Kereső toggle

Kék rapszódia

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

George Gershwin mára már legendává vált Kék rapszódia cím? darabjának premierjére nyolcvan éve került sor New Yorkban, csaknem egy időben a francia szürrealista mozgalom indulásával. A zenészt elsőként a zenekarvezetői pozíciót betöltő Paul Whiteman 1923 derekán kérte fel arra, hogy írjon egy jazzdarabot az együttes számára. A zeneszerző ugyan felvázolt néhány témát, és adott pár ütőképes zenei ötletet Whiteman számára, ám a megbízás kezdetben nem kifejezetten hozta Gershwint lázba. Mígnem a sajtó hatalma újfent győzedelmeskedett. Ugyanis Gershwin legnagyobb meglepetésére a New York Tribune 1924. január 4-i száma már kész tényként tudatta az olvasókkal: a zeneszerző jelenleg egy olyan jazz-zongoraverseny elkészítésén dolgozik, amelyet Paul Whiteman zenekara csakhamar a Modern zene próbája címmel mutat be elsőként a New York-i Aeolian Hallban február 12-én. 

A darab, amelynek munkálataira csak a meglepő beharangozó után fektetett tényleges hangsúlyt, fergeteges sikert aratott már a premierjén. A nyitány szomorkás hangú (talán innen a "Rhapsody in blue" elnevezés) klarinétszólója valósággal leny?gözte a hallgatóságot. A Kék rapszódia nem csupán olvasztótégelye lett a majdani gershwini zenei arculat kialakításának, hanem lendületével és merészségével felsorakozott a jellegzetesen amerikai művészi produktumok sorába. George Gershwin stílusának alakulását legfőképpen Scott Joplin dallamos ragtime zongoradarabjai, a Harlem klubban játszott ritmusos jazz, a jiddis színház zenéje, valamint Ravel, Schoenberg és Sztravinszkij posztromantikus zenei vonulata befolyásolta. A darab különlegességeként a szerző a zongoraszólókat saját maga játszotta.

Gershwin orosz származású emigráns família gyermekeként látta meg a napvilágot 1898. szeptember 26-án. A majdani zenészóriás szülei elsőként 1910-ben vásároltak maguknak zongorát, ám a kis George csakhamar kisajátította a hangszert. Kezdetben számos zongoratanár közreműködésével bontogathatta a zenei őstehetség szárnyait, mígnem találkozott Charles Hambitzerrel. Hambitzer ezt követően a fiú mentoraként hagyományos zongoratechnikát tanított neki, gyakori koncertlátogatásokra ösztökélte, s csakhamar bemutatta Gershwint a nagy európai mesterek krémjének is. 

(Hetek)

Olvasson tovább:

  • A Szavak forradalma

    A zene és az irodalom kapcsolata hasonló vitákat szül, mint a „tyúk vagy a tojás” kérdés. Ugyanis sokan kételkednek abban, hogy a dalszövegnek van-e köze az irodalomhoz, a versekhez. Pedig az emberek nagy többsége már az édesanyja szíve alatt hallgat zenét, sőt életünk során olyan fülbemászó dalok...

  • A nő, aki vezetni mert

    Manal al-Sharif 2011. május 21-én egyszerűen videóra vette, ahogy a volán mögé ül, és levezet néhány kilométert. Rövid időn belül börtönben találta magát, és címlapsztori lett belőle. Mindezt ugyanis nő létére Szaúd-Arábiában tette. Úgy tűnik, Manal újra bajban van.

  • Társadalmi kísérlet Kínában

    Az utóbbi időben aggasztó híradások számoltak be egy Kínában zajló „társadalmi kísérletről”. Bár ma még néha viccesen legyinthetünk néhány jelenségre, mondván, persze a „Nagy Testvér figyel”, tőlünk jóval keletebbre már zajlik egy digitális diktatúra kiépítése.