Két vezető kutatóorvos kijelentése új fordulatot hozott Napóleonnak Szent
Ilona-szigetén történt haláláról szóló történetírásban. Állításuk szerint
lehet, hogy Bonaparte halálát egy brit orvos gondatlansága okozta, aki halálos mennyiséget
írt fel neki egy rossz orvosságból – állítja a hadvezér halálával kapcsolatos
eddigi legalaposabb kutatás. A tankönyvek szerint Napóleon 51 éves korában, gyomorrákban
hunyt el, 6 évvel Waterloo és a szigetre való száműzetése után. Az évek során
azonban felmerültek olyan elméletek, miszerint vagy francia rojalisták mérgezték meg
vagy a szigeten lévő, longwoodi otthona nyirkos tapétájából kipárolgó mérges gázok
végeztek vele. Most pedig Thomas Hindmarsh, az Ottawai Egyetem és Philip Cross, a Yale
Egyetem professzora úgy vélik, inkább túladagolás, mintsem összeesküvés vezetett
Napóleon halálához. Hindmarsh professzor szerint az a probléma a mérgezési elmélettel,
hogy Longwoodban senkin, így Napóleonon sem fedeztek fel arzénmérgezésre utaló tüneteket.
Az Orvostudomány Története cím? magazinban közölt vizsgálatban is hangsúlyozták
a kutatók, hogy a gyógyíthatatlan gyomorrák általában komoly súlyveszteséghez
vezet, de Napóleon túlsúlyosan halt meg. Az ő magyarázatuk szerint Bonaparte egy brit
doktor tevékenysége miatt távozott el idő előtt. Szerintük röviddel a halála előtt
hányni kezdett, majd egy Arnott nev? orvost hivatott magához, hogy adjon neki egy "calomel"
nevezet? higanydús keveréket, ami egy hashajtóféleség. Hindmarsh professzor azt
mondta: "Úgy tűnik, a calomel okozta gyomorvérzés következtében létrejött
rohamba halt bele." Dr. Milo Keynes, cambridge-i orvostörténész, aki már jó ideje
tanulmányozza Napóelon halálát, kétséges az új elméletet illetően. "Évekig nem
engedték a brit orvosokat a közelébe. Akkor hogyan jutottak mégis be hozzá?"
(Telegraph)
1999. 12. 18. (III/50)
