Kereső toggle

Rádiótól a Netflixig

Hogyan váltak a sorozatok életünk részévé?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Néhányan még emlékeznek azokra az időkre, amikor csak rádió létezett mint tömegkommunikációs eszköz, az sem minden háztartásban: szokás volt átjárni a szomszédhoz, ahol ez a luxus már elérhető volt. Ma már nemcsak hogy a szomszédhoz nem kell átjárni, de akár egy teljes sorozatot nézhetünk végig zsinórban, 0–24-ben.

Magyarországon 1925-ben indult el a rádiózás, virágkorát az 50-es évektől élte igazán. De hogyan kapcsolódik ez a sorozatokhoz?

A sitcom – szituációs komédia –, a televíziós sorozatok egyik meghatározó műfaja is egy rádiós fogalom volt először: rövid, humoros jeleneteket olvastak fel a mikrofonok előtt. Az első rádiós komédia 1948–57-ig volt műsoron Amerikában, A mi Miss Brooksunk címmel. Egy tanárnő volt a főszereplő, akivel elég nevetséges dolgok történtek. Valljuk be, ez egy iskolában nem lehetetlen. A sorozat annyira sikeres volt, hogy 1952-ben ugyanazokkal a szereplőkkel elkészítették a sorozat televíziós változatát. Ezzel egy időben Amerika első, már direkt tévére írt sitcom forgatókönyvéből létrejött az I Love Lucy-sorozat. Hat évadot ért meg a CBS e sorozata, és az első volt, amit valaha élő közönség előtt vettek fel.

A várakozás izgalma

A sorozatok rendkívül népszerűek lettek, ezért a stúdiók egymás után jelentkeztek a saját sitcomjaikkal. A rövid, könnyed változatok mellett egy idő után megjelentek más témájú történetek is. Romantikus, dokumentarista, történelmi, thriller, akció, lehetne sorolni még a listát, rengeteg fajtájú sorozat létezik már.

Legtöbben máig emlékeznek a péntek estékre, amikor várták, hogy a Dallas legújabb részének szignálját együtt énekelhessék az unokatesókkal. Minden héten élménynek számított, hogy kicsit mi is a Southfork Ranchen érezhetjük magunkat. Később megjelentek azok a sorozatok, amelyeket már minden nap meg lehetett nézni a tévében. Válogatott őrültségek voltak; a vak lány, aki boldog lesz, a szegény lány, aki boldog lesz, az árva, aki boldog lesz témában – ezeket, a főleg latin-amerikai szappanoperákat is előszeretettel nézte a televízióval rendelkezők többsége. És természetesen nagyon izgultunk, ha kimaradt egy rész. Akkor még nem volt ismétlés, így csak a bánkódás és az osztálytársak lenéző stílusban előadott verziója maradt.

Fordult a világ 1997-ben, amikor Reed Hastings és Marc Randolph kitalálták, hogy mennyivel könnyebb lenne, ha online lehetne filmeket kölcsönözni, és nem kellene folyton elsétálni a videotékába. Ha online elérhető lenne a lista, ahonnan filmet lehet válogatni, és mondjuk nem a kölcsönzőben derülne ki, hogy valaki pont most vitte el a Casablancát, és nincs belőle több példány. Eleinte DVD-kölcsönzéssel indultak, futárok vitték ki a filmeket, de hamar rájöttek, hogy még ez is csak véges számú filmet tud biztosítani: az kellett, hogy ezek a filmek online elérhetőek legyenek.

Ezt a céget hívják ma Netflixnek. Ma már számos utánzója, kihívója van, de még mindig ez a legnépszerűbb videostream oldal. Rengeteg saját tartalmat – film, sorozat, dokumentumfilm – is gyártanak, de az elsődleges profil az újabb idegen szó magyarázatával megérthető.

A filmeket nem kell letölteni, és mindig, minden időben elérhetőek. Nem kell várni egy teljes hetet ahhoz, hogy megtudjuk: hogyan megy az olajbiznisz Jockey-nak Texasban.  Ha kedvünk szottyan, egy hét alatt megnézhetjük a Dallas teljes első évadát, vagy amennyi belefér a 168 órába.

Tartalom korlátozás nélkül

Ez ugyanis ma a legvonzóbb tulajdonsága a Netflix és a hozzá hasonló oldalaknak: amikor csak akarom! Egy kisebb felmérést végezve az ismerősök körében kiderült, hogy főleg kikapcsolódás céljából nézünk sorozatokat. Néha evés közben, néha csak, mert hosszú és fárasztó volt a nap. Az is tény, hogy sokan be sem merik vallani, mennyi idő folyik el ezzel naponta, hetente. Mert mindig, amikor véget ér egy rész, azt érezzük: na, csak még egyet. S ezzel el is szaladt két-három-négy-öt óra. Naponta. Többet nem merek írni. Szóval ami áldásnak tűnt, az az új platform átka is: tartalom korlátozás nélkül.

Az Ericsson ConsumerLab minden évben vaskos jelentéseket ír cégéhez kapcsolódó elemzésekről, innovációkról, közösségi médiáról és persze tévé, média tárgykörben is. A 2017-es jelentés szerint – mely ebben a témában most a legfrissebb – az áll, hogy 2010-hez képest jelentős növekedés tapasztalható az igény szerint elérhető tartalom iránt: a fogyasztók közel 60 százaléka részesíti előnyben a tervezett, hétről hétre várós megtekintés helyett. A fogyasztók igénye 2014 óta növekedett a tévés tartalmak külföldre vitelére is. Azaz, ha valaki külföldre utazik, fontos számára, hogy kedvenc sorozata is vele menjen. Üzleti út vagy nyaralás: a sorozatok vagy filmek mindig legyenek elérhető közelségben. Ez azt jelzi, hogy a tartalom hordozhatósága egyre inkább kritikus elem lesz a jövőbeni médiakínálatban.

Mivel az internet és az igény szerinti szolgáltatások tovább növekednek, és új lehetőségeket teremtenek, egyre kevesebb fogyasztó gondolja úgy, hogy a hagyományos televíziós szolgáltatók kielégítik igényeiket. Már 2014-ben olyan szalagcímek jelentek meg, amelyek azt hirdették: a streaming az új televízió. S hol van már a tavalyi hó?!

A tv-sorozatok rajongói száma növekszik – a megkérdezettek 42 százaléka szerint ma több televíziós sorozatot néznek, mint 5 évvel ezelőtt. Ezenkívül 27 százalékuk azt állítja, hogy a következő 5 évben a hírek legnagyobb részéhez a közösségi médiából fognak hozzájutni, 12 százalékuk pedig azt állítja, hogy egyáltalán nem a televízióból fog ezután tájékozódni a hírekről.

Az teljesen biztos, hogy a jövő átalakulóban van. Sok jelentés még nem beszél arról, hogy a sorozatok túlzott fogyasztása milyen hatással van ránk, de nagyon sok portálon lehet már találni sorozatfüggőségről szóló cikkeket.

Tanulmányok szerint nem ritka, hogy a televíziós műsorok szorongást és depressziót váltanak ki nézőikből. Valójában a gyártók szinte számítanak a nézők ilyen reakciójára, hogy fenntartsák érdeklődésüket. Úgy tűnhet, ennek nincs értelme, hiszen ki akar olyan műsort nézni, amely szorongást vált ki, de a nézők ilyenkor úgy vonzódnak mégis a folytatáshoz, mint a molylepke a lánghoz. Aztán, amikor a show véget ér, megnyugtathatják magukat, hogy az áldozatok túlélték, és a rosszfiúkat megbüntették.

Noha mindannyian tudjuk, hogy a televíziós műsorok a drámai hatás kedvéért eltúlzottak, a mai írók, rendezők és színészek félelmetesen realisztikus munkát végeznek. Mindig olyan eseményeket ábrázolnak, amelyekkel együtt tud rezonálni a közönség: durva közállapotok, rohanunk az ellenség elől, sokat és jókat nevetünk a barátainkkal egy kávézóban. Ezek a helyzetek azokra a pillanatokra reagálnak, amelyek éppen zajlanak körülöttünk. Figyelembe véve a lélegzetelállító grafikákat, a speciális effektusokat és az érzelmek drámai megjelenítését a kitalált (sic!) műsorokban, manapság nem csoda, hogy sok ember úgy érzi, hogy valójában egy sorozatban van, része annak. Csak nehogy összekeverjük a valóságot a Netflixszel!

Olvasson tovább: