Kereső toggle

A „párizsi” cigány szakács

Legendás étterem Békés megyében

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ásós Géza. Ha ezt a nevet hallja Békés megyében valaki, szinte összefut a nyál a szájában. Géza ugyanis főz, nem Michelin csillagos szinten, de szívvel, ízzel, magyarosan – és cigányosan.

Nyolc éve vágott bele az étterem-üzemeltetésbe, és mára már hármat működtet, az egykori békési cigánytelepről, „Párizsból” indult építőipari segédmunkás. A gipszkartonozó segédből éttermessé avanzsált roma vállalkozó szerint a siker titka mindenki számára köztudott: akarni kell, és nem magunkat sajnálni, ez Ásós úr legfontosabb receptje az élethez. 

Ásós Géza sosem tanulta azt, amiből él, gyerekkorában egyszerűen csak elleste, magába szívta a főzés szeretetét. Máig úgy főz, mintha a családja elé tenné az ételt, hiszen a hozzá betérő vendég nála családtag. A nagyra nőtt szakács nemrég tett egy merőben szokatlan kijelentést a közösségi médiában: aki éhes, de nincs pénze, térjen az éttermébe, egy adag ételre az ő vendége lesz.

Gézával és feleségével egy bevásárlóközpontban találkoztunk még az ünnepek előtti vasárnapon, és egy kávé mellett beszélgettünk. Nagy a forgalom, ám Ásós Géza vendéglői zárva vannak. „A vasárnap a családé, mindig is így lesz” – magyarázza a vendéglős.

„Amikor 2011-ben éttermünk megnyitotta kapuit, legmerészebb álmaimban sem gondoltam, hogy a kezdeményezés később országos érdeklődésre is számot tart majd. Akkoriban az építőiparban dolgoztam, de a gazdasági élet erősen akadozott térségünkben. A vendéglő elindításának legfőbb célja éppen az volt, hogy a téli hónapokban a gipszkartonozásból kieső bevételeket pótoljuk, előbb egy büfékocsiból, majd a békési Kira Vendéglőből. Mára, kis túlzással, bejártuk az országot, sok ezren követnek a Facebookon, és folyamatosan rengeteg kedvező visszajelzést kapunk, a fesztiválok állandó résztvevői lettünk” – elevenítette fel Ásós Géza.

A fesztiválról fesztiválra való járás miatt az alapéttermet Békésen egy időre bezárták, de most újra üzemeltetik, mert – mint a vállalkozó fogalmaz – gazdaságilag és főleg családilag tönkre mennének az állandó utazásban. Ezért inkább marad a két étterem, és májustól nyár végéig a gyulai strandon való munka, hiszen ott is nyitottak egy cigány éttermet, ami nagyon népszerű volt az elmúlt szezonban. „A gyermekeim leérettségiztek, és még tovább is tanultak, de talán nem meglepő, ha azt mondom, beszippantotta őket a vendéglátás. A lányom vezeti a békéscsabai éttermünket, szinte önállóan, én csak az étlapot rakom össze a hétre, a többi az ő vezetése alatt zajlik. Büszke vagyok rá, mint ahogyan a kollégáimra is, akikkel szinte a nyitás óta együtt dolgozom. Ők a bizonyítékai annak, hogy egy roma származású ember is lehet szorgalmas, elkötelezett, megbízható, még úgy is, ha előtte mondjuk közmunkásként utcaseprő volt” – folytatja Géza, aki szerint sajnos a magyar társadalom át van itatva előítélettel, de ő ezt már csak humorosan fogja fel. Azt mondja, számtalan esetben volt már előítélettel érkező vendégük, akit csak az asztaltársaság húzott be hozzájuk, de a leves után már tegeződve bizonygatta nekik, hogy vannak rendes cigányok is, és Géza meg a vendéglő dolgozói ebbe a kategóriába tartoznak.

„Esélyt kell adni a romáknak, és majd bizonyítanak azok, akik akarnak és tudnak. Nem akarok okoskodni, a magam példáját tudom csak mondani: akartam, küzdöttem, és nagy áldozatok árán, de elértem az álmaim egy részét. Sajnos mint minden népben, köztünk is vannak haszontalan, rossz emberek, akik miatt az egész roma társadalom szenved, sőt, azt is ki merem jelenteni, hogy ezek a „külföldön nápolyit kapáltató” emberkék az elmúlt időszakban egyre többen vannak. De nem igaz, hogy minden roma lusta, ingyenélő, segélyvadász, csak kullancs a társadalom testén. Úgy vélem, ezt a szemléletet nem lehet hangzatos szavakkal lerombolni, csak szorgalmas, hasznos munkával, jó példával lehet árnyalni” – magyarázta Géza, aki reméli, hogy a többi álmát is meg tudja valósítani, többek között kifőzdét nyitni Budapesten.

Géza soha nem kért a szociális ellátásból, a gipszkartonszereléstől a betonozásig minden munkában otthon van, és igyekszik megragadni minden kínálkozó lehetőséget. „A szótáramból a feladni, a nem megy, a majd lesz valahogy kifejezések hiányoznak, mert szándékosan töröltem ezeket. Azt vallom, aki élni akar, az boldogul is. Ez az életszemlélet hozta meg a sikereket, és bármilyen nehéz gazdasági helyzet is van, ezek az elvek, ez a mentalitás működik mindig, és talán mindenkinek” – mondta.

Amikor a receptekről kérdezem, nyugodtan mondja, neki a fejében vannak ezek, a szüleitől tanulta az alapokat, majd ő fejlesztette, próbálgatta tovább őket, amíg az étlapra nem kerültek. A „bodagot”, azaz a cigány kenyeret ő süti minden héten többször, már viszik rendelésre is. A kedvenc receptje felől kérdezem, de csak legyint mosolyogva: mindet szereti, mert főzni igazi öröm. Majd sokadjára is hangoztatja: ha valakinek nincs pénze egy ebédre, jöjjön be hozzá bátran, kap egy tányér ételt, mert az mindenkinek jár...

Olvasson tovább: