Kereső toggle

A szabadság háza: Ilyenek a legzöldebb otthonok

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Sokakat joggal foglalkoztat napjainkban a fogyasztói életmóddal szemben egy fenntarthatóbb életvitel megvalósítása. Ennek nagy része otthonunkban kezdődik, éppen ezért egyre népszerűbbek a közművektől teljesen független, zéró ökológiai lábnyommal rendelkező épületek.

A 20. század kétségtelenül az olcsó energia elterjedésének évszázada volt. Többek között kiépítésre kerültek a nagy, központosított energiaellátó hálózatok, amit a növekedésre, fogyasztásra berendezkedett ipar is támogatott, illetve generált.

A korábbi, önellátásra berendezkedett, háztartási hulladékot egyáltalán nem termelő vidéki élet megszűnt. A nagyobb komfort ígéretében önként függővé vált a nagy közműrendszerektől, miközben hatalmas mennyiségű szemetet termelt, és a környezettől teljesen elidegenedett.

Napjainkban azonban egyre többen döntenek a közművektől való függetlenség, emellett az alacsony ökológiai lábnyom lehetősége mellett. E céloknak megfelelően született meg az autonóm épületek ötlete, amelyek olyan építészeti és technikai megoldásokat kínálnak, amelyeknek napjaink jellemző épületeihez képest sokkal kisebb a környezetterhelése és a függősége a nagy közműrendszerektől. Az építéshez hagyományos, környezetbe visszaforgatható anyagokat használnak, mint az agyag, fa, kő, a működtetéshez pedig kevesebb energia szükséges, melyet környezetbarát módon állítanak elő.

Az épületek legnagyobb energiaigénye a fűtésből származik, valamint a meleg víz előállítása, sütés-főzés is igényel hőt. A fűtéshez megfelelő mennyiségű energia előállításához környezetbarát módon, kissé költségesen telepíthető napkollektor, hőszivattyú, geotermikus energia, valamint biomassza. Az utóbbi két energiatermelő anyagot kisebb rendszerekben célszerű használni – mint például a padló-, fal-, mennyezetfűtés – az épület megfelelő hőszigetelése mellett. Meleg vizet legkényelmesebben a napkollektorokkal állíthatunk elő. A sütéshez, főzéshez viszont le kell mondanunk bizonyos mértékű kényelemről, ha ragaszkodni szeretnénk az autonómiához, mivel a napkollektoroktól rendkívül sok energiát vennénk igénybe, így dédszüleink technológiájához visszanyúlva, modern fatüzeléses tűzhellyel szerelhetőek fel a konyhák.

Elektromos áramot ezekben a környezetbarát házakban háromféleképpen lehet előállítani: napelemmel, szélturbinával, illetve valamilyen bioüzemanyaggal működtetett, belső égésű motor hajtotta generátorral. Akármelyik változatát választjuk is az áramtermelésnek, érdemes előzetesen felmérni az áramigényünket, mivel pénztárcánkat ez terheli meg leginkább.

Ivóvízigényünket fúrt kútból, forrásból vagy esővízből lehet fedezni, körültekintő vízhasználat mellett. Ahol nem kell feltétlenül ivóvizet használni – mint például mosás, takarítás, öntözés, vécéöblítés – esővíz vagy szürkevíz használatával lehet kiváltani a tiszta víz használatát, valamint a toalettöblítést komposzt toalettel lehet felváltani. Az esővíz alkalmazásának előnye, hogy lágy víz, így felhasználása előtt csak mechanikai szűrést igényel. Míg a szürkevíz mosásból, tisztálkodásból származó, kevéssé szennyezett víz, megfelelő tisztítás után bizonyos megkötésekkel még szintén felhasználható vécéöblítésre, mosásra, locsolásra.

Manapság életünk egyik legnagyobb velejárója a hatalmas mennyiségű hulladék. Az autonóm házak alapja a szelektív hulladékgyűjtés és az újrahasznosítás. Háztartáson belül megtalálhatók szerves hulladékok, konyhai hulladékok, ételmaradékok, kerti növényi hulladékok, melyek a kerti komposztálóba kerülnek. Az égethető hulladék – papír, fa, olaj, zsír – a fatüzeléses tűzhelybe, vagy akár a kályhába kerülhet. Az újrahasznosítható szemetet, fém-, műanyag-, üveghulladékot pedig az ennek kialakított szelektív konténerekbe helyezhetjük.

Magyarországon első alkalommal 1996-ban Ertsey Attila építész alakított ki autonóm házat. Az eddig leírtak az ő autonómház koncepciójához fűződnek, hazánkban elérhető azonban egy típusmodell felépítésű autonóm otthon is. Egy csendes-óceáni expedíció után, 2016-ban Blaskovich Ákos valósította meg a teljesen önfenntartó, rezsimentes, talajcsavarokra építhető, fa tartó- és vázszerkezetű lakóház ötletét. Egyetlen acél gerenda kivételével a ház újrahasznosított, fa elemekből áll. A bárkára hasonlító épület a „Noah House”, azaz Noé háza nevet kapta, amely teljesen közműtől független épület, és egyben mobilházként is funkcionál. Ötletét Európában már szabadalmaztatta, Ausztráliában, Amerikában és Kínában folyamatban van a visszaigazolása.

A Noé házakat sorozatgyártásra tervezte, nem lehet kisebbre-nagyobbra venni, sem az alaprajzon változtatni, csak a belső dizájnban, berendezésben, színeken lehet variálni, hasonlóan az autókhoz. A ház vízellátását esővíz gyűjtésével biztosítja, amiből kiváló minőségű ivóvizet állít elő. Emellett a tárolt víz akár fél évre is elegendő utánpótlás nélkül, hiszen a mosdó, a zuhanyzó és a mosógép által már felhasznált vizet tisztítják, és ezt vezetik vissza a vécék tartályaiba. A lakóépület speciális szigetelőanyagot kapott, sóval, különböző adalékanyagokkal összekevert ledarált cellulózhulladékot, ami éghetetlen, és a só révén távol tartja az egereket, bogarakat, valamint a cellulóz nyáron magába szívja, télen kiadja a nedvességet, így megelőzi a penészesedést. A ház energiaellátását kizárólag a tetőre szerelt napelemek biztosítják, amik egy 4-5 fős családot képesek ellátni árammal. A „bárka” 40 nap alatt lesz kulcsrakész állapotban, amint alapos utánajárással kiválasztottuk a megfelelő telket. Azonban az első fontos lépés, hogy az építési jogszabályokat és lehetőségeket figyelembe vegyük, mivel ma Magyarországon ennek az autonóm háznak nincs minősítési besorolása.

A közműmentes épületek legnagyobb előnyei, hogy harmóniában vannak a környezettel, tisztelik azt. Ökológiai lábnyomot nem hagynak maguk után, miközben élhető és fenntartható környezetet teremtenek lakóik számára, az utódok számára pedig reprodukálható életteret biztosítanak a jövőben.

Olvasson tovább: