Lukács András

Halálos felfedezés

Málnási Kinga — Thu, 02 Feb 2012 13:00:27 +0100

Két hónapos kutatási moratóriumot és öncenzúrát hirdettek meg a múlt héten a Science és a Nature című lapoknak megküldött levelükben a világ legjobb virológusai azt követően, hogy egy amerikai és holland kutatócsoportnak sikerült a madárinfluenza minden eddiginél fertőzőbb új törzsét létrehoznia.

December végén a biológiai biztonságért felelős amerikai hivatal (National Science Advisory Board for Biosecurity-NSABB) azt kérte a kutatóktól, hogy a legnevesebb tudományos lapok, a Science és a Nature számára elküldött cikkeikből vegyék ki a kulcselemeket, vagyis hogy milyen lépések vezettek a halálos törzs megalkotásához ,és csak nagy vonalakban közöljék kísérleteiket. Első körben a kutatók és az újságok megegyeztek egy mechanizmusban, hogy az eredményeket hogyan bocsátják majd a megbízható kutatók és a közegészségügy rendelkezésére, de a terv végül hatalmas vitát generált. A publikálás ellenzői azzal érveltek, hogy nem elég, hogy sikerült előállítani a föld egyik legveszélyesebb vírusát, ezt követően még azt is közölni szándékoznak, hogy mi az ehhez szükséges módszer. A New York Times a kezdeti tárgyilagos tudósítások után az év utolsó napjaiban szerkesztőségi cikkben tört lándzsát amellett, hogy nem elég az adatok közlésétől elállni, hanem magát az új törzset meg kellene semmisíteni.

A szerkesztőségi cikk íróinak aggodalma érthető (a New York Times a legritkább esetekben szokott szerkesztőségi cikket írni biológiai kérdésekben), ha figyelembe vesszük az új vírus megváltozott képességeit.

A madárinfluenza vírusát (H5N1) először 1997-ben azonosították Hongkongban, amikor - átlépve a faji korlátot - hat ember halálát okozta. A vírus az ezt követő években újra és újra felbukkant, többnyire olyan helyeken, ahol nagy létszámban tartottak baromfikat, ez kell ugyanis ahhoz, hogy a vírus az emberre is „átugorjon". A megjelenés óta eltelt tizenöt évben a vírus mindössze csak mintegy 500 embert fertőzött meg, ezek közel felénél azonban a fertőzés halálos volt. Ez az arány váltott ki olyan félelmet a szakértőkben, hogy az Egyesült Királyság egy esetleges madárinfluenza-járvány elleni védekezés jegyében néhány éve több mint 60 millió adagot „spájzolt" be a Tamiflu nevű antivirális gyógyszerből. (Ennek egy részét végül a sertésinfluenza ellen használták fel, sikerrel.) A magas halálozási arány ellenére eddig megnyugtató volt, hogy a vírus csak ritkán lépte át a faji korlátot, és emberről emberre nem terjedt. Egyes kutatók, köztük az elhíresült kutatás vezetője, Ron Fouchier, a Rotterdami Egyetem professzora szerint, ha a vírus egy mutáción megy keresztül, alkalmassá válhat arra, hogy embereket fertőzzön meg.

A humán fertőzőképességet vizsgálva az Erasmus Egyetem és a Wisconsin-Madison Egyetem kutatói egy olyan törzset hoztak létre, amely menyétekben sokkal könnyebben terjedt, mint az eredeti törzs. Tekintettel arra, hogy az influenza szempontjából a menyétekben lehet a legjobban modellezni azt, hogy hogyan terjedne a vírus az emberekben, nagy lett a riadalom. Az amerikai és holland kutatóknak ugyanis állami pénzből sikerült előállítani azt, amitől eddig féltek: egy emberről emberre is terjedő madárinfluenza-törzset. Ezek után arra kell nagyon vigyázni, hogy ez az új törzs nehogy kikerüljön a laborból, illetve nehogy illetéktelen kezekbe - mondhatni elmékbe - kerüljön ez a tudás. Erre szolgál a meghirdetett két hónapos moratórium, illetve a beígért (ön)cenzúra, aminek eredményeként a kutatók közölni fogják ugyan a kutatás eredményeit, de a beszámoló kozmetikázott lesz. Ron Fouchier professzor bejelentése szerint minden tanácsot figyelembe vesznek majd adataik publikálásakor, és megpróbálják cenzúrázni azokat, de véleménye szerint „morális kötelességünk, hogy megosszuk az eredményeinket azokkal, akiknek fontos erről tudni". Hogy kinek is kell erről tudni, arról megoszlanak a vélemények.

Daniel Perez a Maryland Egyetem virológusa, a levél egyik aláírója szerint a két hónapos moratórium „csupán időkérés, amikor megvitathatjuk, hogy mit tegyünk". Perez szerint a kutatás haszna mellett eltörpül annak veszélye, hogy a laborból kikerült vírus járványt okoz, netalán egyesek a kutatásra építve biológiai fegyvert készítenek az új törzsből. Richard Ebright, a Rutgers Egyetem kémiaprofesszora és biológiaifegyver-szakértője szerint a bejelentés csupán PR-fogás, hiszen két hónap nem elegendő a biztonsági intézkedések meghozatalához. Ebright szerint az új vírust abba a legszigorúbb osztályba kell sorolni, amelyről az amerikai kormány mondja meg, hogy melyik laboratórium végezhet rajta kutatásokat. Ebbe az osztályba tartozik jelen pillanatban az Ebola, az antrax vagy például a pestist okozó Yersinia pestis nevű baktérium. A véletlen balesetek elkerülésének érdekében a professzor szerint arról is döntést kellene hozni, hogy ezen a víruson csak a legszigorúbb BSL-4 (Biosafety Level) biztonsági fokozatú laboratóriumokban lehet kísérleteket végezni. Az ilyen típusú laboratóriumokban az űrhajósokéhoz hasonlító túlnyomásos ruhát hordanak, és a fertőzések ellen zuhanyzással, UV-besugárzással védekeznek. Az eddigi kutatásokat a beszámolók szerint alacsonyabb osztályú, BSL-3 és BSL-3+ laboratóriumokban végezték.

Új rákterápia?

Málnási Kinga — Thu, 19 Jan 2012 15:47:51 +0100

Kis energiájú elektromágneses sugárzással gyógyítaná a rákot egy amerikai, brazil, francia és svájci tudósokból álló kutatócsoport. Az új rákellenes terápiát kidolgozó kutatók egy kanál alakú miniantennával juttatták a gyenge elektromágneses sugárzást a betegek szervezetébe. Az előrehaladott májrákban szenvedő betegek az antennát a szájukban tartva napi háromszor részesültek az újfajta kezelésben, aminek eredményeképpen a tumor mérete csökkeni kezdett, míg az egészséges szövetek érintetlenek maradtak. A kutatók a British Journal of Cancer című tudományos folyóiratban számoltak be az első eredményekről, hangsúlyozva, hogy többéves további kutatásra van ahhoz szükség, hogy rutinszerűen alkalmazni lehessen. „Ez egy új gyógymód, teljesen ártalmatlan, és más terápiákkal együtt alkalmazható" - nyilatkozta Boris Pasche, az Alabamai Egyetem professzora, egyben a kutatócsoport vezetője. Pasche professzor beszámolt arról is, hogy az Élelmiszer- és Gyógyszer-engedélyezési Hivataltól (FDA) engedélyt kapott a nagy létszámú klinikai kutatásokhoz is.

Boris Pasche és kutatócsoportja közel két éve figyelte meg, hogy laboratóriumi körülmények között az alacsony intenzitású elektromágneses sugárzás lassítja a rákos sejtek növekedését a sejttenyészetben. A kutatás egyik külön érdekessége, hogy a rák típusától függően más-más frekvenciájú sugárzás - 0,1 Hz és 114 kHz között - bizonyult hatékonynak. Az eredményekről a Journal of Experimental and Clinical Cancer Research című lapban számoltak be 2009-ben, de akkor még nem adtak semmilyen magyarázatot a jelenségre. A közelmúltban megjelent cikkükben viszont már arról számoltak be, hogy kísérleteik arra utalnak, hogy az alacsony energiájú elektromágneses sugárzás a rákos sejtek génjeinek aktivitását csökkentette, egyes esetekben megszüntetve az osztódásra való képességüket. A kísérlet külön érdekessége, hogy a terápiához nagyon alacsony energiájú elektromágneses sugárzást, vagyis a mobiltelefonok által kibocsátott sugárzás század-ezred részét alkalmazzák.

A kutatók arra számítanak, hogy ezzel az eljárással elsőként a mellrák, de más daganatos betegségek gyógyítására is képesek lesznek.

A végtelenbe és tovább!

Málnási Kinga — Thu, 12 Jan 2012 15:40:34 +0100

Nehéz megmondani előre az év elején, hogy miből lesz szenzáció és miből lesz inkább botrány a tudomány világában. Szerencsénkre az elmúlt év kiemelkedő eseményei közül maradt pár elvarratlan szál, amelyek komoly izgalmakat okozhatnak 2012-ben is.

Az elmúlt év legnagyobb szenzációja a fénynél is gyorsabban haladó neutrínók voltak, amelyek a CERN részecskegyorsítója és a Gran Sasso közötti mintegy 730 kilométeres távolságot tették meg hatvan nanoszekundummal rövidebb idő alatt, mint az várható volt. A kísérletet elvégző kutatókat olyannyira megrémítette az eredmény, hogy a szakma segítségét kérték az adatok ellenőrzésére. Azok ugyanis a fizika Einstein óta kőbe vésett törvényét kezdték ki, amely szerint az univerzumban semmi sem haladhat gyorsabban, mint a fény a vákumban.

A szeptemberi bejelentés óta az OPERA-projekt kutatói újra megismételték a kísérletet, és ugyanarra az eredményre jutottak, amit a legtöbben még most sem hajlandóak elhinni, mondván, valószínűleg hiba került valahol a számításba. A fénynél gyorsabb neutrínók kérdésköre tehát itt maradt erre az évre is, és talán hosszabb időre is, ha ugyanis a neutrínók valóban képesek a fénynél is gyorsabb haladásra, akkor újra kell gombolni a kabátot, azaz a modern fizika egy részét.

Egy másik elvarratlan szál az elmúlt évből az „isteni részecske", vagyis a Higgs-bozon „félig" felfedezése, ebben az évben azonban a Svájcban működő LHC (Large Hadron Collider) kutatói végre lezárhatnak egy hosszú szakaszt a részecskekutatások történetében. Az LHC kutatói december közepén jelentették be ugyanis, hogy nagy valószínűséggel megtalálták az oly' régen hiányzó Higgs-bozont, ahhoz azonban, hogy erről teljesen meggyőződhessenek, további kísérleteket kell végezniük.

A Higgs-bozon közel ötven éve nincs meg: bár a részecskék kölcsönhatását leíró standard modell megjósolta a létezését, de kísérletileg még soha nem sikerült igazolni. Az LHC-ben fénysebességre felgyorsított protonokat ütköztetnek egymással abban a reményben, hogy a keletkezett részecskék között egyszer csak rátalálnak a Higgs-bozonra. Ha ez megtörténik - és idén megtörténhet -, akkor közelebb jutunk annak a megértéséhez, hogy miért van a részecskéknek tömegük.

Ebben az évben is lehet számítani a NASA által „hozott" tudományos újdonságokra. Az amerikai űrügynökség újévre állította Hold körüli pályára az egyelőre még GRAIL-nek (Gravity Recovery and Internal Laboratory) nevezett műhold-ikreket. A két műhold száz nap alatt - az Apollo-űrhajóknak mindössze négyre volt szükségük - egy hosszú spirális pályán közelítette meg a Holdat, majd egy ideiglenes pályára állt. Ezt a pályát folyamatosan fogják korrigálni egészen márciusig, amikor a két szonda igazi küldetése elkezdődhet. A két GRAIL feladata a Hold gravitációjának pontos feltérképezése, amelynek segítségével következtetni tudnak majd a Hold belső szerkezetére.

A NASA kutatói szerint a Hold egy Mars méretű bolygónak a Földdel való ütközéséből keletkezett, de a jelenlegi adatok alapján nem sikerült igazolni sem ezt az elméletet, sem azt, amely szerint a Holdnak van egy „ikertestvére" az univerzumban. A NASA szerint a Hold titka a mélyben van; a gravitációs térképből szándékuk szerint sikerül magyarázatot találni arra is, hogy a Holdnak a Földhöz közelebb eső felszíne miért teljesen más struktúrájú, mint a távolabb eső oldal. A Hold árnyékos oldala hatalmas kráterekkel szabdalt, sokkal durvább felszínű, mint a Földről is látható oldal.

Hasonlóan az elmúlt évekhez, 2012-ben is számítani lehet arra, hogy néhány látványos felfedezésről, népszerű elméletről kiderül, nem állják ki az idő próbáját. Érdekes módon az egyik fő „bukásesélyes" egy NASA által szponzorált kutatás, amely az arzén alapú élet lehetőségét bizonyította volna. Felisa Wolfe-Simon, a NASA kutatója 2010-ben arról számolt be a Science nevű nagy befolyású tudományos lapban, hogy a Mono Lake nevű tóban tenyésző egyik baktérium DNS-ében sikerült a foszfort arzénra cserélni, amely azt bizonyítaná, hogy lehetséges más jellegű életforma is, mint amit mi a Földön ismerünk. Alighanem ez a szenzációs eredmény lesz 2012 egyik nagy áldozata, amelyet teljes egészében vagy részben vissza kell vonniuk a szerzőknek.

A Science mellesleg szintén egy szenzációként tálalt cikk visszavonásával zárta az évet. Az eredeti cikk szerint a krónikus fáradtság szindróma oka egy vírus, a felfedezéshez szolgáló kísérletet később azonban nem sikerült megismételni. A szerzők tavaly egyszer már módosítottak az eredeti anyag szövegezésén, mivel azonban önként nem voltak hajlandóak visszavonni a cikket, ezt az újság szerkesztősége tette meg végül.

Miért lázadt fel Cameron Brüsszel ellen?

Hetek Online — Fri, 16 Dec 2011 19:56:09 +0100

Péntek hajnalban David Cameron brit miniszterelnök nemet mondott az új EU-egyezményre. Egy ilyen jellegű döntés már régóta várható volt, Cameronék ugyanis többször hangoztatták, hogy Nagy-Britannia nem fog újabb részt feladni szuverenitásából. Bár a sajtó és az ellenzéki politikusok hevesen támadták a döntés miatt, a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a lakosság túlnyomó többsége a miniszterelnök mögött áll, és még akár azt is támogatnák, hogy a szigetország kilépjen az Európai Unióból.

Az angol vétó mögött a gazdasági érdekek mellett számos elvi és emocionális döntés is meghúzódik. A britek ugyanis sohasem hittek a pénzügyi unióban, és most rémülten szemlélik, ahogyan ez a pénzügyi unió sorra rántja magával az unió országait. Boris Johnson, London főpolgármestere a Daily Telegraph hasábjain fejtette ki: „Nem azért haragszanak ránk, mert ellenezzük az új pénzügyi uniós szerződést. Európai testvéreink krónikus felháborodását az okozza, hogy bebizonyosodott: teljesen igazunk volt az euróval kapcsolatban. A brit miniszterek több mint húsz éven keresztül hajtogatták, hogy egyszerűen imádják ezt az egész közöspiac-ügyet, de nem tartják bölcs dolognak a pénzügyi unió létrehozását. És több mint húsz éve mondjuk többen is, hogy a pénzügyi unió azért nem fog működni, mert politikai unió nélkül nem hozható létre – ez utóbbi pedig demokratikus úton nem lehetséges.”
David Cameron és pénzügyminisztere már hónapokkal ezelőtt megígérték, hogy az euró megmentésére egyetlen pennyt sem hajlandók költeni. Az euróval szembeni elvi ellenállás emocionális töltetét az adja, hogy a britek szeretik az angol fontot, mi több, büszkék rá. Ez még a Mary Poppins című klasszikus mesefilmből is kiderül, ahol a bankár főhős azt ecseteli a szomszédjának, hogy „az angol font az egész világból csodálatot vált ki”. Nem véletlen, hogy például a Csatorna-szigetekre szóló üdülést az angol utazási irodák így hirdetik: „Üdüljön európai környezetben, de költsön angol fontot!” Arra a kérdésre pedig, hogy be lehetne-e vezetni az eurót a font helyett, a munkásoktól a professzorig az a válasz, hogy „az angol fontot nem vehetik el ettől az országtól”.
A vétó mögött nemcsak emóciók, hanem elvi megfontolások is állnak: a konzervatívok már a lisszaboni szerződést sem támogatták, és azt ígérték, hogy hatalomra kerülésük esetén referendumot kezdeményeznek az ügyben. Nos, Václav Klaus cseh elnök végül hamarabb beadta a derekát, és utolsóként aláírta az egyezményt, korábban, mint hogy a toryk hatalomra kerültek volna. A választások után viszont William Hague külügyminiszter megígérte, hogy többé nemzeti szintről semmilyen hatalom nem kerülhet át Brüsszelbe anélkül, hogy erről népszavazást ne tartanának Nagy-Britanniában.
Egy ilyen népszavazás kimenetele pedig nem kétséges. Az EU-ellenes hangulatot már hetekkel ezelőtt érzékelték a parlamenti politikusok, akik népszavazásra terjesztették volna elő azt a kérdést, hogy Nagy-Britannia kilépjen-e az Európai Unióból. A referendum kiírását több mint száz képviselő támogatta, köztük nyolcvan konzervatív. A végül elbukott kezdeményezést David Cameron is hevesen támadta, mondván, hogy ez a kérdés most nem aktuális. Ha a kérdés nem is időszerű, a kilépést mégis a lakosság 48 százaléka támogatná, a 33 százaléknyi „bentmaradóval” szemben – derült ki a Mail on Sunday felmérése szerint. Külön érdekesség, hogy egy tíz évvel ezelőtti felmérés szerint akkor még a lakosság 68 százaléka úgy vélte, hogy Nagy-Britanniának az EU-ban a helye, szemben a 19 százaléknyi kilépési szándékkal.
A felmérés azt is megmutatta, hogy a brit lakosság 62 százaléka értett egyet David Cameron vétójával, és még a liberális szavazók mintegy fele is a miniszterelnöknek adott igazat, annak ellenére, hogy a párt vezére és egyben miniszterelnök-helyettes Nick Clegg élesen támadta azt. Nick Clegg mellesleg eleinte nemigen igazodott el abban, hogy mi is a saját véleménye. A hétvégén dörgedelmes szavakkal támadta koalíciós társát, mondván, hogy ez a döntés rosszat tesz a brit munkavállalóknak, a gazdaságnak és a növekedési kilátásoknak. Ezt követően a BBC-nek nyilatkozva először azt mondta, hogy egyetért David Cameronnal, majd kijelentette, hogy komoly nézetkülönbségek vannak közöttük. A hétfői parlamenti vitán, ahol Cameron beszámolt a döntésről, Nick Clegg meg sem jelent, mondván, hogy jelenléte csak zavart okozott volna.
A konzervatív képviselők azonban választóik öleléseit és csókjait tolmácsolták David Cameronnak a bátor kiállás miatt.
A Labour képviselőinek véleménye kissé ellentmondásosnak tűnik: az ellenzék szerint a kormány rosszul döntött, ugyanakkor úgy vélik, hogy Brüsszelben nem lehet megbízni. Ez a vélemény annak köszönhető, hogy amikor kormányon volt, a Labour sem volt egyértelműen EU-párti. Adam Boulton, a Tony tíz éve című életrajzi könyv szerzője megjegyzi: „Blair pragmatikus és kompetens menedzsere volt Nagy-Britannia EU-s részvételének, anélkül hogy teljességgel elkötelezte volna magát mellette.”

A brüsszeli elvárások

2011. december 8-a és 9-e között találkoztak utoljára idén az Európai Unió kormány-, illetve államfõi Brüsszelben, hogy megállapodjanak az eurózóna válságának megoldásáról. A péntek hajnalba nyúló egyeztetések utáni káosz és a mára többféleképpen értelmezett megállapodás jelzi, a történelmi csúcsnak beállított találkozó mégsem hozta a papírformát. A csúcs végén a résztvevõk elfogadtak egy nyilatkozatot is, melyben a gazdasági kormányzás javítására és az államadósság-válság kezelésére két fõ irányvonalat jelöltek ki. Egyrészrõl egy új költségvetési paktum és gazdaságpolitikai koordináció megerõsítése a cél, másodsorban pedig a stabilitási eszközök továbbfejlesztése a rövid távú kihívások kezelése érdekében.
Az unió egészének stabilitása és integritása megköveteli az euróövezeten belül a költségvetési stabilitási uniót, hogy az egységes pénznem mellett legyen egy erõs gazdasági pillér. Az új költségvetési szabály bevezetésének legfontosabb eleme, hogy az államháztartási hiány nem haladhatja meg a GDP 0,5 százalékát.
A szabályt a tagállamok nemzeti jogrendszerébe is be kell vezetni alkotmányos vagy más, ezzel egyenértékû módon. A szabály része lesz egy annak be nem tartása esetén automatikusan életbe lépõ korrekciós mechanizmus is.
A szabályt az egyes tagállamok állapítják meg a bizottság által javasolt elvek alapján. Továbbá azok a tagállamok, amelyekkel szemben túlzotthiány-eljárás van folyamatban, jóváhagyás céljából gazdasági partnerségi programot nyújtanak be a bizottságnak és a tanácsnak, melyben részletezik a túlzott hiány ténylegesen tartós kiigazításához szükséges strukturális reformokat. A bizottság és a tanács figyelemmel kíséri a program végrehajtását és az annak megfelelõ éves költségvetési terveket. A tagállamoknak elõzetesen be kell majd számolniuk állampapír-kibocsátási terveikrõl egy erre szolgáló mechanizmus keretében.
A nyilatkozat kimondja azt is, hogy ha egy tagállamról megállapítják, hogy megsérti a bizottság által elõírt 3 százalékos határt, annak automatikus következményei lesznek. A csúcson megegyeztek abban is, hogy a bizottság a tagállamok elõzetes költségvetési terveit leellenõrizheti és értékelheti, és ha a tervezett értékek nem megfelelõek, akkor kötelezhetõ lesz a tagállam a költségvetés módosítására. Megállapodtak abban is, hogy a lehetõ leggyorsabban hatályba léptetik az európai stabilitási mechanizmus (ESM) létrehozásáról szóló szerzõdést. A szerzõdés pedig akkor lép hatályba, amint azt a tõke 90 százalékát nyújtó tagállamok megerõsítették – ez 2012 júliusára be is következhet. Arról is megegyeztek, hogy valamennyi újonnan kibocsátott euróövezeti államkötvény standard, egységes kollektív cselekvési záradékot fog tartalmazni a piaci likviditás megõrzése érdekében. (Lõrincz Dorothy, Brüsszel)

Thatcher: Nincs szükség európai szuperállamra

A brit kommentátorok sokat hivatkoznak ezekben a napokban Margaret Thatcherre és a thatcheri euroszkepticizmusra. Margaret Thatcher a témában tartott egyik leghíresebb beszédét 1988-ban Bruges-ben mondta el az Európai Kollégiumban, amikor többek között azt hangsúlyozta: az Európai Közösség csak akkor lehet sikeres, ha szuverén államok mûködnek együtt. „A nemzeti hovatartozás eltörlése és a hatalom koncentrációja egyfajta európai konglomerátumban nagyon veszélyes lehet, és megakadályozna bennünket céljaink elérésében. Európa éppen azért lehet erõsebb, mert Franciaország Franciaország, Spanyolország Spanyolország, Nagy-Britannia pedig Nagy-Britannia, mindegyik a saját szokásaival, tradícióival és identitásával. Bolondság lenne mindezt egy meghatározhatatlan európai identitássá összegyúrni… A szorosabb együttmûködés érdekében nincs szükség arra, hogy a hatalmat Brüsszelbe koncentráljuk, hogy a döntéseket kinevezett bürokraták hozzák. Alig építettük le az állam hatásköreit Nagy-Britanniában, és máris annak a feléledését láthatjuk európai szinten, ahol egy európai szuperállam gyakorolja a hatalmat Brüsszelbõl. Mi is szeretnénk egy egységesebb és ésszerûbb Európát, de azt olyan módon kell létrehozni, hogy megõrizzük a különbözõ tradíciókat, a parlamentek hatalmát, és minden egyes országban a nemzeti büszkeséget; ezek szolgálták ugyanis Európában a vitalitást évszázadokon át.”

Euroszkepticizmus: vezetnek a lettek, britek, magyarok

A 2009-es Eurobarometer szerint az unió országaiban átlagosan a lakosság 63 százaléka érezte úgy, hogy a régiós és a helyi hatalom nem kap kellõ figyelmet az EU-szintû döntéshozatal során. Érdekes módon a legelégedetlenebb országok egyike éppen Franciaország volt, ahol a lakosság 75 százaléka vélte úgy, hogy a helyi döntési folyamatok nem kapnak elég figyelmet az uniótól. Arra a kérdésre, hogy „véleménye szerint az Európai Unió jó dolog-e”, a luxemburgiak, a hollandok és a spanyolok válaszoltak leginkább igenlõen, a lakosság közel 70 százaléka. Ezzel szemben a lettek mindössze 25, a britek 28, a magyarok 32 százaléka vélte úgy, hogy az EU jó dolog. Ezek alapján nem meglepõ, hogy éppen e három ország lakosai vannak a legkevésbé megelégedve országuk EU-tagságával, a lettek 23,
a britek 29 és a magyarok 33 százaléka.

