Kereső toggle

Hatvanéves a magyar panel

Egy társadalmi kísérlet utóélete

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Néhány éve még „temettük” a panelt, mint amelynek lejárt az ideje, és a lebontásukról értekezett a sajtó. A magyar panel azonban váratlanul „feltámadt” és ma újra reneszánszát éli.

A magyar panellakásokat 30-50 évre tervezte a hazai pártvezetés, az élet azonban felülírta a terveket: a panel hazai története immár meghaladja a 60 évet (!). Az első, kísérleti jelleggel épített panellakást 1960 januárjában adták át Sztálinvárosban (a mai Dunaújvárosban), amelyet közel 800 ezer lakás felépítése követett az országban.

A panellakások a fejlett Nyugaton is elterjedtek, de az igazi karriert a volt szocialista országokban futották be a múlt század második felében. A második világháború után óriási lakáshiány lépett fel a háborús károk, az urbanizáció, valamint a családok szerkezetének megváltozása miatt. Gyorsan és olcsón felépíthető lakások tömegére lett szükség. Fontos követelmény volt a modernizálás is, hiszen 1949-ben a hazai lakások 90 százalékában nem volt fürdőszoba, 83 százalékuk még bevezetett folyóvízzel sem rendelkezett, a lakások 70 százaléka pedig egyszobás volt. A szükségre a legadekvátabb választ a Szovjetunió és a keleti blokk adta a panellakások tömeges felépítésével. Ezzel egy új, társadalmi kísérletnek is beillő korszak kezdődött Keleten, amikor a kor technológiája és a keleti blokk politikája találkozott az aktuális gazdasági, szociális és társadalmi kihívásokkal. Az 1989-es rendszerváltásra a panellakások száma közel 800 ezerre nőtt az országban, s ma is minden ötödik honfitársunk panelben lakik.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: