Kereső toggle

Miért halnak korán a magyar férfiak?

Az életmódunk nem, az ellátás viszont javult

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A szívinfarktus még mindig vezető halálok Európa-szerte. Bár 2000 óta mindenhol, így nálunk is csökkenő tendenciát mutat az effajta halálozások száma, régión belül is rosszak a mutatóink. Kiemelt időszakok az augusztus és az év vége, s különösen veszélyeztetettek a 40-59 éves férfiak.

„2012-ben a férfi elhunytak több mint ötöde 40–59 éves kora között vesztette életét, míg a nőknél minden tizedik tartozott ehhez a csoporthoz. A nemzetközi összehasonlítás jelzi, hogy hazánkban a 40–59 év közöttiek halandósági viszonyai továbbra is kritikusak. A 40 éves magyar férfiak várható élettartama (32,6 év) Közép-Kelet-Európában a legalacsonyabb” – írja Törőcsik Mária közgazdász Férfiegészség című tanulmányában.

Túlélésre koncentrálva

Bár a témáról kevés friss adat van, a helyzet súlyosságát jelzi, hogy a KSH információi alapján a hazai 40 éves férfiak további várható élettartama tavaly is hasonló volt, azaz nem érte el a 33 évet. Nőknél ez az érték 39 év, ami európai viszonylatban szintén alacsony – összességében 5 évvel élünk kevesebbet az uniós átlagnál (ahol ez 80-81 év).

Különösen szembeötlő a magyarok nagyarányú korai – 60 év előtti – halálozási aránya mindkét nem esetében, de különösen a férfiaknál. Egy 40 éves férfinek 60 százalék esélye van arra, hogy megéri a 65. életévét, ami kétszerese az 1960-as évekbeli aránynak.

„Magyarországra még mindig jellemző a közép-európai egészségi paradoxon, azaz sokkal rosszabbak az életkilátásaink, mint az a gazdasági fejlettségünk vagy a biológiai adottságaink alapján indokolt lenne. A korai halálozás elsődleges okai, azaz a szív- és érrendszeri megbetegedések, infarktus, rák terén a régiós áltagnál is rosszabbak a mutatóink” – erősítette meg lapunknak Fűzné Pikó Bettina pszichológus, egyetemi tanár.

Az ezredforduló óta EU-szerte megfigyelhető, hogy a keringési megbetegedésekből fakadó halálozások aránya csökkent. A Nemzeti Szívinfarktus Regiszter adatai szerint az infarktus okozta hazai halálozások száma az elmúlt évtizedben a korábbi, évi 15 ezerről a felére esett vissza. Ezen belül a 60 év alattiak túlélési esélyei is javultak, ők egyébként az infarktusos betegek negyedét alkotják.

A javulással együtt továbbra is nagy a lemaradásunk mind az unióhoz, mind a régiónkhoz képest, s infarktusos halálozás terén a férfiak érintettsége még mindig kétszerese a nőkének. Mindez azért sem mellékes, mert a Közép-Európa keleti felében élő férfiak esetében a keringési rendszeri betegségek okozta halálozások kockázata közel háromszorosa a térség nyugati felében élő férfiakénak.

Az ezredforduló óta elsősorban a túlélési esélyeink javultak, és nem annyira a megbetegedések száma csökkent. A javuló trend elsődleges oka ugyanis nem a tömeges életmódváltás, hanem a korszerű és gyors kardiológiai ellátás kialakítása, konkrétan a szívkatéteres laborok országos hálózatának a kiépülése volt.

Mindhalálig munka

Pikó Bettina emlékeztetett arra, hogy a 2013-ig zajló Hungarostudy kutatások sokat foglalkoztak a nemes egyszerűséggel csak a középkorú magyar férfiak egészségkrízisének nevezett probléma hátterével, pszicho-szociális okaival. Ezek mindenek előtt a folyamatos munkahelyi és magánéleti stressz rendkívüli egészségkárosító és teljesítményromboló hatását mutatták ki nemcsak a nők, hanem a férfiak életében is.

Kiderült, hogy a szív- és érrendszeri problémák kialakulásában és a korai halálozásban a hétvégi munkának és általában véve a leállás hiányának óriási szerepe van. Ezt csak tovább tetézi, hogy a férfiaknak egy átláthatatlan és kevéssé kontrollálható versenyben, erősen rivalizáló légkörben kell megfelelniük a máig élő tradicionális szerepelvárásnak, a családfőként való helytállásnak.

Mindez krónikus stresszt idéz elő, aminek az oldására bevett mintákat jelentenek a különféle önpusztító magatartásformák, mint a dohányzás, alkoholizálás, ideértve a falánkságot és az öngyilkosságot is. Márpedig az elhízás, a mozgáshiány, a helytelen táplálkozás vagy a szerfüggések kiemelt kockázati tényezőknek számítanak a szív- és érrendszeri betegségek szempontjából. Nem véletlen, hogy a szív állapotáért 60 százalékban az életmód, 30 százalékban a genetika, 10 százalékban a környezeti tényezők felelősek.

A rossz stresszkezelési szokásokat, a bizalmatlanságot, a normaszegést, a magányt, a depresszióra, kiégésre való hajlamot a magatartáskutatók a magyarok materialista és individualista értékrendjére vezették vissza. Ebben az egyéni túlélésre játszó mentalitásban a vagyonszerzés jelenti az emberek számára az elsődleges biztonságot. Kimutatták azt is, hogy sokkal jobb egészségi állapotban vannak azok a férfiak, akik párjukkal együtt a belső, emberi értékeket tartják fontosnak, mint azok, akiknek a külsődleges, materiális értékek a fontosak.

Egybehangzó kutatási eredmények alapján az életesélyek szempontjából Magyarországon a legerősebb védőfaktor az iskolázottság: a nem érettségizett férfiaknak kétszer akkora esélyük van arra, hogy 75 éves koruk előtt meghalnak, mint magasabb végzettségű társaiknak. (Vannak különösen veszélyeztetett szakterületek, ahol a végzettség sem véd, ilyen az egészségügy vagy a média.) Ez máshol nem feltétlenül van így: a nagyon magas életkort megérő olaszoknál például nincs különösebb jelentősége a végzettségnek, amiben a mediterrán étrenden kívül kétség nélkül szerepet játszik a jó kedély és főként a közvetlen emberi kapcsolatok.

„A jó családi, baráti, munkatársi kapcsolatoknak még a végzettségnél, társadalmi-gazdasági státusznál is meghatározóbb a hatásuk arra nézve, hogy megéri-e valaki, s ha igen, hogyan éli meg az időskort. Világszerte számos kutatás igazolta már, hogy a bensőséges házastársi és baráti kapcsolatok elsőrendű egészségvédő tényezők, míg a rossz házasságban élők vannak a legrosszabb egészségi állapotban” – mondta Pikó Bettina, utalva a Harvard Egyetemen 80 éve zajló követéses életútvizsgálatokra is, melyekből egyértelműen kiderül, hogy a kapcsolatok minősége nem függ a végzettségtől, viszont rendkívüli módon meghatározza az életesélyeket.

A pszichológus emlékeztetett arra is, hogy a magyarok eleve bizalmatlan, nem túl barátkozós nép. „Kimutatható, hogy a rendszerváltás, majd az internetkultúra berobbanása csak tovább rontott a kapcsolataink minőségén” – tette hozzá.

Illúziók nélkül?

A szakember szerint nem lehet eléggé hangsúlyozni a rendezett magánélet fontosságát, a középkorúak esetén különösen, hiszen mindkét nemnél rizikófaktort jelent az életközépi krízis, illetve a klimax, a „kapuzárási pánik” is, amire csak ráerősít az öregedő társadalmak fiatalságkultusza.

„Lassan társadalmi normává válik, hogy a 40-50 év fölötti korosztálynak úgy kell kinéznie, úgy kell élnie, mintha örökké húszéves lenne. Külső-belső elvárás, hogy nem szabad megöregedni, ugyanolyan terhelhetőnek kell maradni, holott az idő múlásával muszáj lassítani. Ha az ember magától nem fékez, akkor nagyon gyakori, hogy jön egy komolyabb betegség, ami rákényszeríti arra, hogy életformát váltson. És hát a családalapítás sem megy úgy, mint húszévesen, hiába alkalmas még rá biológiailag egy negyvenes férfi – egy gyermek felnevelése nem kis feladat, különösen akkor nem, ha a korábbi házasságból született gyerekekről is gondoskodni kell, ami ma elég általános jelenség” – mutatott rá Pikó Bettina a magyar férfiak egészségkrízisének további okaira. Példaként hozva fel egy elhunyt ismerősét, aki 67 évesen egy hétéves kisgyermeket hagyott hátra.

A nyugat-európai férfiak magánélete sincs jobb állapotban, de nekik valamivel jobbak az egészségi mutatóik. Pikó szerint ez főleg annak köszönhető, hogy ott még mindig megtapasztalható az értékrend biztonsága, miáltal sokkal stresszmentesebb az életük. A nyugati társadalmakban az előmenetel átláthatóbb módon, teljesítmény alapján történik, a jövőt hozzánk képest nagyfokú kiszámíthatóság jellemzi.

„A ’90-es években azt hittük, majd itt is meghonosodik ez a munkakultúra, de nem így történt. Egészen a kétezres évekig volt egy bizakodás a magyar társadalomban, hogy a rendszerváltást követő vadkapitalizmus csak egy átmeneti időszak, amely minden sajátosságával együtt nálunk is egy élhető, európai társadalom kialakulásához vezet. Ám a 2008-as gazdasági válság óta végképp elveszni látszanak ezek az illúziók, mára kissé belefásultak az emberek az úgynevezett rendszerváltásba” – állapította meg az egyetemi tanár.

Érvényesnek gondolja azt a felfogást is, miszerint az egészségi állapotot nem a GDP határozza meg, hanem sokkal inkább a társadalmi egyenlőtlenségek mértéke. Nálunk az utóbbi három évtizedben nagyon szétnyílt a jövedelmi- és vagyoni olló, ami komoly társadalmi feszültségeket okozott. „Számos olyan országban, ahol nincsenek nagy egyenlőtlenségek, az emberek jobb mentális és fizikai állapotban vannak, és a születési arányok is magasabbak, mint nálunk” – jegyezte meg a szakember.

Marad tehát az egyéni felelősség kérdése – szerinte soha nem késő javítani sem a kapcsolatainkon, sem az életmódunkon. „Lehet, érdemes a kapcsolatok javításával kezdeni, mert akkor nagyobb lesz a motivációnk arra, hogy a többi tényezőn is változtassunk” – tette hozzá nevetve.

 

Veszélyes ünnepek

Az év végi időszakban, karácsony és újév körül 5-10 százalékkal emelkedni szokott a szívinfarktus okozta halálozások száma – hívta fel a figyelmet egy korábbi interjúban Maurovich-Horvat Pál kardiológus. A tizenöt éven át megfigyelt jelenség nem csak az időseket érinti, a fiatalabbaknál is gyakoribb ilyenkor a szívinfarktus. Ugyanezt figyelték meg más országokban, így Ausztráliában és Új-Zélandon is az év végi ünnepek idején. A kardiológus szerint a jelenség oka az ünnepek alatti felgyülemlett stressz, amit a rohangálás, a vásárlás, a kialvatlanság okoz, valamint a túlzott alkoholfogyasztás, illetve a nagyon sós és nehéz ételek, mert ezek extra terhet rónak a vérkeringésre.

Olvasson tovább: