Kereső toggle

Klímadepresszió és ökoszorongás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A legújabb tömegpánik megelőzte a tudományt: miközben a szakma éppen a mentális betegségek közé készül felvenni, Hollandiában már segítő csoportok alakulnak a klímadepresszióban szenvedők számára. De mi az az ökoszorongás, és mit tehetünk ellene?

 

Magyarországról talán hihetetlennek tűnhet, de az amerikai tinédzserek 70 százalékát érinti a klímaváltozás következményeitől való szorongás és rettegés – az American Psychological Association felmérései szerint. Hasonló adatokat mutatnak a Yale Egyetem kutatásai is: az amerikai társadalom 70 százaléka aggódik, 29 százaléka erősen aggódik, 51 százaléka pedig tehetetlennek érzi magát a már kialakult helyzettel szemben.

Annak ellenére, hogy a klímapánik hivatalosan még nem szerepel a mentális betegségek között, a pszichológusok már ismerik a jelenséget, melynek tünetei megegyeznek a „sima” szorongáséval.

„Szorongásról akkor beszélünk, ha veszélyesnek minősített helyzet áll fenn. A veszély lehet reális vagy irreális. Ez utóbbi esetben kóros a szorongás, az eseményeket negatívan torzítjuk, így a normál eseményeket veszélyként észleljük, és ettől szenvedünk” – mondta a Heteknek Kiss Gyöngyi klinikai szakpszichológus.

Az ökoszorongás tárgya Földünk ökológiai jövője, és az ezzel kapcsolatos aggodalomnak van reális oldala, hiszen a felmérések tényszerűen mutatják az éghajlat változásait, saját bőrünkön is érezzük az árvizeket, a nehezen megállítható tűzvészeket, a hőséget, és hallunk az olvadó Grönlandról és az Antarktisz leszakadó jégtábláiról. Ugyanakkor a médiából és az internetről ránk zúduló információözönben nehéz különválasztani a tényeket a hatásvadász vagy teljesen hamis tartalmaktól, amelyek alkalmasak akár tömeges szorongás kiváltására is.

Hangzatos főcímek

 

A tömeges szintű szorongás nem új keletű dolog. Kiss Gyöngyi szerint erre napjainkban több példát is találunk. A migránsáradat megindulásakor, 2015-ben jellemző volt, hogy a gyerekeket eltöltötte a félelem, például attól tartottak, hogy éjszaka egy migráns bemászik hozzájuk.

Az interneten gyakran fellelhető, direkt érzelmeket kiváltó, kattintásvadász címek nem segítenek ezen a helyzeten. A médiának óriási felelőssége van abban, hogy milyen köntösben, mennyire kiszínezve tálalja a témát. „Ha sok érzelmet közvetítenek, az hisztériakeltésre ad okot. Sokan mondják, hogy eddig is voltak természeti katasztrófák, csak kevesebbet hallottunk róluk. Ez is igaz, azonban a különböző szakterületek felmérései adatokkal igazolják, hogy elindult egy változás, amire nem vagyunk felkészülve. Hogy ebben mennyi szerepe van az emberi tevékenységnek, az vita tárgya (lásd: szén-dioxid-kibocsátás), hiszen éghajlatváltozások voltak már a történelemben” – mondta a pszichológus.

A közösségi médiában kampányoló civil szervezetek tevékenysége sem egyértelműen pozitív az ökoszorongás szempontjából. „Vannak mozgalmak, amelyek komoly eredményeket tudnak elérni a környezettudatosság tekintetében. De akadnak olyan – gyakran globális – szervezetek, amelyek agresszíven lépnek fel, ráadásul nem világos, hogy milyen érdekeket képviselnek. Hisztérikus fellépésük ellenállást vált ki, így sokan emiatt bagatellizálják az amúgy reális problémákat” – jegyezte meg Kiss Gyöngyi.

Reménytelenség és bűntudat

 

A szakember szerint a Földünkért való aggódás számos esetben más, súlyosabb és mélyebb okra vezethető vissza. „A reménytelenség korunk általános jellemzője, nehéz olyan célt találni, melyet ha megvalósítunk, jobb lesz tőle a világ (mint például háborúk után a helyreállítás, vagy az elnyomás után a szabadság). A reménytelenséggel pedig együtt jár a depresszió, mely az ökoszorongásban juthat kifejeződésre. Egyéni szinten ez összefügghet azzal is, hogy az érintett személy nem tud mit kezdeni az életével, nincs jövőképe, csak sodródik. Az életkezdési krízis is megjelenhet ökoszorongásban, vagy akár a kisgyermekes szülők gyermekük jövőjével kapcsolatos aggodalmai is összekeveredhetnek ezzel” – fogalmazott a szakember. Hozzátette: az ökoszorongás tükrözi a civilizált emberiség bűntudatát is, miszerint önzésünkkel fölemésztjük természeti környezetünket, csak azért, hogy magunknak kényelmesebb életet biztosítsunk.

Emellett az sem elhanyagolható tényező a klímaszorongás kapcsán, hogy a szorongásunk tárgya valóban a klímaváltozás-e? Miután ugyanis a depresszió és a különböző pánikbetegségek népbetegségnek számítanak, nem meglepő, hogy az ember szinte szomjazik a rettegés után. „A szorongás sajátossága, hogy idővel átalakul, megjelenési formája változhat. A diffúz szorongás, amikor »nem tudom, mitől is félek« nehezen elviselhető, ezért tárgyat keres magának, konkrét okot a félelemre, mert az úgy kezelhetőbb” – mondta Kiss Gyöngyi. Ez a gyógyulás folyamatában is egy kulcsfontosságú kérdés. Ha ugyanis a szorongásainkat tudjuk konkrét okokhoz kötni, akkor lehetőségünk van arra is, hogy megküzdjünk vele. Az ökoszorongás esetében például úgy, hogy teszünk a környezetünk védelme érdekében, megváltoztatjuk szokásainkat, és önmagunk is terjesztőivé válunk a környezettudatos gondolkodásmódnak.

„Ha az ökoszorongás klinikai méreteket ölt, akkor szakember segítségét érdemes igénybe venni. Pszichoterápián feltárhatók mélyebb személyes okok, belső konfliktusok, illetve megváltoztathatók a gondolkodás torzulásai, amelyek a valóságot a reálisnál negatívabban értékelik” – hívta fel a figyelmet a pszichológus.

Olvasson tovább: