Kereső toggle

A Nagy Testvér mindent látni kíván

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az arcfelismerést nem egy nyomozóhatóság használja már a biztonságra hivatkozva. most olyan fejlesztéseket adnak el nekik, amelyek végleg felszámolhatják a privátszférát.

Alapvető emberi jogaink egyik legfontosabb eleme a személyes adataink védelméhez való jog. Ebbe beletartozik arcunk védelme is, mely személyiségünk egyik fontos része, hiszen külsőnkről vagyunk felismerhetők. Az adatvédelmi törvények nem véletlenül tiltják emberek személyes fotóinak akaratuk ellenére történő közzétételét.

Az elmúlt időszakban mégis botrányok sorozata mutatta be, miképp éltek vissza kormányok és óriáscégek emberek tömegeinek személyes adataival. Az információ lassan a legértékesebb valutává válik, például a Facebook azért tud ingyenes maradni, mert hirdetői rendelkezésére bocsátja adatainkat (tulajdonképpen ezzel fizet), melyek így személyre szabott reklámokkal bombázhatják a fogyasztókat.

Az arcfelismerés forradalma

Újabban az arcfelismerő rendszerek használata elterjedt a technológia fejlődésével párhuzamosan, s míg egyesek az előnyeit látják ennek, többen tartanak attól, hogy az ilyen eszközök egyre súlyosabb veszélyt jelentenek, nem csupán jogainkra, hanem biztonságunkra nézve is – ami érdekes annak fényében, hogy ezeket a rendszereket elsősorban a biztonságra hivatkozva használják.

Az Egyesült Államok nyomozóhatóságai már régóta alkalmaznak arcfelismerő szoftvereket (Floridában történetesen már 20 éve), melyek egy óriási adatbázis alapján azonosítanak be személyeket, mikor ez más eszközökkel nem lehetséges. Ezeket a rendszereket több ezerszer használják havonta az amerikai bűnüldöző szervek. Többször előfordult, hogy egyedül ezen programok eredményeire hagyatkozva tartóztattak le gyanúsítottakat, miközben a törvények szerint több bizonyítékra is szükség lett volna, ráadásul a későbbi vádlottak ügyvédei nem minden esetben jutottak hozzá a szükséges dokumentumokhoz, a rendőrség által használt technológiához pedig végképp nem.

Emellett természetesen szövetségi és hírszerző ügynökségek is alkalmaznak arcfelismerő technológiákat, és bár ezekről a rendszerekről nem állnak rendelkezésre nyilvános adatok, egy 2016-os tanulmány kimutatta, hogy az amerikai felnőttek fele a rendészeti arcfelismerő adatbázisban szerepelt. Az arcfelismerő rendszerek mára mindennapjaink részévé váltak, mobiltelefonok feloldásához, a közösségi médiában fényképek címkézéséhez és számtalan egyéb területen használjuk őket.

Az újabb Apple termékek már mind alkalmaznak fejlett arc- és hangfelismerő technológiákat; az újabb iPhone készülékek készséggel ajánlják föl a felhasználónak, hogy a képernyőzár feloldása is arcfelismeréssel történjen (meghaladva a szokásos számkódot, vagy újabban már akár ujjlenyomatot is).

A rendőrségek és nyomozó hatóságok (tulajdonképpen az állam) rendszerint a biztonságra hivatkozik ezen technológiák használatánál, de a kritikusok Kínára mutatnak, ahol az állam térfigyelőkamera-hálózattal ötvözve az emberek fölötti totális kontrollt építi ki jelenleg, ugyancsak a biztonságra való hivatkozással.

Tagadhatatlanul vannak előnyei a technológiának, például a bűnözők leleplezésében, illetve egyes területek védelmében – ilyenek az iskolák és más, hasonlóan kiszolgáltatott intézmények közelében elhelyezett kamerák, melyek azt a célt szolgálják, hogy ki tudják szűrni a gyanús személyeket az intézmények körül, melyre az amerikai iskolai lövöldözések korában igencsak szükség van. Nem árt viszont emlékezni, hogy az arcfelismerő programokat működtető mesterséges intelligencia csak azon adatokat tudja használni, amelyeket a fejlesztői a rendelkezésére bocsátottak, amely így manipulálhatóvá válik, ráadásul, mint minden elektronikus rendszer esetében, ki van téve lehetséges kibertámadásoknak is.

Arclopás és kamupornó

Az arcfelismerő szoftvereknek az egyik legnagyobb kockázata az, hogy más technológiákkal ötvözve, amennyiben rossz kezekbe kerülnek, súlyos botrányokhoz és akár katasztrófákhoz is vezethetnek. Ilyen az úgynevezett „deepfake” (magyarul nagyjából mélyálca) technológia, amely mesterséges neuronhálónak nevezett biológiai szimulációt alkalmaz, amely lehetővé teszi emberek arcának lemásolását. Az ilyen számítógépes programokkal élethű képek és videók készíthetők az adott személyről. Így lehetségessé válna, hogy az adott személy valaki más bőrébe bújjon, például híres személyekébe, akikről számtalan kép és videó áll rendelkezésre, így a szoftver képes lemásolni az arcát, a mimikájával, sőt már hangjával együtt is.

Visszaélések már eddig is történtek; megesett, hogy egy híresség arcát másolták pornográf tartalmakban szereplő felnőttszínészek arcára. Egy rohamosan fejlődő technológiáról van szó, mellyel hamarosan az is lehetővé válik, hogy például az amerikai elnök arcával és hangjával, videóban hadat üzenjenek egy országnak, és a hamisítvány már túl későn lenne leleplezhető. Nem véletlen, hogy a Facebook az idei amerikai elnökválasztásra készülve mindent megtesz a saját felületén azért, hogy az ilyen applikációk letiltásra kerüljenek.

Arcfelismerés kontra privát szféra

Egy nemrég alapított start-up, a Clearview AI egy teljesen úttörő alkalmazását dolgozta ki az arcfelismerő rendszereknek. A céget az ausztrál származású Hoan Ton-That és Richard Schwartz alapította – utóbbi Rudy Giuliani, New York egykori polgármesterének tanácsadója volt. A nóvum, hogy egy bárkiről készült (akár rosszabb minőségű) képet feltöltve a felhasználó megkapja a célszemély összes nyilvános fényképét, hivatkozásaikkal együtt a teljes világhálóról. A vállalat egy jelenleg 3 milliárd képből álló adatbázis alapján dolgozik, melyet a Facebook-ról, a YouTube-ról és más forrásokból gyűjt össze, és ezzel jelenleg a legnagyobb adatbázis áll rendelkezésére a Szilícium-völgyben.

A cég által használt oldalak utóbb kijelentették: a Clearview AI több ízben megsértette ezen felületek felhasználási szabályait. A vállalat már a nyomozóhatóságok és az FBI részére is rendelkezésre bocsátotta rendszerét, melyet azóta több mint 600 bűnüldöző szerv használt. Bár a szoftverről szinte semmit sem lehet tudni, biztonsági okokra hivatkozva már más vállalatok számára is engedélyezték alkalmazását. A Clearview nyilatkozata szerint a program 75 százalékban sikeresnek bizonyult, de ezt harmadik fél nem ellenőrizte. Miután a The New York Times bemutatta a Clearview AI tevékenységét, a Facebook vizsgálatot indított a céggel szemben.

Úgy tűnik a technológiai forradalom ezen iránya a világ számos országát elérte. Kína után most Indiában, Telangána államban fontolgatják a választópolgárok monitorozását, és a világ legnagyobb valós idejű arcfelismerő rendszerrel felszerelt kamerahálózatának telepítését tervezik. Egy internetfelhasználási adatokkal foglalkozó cég, a Comparitech nemrég készített tanulmányában Kína és Oroszország után Indiát jelöli meg az emberek megfigyelése és a magánélet védelme biztosításának elmulasztása szempontjából.

Ezek a rendszerek nagyon hasonlóan működnek ahhoz, ahogyan mi, emberek felismerjük az arcokat. A szemünkkel látjuk, elménkkel feldolgozzuk a látottakat, majd memóriánk segítségével azonosítjuk be az illetőt. Ezen rendszerek szemei a kamerák, elméjük a szoftver, ami elemzi a képet, mintákat keres, majd adatbázisok segítségével azonosítja be az adott személyt. Aggály igazából ez utóbbi kapcsán merül föl: óriáscégek (Google, Facebook) és kormányok ugyanis egyaránt emberek százmillióinak személyes adatait, így fényképeit is tárolják. Igaz, a Google vezérigazgatója 2011-ben még azt nyilatkozta, hogy az arcfelismerő technológia az egyetlen, amit nem használnak, tekintettel arra, hogy mennyire vissza lehet vele élni. Állításait nem kevesen kérdőjelezték meg. Mindenesetre tény, hogy körül vagyunk véve kamerákkal, és egyre többet kongatják a vészharangot: lassan a privát szféra teljes eltűnésére számíthatunk.

Az EU egyelőre tiltaná

Az év elején az Európai Bizottság többek között a GDPR-ra (General Protection Regulation, az EU általános adatvédelmi rendelete – a szerk.) és a magánszféra védelmére hivatkozva olyan tervezetet nyújtott be, melyben betiltanák az arcfelismerő rendszerek közterületeken történő alkalmazását, de csak amíg kidolgozzák a viszonylag (a törvényhozás szempontjából) új technológiára vonatkozó szabályokat, mely várhatóan 3-5 évig tart. A 18 oldalas tervezet valószínűleg februárban kerül Ursula von der Leyen bizottsági elnök elé.

A javaslat előzményei közé tartozik, hogy kiderült: Londonban a King’s Cross-on az emberek tudta nélkül használtak arcfelismerő rendszereket. A tiltás arra vonatkozna, hogy a köztéri kamerák ne ellenőrizhessék valós időben az emberek arcát a kormány és egyéb szervek adatbázisai alapján, de kivételek továbbra is engedélyezhetők lennének biztonsági intézkedések, valamint kutatás és fejlesztés esetében. A tervezet emellett további kötelezettségeket indítványoz a mesterséges intelligencia fejlesztői és felhasználói oldalán egyaránt. Az indokok között szerepel, hogy az európai technológia még pontatlan, főleg fekete és ázsiai emberek beazonosításakor. Ráadásul a kamerák által készített képeket feltöltik az adatbázisokba, ahol hetekig vagy még hosszabb ideig megőrzik. Az is előfordul, hogy a rendszer különböző emberek arcait párosítja, ami egy rendőrségi nyomozás során különösen komoly komplikációkhoz vezethet.

A világon emellett már több más helyen is betiltották e technológia alkalmazását, az Egyesült Államokban például San Francisco városában.

Összegezve, a gyakran biztonság kontra emberi jogok felállás nem teljesen tükrözi a valóságot, és a még javában fejlesztés alatt álló, tökéletlen arcfelismerő rendszerek személyes adataink rosszindulatú felhasználásának lehetősége mellett számos egyéb kockázattal is járnak. Ráadásul az egyik nagyhatalom, Kína kifejezetten elnyomásra és az állampolgárok mindennapjainak nyomon követésére használja a technológiát, és ennek fényében érdemes elgondolkoznunk: akarunk-e újabb eszközt adni a Nagy Testvér kezébe, kockáztatva, hogy azt ellenünk is felhasználhatja?

Olvasson tovább: