Kereső toggle

Filmtörténelmet írt az Élősködők

Tarolt a 92. Oscar-gálán a dél-koreai rendező, Pong Dzsunho filmje.

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A legrangosabb és legnépszerűbb filmművészeti díjkiosztót 92. alkalommal rendezték meg.

A tavalyihoz hasonlóan idén is a Dolby Theatre-ben tartották, és idén is ceremóniamester nélkül, celebek adták át egymásnak a lehetőséget a felszólalásra. Ebben az évben is hosszúra sikerült a reklámmaraton, de szerencsére sikerült helyet szorítani a díjazott filmeknek. Az est tele volt meglepetésekkel, de egyik sem szólt akkorát, mint az ominózus dél-koreai film győzelme. Ez ugyanis az első dél-koreai film, ami megnyerte a legjobb külföldi filmnek járó szobrocskát, illetve ez az első nem amerikai film, ami elvitte a legjobb filmnek járó díjat.

A díjhoz már tavaly is közel állt egy külföldi film, a gyönyörű Roma, Alfonso Cuarón rendezésében, ám akkor végül a Zöld könyv nyert. Az Élősködők elvitte továbbá a legjobb eredeti forgatókönyv és a legjobb rendező díját is. Az Élősködők egy, a vígjáték és  a thriller, a horror és még legalább másik három zsáner határán mozgó rendkívül egyedi és precízen elkészített film, ami a társadalmi rétegek közötti különbözőségekre reflektál, állásfoglalás nélkül, erkölcsi dilemmában hagyva a nézőt.

Társadalmi egyenlőtlenség és precizitás

A film alapkoncepciója meglehetősen egyszerű. Adva van egy mélyszegénységben élő, leleményes család, akik az életükben napról napra boldogulnak, alkalmi munkákból élve. Egy nap azonban óriási lehetőség pottyan a kis család ölébe. A fiú egy barátja elutazik külföldre, ezért megkéri, hogy helyettesítse az angolóráit a gazdag Park családban. A srácnak persze több sem kell, már hamisítja is testvérével a diplomáját, amivel hamar megnyílnak a lehetőségek ajtajai. Szépen lassan az egész családját beszervezi a gazdag család köreibe mint sofőrt vagy épp házvezetőnőt, ám a főnyereménynek tűnő Park-ház sötét titkokat rejt.

Ez az alkotás is egyfajta társadalomkritikát reprezentál, de messze nem olyan kényelmetlenül egyértelműen leosztott szerepekkel operálva, mint ahogy például teszi azt a Joker. Nem követi azt a klisének számító narratívát, amiben a gazdagok rosszak, a szegényeknek pedig esélyük sincs a kitörésre. Akarva-akaratlanul, de ez egy kifejezetten posztmodern mű lett. A témája ennek is, mint Pong korábbi filmjeinek, a kapitalizmus és a társadalmi egyenlőtlenség, de ez persze kevés lenne a közönségsikerhez. ,,Valójában mindannyian ugyanabban az országban élünk, amit kapitalizmusnak hívnak” – nyilatkozta a rendező Cannes-ban. A film ereje azonban abban rejlik, hogy bátran ugrál a műfajok között, és kiszámíthatatlanul váltogatja a hangnemet, s mindezt olyan dinamikával teszi, hogy a nézőt egy percre sem engedi el. Mesterien kivitelezett, Kubrickhoz hasonló precizitás figyelhető meg a rendező-géniusz vizuális történetmesélési elemeiben, és Nolanira emlékeztető csavarok váltják egymást a narratívában. Az egyébként ázsiai filmek jellegzetességének számító műfajkeveredés kifejezetten izgalmasnak hat a hagyományos hollywoodi, legtöbbször kiszámítható történetmesélési technikákkal szemben. A filmnek van egy rendkívül sötét tónusa, ám nem különösebben bonyolódik filozófiai mélységekbe a felvetett témával kapcsolatban, elsősorban a szórakoztatás a funkciója, illetve a kérdésfelvetés. És ebben eddig nem látott szinteken működik ez a mozi.

Erős politikai felhang

Az, hogy Pong megkapta a legjobb filmnek járó díjat egy amerikai díjátadón, annyit jelent, hogy ezután nagyobb figyelmet fog kapni az egyébként egyre szélesebb körben terjedő koreai kultúra. De nem kell aggódni, hogy ezentúl klasszikusan amerikai filmeket már nem látunk, és mindent ellepnek az ázsiaiak. Az Oscar-gála történelmében ez páratlan esemény, és valószínűleg jó ideig így is marad.

Meglehetősen érdekes élmény volt látni, ahogy egy kapitalizmussal foglalkozó film nyeri a legfontosabb díjat, majd a műsorban felváltotta a köszönőbeszédet a töméntelen mennyiségű reklámáradat, aminek természetesen – ahogy a díjátadásnak is – rendkívül erős politikai felhangja volt, különös tekintettel a diverzitásra és a globális törekvésekre. És nem kizárt, hogy Amerikában előbb-utóbb elkészítik az Élősködők fekete queer nőkkel leforgatott változatát is.

Olvasson tovább: