Kereső toggle

Kék rapszódia

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

George Gershwin mára már legendává vált Kék rapszódia cím? darabjának premierjére nyolcvan éve került sor New Yorkban, csaknem egy időben a francia szürrealista mozgalom indulásával. A zenészt elsőként a zenekarvezetői pozíciót betöltő Paul Whiteman 1923 derekán kérte fel arra, hogy írjon egy jazzdarabot az együttes számára. A zeneszerző ugyan felvázolt néhány témát, és adott pár ütőképes zenei ötletet Whiteman számára, ám a megbízás kezdetben nem kifejezetten hozta Gershwint lázba. Mígnem a sajtó hatalma újfent győzedelmeskedett. Ugyanis Gershwin legnagyobb meglepetésére a New York Tribune 1924. január 4-i száma már kész tényként tudatta az olvasókkal: a zeneszerző jelenleg egy olyan jazz-zongoraverseny elkészítésén dolgozik, amelyet Paul Whiteman zenekara csakhamar a Modern zene próbája címmel mutat be elsőként a New York-i Aeolian Hallban február 12-én. 

A darab, amelynek munkálataira csak a meglepő beharangozó után fektetett tényleges hangsúlyt, fergeteges sikert aratott már a premierjén. A nyitány szomorkás hangú (talán innen a "Rhapsody in blue" elnevezés) klarinétszólója valósággal leny?gözte a hallgatóságot. A Kék rapszódia nem csupán olvasztótégelye lett a majdani gershwini zenei arculat kialakításának, hanem lendületével és merészségével felsorakozott a jellegzetesen amerikai művészi produktumok sorába. George Gershwin stílusának alakulását legfőképpen Scott Joplin dallamos ragtime zongoradarabjai, a Harlem klubban játszott ritmusos jazz, a jiddis színház zenéje, valamint Ravel, Schoenberg és Sztravinszkij posztromantikus zenei vonulata befolyásolta. A darab különlegességeként a szerző a zongoraszólókat saját maga játszotta.

Gershwin orosz származású emigráns família gyermekeként látta meg a napvilágot 1898. szeptember 26-án. A majdani zenészóriás szülei elsőként 1910-ben vásároltak maguknak zongorát, ám a kis George csakhamar kisajátította a hangszert. Kezdetben számos zongoratanár közreműködésével bontogathatta a zenei őstehetség szárnyait, mígnem találkozott Charles Hambitzerrel. Hambitzer ezt követően a fiú mentoraként hagyományos zongoratechnikát tanított neki, gyakori koncertlátogatásokra ösztökélte, s csakhamar bemutatta Gershwint a nagy európai mesterek krémjének is. 

(Hetek)

Olvasson tovább:

  • Generációs hátizsák

    A generációkon át ismétlődő sorsok kérdése évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget. Napjaink végtelen individualizmusa azt sugallná, hogy mindenki a saját sorsának kovácsa, a tudomány azonban egyre egyértelműbben igazolja, hogy az egyén elakadási helyzetei, problémái elválaszthatatlanok az őt...

  • Esti mese

    Az vagy, amit megeszel – Tartja a mondás. Ez különösen igaz a kulturális termékek fogyasztására, ugyanis azok erősen kihatnak a gondolkozásmódunkra. Ezért sem mindegy, hogy mikor és mit adunk a világot éppen felfedező gyermekek kezébe.

  • A hit és a nokiás dobozok

    Lehet-e hívő emberként megalkuvások nélkül üzleti sikereket elérni a mai Magyarországon? Van-e mód a beosztottak személyes fejlődését, sőt a társadalmi hasznosság szempontjait is figyelembe véve üzletileg eredményes vezetővé válni? A Hit a vezetésben című friss interjúkötetből az derül ki, hogy...