Kereső toggle

Te mit tennél?

A Netflix Messiás: több kérdés, mint válasz

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Ha a messiás felbukkanna ma, mit tennél?” – ezzel a kérdéssel hirdette meg a Netflix az újév napján bemutatott 10 részes sorozatát, A Messiást. Valóban: a film – címe ellenére – elsősorban nem arról szól, ki (vagy ki nem) a messiás, hanem arról, hogyan reagálnak ilyen helyzetben az emberek.

Nem új műfajt választott a sorozat ausztrál producere, Michael Petroni, aki 2017-ben vágott bele a Messiás elkészítésébe. Az irodalomban többen feltették már ezt a kérdést, vajon hogyan fogadná a világ, ha ma élne vagy újra megjelenne Jézus. Erről (is) szól A Mester és Margarita Bulgakovtól, írt ilyen novellát Tolsztoj, de Szakonyi Károly Adáshiba darabjában szintén az „Emberfi” tűnik fel egy Kádár-kori család nappalijában – ahol csak addig figyelnek rá, ameddig a tévében az adásszünet tart.

Kortársként egészen más együtt élni a messiással, mint történelmi távlatból emlékezni rá: „Ő a pillanat hőse, bármerre jár, bárhol megáll, megszámlálhatatlan sokaság nyüzsög körülötte. Roppant szenzációt kelt, minden szem őrá szegeződik: aki csak lépni bír, vagy legalább vonszolni tudja magát, mind látni akarja a csodát – és mindenki okvetlenül önálló ítéletet és saját véleményt akar alkotni róla…” – ezek a mondatok akár a film szinopszisából is származhatnának, de nem onnan idéztem, hanem Kierkegaard dán filozófus-teológus írta abban a tanulmányában, amelyben felteszi a kérdést, ha Krisztus ma élne, vajon elfogadnák-e az emberek.

Mert utólag könnyű ítéletet alkotni, nehéz dolguk azoknak van, akiket létükben érint a „csodatévő ember” megjelenése. „A jelek és csodák a kortárs számára átkozottul eleven portékák, nagyfokú feszengést válthatnak ki, és valósággal kikényszerítik a véleményalkotást, aki pedig nem hajlik a hitre, azt fölöttébb elkeseríthetik kortárs volta miatt, mivel túlontúl megnehezítik a létezést, kivált minél értelmesebb, fejlettebb és műveltebb az illető. (…) A tömeget magával ragadja, az emberek ujjongva követik őt, látván a jeleket és a csodákat, mind a megtörténteket, mind a meg nem történteket, és reménységben örvendeznek, hogy nyomban bekövetkezik az aranykor, mihelyt őt királlyá kenik. Csakhogy a tömeg ritkán vet számot a saját ítéletével, ma így, holnap úgy ítél. Az okosak és értelmesek ezért nem veszik ki belőle minden további nélkül a részüket…” – írja a dán filozófus, majd végigveszi, mit kell mondania ilyen helyzetben az okos államférfinak, a papnak, a tudósnak, a derék polgároknak és a szkeptikusoknak. Lényegében ugyanezt a gondolatot viszi végig mai eszközökkel, kortárs szereplőkkel és élethelyzetekkel a Messiás.                 

Kit sérthet a Messiás?

A sorozat már a bemutatója előtt vitát kavart, Jordániában – ahol egyébként a film jelentős részét forgatták – a Királyi Filmbizottság azt kérte a Netflixtől, hogy ne tegye elérhetővé a Messiás epizódjait. „Bár a történet és a szereplők is teljesen fiktívek, úgy ítéljük meg, hogy a sorozat tartalma sérti a vallás szentségét, így ellentétben lehet országunk törvényeivel.” – írták közleményükben. Bár a jordániai közlemény nem pontosítja, hogy mi lehet sértő a filmben, a muszlim közösségi oldalakon sokan azt írják, hogy az al-Masih (arabul: Messiás) néven ismertté vált férfi – aki Szíriában tűnik fel az Iszlám Állam terrorhadserege által körülvett Damaszkuszban – valójában al-Dadzsal, az iszlám eszkatológia hamis messiása, aki látszólag Allah követőjének adja ki magát, de a muszlimokat akarja eltéríteni a hitüktől. Keresztény fórumokon szintén felvetették, hogy a történet főszereplője „az antikrisztus” vagy „egy hamis Jézus”.

A Netflix hangsúlyozza, hogy a sorozat „fiktív történet, ami nem utal valóságos eseményekre vagy személyekre”, de a producer elismerte: szándékosan úgy hozták létre a Messiást, hogy provokáljon és vitát gerjesszen. Petroni ugyanakkor azt állítja, hogy „senkit nem akartak sérteni”, a céljuk csupán az volt, hogy „a nézők maguk tegyenek fel kérdéseket, és beszéljék meg, ki hogyan érti a látottakat”.

Valójában a sorozat nem állítja, hogy a főhős Jézus lenne, vagy ő lenne a messiás – ezt csak mások állítják vagy éppen szeretnék hinni róla. „A helyes kérdés nem az, hogy én ki vagyok, hanem az, hogy te ki vagy?” – mondja a főszereplő egy követőjének, bár az utolsó rész utolsó jelente azért megkérdőjelezi ezt a szerény fellépést. (A Netflix nem nyilatkozott még arról, lesz-e második évad a történetből – a tippünk az, hogy igen.)

Szupersztár közellenség

Nem szeretnénk az epizódról-epizódra formálódó történet fordulatait elspoilerezni, de miután a sorozat beharangozója már tartalmaz néhány kulcsjelenetet, így nem titok, hogy a történet valamikor a közeljövőben kezdődik, amikor a 2019-ben legyőzött Iszlám Állam újraszervezi magát, és Damaszkusz elfoglalására készül. Az ostromot azonban egy rendkívüli, egy hónapon át tartó homokvihar megakadályozza, az ISIS csapatai szétszóródnak. A megmenekülést egy titokzatos férfinek tulajdonítják, aki azt állítja magáról, hogy Allah üzenetét hozta el az utolsó időkről és a közelgő ítéletről: „közel az üdvösség … az egyensúly felborult, a történelemnek vége!” A muszlimokat ugyanakkor arra figyelmezteti, hogy ne a régi módon gondolkozzanak: „Arra kérlek, felejtsetek el mindent, mit Allahról hittetek. Nem kapaszkodhattok a vélt tudásotokba. Az emberiség ma egy kormányát veszített hajó. Kapaszkodjatok belém!”

Az apokaliptikus üzenetre és a Damaszkuszt megszabadító csodára – ahogy Kierkegaard is jelzi írásában – a tömeg azonnal lelkesen reagál. Kétezren követik is a férfit – akit al-Masihnak (Messiás) neveznek ki – a pusztába. Ellenőrizhetetlen legendák kezdenek terjedni róla: „Harminc napig állt és imádkozott Damaszkuszban a Szent Tamás kapunál, élelem és víz nélkül, a homokviharban. Miközben mi egy épületben bujkáltunk, az életünket féltve” – mondja egyik legelkötelezettebb követője. Vannak ugyan szkeptikus muszlimok, akiknek feltűnik, hogy a Korán mellett „hitetlen” forrásból (például C. S. Lewis brit keresztény szerző egyik művéből) is idéz, és van, aki csak legyint rá: „ugyan mit tudhat egy cipész fia az Írásokról”, a túlnyomó többség azonban eleinte teljes bizalommal megy utána.

Alighogy kiteszi azonban a lábát Damaszkuszból, a férfire felfigyel a CIA egyik ügynöke, Eva Geller, aki aztán az egész sorozatban kérlelhetetlen ellenfele lesz. Az első perctől kezdve elhatározza, hogy megállítja és kiiktatja a rendszerből a „messiást”, függetlenül attól, hogy a férfi nem tesz semmilyen törvénytelent vagy fenyegetőt, inkább segíteni akar: leteteti a fegyvert a palesztinokkal, akik harcolni akarnak az izraeli határnál, segít a drogfüggő tinédzsernek, hogy értékesnek lássa az életét, igyekszik hitet adni a meghasonlott baptista lelkésznek, aki temploma felgyújtására készül, miután vasárnaponként már csak hárman jelennek meg az istentiszteletén. Az őt üldöző, vallató ügynököknek is megbocsát, sőt felajánlja nekik, hogy könnyítsenek a lelkiismeretükön, tegyék le a nyomasztó terheiket. Nem tör hatalomra, nem akarja kihasználni az embereket – inkább továbbmegy mindenhonnan, ahol már kultusz alakulhatna ki körülötte.

Jószándékú – ám politikailag inkább baloldali-globalista – javaslata az, hogy az amerikai elnök vonja ki a csapatokat minden külföldi állomáshelyről.

Mégis a titkosszolgálatok, majd pedig a jobb szó híján „deep state”-ként beazonosítható politikai szereplők (a végrehajtó hatalom alatt álló, mégis a tényleges hatalommal bíró kormányhivatalnokok) halálos ellenségnek tekintik a rendszeren kívülről érkező karizmatikus embert. Először csak korlátozni akarják (házi őrizetben és börtönben tartják), illetve lejáratni az emberek előtt mint csaló sarlatánt – ebben a hatalom hűséges kiszolgálója a mainstream média. Amikor ez nem tűnik elegendőnek a megállítására, politikai koncepciós vádat fogalmaznak meg ellene (szélsőbaloldali-anarchista orosz ügynök, aki káoszt akar kelteni Amerikában és a Közel-Keleten). Innen már csak egy lépés a döntés, hogy fizikailag is el kell tüntetni, hogy a társadalomban helyreálljon a rend és egyensúly...

Miért ilyen kérlelhetetlen a rendszer a „csodatévő emberrel” szemben? A CIA-ügynök a Cég küldetését így fogalmazza meg egy felvételizőnek: „A CIA olyan, mint egy egyházi rend. Ez a létünk alaptétele. Emberek élete függ attól, hogyan döntünk, attól, hogyan cselekszünk. A csatamezőn tudnia kell, hogy ki az ellenség. És biztosíthatom, hogy az igazság nem szürke.” Ha pedig a hatalom ki akar iktatni egy embert, akkor erre korlátlan lehetősége van. Nagyon életszerű jelenet például, hogy amikor a CIA egy felvételt el akar tüntetni az internetről, közvetlenül bármit megtehet: nem kell kérnie a szolgáltatóktól, még csak értesíteni sem kell őket. „Lődd le a Facebookját, Instagramját, és törölj minden hasonló videót! Tüntesd el, amíg csak tudod!” – adja ki az utasítást Geller ügynök.

Az érem sötét oldala

Természetesen a sorozat nem csupán a főszereplő és a hatalom konfliktusáról szól. Szerepet kapnak a történetben a muszlim világ különböző irányzatai, a jámbor hívőktől a dzsihadista merénylőkig. Ha a muszlim tömegek sorsa kilátástalan és együttérzést keltő, a kereszténység ennél is sivárabb képben tűnik fel a sorozatban: a morális-családi-anyagi csődbe került texasi tiszteletes mellett egy dörzsölt, a pénzre váltható nézettséget hajszoló, a pulpitust bérbe adó tévéevangélista megagyülekezete jeleníti meg a kereszténységet, amelynek a bázisa délen van, ahol „nagy a szegénység, sok a fegyver és a Biblia”. Zsidó hívő csak egyszer tűnik fel a filmben (az is egy múltbeli visszaemlékezésben), de Izraelről a készítők semmi jót nem tudnak mondani: csak egy agresszív, elnyomó ország képviselőit látjuk, börtönöket, szögesdrót határokat, törvény felett álló titkosügynököket, civileket csak elvétve.

A főszereplő a Templom-hegyen azt hirdeti, hogy a „földnek az egységet kell hirdetnie”, egy szó sincs arról, hogy a zsidóság számára mit jelent a hely. A sorozatban feltűnőek a New Age ideológiát tükröző kiszólások (mint amilyen Oprah kétszer is feltűnő szlogenje: „Az leszel, amiben hiszel”), valamint a szabadkőműves/illuminátus jelképek is. (A sorozat főcímének „A” betűje egy piramist formál, Washingtonból pedig legtöbbet a Templom Háza szabadkőműves templomot láthatjuk, ahol Albert Pike skót rítusú nagymester múzeuma is van.)

A Messiás sorozat fogadtatása a viták ellenére (vagy éppen azzal együtt) visszaigazolni látszik a készítők várakozását: bár a Netflix nem tesz közzé nézettségi adatokat, az egyik legnagyobb filmes portálon egy héttel a bemutató után több mint 10 ezer néző értékelte a sorozatot, átlagosan 10-ből 8 pontra.

Olvasson tovább: