Rokob Tibor cikkei

Háttér

Egy javítóintézetben sosincs két egyforma lány. Ritkán alakulnak ki igazi barátságok, kötődések. Pont ezért volt igazi kuriózum, amikor Szilvi és Gabi személyében egy egymás kezét fogó, kedves arcú ikerpár lépte át a zord rácsokkal és kőfallal körülvett intézmény kapuját. Fotó: R. T.
A város legkülönbözőbb pontjaira szervezett rendszeres ételosztásokon többnyire ugyanazon arcok tűnnek föl. A hajléktalanvilágban élők jól tudják, mikor hol kell lenniük ahhoz, hogy naponta akár több alkalommal is meleg ételhez jussanak. Az utcán töltött évek megtanították rá őket. A legtöbbjük koszosan, elhanyagolt külsővel várja, hogy végre kezébe kerüljön a várva várt ennivaló. A tömött sorokban nem ritka az agresszió, a türelmetlen kiabálás, lökdösődés vagy bármilyen más erőszakos magatartás.
A családjuktól elszakított, zárt intézeti elhelyezésre ítélt fiatalok nehezen beszélnek bűncselekményükről. Hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy egy-egy rács mögé kerülő kamasz bárkivel is megossza gondolatait. A velük érkező hivatalos papírok sosem adnak választ arra, hogy egy-egy gyereklány hogy juthat el odáig, hogy megszegje a törvényt. A rövid, tömör ítéletek szövegében sem a brutális családi drámákról, sem a lelkekben örök nyomot hagyó agresszióról nem olvasni.
Akikkel én foglalkozom, azokat nem kérdezik meg, hogy éppen mit is csinálnak, hova mennek. Leengedik őket a házból, és ezzel vége is!” – mondja Kis Bence ifjúsági szociális munkás.
„Jöjjön, mester, ne csak a táblát nézze, játsszunk egy partit! Annyi ideje mindenkinek van! Ne féljen, a vonat megvárja! Egy kis gondolkodás mindenkinek jót tesz!

Riport

A helyszín a gazdagréti lakótelep egyik negyedik emeleti panellakása. Kovács Pál és neje az apró konyhán és mellékhelyiségeken kívül mindössze egyetlen zsúfolt szobából álló, csupán huszonnyolc négyzetméteres otthonának tárgyai szinte mindent elárulnak házigazdáik életéről. A szokásos berendezési tárgyak – fekvőhelyek, asztalok, fotelek – mellett minden polcon vakírásos kazetták vagy Braille-írásos füzetek sorakoznak. A falra függesztett telefonkészüléken hatalmas számok segítik a tárcsázást.
Sokféleképpen össze lehet hasonlítani a gyermekeiket nevelő családok mindennapi életét. Ennek alapja lehet a testvérek száma, a szülők iskolázottsága vagy akár a sokszor csaknem mindent meghatározó anyagi helyzet. Van azonban egy ezektől teljesen független s mégis meghatározó tényező. Amíg az egyik helyen el-elcsattan néha egy-egy tekintélyt parancsoló apai vagy éppen anyai pofon, addig máshol mindez elő nem fordulhat!
Anna dús, barna haja és izzó kék szeme nem mindenki számára árulja el cigány származását. Nekem azonban sikerült alaposan megismernem az utcán felnőtt tizenhat éves lány múltját. Sokat mesélt gyermekkoráról, családja széteséséről, intézeti kalandjairól. Nem volt nehéz megtalálnom őt, hiszen egy nyereségvágyból elkövetett csoportos rablás miatt a bíróság már több mint egy éve előzetes letartóztatásba helyezte.
Menekül, aki tud a forró katlanná vált városból. Aki marad, kétszer is meggondolja, kimerészkedjen-e a gőzölgő aszfaltrengetegbe. Budapest szendvicsemberei azonban hatalmas táblákkal a nyakukban is rendületlenül állják a tűző sugarakat. Többnyire ugyanazon az útvonalon sétálnak, s osztják az elfogyni képtelen szórólapokat. Általában éhbérért. Fotók: a szerző
Az egységes, határok nélküli Európa létrejötte ma már jelentősen megkönnyíti a fiatalok nyugat-európai utazásait. Bár a legtöbben még mindig a családjukkal fedezik fel a távoli vidékek csodálatos városait, egyre emelkedik azoknak a baráti társaságoknak a száma, amelyek tagjai – a szülők jelentős anyagi segítségével ugyan –, mégis egyedül hagyják el otthonukat. Daniella tavalyi útja azonban ezek közül egyikhez sem volt hasonlítható. Sem engedélyt, sem segítséget nem kért senkitől. Talán nem is kapott volna.
Katalin szavát a születésekor kialakult idegrendszeri sérülése miatt nehezen érteni. Arcán azonban látni, hogy mennyire fontos számára a közösségi munka. A falun élő szülők halála után egy ideig testvére segítette az asszonyt, nemrégen azonban egy közeli városba költözött, ott neveli gyermekét. A rendszeres munkának is hála, önálló életvitelre képes, minden reggel busszal jár be munkahelyére. Riportunkban egy fogyatékosokkal foglalkozó cég meglepő történetét dolgozzuk fel.
 
Melinda kézfején jól látható a börtönök világában gyakran megjelenő ötpontos tetoválás, ami a cella négy falát és a köztük élő rabot szimbolizálja. A tizenkilenc éves lány rablás miatt került be. Szavai szerint rosszabb körülményekre számított. Társaival jól kijön, csak az egyedüllétet viseli nehezen.
Minden gyermek életében meghatározó az otthon fogalma. Mindaz, amit számára e szó jelent. Egy olyan közeg, amit még a legjobb szándékkal sem lehet családnak mondani, többnyire magával rántja, a züllés felé viszi az ott felnövő fiatalokat. Túl sokat senkinek sem kell gondolkodnia ahhoz, hogy mindezt saját ismeretségi körének példáival igazolja. A most húszéves Banka Lászlóra is ez a jövő várt volna, de szerencséje volt.
A környéken lakók december közepétől már új, korszerűbb bódéban vehetik meg a napi olvasnivalót, cigarettát vagy BKV-jegyet – kinek éppen mire van szüksége. A pavilonban már egy több mint harminc éve az utcán dolgozó „régi motoros” fogadja a vevőket. Csepela Józsefné – vagy ahogy ma már sokan itt is szólítják, Katalin – családjában korábban többen is hasonló módon keresték kenyerüket.
Répássy Tamás fehér furgonja éppen a fűre kipakolt marokkói bútorok mellett gurul el, hogy beálljon szokott helyére. Ő talán az egyetlen olyan bérlő a telepen, aki nem kereskedőként hasznosítja parányi házát. Fotó: R. T.

Életmód

A gyermekparalízisben megbénult játékosokon kívül elsősorban végtagjaikat vesztett sportolók alkotják a Halassy Olivér SC ülőröplabda-csapatát. Sorstársaikkal ellentétben azonban úgy döntöttek, nem bújnak el a világ elől, hanem megpróbálnak teljes életet élni.

Fókusz

Vincze Zoltán ma már érzelmek nélkül mesél arról, hogy a születésekor történt orvosi műhiba folytán maradandó idegrendszeri sérüléseket szenvedett. A huszonnyolc éves szegedi fiú nyakára akkor rátekeredett a köldökzsinór, s világra jötte után azonnal agyvérzést kapott. Azt mondja, úgy kellett kitolni, kifeszíteni édesanyja méhéből. Önálló életének első pillanataiban némán várta sorsát, még csak fel sem sírt.