Széchey Noémi

Svájc kiutasítaná az öngyilkos turistákat

Hetek Online — Fri, 13 Nov 2009 19:58:03 +0100

Az eutanáziára vonatkozó törvényi szabályozás megszigorítására készül a svájci kormány, miután az ország az „öngyilkos turisták” célpontjává vált. Az elmúlt tíz évben több mint kilencszáz külföldi vetett véget – orvosi segédlettel – az életének, kihasználva az alpesi ország liberális jogszabályait. Svájcban sokan attól tartanak, hogy az óramárkák helyett a jövőben a halálklinikák lehetnek az ország védjegyei.

A berni kormány két olyan törvénytervezetet készített elő és kíván a közeljövőben társadalmi vitára bocsátani, amelyek értelmében a korábbiaknál sokkal szigorúbbá tennék az eutanázia, illetve a „támogatott öngyilkosság” szabályait. „Amennyiben az eddig ezt a tevékenységet végző klinikák nem tartják be az új szabályokat, azok bezárásra fognak kerülni” – nyilatkozta Eveline Widmer-Schlumpf igazságügyi miniszter a brit Timesnak.
A szigorúbb szabályozás szerint a végső stádiumban lévő betegeknek ezután két szakorvosi véleménnyel kell igazolniuk, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenvednek, illetve hogy haláluk hónapokon belül bekövetkezhet. Emellett azt is igazolniuk kell, hogy tiszta tudattal rendelkeznek, és teljes mértékben tudatában vannak az előttük álló lehetőségeknek. A miniszter asszony szerint „a jövőben nem lesz lehetőség arra, hogy valaki beutazzon az országba, és aztán pár nappal később öngyilkosságot kövessen el az intézmény segítségével”. Widmer-Schlumpf még nem tudta megmondani, hogy a törvény módosításával a jövőben mennyire hosszabbodik meg a várakozási idő, mivel ezután minden egyes esetet külön fognak mérlegelni. Jelenleg ugyanis a bejelentkezés, az orvossal történő beszélgetés – aminek célja, hogy az orvos megállapíthassa, a beteg tudatában van döntésének – és a halálos adag beadása akár ugyanazon a napon is megtörténhet.
Amennyiben a törvénytervezetet elfogadja a svájci parlament, az orvosi ajánlásokat a jövőben sokkal szigorúbb ellenőrzésnek vetik alá, és a halálos adagokat felíró orvosokat is szigorúbb ellenőrzésnek fogják alávetni. A törvény emellett azt is előírja majd, hogy a klinikák a legalapvetőbb kiadásokon kívül semmit nem számolhatnak majd fel az öngyilkosságot elkövető betegeknek. Ugyanakkor az „öngyilkosklinikák” anyagilag abban érdekeltek, hogy minél gyorsabban minél több beteg menjen keresztül a rendszeren. Továbbá egyesek attól tartanak, hogy a várhatóan tavaszra véglegesedő új szabályozás életbe lépéséig jelentősen megemelkedhet a Svájcba utazó „öngyilkos turisták” száma.
Svájcban ugyanis több olyan intézmény is létezik, amelyek az öngyilkosság végrehajtásában segítik azokat, akik ezt kérik. Az egyik leghíresebb-hírhedtebb ilyen intézmény a Dignitas klinika, mivel ez az egyetlen olyan intézmény, amely külföldieket is fogad. Ugyan Európa több országában, például Hollandiában és Franciaországban is engedélyezett az eutanázia, azonban a támogatott öngyilkosságot Svájcon kívül valamennyi európai ország tiltja. Az orvosi segítséggel végrehajtott öngyilkosságot először Hollandiában legalizálták 2002-ben, azóta évente mintegy 2300 ember kér öngyilkosságához segítséget a 17 milliós országban. A két eljárás közötti különbség abban áll, hogy míg az eutanázia során az orvos adja be a gyógyíthatatlan betegnek a halált okozó gyógyszert vagy vonja meg az életben maradáshoz szükséges orvosi ellátást, addig a támogatott öngyilkosság esetében a beteg saját maga veszi be az orvos által elkészített méregitalt.
Ludwig Minelli, a Dignitas alapítója szerint a javaslat „idejétmúlt és atyáskodó”. Érvelése szerint az öngyilkosságok támogatásának korlátozása nem fogja visszaszorítani azok számát, csak „a vasúti sínekre fogja terelni” az elkeseredett embereket. Az „élj méltósággal, halj meg méltósággal” elvét valló Minelli korábban a BBC-nek nyilatkozva kifejtette, hogy véleménye szerint „az öngyilkossággal egy csodálatos lehetőség adatott az embernek, melynek segítségével kimenekülhet egy olyan helyzetből, amely elviselhetetlenné vált a számára”. Minelli szerint továbbá, amennyiben Svájc szigorítja Európa-szerte legliberálisabb szabályozását, az egész Európára kihatással lesz. Habár a svájci klinikák léte lehetővé tette más országok számára, hogy ellenálljanak a saját törvényeik liberalizálását követelő nyomásnak, a jövőben mindenkinek saját magának kell majd megoldást találnia erre a kérdésre. Nyugaton ugyanis egyre többen élnek nyolcvan-vagy akár kilencvenéves korukig, így az idős emberek – és családjaik – számára egyre élesebben merül fel az életminőség és a puszta lét közötti választás nehéz kérdése. Az eddig közel ezer embert a halálba segítő intézmény vezetője emiatt úgy véli, semmi rosszat nem tesz, állítása szerint soha nem volt még álmatlan éjszakája „munkája” miatt.
Az 1998-ban alapított Dignitas klinikát azért éri különösen sok kritika, mert nemcsak végső stádiumban levő betegeket segít a halálba, hanem olyan embereket is, akik krónikus depresszióban szenvednek. Ilyen volt például a huszonhárom éves Daniel James is, aki egy rögbijáték során szenvedett baleset eredményeképpen véglegesen megbénult, illetve az a hatvankilenc éves német asszony, aki a szervezet segítségével vetett véget az életének. A hölgy azt állította, hogy májzsugorodásban szenved, azonban a német hatóságok utólagos rutinboncolást végeztek a hazaszállított holttesten, és megállapították, hogy a nőnek nem volt fizikai betegsége. Később kiderült, a hölgy augsbergi orvosa azért állított ki hamis papírt a hölgy részére, hogy az könnyebben mehessen betegállományba. Az esetnek azonban még egy áldozata lett: az a svájci önkéntes orvos, aki előkészítette a hölgy számára a halálos italt. Amikor megtudta, hogy a nő nem volt halálos beteg, véget vetett saját életének. Minelli minderre annyival reagált, hogy „az orvosi jelentés szerint a nőnek májzsugorodása volt. És különben is, Európában minden embernek joga van arra, hogy a halált válassza, még akkor is, ha nem szenved végső stádiumban”.

Madoff a partikirály

Hetek Online — Sun, 01 Nov 2009 13:44:12 +0100

Bernard Madoff, aki tavaly ilyenkor még a Wall Street egyik legbefolyásosabb tőzsdeguruja volt, ma már egy huszonegy éves drogkereskedővel osztozik celláján, és egy pedofíliáért elítélt rab által sütött pizzán él – ad betekintést egy nemrégen beadott jogi kereset a tőzsdecsaló börtönéletébe.

Joseph Cotchett kaliforniai ügyvéd négy és fél órás interjút készített Madoff-fal ez év júliusában. Az interjú során Madoff beszámolt neki a börtönben töltött napjairól. Az elmondottak szerint „ahelyett, hogy magánrepülőkön vagy luxusjachtjai valamelyikén, vagy éppen manhattani luxuslakásában, vagy Montauki, Long Island-i vagy éppen Palm Beach-i nyaralójában, vagy a franciaországi Cap d’Antibes-en található villájában múlatná az időt, Madoff ma egy huszonegy éves drogdílerrel osztozik celláján”. Madoff alszik az emeletes ágy alsó részén, és olyan pizzát eszik, amit egy pedofíliáért elítélt rab süt. A napi felfrissülés a börtön udvarán való éjszakai körsétáiban merül ki.
Egyes hírforrások szerint Madoff emellett hasnyálmirigyrákban szenved, napi több tucat gyógyszert szed a betegség elleni küzdelme részeként. „Állandóan erről beszél. Nincs igazán valami jól” – állította egy meg nem nevezett hírforrás. Emellett olyan hírhedt figurákkal tölti idejét, mint Carmine Persico szervezett bűnözéssel foglalkozó volt bandafőnök vagy Jonathan Pollard, akit 1987-ben Izrael javára folytatott katonai kémkedés miatt csuktak le.
A hetvenegy éves Madoff június óta százötven éves börtönbüntetését tölti, miután bűnösnek vallotta magát minden idők legnagyobb piramisjátékának működtetésében. Ezután szállították az észak-karolinai Butner szövetségi fegyintézetbe. A fehérgalléros bűnöző azért egyezett bele, hogy interjút ad Cotchettnek, mert ezzel talán meg tudja védeni Ruth nevű feleségét attól a peres eljárástól, amivel az ügyvéd irodája fenyegeti. Az iroda Madoff több rokonát, munkatársát és üzleti partnerét is perli, mivel szerintük ők tudtak, vagy tudniuk kellett arról a pénzügyi csalásról, ami a befektetőknek 65 milliárd dollárjába (közel 12 ezer milliárd forintjába) került.
A peranyag emellett olyan állításokat is tartalmaz, amelyek Cotchett szerint a New York-i Madoff Investment Security befektetési cég – finoman szólva – „nem szakmai jellegű” atmoszféráját mutatja be. Ennek a befektetési irodának lett volna hivatalosan a feladata, hogy az ügyfelek pénzét befektesse. A beadvány szerint Madoff olyan „harlemi utcai keményfiúkat alkalmazott, akikkel nem volt tanácsos ujjat húzni”. A hetvenes évektől kezdődően Madoff a befektetőktől ellopott pénzen rendszeresen vásároltatott munkatársaival drogokat, úgymond „céges” használatra. Emellett topless pincérnők szolgáltak fel rendszeresen a kokaingőzös partikon, de eszkortlányokat és masszőzöket is rendszeresen alkalmazott. A dokumentum szerint egyes alkalmazottak Madoff saját irodájában folytattak „deviáns szexuális magatartást”. Mindez ugyanakkor azt is jelenti, hogy egyes alkalmazottaknak és befektetőknek is tudniuk kellett a kábítószer használatáról, mivel a droghasználat oly mértékű volt az irodában, hogy a bennfentesek csak „Északi-sarknak” hívták maguk között. Emellett a befektetők pénzét a londoni irodájába utalta át, miután észrevette, hogy az amerikai szövetségi hatóságok nyomozódni kezdtek utána.
A New York állam Legfelsőbb Bíróságához a befektetők nevében beadott 264 oldalas anyag Joseph Cochett és Nancy Fineman ügyvédek beadványa, akik a volt befektetők nevében végeznek nyomozást Madoff ügyeivel kapcsolatban. Állításuk szerint több nagyobb pénzügyi intézmény, többek között a KPMG könyvvizsgáló, a Bank of New York és a JP Morgan Chase is tisztában volt azzal, hogy Madoff lopott pénzügyi eszközöket utal át saját londoni irodájába, hogy azokból aztán személyes vásárlásait fedezze.
„2006-ban Madoff már sejthette, hogy közel a vég, mivel az amerikai tőzsdefelügyelet vizsgálódni kezdett nála. Tudta, hogy változtatnia kell a dolgokon, ezért figyelme egyre inkább Londonra irányult – állítja Fineman. – Tudjuk, hogy a KPMG volt a londoni iroda könyvvizsgálója, és hogy a pénzből jachtokat és Bentley-ket vettek, és hogy a könyvvizsgálat során a harmadik felet is érintő tranzakciókat is vizsgálni kell. Így a KPMG-nek ezeket észre kellett volna vennie.” Mindhárom intézmény tagadta, hogy bármi ilyen jogsértést követtek volna el a Madoffhoz fűződő kapcsolatuk során.

Nagyot kaszált Madoffon, vízbe fúlt

Holtan találták Bernard Madoff csalásának legnagyobb nyertesét. Jeffry Picower holttestére felesége bukkant tengerparti házuk medencéjében, és az egyik takarítónő segítségével húzta ki a vízből férjét. A halál okát még vizsgálja a rendőrség, a hatvanhét éves férfi testén nem találtak sérüléseket.
Picower a 400 leggazdagabb amerikai közé tartozott, és feleségével együtt jó barátai voltak Bernard Madoffnak. Picower állítólag 7 milliárd dollár, azaz több mint 1000 milliárd forint értékű nyereségre tett szert Madoff pénzügyi manővereiből. Jogi szakértők úgy vélik, hogy a Palm Beach-i milliárdos halála még inkább megnehezíti a befektetetők esélyéit arra, hogy pénzüket visszaszerezzék. (atv.hu)

Szexturista miniszter

Hetek Online — Thu, 15 Oct 2009 07:01:49 +0200

Frédéric Mitterrand, a frissen kinevezett francia kulturális miniszter azonnal botrányba keveredett. Miután a miniszter felszólalt Roman Polanski letartóztatása ellen, a szélsőjobb médiabotrányt gerjesztett négy évvel ezelőtt megjelent önéletrajzi regénye kapcsán, amelyben kiállt a szexturizmus mellett, és elismerte, hogy „fiúkért fizetett”.

François Mitterrand néhai francia köztársasági elnök unokaöccse La mauvaise vie (A rossz élet) című önéletrajzi könyvében arról számol be részletesen, hogy milyen élményt jelentettek számára az ázsiai bordélyházakban tett látogatásai. Szavai szerint a fiatal - és értelemszerűen kiskorú - férfi prostituáltakhoz való vonzalma azután is megmaradt, hogy megismerte „ennek a kereskedelemnek a borzalmas részleteit". „Szokásommá vált, hogy fiúkért fizetek" - írja. „A rendkívül vonzó és azonnal elérhető fiatal fiúk pazar választéka láttán eluralkodik rajtam a vágy." Majd részletesen ecsetelve bemutatja a thai és indonéz férfibordélyok világát.

A 2005-ben megjelent és rögtön bestsellerré lett könyvből Marine Le Pen, Jean-Marie Le Pen francia szélsőjobboldali politikus lánya olvasott fel részleteket két hete a francia köztelevízió szexuális bűnözéssel foglalkozó egyik műsorában. Le Pen azt követően fejezte ki felháborodását, hogy Mitterrand éles hangon kelt Roman Polanski filmrendező védelmére, akit Svájcban tartóztattak le nemrég, hogy az Egyesült Államokban bíróság elé állítsák egy 13 éves kislányon 1977-ben elkövetett nemi erőszakért. Polanski ellen indított eljárása miatt kegyetlenséggel vádolta meg az Egyesült Államokat. „Ahogy van egy olyan Amerika, amelyik nagylelkű, és amelyiket szeretünk, úgy van egy olyan Amerika is, amelyik félelmetes, és ez az az Amerika, amelyik most megmutatta az arcát" - nyilatkozta.

A szélsőjobb mellé felzárkózott a baloldal is, és már közösen követelik Mitterrand menesztését. Mindez komoly fejfájást okoz Nicolas Sarkozy elnöknek, aki a „politikai nyitottság" jegyében a 63 éves Mitterrand személyében nemcsak egy újabb szociális minisztert emelt be középjobb kormányába, de személyében az első olyan francia minisztert nevezte ki, aki homoszexualitását nyíltan vállalja. A helyzet annál is kellemetlenebb az elnök számára, hogy választását egyes hírek szerint felesége, Carla Bruni nagyban befolyásolta, mivel a kétes múltú francia first lady folyamatosan azon igyekszik, hogy tágítsa férje kulturális látószögét.

Mitterrand pár nappal később a legnézettebb francia televíziós hírműsorban próbált tisztára mosakodni, azt állítva, hogy könyvének csak egyes részei tükrözik híven a valóságot, más része viszont a fantázia szüleménye. Azt elismerte, hogy valóban fizetett szexuális szolgáltatásokért, mégis úgy ítéli, a média magyarázza félre szavait, mivel amikor fiatal fiúkról írt, ő akkor „korombeli" férfiakra gondolt. Tagadta, hogy fiatal ázsiai fiúkért fizetett volna, állítása szerint a thai bordélyokban fizetett partnerei mind vele lényegileg egykorú férfiak voltak, akik bele-egyezésüket adták az ott történtekhez.

A könyv szóhasználata szerint azonban egyes fiúk „fiatalos bája" bűvölte őt el a klubokban, igaz ír „40 éves bokszolókról" is. Mikor a műsorvezető arról kérdezte, ott lesz-e a nemzetgyűlésben, amikor a szexturizmusról szóló törvénytervezetet tárgyalják, ünnepélyes hangon bejelentette: „Teljes mértékben elítélem a szexturizmust, mivel az szégyenletes, és elítélem a pedofíliát, amivel soha semmilyen módon nem éltem... akik ilyennel vádolnak, azoknak kellene szégyellniük magukat." Korábbi tettei kapcsán úgy véli, „tévedést követtem el, de bűncselekményt nem, hibát meg pláne nem".

Végül elmondta, hogy semmiképp nem áll szándékában lemondani, annál is inkább, mivel továbbra is bírja Sarkozy támogatását - aki mellesleg „briliáns és bátor" műnek nevezte korábban Mitterrand könyvét. Ezért az ellene indított támadást tisztán politikai jellegűnek tekinti, miszerint „ha a Nemzeti Front ránt a sárba, az tisztesség a számomra. Ha pedig baloldali politikusok teszik ugyanezt, az számukra megalázó". Polanskival kapcsolatos kirohanásáról úgy véli, érzelmileg talán túlreagálta a dolgot, de mint mondja: „A kulturális miniszter foglalkozik a művészekkel, és soha nem hagyja őket magukra."

A párizsi média többsége - a baloldali Le Monde és Libération újságokkal az élen - mindeddig kiáll Mitterrand és Sarkozy mellett, mondván, hogy az országnak vigyáznia kell, nehogy homoszexualitása miatt hurcolják meg Mitterrand-t, és a televízióban adott magyarázatát el kellene fogadnia a közvéleménynek. Továbbá úgy vélik, nem lenne szabad Mitterrand „magánéletében vájkálni", mivel az súlyos eltorzulást eredményezne a francia politikai értékrendben, amely hagyományosan szétválasztja a politikusok köz- illetve magánéleti ügyeit.

Rabszolgavásár Ázsiában

„Természetesen én is olvastam, amit írnak a fiúkkal való itteni (thaiföldi) kereskedelemről, és egy tucat filmet és jelentést is láttam a témában. A média kétszínűségével kapcsolatos minden kétségem ellenére is tudom, hogy van ebben igazság, még ha a szenzációhajhászás is a cél… A mindent elárasztó nyomor… a helyi maffia szerepe és a dollárhegyek, amit ez az iparág termel, amiből a fiúk csak morzsákat kapnak, a drogok, amik pusztítják és megkötözik őket, a betegségek…
Mindez egy jó adag egyszerű gyávasággal keveredik a fejemben… Nem tudom kiverni a fejemből, folyamatosan erre gondolok, mégsem tud megakadályozni abban, hogy újra és újra visszatérjek…
Az Adoniszok eladására rendezett vásárok, a rabszolgapiac rituáléja roppantul felizgat… a rendkívül vonzó és azonnal elérhető fiúk pazar választéka láttán eluralkodik rajtam a vágy, amit többet már nem kell rejtegetnem és megfékeznem… Választhatok, mérlegelhetek, történeteket találhatok ki minden egyes fiú kapcsán: hisz épp ezért és épp értem vannak itt.
Végre én választhatok. Van valamim, ami nekik sosem volt: a választás lehetősége… A nyugati erkölcs, az örökkévaló bűntudat, a szégyen, amit hordozok magamban, mindez darabokra hullik. Pokolra az egész világgal, ahogy a férfi mondta.” (Idézet A rossz élet című könyvből)

Elhallgatott pápalátogatás

Hetek Online — Fri, 02 Oct 2009 17:31:28 +0200

Országlátogatásai során egyre nagyobb dilemmával szembesül a katolikus egyház feje: a mind világiasabb Európában vajon mennyire szabad erőltetni az olyan katolikus témákat, amelyek ellenséges reakciókat válthatnak ki a tömegekből.

Ezzel a problémával szembesült XVI. Benedek pápa múlt hétvégi prágai látogatása során is. Európa egyik „leghitetlenebb” országában ezért inkább szándékosan elkerülte az olyan témákat, amelyek köztudottan társadalmi vitát váltanak ki – mint például az abortusz, az azonos neműek házassága, illetve a pedofil papok helyzetének és az áldozatok kártalanításának kérdése – és amelyek korábbi külföldi látogatásai során rendszeresen a vezető sajtótémák közé kerültek a pápalátogatások kapcsán.
A háromnapos csehországi látogatás során a pápa emellett igyekezett elkerülni minden történelmi, politikai és nyelvi csapdát is. Mivel az országban még mindig rendkívül erősen él a második világháború idején történt német megszállás rossz emléke, a pápa nem engedhette meg magának, hogy az anyanyelvén, németül beszéljen. Mivel elődjétől eltérően nem bírja a szláv nyelveket, így felszólalásait elsősorban angolul és olaszul tette.
A Prágához közeli kisvárosban tartott utolsó miséje során – amin több tízezer olyan fiatal cseh vett részt, akiket nem nyomaszt sem a második világháború, sem a kommunista éra emléke – a pápa latinul kezdett beszélni, mire hallgatósága csehül válaszolt.
A csehországi látogatásban, volt a második, amit az osztrák származású pápa a volt Osztrák–Magyar Monarchia területén tett. Az első látogatás során Ausztriában járt két évvel ezelőtt, ahol már akkor eléggé kritikus és apatikus állapotban találta a katolikus híveket. Csehországban pedig egy friss felmérés szerint a lakosságnak alig fele vallja, hogy hisz Istenben, és a hitvalló katolikusok száma is folyamatosan csökken. Míg a közel 10 milliós országban 1991-ben még 4,5 millióan vallották magukat a katolikus egyház tagjának, addig 2001-ben már csak 3,3 millióan.
Így a mostani pápalátogatást sem kísérte nagy csinnadratta, az utak nem voltak fellobogózva, az újságok alig írtak róla. Az egyik legnagyobb nemzeti ünnep időpontjára tett látogatás során végzett felmérés szerint sok cseh azt sem tudta, hogy a pápa épp az országában tartózkodik.
A pápalátogatásra egyébként az 1989-es bársonyos forradalom huszadik évfordulója kapcsán került sor. Ennek ürügyén a pápa megemlítette, hogy milyen igazságtalanságok érték egyházát a kommunista éra alatt.
„A templombezárások, a papok és szerzetesek letartóztatása és az ateista propaganda súlyos sebeket ejtett Csehország régi keresztény hagyományain” – mondta a katolikus egyház feje.
A katolikus egyháznak a rendszerváltás óta sem sikerült elérnie, hogy a kommunista rezsim alatt elkobzott ingatlanjait visszaszerezze. Miloslav Vlk bíboros, a cseh katolikus egyház nyugdíj előtt álló vezetője az országos televízióban úgy nyilatkozott, hogy „a rendszerváltás óta hivatalban töltött két évtized alatt sem sikerült lényegileg semmit elérnie”, sem állami kártérítést az államosított egyházi ingatlanok után, se egy elfogadható egyezményt, ami szabályozná az állam és a Vatikán közötti kapcsolatokat. Úgy véli, ezért a cseh politikusokat terheli a felelősség. Mindemellett Tarcisio Berone bíboros, vatikáni külügyminiszter arra figyelmeztette Vlk bíborost, hogy a gazdasági válság idején ne erőltesse a cseh állami szerveknél a pénz kérdését.

Az évtized pere

Hetek Online — Fri, 25 Sep 2009 12:39:00 +0200

Szokatlan vádlók és vádlottak fognak felvonulni a következő egy hónapban zajló per során a francia büntetőjogi bíróság előtt, hogy a taláros testület kiderítse, vagy legalábbis megpróbálja kideríteni, ki is állhat az eddig minimum három történelmi bukást okozó botrány mögött.

Látszatra mindössze egy névtelen feljelentési ügy az egész. Egy azon több ezer rossz szándékú ügy közül, amelyek minden évben elárasztják a bíróságokat egy olyan országban, ahol - a politika, az igazságszolgáltatás és a rendőrség ösztönzésére - művészeti ággá nőtte ki magát a névtelen levél írása.

Egy ilyen levélből lett a Clearstream-ügy is, ami szeptember 21. és október 23. között már-már színpadi keretek között fogja felvonultatni (a párizsi Igazságügyi Palotának abban a termében, ahol anno Marie Antoinette királynét is halálra ítélték) a politikai élet színe-javát, a gazdasági körök

elitjét, az ügyvédek krémjét, a bírói kar csúcsát, no és persze néhány gazembert is - írja vezércikkében a La Tribune francia lap. Ha pedig bekalkuláljuk a fellebbezéseket és ellenfellebbezéseket, akár évekig is eltarthat az igazságügyi „show".

Nyilvánvaló, hogy mindenki az igazságot fogja keresni ebben a felettébb bonyolulttá vált történetben. A Clearstream-per - talán - ki fogja deríteni, hogy ki készítette azokat a Renaud Van Ruymbeke bírónak eljuttatott hamis dokumentumokat, amelyek alapján több tucat vezető politikust, gazdasági szereplőt, a titkosszolgálatok embereit és egyéb hírességeket is azzal vádoltak meg, hogy a Clearstream nemzetközi klíringháznál vezetett titkos számláikra kaptak homályos eredetű jutalékokat azt követően, hogy a Thomson SCF (később Thales néven működő) társaság fregattokat értékesített Tajvannak.

Talán azt is megtudjuk a perből - ami remélhetőleg véget vet annak a már-már szappanoperába illő történetnek, ami 2004-től kezdve több mint négy éven át foglalkoztatta a franciákat, miután több hónapon keresztül okozott rémületet a legmagasabb kormányzati körökben -, vajon kinek a fejében születhetett meg egy „Machiavelli-terv". Ezt fogja megpróbálni kideríteni Dominique Pauthe, a bíróság elnöke és Jean-Claude Marin párizsi ügyész, aki a francia állam nevében fog eljárni.

A per már csak azért is érdekes lesz, mert szereplői nem holmi hétköznapi emberek. A francia jogrend szerint „partie civile"-ként - kártérítésre igényt tartó sérelmezett félként - maga Nicolas Sarkozy hivatalban lévő francia elnök (képünkön jobbra) is megjelenik, aki hivatalba lépése után is fenntartotta kérelmét -, megtörve ezzel az elődei által mindeddig tiszteletben tartott szabályt, miszerint tartózkodtak attól, hogy hivatali idejük alatt bíróság előtt jelenjenek meg. A helyzet már csak azért is különös, mert köztársasági elnökként Sarkozy teljes büntetőjogi mentességet élvez, azaz ellene nem lehet eljárást indítani hivatali ideje alatt. Így a per során a vádló és a vádlott nem egyenlő jogokkal rendelkezik a bíróság előtt. Sértett félként jelenik meg továbbá Brice Hortefeux jelenlegi belügyminiszter és Bernard Squarcini, a nemzeti titkosszolgálat vezetője. A vádlottak padján pedig Dominique de Villepin volt bel- és külügyminiszter (képünkön balra), majd miniszterelnök, továbbá Jean-Louis Gergorin, a világ egyik legnagyobb hadiipari vállalatcsoportjának, az EADS (Európai Légvédelmi és űrtechnikai Társaság) vállalatnak - az Airbus anyavállalatának - egyik vezetője.

Az első nyomozás elrendelője és így az ügy legjobb ismerője Michèle Alliot-Marie, jelenlegi igazságügyminiszter. Emiatt nem is járulhat hozzá aktívan a per előmeneteléhez. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a bíróság bekérte a korábbi köztársasági elnök, Jacques Chirac tanúvallomását is - amit megtagadott -, akkor láthatjuk, hogy a Clearstream-per egyike lesz azon különleges bírósági eljárásoknak, amelyeknek titkát szinte kizárólag csak Franciaország ismeri.

Már csak azért is rendkívüli lesz a per, mert leleplezheti, miért és hogyan robbanthatták ki (elképzelhető, hogy akaratlanul) a történet kitervelői azt a botrányt, ami három szinten is megrázta a francia elitet.

Az első megrázkódtatás politikai volt. A nyomozó bírák eljárásuk során egyre közelebb kerültek Dominique de Villepin személyéhez, aki emiatt - közvetlenül a 2007-es elnökválasztás előtt - mind többet vesztett politikai támogatottságából. Vád alá helyezése után szinte mindenki kihátrált mögüle, talán egy-két zsoldosát kivéve. Ha a per végén Villepint elítélik, politikai karrierje beteljesedett: végére ér az ellenségeskedés, ami már 1974 óta megosztotta a francia jobboldalt a „giscardisták-balladuristák-sarkozisták" és a „chiracisták-villepinisták" között.

A második hullám az ipari elitet érte. Egy nagy hadiipari, légvédelmi és űrtechnikai csoport létrehozása már régóta dédelgetett álma volt egyes francia ipari köröknek, élükön többek között Jean-Luc Lagardère-rel.

Az EADS francia-német csoport létrehozásával el is érték céljukat, ráadásul úgy, hogy a franciák vezethették az amerikai rivális ellen létrehozott konkurens csoportot. Miután Jean-Louis Gergorinnak, az EADS egyik legjelentősebb francia vezéregyéniségének feltételezett galádságai, valamint Imad Laoudnak, a csoport egyik legtitkosabb kutatóközpontja vezetőjének homályos mesterkedései napvilágra kerültek, az EADS amúgy is sértett német vezetői pillanatok alatt kiürítették az Augias istállóit, és így megszerezték a csoport tényleges irányítását. A Clearstream-ügy térdre kényszerítette Lagardère gaullista életművét.

A harmadik következmény a leghomályosabb, mivel a titkosszolgálatok aligha átlátható világát érinti. Nicolas Sarkozy meggyőződése volt, hogy a DST (francia belföldi kémelhárító titkosszolgálat) „nyomozást" indított a titkos számlákat tartalmazó listák eredetiségének kivizsgálására anélkül, hogy tájékoztatták volna a vizsgálat - őt felmentő - eredményeiről. A leendő köztársasági elnök azóta is mély ellenérzéssel bír a titkosszolgálati szerv iránt, amelyet azzal vádolt, hogy riválisának, Villepinnek dolgozik. Ugyanakkor a francia titkosszolgálat (RG) vezetőjét, Yves Bertrandt is azzal vádolta meg, hogy közel áll ehhez a manipulációs ügyhöz. Így amint hatalomba került, rögtön összevonta a két szervezetet, és egy bizalmasa, Bernard Suarcini irányítása alá helyezte.

Ezt a szervezeti reformot hatékonyságnövelés céljából amúgy már vagy húsz éve tervbe vették, azonban addig egyetlen belügyminiszter sem merte megkockáztatni annak végrehajtását. Az „ügy" azonban jócskán meggyengítette ezeket a szolgálatokat. A GDSE hírszerző szolgálat (francia CIA) irodáiban a nyomozó bírák által végrehajtott házkutatások súlyos csapást mértek a szervezet hitelességére külföldi kollégáik szemében. Mindeközben a gazdasági ügyeket 2007 óta nagy óvatossággal kezelik a DST és az RG összevonásával létrehozott DCRI köreiben.

A vádaskodásnak indult feljelentési ügy tehát minden, csak nem hétköznapi. Így a per is várhatóan túllép majd a megszokott kereteken - összegzi cikkét a La Tribune.

Adósságot hagyott Budapesten a yorki hercegnő lánya

Hetek Online — Thu, 10 Sep 2009 20:43:15 +0200

Kifizetetlen számlákat hagyott maga után Budapesten a yorki hercegnő. Sarah Fergusontól (képünkön balra) a lánya számára biztosított rendőri kíséret és a ferihegyi VIP-váró költségeinek a megtérítését kéri a magyar kormány.

A huszonegy éves Beatrice hercegnő (II. Erzsébet királynő unokája, András yorki hercegnek, az uralkodó másodszülött fiának és a tőle már régen elvált Sarah Fergusonnak a nagyobbik leánya) világ körüli útjának keretében tavaly szeptemberben járt Budapesten. A Mail on Sunday brit bulvárlap értesülése szerint a magyar hatóságok a londoni magyar nagykövetségen keresztül a brit külügyminisztériumnak küldték az „ezer fontot valamivel meghaladó” (több mint 300 ezer forintos) számlát, mivel „nem tudták, hogyan lehet elérni a hercegnőt”. A brit külügyminisztérium a Mail szerint megerősítette, hogy kapott egy számlát Beatrice budapesti kirándulása után.
Az ifjú Beatrice hercegnő – aki ötödik a brit trónöröklési rangsorban – egyetemi tanulmányainak megkezdése előtt világ körüli utazást tett 2007–2008-ban. Ekkor járt Budapesten, ahol a magyar rendőrség biztosított kíséretet számára. A brit lap szerint azonban a körút során a Scotland Yard testőrei biztosították a lány huszonnégy órás védelmét, ami becslések szerint 250 ezer fontjába került a brit adófizetőknek. Így nem teljesen világos, miért volt szükség a magyar rendőrség szolgáltatásaira. A magyar hatóságok által benyújtott számla több mint felét ugyanis annak a rendőri kíséretnek a költségei teszik ki, amelyet „Beának” biztosítottak a repülőtérről a városközpontba vezető úton. A fennmaradó rész a hercegnő által igénybe vett repülőtéri VIP-váró díja. A lap értesülései szerint lehetséges, hogy a királyi udvar hozta ezt a döntést az adófizetők pénzének kímélése végett, miután egyre több bírálat éri a királyi család világjáró tagjainak hatalmas őrzési költségeit.
A Mail idézi Gálik Viktóriát, a Köztársasági őrezred szóvivőjét, aki szerint kollégái emlékeznek Beatrice-ra: „Nem volt könnyű vele, mivel sokat morgolódott.” Az MTI tudósítása szerint azonban a szóvivő vasárnap cáfolta, hogy ezt nyilatkozta volna: „Ilyet egyáltalán nem mondanék szóvivőként, még akkor sem, ha így lenne, ahogyan a biztonsági tisztek sem, mert ezzel a szakma egyik legalapvetőbb szabályát szegnék meg.”
A londoni magyar nagykövetség arról tájékoztatta a lapot, hogy a képviseletet előzetesen nem értesítették az utazásról. A Buckingham-palota pedig csak annyit közölt: Beatrice hercegnő ez idő szerint nem lát el hivatalos feladatokat a királyi család nevében, budapesti látogatása magánjellegű volt, amelyre közpénzekből nem költöttek.
Beatrice édesanyjának, Sarah Fergusonnak más tartozásokkal is problémái támadtak. A múlt héten került nyilvánosságra, hogy „Fergie” ellen egy könyvelőcég, egy ügyvédi iroda, egy ismert asztrológus és egy fotóügynökség is keresetet nyújtott be összesen több mint 20 ezer font kifizetetlen számla miatt. A yorki hercegnői címét továbbra is viselő Sarah Ferguson szóvivője közölte, hogy a hercegnő pénzügyeivel „nincs semmi baj”, és a tartozásokat már kiegyenlítették.

Drága hercegnő

Sarah Margaret Ferguson 1959. október 15-én született Londonban, arisztokrata felmenői között a Stuart és a Tudor királyi házak tagjai szerepelnek. Távoli rokonságban áll az angol királyi családdal, amelynek számos tagját gyerekkora óta ismerte. Történetem című önéletrajzi írásában úgy emlékszik vissza, hogy rendszeresen meglógott apja pólómérkőzéseiről, hogy „együtt fogócskázzunk a hozzám hasonló bliccelőkkel – többek között András herceggel, aki épp korombeli volt”.
A fiatal Fergie (ahogy barátai hívták) nagyon szeretett lovagolni, a különböző lovasbemutatókon számos díjat nyert. Jane nővérével együtt balett szakos bentlakásos iskolába járt, ám Fergie olyannyira nem tudott beilleszkedni, hogy gyakran sírta magát álomba. Szülei 1972-ben elváltak. Anyja újra férjhez ment, és Argentínába költözött. Nővére is férjhez ment, és elhagyta Angliát. Fergie az apjával maradt, aki időközben újra megnősült, az új házasságból három gyerek született.
Miután 18 évesen leérettségizett a Queen’s Secreterial College-ban, Fergie előbb egy PR-cégnél, majd egy művészeti galériánál
és egy kiadónál dolgozott Londonban. Elmondása szerint ekkor egy heti harminc fontért bérelt kis szobában lakott, és azon vívódott, hogy miből fogja kifizetni a számláit. Ennek ellenére meglehetősen nagyvilági társasági életet élt, és gyakran utazott svájci sítúrákra. Udvarlói között volt többek között a híres versenyautó-vezető, Paddy McNally is.
1985-ben Sarah meghívást kapott egy fogadásra a windsori kastélyba, a királyi lóversenypályán tartott lóversenyekre. Albert herceggel való románca ezen a hétvégén kezdődött. 1986. március 19-én eljegyezték egymást, majd július 23-án összeházasodtak a Westminster apátságban. Két gyermekük született, Beatrice (1988) és Eugenie (1990) hercegnők.
Kezdetben a vadóc, de szeretetre méltó yorki hercegnő nagy népszerűségnek örvendett a sajtóban, azonban ez hamar megváltozott. Öltözete, súlyfeleslege és személyisége egyre inkább a kritikák kereszttüzébe került. Férje ekkoriban a haditengerészetnél szolgált, és évente mindössze negyvenkét napot töltöttek együtt. Bár szerettek volna együtt élni, mint a többi katonacsalád, a királyi pár ezt biztonsági okokból nem engedte meg. Fergie ekkor a jótékonysági munkákba menekült. Még helikoptert vezetni is megtanult, csak „hogy tetszem távoli, szeretett férjemnek, hogy kimutassam érdeklődésemet a Királyi Haditengerészet iránt, és hogy részt vegyek András életében és vacsorabeszélgetéseiben”.
A hercegnő pilótaként szerzett tapasztalatait írta meg a Budgie és a kis helikopter című gyerekkönyvsorozatában. A könyvek sok pénzt hoztak a konyhára, ami jól jött a hercegnőnek, aki ekkortájt egyre nagyobb adósságokba keveredett. Később a királynő állítólag kifizette Fergie adósságait, aki azonban hamar újra komoly anyagi gondokba keveredett. Közben a herceg és a hercegnő útjai különváltak. Fergie kapcsolatba került egy texasi multimilliárdos üzletemberrel, Steve Wyattal, de – a sajtóhírekkel ellentétben – önéletrajzi könyvében azt állítja, csak barátok voltak.
A yorki pár válása 1996 áprilisában lett hivatalos. Fergie és András közösen osztoztak a gyerekek felügyeletén, és a tény az, hogy a család továbbra is évekig egy fedél alatt lakott. Bár Fergie sikeres szerző és televíziós személyiség volt, mégis annyira eladósodott, hogy ő és lányai Sunninghillben maradtak, igaz, más lakosztályban éltek, mint András. 1999-ben Fergie azt állította újságíróknak, hogy „semmi okunk Andrással arra, hogy elváljunk”. Sőt, arra is célzást tett, hogy egy nap még újraházasodhatnak.
A hercegnő végül 2002-ben a lányokkal egy bérelt lakásba költözött. A hírek szerint 2003-ben saját otthont is vásárolt magának, ám az új ház tűz martaléka lett, miután Sarah a fürdőszobájában magára hagyott néhány égő gyertyát. Ezután újra visszaköltözött volt férje otthonába.
2004-ben úgy tűnt, a királyi család tagjai békét kötnek Sarah-val. Egy fotón Károly herceg nyom épp csókot volt sógornője arcára, és nem sokkal később Sarah részt vett egy pólómérkőzésen András herceggel és Erzsébet királynővel. Több mint tíz év után ez volt az első alkalom, hogy Fergie egy fotón szerepelt korábbi anyósával. 2008-ban pedig meghívást kapott a királynőtől a királyi család egyik skóciai nyári rezidenciájába. Az alkalom Beatrice hercegnő születésnapja volt.

Afganisztán lehet Obama Vietnamja?

Hetek Online — Sat, 05 Sep 2009 17:42:14 +0200

Az afganisztáni háború legalább annyi buktatót jelenthet az Obama-adminisztráció számára, mint amennyire az iraki háború megtépázta George W. Bush volt amerikai elnök tekintélyét – írja vezércikkében a Financial Times.

Egyelőre az egészségügyi reform uralja a híreket az Egyesült Államokban, azt a látszatot keltve, hogy ezen állhat vagy bukhat Barack Obama elnökségének sikere. Azonban hamar háttérbe szorulhat egy másik olyan témával szemben, ami az utóbbi időben a vártnál „hidegebben” hagyta az amerikai közvéleményt: ez pedig az afganisztáni háború.
A veszteségek fokozatosan emelkednek – az elmúlt hónapban vesztette el az amerikai hadsereg a legtöbb katonáját a háború 2001-es kirobbanása óta, és a 2009-es év már most a legtöbb halálos áldozatot követelő éve a háborúnak.
Bár a közvélemény még nem követeli hangosan az amerikai csapatok kivonását, a csendes eltávolodás már egyértelmű: az Economist és a YouGov által nemrég készített felmérés szerint a megkérdezetteknek csak harminckét százaléka támogatja, hogy még több csapatot küldjenek a közép-ázsiai országba, és csak harmincöt százalékuk véli úgy, hogy Amerika megnyerheti ezt a háborút. Hatvanöt százalékuk szerint Amerika vesztesként fog kivonulni Afganisztánból. A Washington Post és az ABC News által készített felmérés alapján pedig a megkérdezettek ötvenegy százaléka szerint a háborúnak nincs semmi értelme. A demokrata válaszadók között hetven százalék van ezen a véleményen.
Obama már korábban világossá tette, hogy a konfliktusokat egyértelműen pénzügyi-gazdasági segítséggel, tárgyalásos úton kívánja rendezni, és csak kivételesen, Afganisztán esetében fogadja el katonai erők bevetését. Az ottani konfliktusról mindeddig mint „szükséges háborúról” beszélt – szemben a Bush elnök által az iraki háború esetében használt „választott” háború kifejezéssel. „Az afganisztáni háború azért szükséges, hogy megfosszuk az al-Kaidát egyik fő bázisától” – mondta korábban az elnök. Ez az érvrendszer azonban egyre kevésbé védhető, és a felmérések szerint az elnöknek egyre nagyobb ellenzéke támad a saját pártján belül is.
Elemzők szerint ugyanis a terrorszervezet vezetői már régóta Pakisztánban tartózkodnak. És bár az afgán–pakisztáni határvidék kétségtelenül a világ egyik legkevésbé ellenőrzött térsége, távolról sem az egyetlen. „Miért küldünk hatvannyolcezer katonát Afganisztánba, és hagyjuk magára a világ többi terrorista-rejtekhelyét, mint például Szomáliát?” – teszik fel a kérdést.
Vannak persze jobb indokok is a háborúra, ezek azonban jóval nehezebben eladhatók a közvélemény számára. Az egyik, hogy egy esetleges tálib győzelem destabilizálhatja Pakisztánt, megerősítve az országban a dzsihádisták befolyását. Mivel Pakisztán atomhatalom, ez rendkívül veszélyes helyzetet teremthet. A másik érv, hogy ha Amerika hagyja, hogy a tálibok győzzenek, azzal magára hagyja azokat az embereket, akiknek az Egyesült Államok és szövetségesei védelmet ígértek. Bár ez közvetlen veszélyt nem eredményez a Nyugat számára, mégis sokakat a szövetségesek ellen fordíthat.
Azonban ezek sem támadhatatlan érvek: a tálibok elleni harc már önmagában Nyugat-ellenességet, és így gerillaharcokat szíthat Pakisztánban, sokkal inkább, mint egy esetleges kivonulás; ami pedig az afgánoknak ígért védelmet illeti, mi van akkor, ha az afgánok maguk akarják, hogy az amerikai hadsereg vonuljon ki az országból?
Kétségtelen, hogy minél hosszabb időt töltenek a nyugati haderők Afganisztánban, annál népszerűtlenebbé válnak. Mivel a csak szárazföldi hadműveletekhez kevés a katona, csak légitámadásokkal tudják visszaszorítani az ellenséget, ez viszont jelentős számú civil áldozatot követelhet. Mindeközben az amerikaiak által támogatott augusztus 20-ai elnökválasztással kapcsolatban egyre több szabálytalanság kerül nyilvánosságra, ami olyan fénybe állíthatja a nyugati haderőket, hogy ők juttattak hatalomra egy, a helyiek szemében illegitimnek számító kormányt.
A tapasztalat szerint a lázadók ellen folytatott harchoz legalább egy katonával kell számolni minden ötven lakosra. Ez Afganisztán esetében ötszázezer katonát jelentene (most százháromezer szövetséges katona tartózkodik az országban). Ez nyilvánvalóan lehetetlenség. Az egyetlen megoldás, ha jelentősen csökkentik az amerikai haderő által ellenőrzött területek nagyságát, és ott is csak védelmi műveleteket folytatnak.
De még ezt a korlátozott célt is csak drága áron lehet majd elérni, és a közvélemény támogatását sem lesz egyszerű megnyerni. A kongresszusban Obama és a republikánusok között egyre keserűbb a viszony az egészségügyi reform és a gazda-ságélénkítő csomagok miatt, így rájuk nem számíthat. De ami ennél is súlyosabb, hogy ebben a kérdésben saját pártja támogatását sem bírja. Megpróbálhatja a legjobb döntéseket hozni, de kétségkívül sajnálni fogja, hogy sajátjaként vállalta fel ezt a háborút – írja a neves brit napilap.

Vége a dinasztiának?

Hetek Online — Fri, 28 Aug 2009 09:10:21 +0200

77 éves korában agydaganat miatt elhunyt Edward Kennedy szenátor, a legnagyobb amerikai demokrata politikuscsalád legidősebb tagja.

„Történelmünk egy nagyon fontos fejezete ért véget. Országunk egy olyan vezéregyéniséget veszített el, aki elesett bátyjai után felemelte a fáklyát, és korunk legnagyobb amerikai szenátorává vált” – nyilatkozta közleményében Barack Obama amerikai elnök.
Edward „Ted” Kennedy a kilencgyermekes Kennedy család legifjabb tagja volt. Legidősebb bátyját, Josephet a második világháborúban veszítette el, ezután 1963-ban bátyját, John F. Kennedy elnököt érte halálos lövés, majd négy évvel később, 1968-ban Robert nevű bátyjával végzett a gyilkos golyó, épp mikor a Fehér Házba való bejutásért kampányolt. Így az egyetlen életben maradt fiúként rá várt a feladat, hogy apja, idősebb Joseph Kennedy álmát beteljesítve politikai dinasztiát alapítson.
A „Kennedy-átok” azonban további áldozatokat is szedett: nővére, Kathleen 1948-ban lett repülőgép-szerencsétlenség áldozata. (A Kennedy-ház átka. Hetek, 2003. november 21.) Apja 1961-ben bénult le agyvérzés következtében, ami nyolc évvel később az életét követelte. 1964-ben Ted Kennedy is súlyos balesetet szenvedett egy repülőgép-szerencsétlenség következtében. Súlyos gerincsérüléséből csak több hónapos lábadozás után épült fel, de fájdalmai élete végéig elkísérték. Robert nevű bátyjának David fia 1984-ben kábítószer-túladagolásban vesztette életét, Michael nevű fia pedig egy síbalesetben 1997-ben. Ted édesanyja 1995-ben hunyt el, 104 éves korában. John nevű bátyjának szintén John nevű fia, valamint felesége Carolyn és sógornője, Lauren 1999-ben repülőgép-balesetben vesztették életüket. Mentális fogyatékkal született Rosemary nevű nővére 2005-ben vesztette életét. Egy másik nővére, Eunice Kennedy Shriver idén augusztusban hunyt el.
Ted életében az apai elnöki ambíciónak egy tragikussá vált autóbaleset vetett végleg véget 1969-ben. Kennedy autója egy folyóba zuhant. ő partra tudott úszni, de a vele utazó fiatal hölgy meghalt. A szenátor a baleset után otthagyta a helyszínt és a hatóságokat sem értesítette. Ugyanakkor az elnöki pozíció lehetőségének elvesztése tette őt az amerikai törvényhozás egyik legmeghatározóbb alakjává. Míg a leköszönt elnökök leginkább csak a múltjukból élnek, addig Kennedy az esélytelenek nyugalmával vállalhatott fel sokszor népszerűtlen témákat, ostromolhatott kővé merevedett tradíciókat. A „Szenátus oroszlánja” névvel illetett massachusettsi szenátor 46 éven át töltötte be megszakítás nélkül a szenátusi hivatalt, összesen nyolc teljes mandátumot töltött ki. Ezzel a második legidősebb szenátorként bekerült azon három közé, akik leghosszabb ideig foglalták el ezt a hivatalt. Politikai sikereit válás és több viharos kapcsolat kísérte.
Kennedy először 2008 májusában lett rosszul Cape Cod-i otthonában. Nem sokkal később agytumort állapítottak meg az orvosok. Az ezt követő műtétből és sugár-, illetve kemoterápiás kezelésből már nem tudott felépülni. Még egy jelentős szavazáson részt vett a Szenátusban, majd mindenkit megrázó módon megjelent a demokrata küldött-gyűlésen, hogy Barack Obama jelölését támogassa.
„Azért állok itt ma este önök előtt, hogy együtt megváltoztassuk Amerikát, hogy helyreállítsuk a jövőjét, hogy felemelkedjünk legszebb eszményeinkhez, és hogy megválasszuk Barack Obamát az Egyesült Államok elnökének” – mondta Kennedy a demokrata hallgatóság előtt. Még megjelent az új elnök beiktatásán, ám a vacsora alatt rosszul lett, és újra kórházba került. Azóta nem jelent meg nyilvánosan.
A Kennedy család több fiatalabb tagja is a civil társadalom aktív tagja, ám egyikük sem rendelkezik olyan képességekkel, mint Ted Kennedy. Többüket emlegetik, mint lehetséges utódokat, leginkább Josephet, Robert legidősebb fiát, aki hat kitöltött kongresszusi mandátum után most egy civil szervezetnek dolgozik. Bár többször felmerült, hogy indul a Massachussetts-i kormányzói hivatalért, végül mindig visszalépett. Ted 42 éves fia, Patrick is a lehetséges utódjelöltek között van, aki szintén kongresszusi képviselő Rhode Islanden, ám gyógyszerfüggősége nem ígér nagy politikai karriert. További élő tagja a családnak az 58 éves Kathleen Kennedy, Robert legidősebb lánya, Maryland volt kormányzóhelyettese, valamint az 51 éves Caroline, John F. Kennedy lánya, aki néhány hónapja állítólag indulni akart Hillary Clinton megüresedett szenátusi helyéért, de személyes okokra hivatkozva ezt mégsem tette meg.
„Nincs más a család fiatalabb férfitagjai között, aki szerintem rendelkezne azzal a súllyal, mint Ted Kennedy, aki ilyen mértékben azonosulna egyes elvekkel, a liberalizmussal, vagy ugyanolyan politikai és televíziós karizmával rendelkezne” – véli Julien Zelizer, a Princeton Egyetem politikatudományi professzora. „Nagyon úgy tűnik, hogy a családból sosem lesz dinasztia.”

A válság miatt népszerűsítené az Obama-kormány az eutanáziát?

Hetek Online — Thu, 20 Aug 2009 15:30:42 +0200

„Halálosztagok” létrehozásával vádolják amerikai konzervatívok Barack Obama egészségügyi reformtervezetének azon javaslatát, amely pénzbeli juttatást irányoz elő azon orvosok számára, akik tanácsadást nyújtanak a végső stádiumban levő betegek számára.

A mind nagyobbra duzzadó társadalmi vita amiatt robbant ki Amerika-szerte Obama elnök egészségügyi reformtervezetének egy szakasza kapcsán, mivel az anyagi ösztönzést biztosítana azon orvosoknak, akik tájékoztatást adnak az élet utolsó szakaszában levő TB-betegek számára az elfekvő ellátásról, az életmentő beavatkozásokról, a hatósági meghatalmazásokról, illetve arról, hogy milyen rendelkezést adjanak a betegek az újraélesztésükkel kapcsolatosan. A rendelkezéstervezet szerint minden ötödik évben, de szükség szerint gyakrabban is tájékoztathatják az orvosok a betegeiket.
Mivel az életet mesterségesen meghosszabbító ellátások rendkívül költségesek, egyes amerikai szakértők ennek kapcsán attól tartanak, hogy az orvosok arra fogják ösztönözni az idős betegeket, hogy költségmegtakarítás okán mondjanak le a drága ellátásról. Azzal vádolják a kampányában egyértelműen abortusz- és eutanáziapártiként fellépő Obama reformját, hogy a javaslat eredményeképpen a kormány által szponzorált „halálosztagok” fognak létrejönni és dönteni ezután arról, hogy ki méltó az életre.
George Neumayr konzervatív sajtókritikus szerint „az egészségügyi kiadások csökkentése Obama tervezetének értelmében végül is gazdaságélénkítő intézkedésnek is tekinthető, hiszen az életről és a halálról való döntés a költségekről való döntést jelenti”.
A The Washington Times a tervezetet egyenesen a náci Németország Aktion T4 programjához hasonlította, amely kimondta, hogy „minden gyógyíthatatlan beteg számára világossá kell tenni, hogy a költséges gyógyellátások közpénzek terhére történő hasztalan alkalmazása nem lehet indokolt”.
Sarah Palin volt republikánus alelnökjelölt szerint „a demokrata javaslat porciózott ellátáshoz vezet, ami miatt a betegek, az idősek és a fogyatékkal élők fognak a legtöbbet szenvedni, és egy ilyen rendszerben a társadalom »nem termelő« tagjai azzal találhatják szemben magukat, hogy kormányhivatalnokok döntenek majd arról, hogy megérdemlik-e az egészségügyi ellátást vagy sem”. Palin nyílt levelében hangsúlyozza, hogy a szolgáltatás nyújtásának lehetősége egy olyan törvényjavaslatban kerül megfogalmazásra, amelynek kinyilvánított célja „az egészségügyi költségvetés kiadásainak csökkentése”. Palin utal arra is, hogy Ezekiel Emanuel, Obama egészségügyi politikai tanácsadója és az elnök kabinetfőnökének testvére korábban úgy nyilatkozott, hogy egyes orvosi ellátásokat nem lenne szabad biztosítani azok számára, akik „visszafordíthatatlanul megfosztattak annak lehetőségétől, hogy a társadalom aktív polgárai legyenek”.
Obama reformtervezete minden amerikai állampolgárnak biztosítani kívánja az egészségügyi ellátást. Az eddig egyéni biztosítási alapon működő rendszer átalakítása azonban hatalmas költségeket jelent a több mint ezermilliárd dolláros hiánnyal küzdő amerikai költségvetés számára. Az elnök kijelentette, hogy nem ír alá olyan törvényt, ami tovább növeli az államháztartás hiányát. A konzervatív kritikára adott elnöki válasz szerint „a Kongresszus tagjainak az volt a szándéka, hogy az emberek tájékoztatást kapjanak az utolsó stádiumban kapható ellátásokról, amikor tényleg eljutnak ebbe a szakaszba. A javaslat senkit nem kötelez semmire”.

Őszre várható a járvány

Hetek Online — Sat, 18 Jul 2009 15:52:58 +0200

Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) június elején nyilánosságra hozott jelentése szerint világjárvánnyá nőtte ki magát a H1N1 influenza. Bár egyelőre „mérsékelt erejű" vírussal állunk szemben, ami a nyugati társadalmakban mindeddig nem okozott egy „átlagos" influenzánál súlyosabb eseteket, a helyzet mégis drámaira fordulhat, miután a vírus elérte azokat a kevésbé fejlett térségeket is, ahol az egészségügyi hálózat állapota messze elmarad a kívánatostól. Július folyamán a déli félteke országaiban jelentettek nagy számban új betegeket, mivel ott most kezdődött el a téli „influenzaszezon".

A WHO jelentése szerint év vége előtt nem várható teljesen kifejlesztett oltóanyag, de még ha sikerül is előállítani, csak korlátozott számban lesz hozzáférhető. Emellett számolni kell azzal is, hogy a következő hónapok során a vírus mutálódik, és a mostaninál sokkal veszélyesebb, az oltóanyagokkal szemben rezisztensebb változata fejlődik ki. Ennek lehetőségével annál is inkább számolni kell a világszervezet szerint, mivel az 1918-as, 40-100 millió emberéletet követelő spanyolnáthát is egy enyhébb lefolyású influenzajárvány előzte meg a tavasz folyamán. A spanyolnátha vírustörzse ugyanaz az A típusú H1N1 vírustörzs, mint a most terjedő influenzáé.

Dr. Thomas Frieden, a CDC amerikai járványügyi központ igazgatója szerint „nem kérdés, hogy a világszerte terjedő új influenzatörzs komoly problémát okoz, amelyre ennek megfelelően komoly választ kell adni. Bár egyelőre nem tűnik súlyosabbnak, mint egy átlagos influenza, de az átlagos influenzának is 36 ezer áldozata van évente az Egyesült Államokban". A madárinfluenza ellen az elmúlt öt évben folytatott küzdelemmel jelentős gyakorlatot szereztek az egészségügyi szervezetek egy esetleges világjárvány leküzdéséhez, aminek köszönhetően időben felkészülhetünk még az őszi influenzajárvány kitörése előtt - nyilatkozta Dr. Anne Schuchat, a CDC munkatársa.

A New England Journal of Medicine orvosi szaklap szerint „a történelem során a világméretű járványt okozó vírusok évszakról évszakra mindig mutálódtak, így a mostani változat is veszélyesebb formát ölthet a következő hónapok során. Szakértők szerint komoly esély van arra, hogy az igen instabil szerkezetű vírus keveredjen az ősszel megjelenő szezonális vírussal, olyan előre nem látható új változat kialakulását eredményezve, amire nem lehet előre megfelelő ellenszert kialakítani, ezért felhívják a figyelmet arra, hogy „a nemzetközi együttműködés életbevágóan fontos lesz" a vírus mutációinak nyomon követésében és a megfelelő válasz kialakításában.

A világ a SARS atípusos tüdőgyulladás, majd a madárinfluenza elterjedése óta kíséri újra nagyobb figyelemmel a világjárványokat. A kialakult helyzetre adott válaszok országonként változnak, több nyugati országban arra figyelmeztetnek, hogy a járvány hatása egyelőre a nyári vakációs időszak miatt nem érzékelhető, azonban az őszi iskolakezdéssel komolyabbra fordulhat a helyzet. A tavasz folyamán több országban is bezártak pár napra az iskolák, és ennek megismétlődésére fel kell készülni az ősz során is.

A CDC felhívta az amerikai szervezetek és vállalatok figyelmét, hogy dolgozzanak ki tevékenységfolytonossági tervet arra az esetre, ha egy esetleges járvány következtében - saját megbetegedésük, vagy az oktatási intézmények bezárása miatt hazaküldött gyermekek felügyelete miatt - munkavállalóik nagy számban nem tudnak munkába állni, illetve ha a szövetségi kormány szükségállapot kihirdetését kéri az állami és helyi önkormányzatoktól.