Kereső toggle

Nincs új a nap alatt

Szépségápolás ókortól napjainkig

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Virtuális utazás a kozmetikumok világában: ólomtartalmú púderek, illatos vizek, szépségtapaszok, és miért jó a szamártejes fürdő? A test ápolása már ősidők óta foglalkoztatja nem csak a gyengébbik nemet.

A több mint 3000 éves Ebers-féle papirusztekercsek bizonyítják, hogy az ókorban Egyiptom volt a kozmetika bölcsője, a Thébában talált tekercseken több – nem éppen étvágygerjesztő – szépítőszerről is találunk leírásokat. Az egyiptomi emberek tudatos tisztálkodást, testápolást folytattak, az előkelő egyiptomi nő illatos olajjal kente haját, fehér és piros festékkel kendőzte az arcát, pirosította az ajkait, körmeit pirosra festette vagy aranyozta. Szempilláját, szemöldökét feketítette, szemét körberajzolta, ehhez antimontartalmú szürke porból készült festéket használt, ami szerintük védte azt az erős napsütéstől és a gyakori szembetegségtől. Kleopátra királynő szamártejben fürdött, bőrét a tejsav tette bársonyosan puhává, s az ő nevéhez fűződik a medvezsírból előállított kenőcs is. Még a szájápolás is jelen volt kezdetleges formában, a kellemetlen szájszag ellensúlyozásaként mirhát és borókabogyót rágtak, a mai fogkefét még nem ismerték. Egyéb iránt füstölőszerként tömjént, mirhát, benzoégyantát és szantálfát használtak, hajukat leginkább hennával színezték.

A női szépség dicshimnusza

A zsidók az egyiptomiak fogságában, majd a kereskedelemben hozzájutottak az egyiptomiak ismereteihez, és különösen a közegészségügyben továbbfejlesztették azokat. A Biblia és a Talmud nagyfokú egészségügyi kultúráról tanúskodik, számos kozmetikumot, illatanyagot említ. Ilyen például a tragant-mézgafű, melynek finom illatú mézgájából balzsamot, kenetet készítettek, és a gileádi karavánok áruja volt. A mirha valódi kincsnek számított, a zsidók csak cserekereskedelem útján jutottak hozzá, melyek Afrikából és Arábiából érkeztek, finom füstjét áldozatokhoz használták, valamint a nők illatosították vele ágyukat, sőt kozmetikai szer is volt. A zsidó nők ápoltságáról a Biblia több helyen említést tesz, Salamon király Énekek Éneke könyve pedig a női szépség dicshimnusza, nem véletlenül: az egyiptomiakhoz hasonlóan a zsidó nők is különféle sminkekkel dekorálták magukat, gyakran használtak arc-, szem- és hajkenőcsöket, olajokat és szőrvesztőket.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: