szavaink súlyával sem árt tisztában lenni a mindennapok során: a boldog párok 73 százaléka tudatosan figyel arra, hogy ne legyen se negatív, se pedig túlságosan kritikus párjával, nem meglepő módon ez a boldogtalan pároknak csak 12 százalékára igaz. A fent említett önzetlenség is vízválasztónak számít, a boldog párok 64 százalékának nincs ezzel különösebb problémája, míg a boldogtalanok 93 százaléka frusztrált párja önzése miatt. Szintén érdekes tényező az egymás gondjaival való együttérzés, ami a boldog párok 93 százalékára igaz, a boldogtalanoknak pedig 79 százaléka úgy érzi, hogy nem tud törődni házastársa problémáival.

A férfi útja a leánnyal

Önmagában azonban sem az empátia, sem az önzetlenség, sem az optimizmus, sem a közös teherviselés nem elég a boldog házassághoz – jó kezdetnek azonban mindenképpen alkalmas ezek elsajátítása. A jó házasságnak nincsen sem titkos hozzávalója, sem mindenki számára általánosítható receptje. Ha nemes egyszerűséggel megtalálhatnánk a titok nyitját, valószínűleg mindenki azt az egyetlenegy tulajdonságot, viselkedési formát próbálná megtanulni. A jó házassághoz a folyamatos fejlődés módszertanát szükséges gyakorolni, amihez minden bizonnyal egy élet is kevés, nem beszélve a másik személyiségének minden dimenziójának, mélységének felderítéséről, ami szintén többet igényelne egy teljes emberi életnél. Az egy férfi és egy nő közötti élethosszig tartó szövetségben, feltétel nélküli szeretetben és lemondásban levő bölcsesség rejtelmét Agúr példabeszédével lehet talán a legszebben kifejezni: „Ez a három dolog csodálatos előttem, sőt négy dolgot nem értek: a sasnak az útját az égen, a kígyó útját a kősziklán, a hajó útját a mély tengeren és a férfi útját a leánnyal.”

Olvasson tovább: