Kereső toggle

Tájképekbe komponált háború

A nagyapa emlékeiből vizuális időutazás született

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Monumentális panorámafestmény az 1917, nem szokványos film. Története csekély, jellemábrázolásban sem túl mély, ám nézőinek többsége igen nagyra tartja. Lehet, hogy valójában nem ilyen volt „a nagy háború” – de ki tudja már azt?

A látvány, a dolgok dizájnja mindent visz. Belátjuk ezt hamar, ha kettőt lépünk a saját korunkban. Nem tudod eladni az okos kütyüdet, ha nincs ütős videód hozzá, s az egyetemi tanár is partra vetett hal, ha sűrűn írt PPT-diát használ, fehér háttérrel súlyosbítva.

Sam Mendes filmje a Ryan közlegény és a Dunkirk keveréke. Vagy inkább metszete. Egy küldetést kell itt is teljesíteni, hogy a két elszigetelt angol zászlóalj, akiket kelepcébe csaltak a németek, el ne vesszen. Ez a körülbelül 16 kilométeres út egy mini odüsszeia, amit az egymást váltó festményekben – vagy inkább egyetlen hatalmas körképben – hoznak elénk, s amelynek egyes részleteit alább kinagyítjuk. Viszont nincsenek magvas fejtegetések (nekünk nagyon hiányoznak) mondjuk mély dolgokról az út során, mert képekben üzen ez a film, a látvány bennünk keltette hatásaira alapoz. E módszer persze a Dunkirkben is megvillant. A tengerparti jelenetek hangulata most is feljön a nézőben, ettől úgy érezzük, hogy a hazafiság vagy éppen a bajtársi érzelmek dacára a háború igenis főként „egzisztenciális élmény”; az „Én” rettentő szorongása, amit az ember elsősorban a saját fejéből kinézve él át.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: