Kereső toggle

Elveszik-e a munkánkat a robotok?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Dubaiban a napokban indult el egy robotikára és mesterséges intelligenciára specializálódott központ, amely azt tűzte ki céljául, hogy a képzéseikben részt vevő hallgatók felkészülten kerüljenek ki a munkaerőpiacra. Ott ugyanis több, jelenleg még létező feladatkör megszűnik vagy átformálódik, mire a diákok munkába állnak.

A Nemzetközi Robotikai Szövetség 2019-es riportja alapján a globálisan telepített ipari robotok állománya megközelítőleg 420 ezer egységgel növekedett 2018-ban, így a már használatban lévő társaikkal együtt körülbelül 3 millió egységnél járt 2019 elejére. A frissen telepített ipari robotok közel harmada az autóiparban, 25 százalékuk az elektronikai iparban, 10 százalékuk a fém- és megmunkálóiparban, 5 százalékuk a műanyag- és vegyiparban, 3 százalékuk pedig az élelmiszeriparban került telepítésre. Nem meglepő módon ezen eszközök kétharmadát Ázsiában installálták. Az öt, iparilag leginkább robotizált ország Kína, Japán, Egyesült Államok, Dél-Korea és Németország.

A szövetség 2022-re újabb 580 ezer ipari robot telepítését prognosztizálta. Ezzel egy időben az Oxford Economics angol elemző és tanácsadó cég globális szinten 20 millió gyártósori állás megszűnését jelzi előre az automatizált gyártósorokra való átállás miatt. Becslésük szerint egy ipari robot átlagosan 1,6 gyártósori munkást válthat ki, de ez a szám akár magasabb is lehet a kevésbé fejlett, alacsonyabban képzett munkaerővel rendelkező területeken. Másik oldalról viszont a tanulmányuk szerint azon munkavállalók, akik az automatizálás következtében válnak munkanélkülivé, a jövőben is leginkább könnyen automatizálható munkakörökben tudnak elhelyezkedni, mint például a közlekedés, építőipar, karbantartási munkálatok vagy adminisztratív pozíciók. Az elemzés alapján 2000 és 2016 között 1,7 millió gyártósori állás szűnt meg.

A McKinsey üzleti tanácsadó cég 2019-ben arra hívta fel a figyelmet, hogy a „Made in China” tervnek megfelelően a kínai állam továbbra is nagy hagsúlyt tesz majd a robotizációra, ezzel megerősítve az ázsiai óriás „összeszerelő műhely” szerepét a világban. Amíg 2010-ben Kínában a 10 ezer gyártósori munkásra jutó ipari robotok száma 15 darab volt, addig 7 év alatt ez az érték 97 darabra emelkedett (bár ez továbbra is a németországi és amerikai érték alatt marad).

Joggal merül fel a kérdés, hogy hasznosak-e az emberiség számára a robotok. Erre a válasz az, hogy igen is, meg nem is. Pusztán kapitalista szemlélettel nézve egyes munkakörökben megéri leváltani az emberi munkaerőt automatizált kivitelezőkre (robotokra), több szempontból is. A repetitív, rutinszerű feladatok precízebben (kevesebb hibával), gyorsabban, és emiatt költséghatékonyabban kivitelezhetők robotok által. Ráadásul ezek az eszközök nemcsak nyolc-tíz órában tudnak dolgozni, hanem folyamatosan. Ezen felül az elmúlt évtizedek alatt a robotok előállítási költsége is csökkent, így egyre inkább valós helyettesítő „terméke” tud lenni a dráguló humán munkaerőnek.

Azonban az érem másik oldala az, hogy ha nem csupán kisegítő robotokat telepít egy gyár, hanem a teljes gyártósort „humánerő-mentesíti”, akkor emberek tömege maradhat állás nélkül, akik jellemzően nehezebben tudnak más munka után nézni, ahogy erről a már említett, az Oxford Economics által készített tanulmány is beszél.

Ennek a kérdéskörnek a megvitatásakor sokféle konklúzióra jutnak az elemzők. Vannak kutatók, akik sötét jövőképként az automatizáció hatására csökkenő munkabéreket jósolnak az alacsony képzettségű munkavállalók számára. Más kutatók pedig a nagyvállalatok kiszervezési módszerét okolják a csökkenő bérek miatt. Az egyes munkafázisok kiszervezéséért ugyanis heves küzdelem folyik a piacon, ami miatt az alvállalkozók rákényszerülnek arra, hogy alacsonyan tartsák a béreket.

A Deloitte tanácsadó cég egy 2015-ös elemzése is inkább a borúlátást támasztja alá adataival. Szerintük az Egyesült Királyság munkaerőpiacán 800 ezer alacsony képesítéssel betölthető állás szűnt meg a technológiai fejlődés következtében, miközben ezzel párhuzamosan közel 3,5 millió új, magas képzettséget igénylő munkalehetőség jött létre.

A Manpower, a világ egyik vezető munkaerőpiaci cégeként 19 417 munkáltatót kérdezett meg 6 iparágban, 44 országból, az eredményt pedig egy 2019-es tanulmányukban összegezték. Elemzésük jóval derűlátóbb hangot üt meg, mint a Deloitte 2015-ös kutatása, hiszen sok munkáltató növelni vagy a meglévő létszámot tartani szeretné az automatizációval párhuzamosan. Azt is megtudhatjuk, hogy a megkérdezett munkaadók 84 százaléka fejleszteni kívánja a munkavállalói kompetenciákat 2020-ra. Viszont ebben az anyagban is megjelennek olyan utalások, miszerint a mezőgazdasági és gyártóipari szektorok a legkevésbé magabiztosak azzal kapcsolatban, hogy a munkaállományuk vajon a technológiai trend előnyös oldalát fogja-e megtapasztalni. Továbbá a munkaerőpiaci cég kiemeli, hogy a cégek 41 százaléka akar automatizálni a következő két évben, valamint az automatizálásba fektető cégek 24 százaléka tervez új munkahelyet létrehozni – szemben a nem automatizálók 18 százalékos ugyanilyen arányával.

Viszont ezt az optimistának tűnő képet saját tanulmányuk további megállapításai árnyékolják be, miszerint az összes megkérdezett cég 65 százaléka kifejezetten IT feladatkörre szándékozik új embereket felvenni. Ez azt jelenti, hogy az új álláshelyeknek mindössze 35 százalékát lehet betölteni más végzettséggel.

A Manpower mindezek mellettrákérdezett arra is a cégvezetőknél, hogy növelni vagy leépíteni kívánják az egyes területeken a munkaerő-állományukat. Az eredmény pozitívan mutatja be a gyártási területen dolgozók esélyeit is, hiszen összességében azok a cégek vannak többen, akik inkább felvenni szeretnének ezen a területen is. Egy dolog azonban nem látszik mindebből, mégpedig az elbocsátott és a felvenni kívánt emberek volumene. Előfordulhat ugyanis, hogy mondjuk 25 cég szeretné 10-10 fővel növelni az összeszerelő-műhelyben dolgozók számát, ám eközben másik 20, leépíteni kívánó cég teljesen automatizált gyártósorra áll át, és emiatt százas nagyságrendben terveznek gyártósori munkásokat elbocsátani. Az is szembetűnő, hogy a leépítésre igennel válaszoló cégek jelentős részét a gyártással foglalkozó cégek tették ki (20 százalék), szemben a pénzügyi, IT képzettséget igénylő területekkel.

Bár a Nemzetközi Robotikai Szövetség az automatizáció hasznos oldalát, munkahelyek létrehozását akarta alátámasztani egy 2014-es tanulmánnyal, ez mégis inkább szkepticizmusra ad okot. Ugyanis míg azt állítja, hogy a leginkább robotintenzív gyártási szektorokban 20 százalékkal több pozíció jött létre az Egyesült Államokban, addig kiderült, hogy ez nem az alacsonyan képzett munkaerőre vonatkozik, hanem gépészekre, ipari mérnökökre, karbantartói és szerelői munkakörökre, amelyekhez magasabb képzettség szükséges.

Mindezek alapján egy vegyes kép rajzolódik ki a robotizálás alakulásáról és következményeiről. A robotok további elterjedése lényegében biztosra vehető, ugyanakkor sok kérdés merül fel azoknak az embereknek a pozíciójával kapcsolatosan, akiknek munkakörét könnyen automatizálhatják. A sok kérdőjel mellett legbiztosabbnak az látszik, hogy ezeknek a munkavállalóknak minél korábban érdemes elkezdeniük továbbképezni magukat. Kézenfekvő irány lehet a mérnöki és infokommunikációs ismeretekben való jártasság megszerzése, ugyanis ilyen szakemberekből a robotok terjedésével egyre többre lesz szükség. A lényeg az, hogy olyan hivatást találjon az ember, amelyben meg tud nyilvánulni a kreativitása, a komplex feladatok megoldására vonatkozó képessége. Ezt ugyanis sokkal nehezebben lehet robotokkal helyettesíteni.

 

Olvasson tovább: