Bizonyos országok a rájuk jellemző vicceket küldik majd be, de néhányat közülük így is az egész világon viccesnek találhatnak, s talán még egy univerzális viccet is sikerül felfedezni. Nevezni és szavazni a kísérlet számára készített weboldalon lehet: a belépést követően, a szavazat leadása előtt azonban számos személyes eligazításon kell keresztülmennie a jelentkezőnek. A vicceket csak angol nyelvre lefordítva fogadják el. Hat hónap múlva a legtréfásabbnak ítélt vicceket profi komikusokkal veszik majd fel, a csattanók időzítésének számos változatával, hogy kiderüljön, melyik is a megfelelő minta az igazi "gyilkos" tréfához. Az oldalra, kezdésképp, már tettek is néhány "csalit": Melyik gyilkosban van kitartás? A sorozatgyilkosban. Milyen disznót érdemes elkerülnöd egy partin? A vaddisznót.
Wiseman reméli, hogy a kísérletnek már az első 24 órájában ezernél is több poén zúdul majd az oldalra. Trágár és durva viccek, még ha mulatságosak is, a végső döntőbe nem kerülhetnek be. A diákok minden reggel ellenőrzik és kiszanálják a durva poénokat. Wiseman szerint azonban érdekes lesz megfigyelni, kik is küldik az ilyen vicceket. A döntőbe jutott viccek hatását vizsgálandó, önkénteseken figyelik majd meg, hogyan is reagálnak a csattanókra. Az eredmények sok segítséget nyújthatnak az agykárosodással és a gondolkodási folyamatokkal kapcsolatos vizsgálatokhoz, mivel a viccek hallgatása nagy számú, összetett és bonyolult észlelési folyamatot igényel. Azok az emberek például, akiknek sérült a jobboldali homlokkérgük, számos viccet sokkal nehezebben értenek meg, vagy gyakran a rossz poénokon nevetnek. (Reuters)
2001. 09. 28. (V/39)