Johnny English élõben

Hetek Online — Thu, 20 Oct 2011 07:16:14 +0200

Lemondott a brit védelmi miniszter, mert napvilágra került, hogy egy barátja informális kabinetfőnökként tevékenykedett mellette hivatalos megbízás nélkül. Adam Werrity (a képen jobbra), aki a most lemondott Liam Fox legjobb barátja és vőfélye is volt, többek között az iráni elnök ellen szervezett puccsot, és még az izraeli titkosszolgálattal is elhitette, hogy ő a miniszter kulcsembere.

Adam Werrity, a brit védelmi miniszter jó barátja a kormány hivatalos politikájától eltérő kalandoktól sem riadt vissza, többek között egy Mahmúd Ahmadinezsád elleni puccstól. Az Independent on Sunday című újság beszámolója szerint Werrity többször járt Iránban, illetve Angliában és az Egyesült Államokban élő ellenzéki irániakkal tartott fenn kapcsolatot.

Werrity, aki alapfokon beszéli a fárszi nyelvet, azt a célt tűzte ki maga elé, hogy összekötő lesz a különböző ellenzéki csoportok között. Egy alkalommal a brit titkosszolgálatnak, az MI6-nek is beszámolt utazásain szerzett tapasztalatairól, de nem világos, hogy milyen minőségben. Az Independent számára nyilatkozó parlamenti forrás szánalmas próbálkozásként minősítette Werrity akcióit: „Tényleg azt gondolta, hogy Irán nukleáris programjára az a megfelelő válasz, hogy felbujtja az ellenzéket? Felelősséggel tartozunk azokért az emberekért, így minden ilyen akcióhoz a kormány jóváhagyása szükséges, ezzel pedig nem rendelkezett."

Ha a parlament stábja nem is, sokan mások Irán-szakértőnek gondolták Adam Werrityt, többek között még az izraeli hírszerzés is, amely Liam Fox kabinetfőnökének tekintette őt. Ráadásul jó kapcsolatokat ápolt izraeli politikusokkal, és egy herzliai biztonsági konferencián, melynek tárgya az Irán elleni szankció volt, vacsorát szervezett Fox számára, amelyen jelen volt Nagy-Britannia izraeli nagykövete, Matthew Gould is. Werrity szintén jelen volt Foxnak a Moszad vezetőjével való találkozóján is.

Liam Fox és Adam Werrity barátsága még a kilencvenes évekre nyúlik vissza, amikor a védelmi miniszter csillaga elkezdett emelkedni a konzervatív pártban, Werrity pedig még csak egyetemi hallgató volt. A két férfi az Edinburghi Egyetemen találkozott egy politikai rendezvényen, és rögtön megtalálták a közös hangot. Ez nem volt nehéz; Fox édesapja tanár volt, Werrityé professzor, mindketten Skóciában nőttek fel, rajongtak a rugbyért és szinte vallásos tisztelettel tekintettek Margaret Theacherre.

A politikussal való barátsága számos ajtót megnyitott Adam Werrity számára, aki az egyetem elvégzése után Londonba költözött, és ingyen lakhatott Fox lakásában Southwarkban. Fox, aki akkoriban az árnyék-egészségügyiminiszter szerepét töltötte be a konzervatív pártban, UK Health néven egy egészségügyi eszközöket forgalmazó céget alapított, amelynek vezetésével Werrityt bízta meg. A cég végül nem lett sikeres, de a két férfi barátságára ez nem vetett árnyékot: Adam Werrity volt ugyanis a vőfély Liam Fox esküvőjén.

Fox csillaga a párton belül közben tovább emelkedett annak ellenére, hogy a bulvársajtó, sőt a BBC is több átmulatott éjszakáról és ivászatról számolt be. Fox a toryk árnyék-külügyminisztere lett, ezt a váltást követte Werrity is, aki az egészségügyről a külpolitikára nyergelt át. Werrity az Atlantic Bridge nevű non-profit szervezet ügyvezetője lett, amely a brit-amerikai kapcsolatokat volt hivatott erősíteni. A szervezet kuratóriumában részt vett William Hague jelenlegi külügyminiszter, valamint George Osborne pénzügyminiszter is.

Az Atlantic Bridge amerikai szárnyának vezetője szerint Adam Werrity tevékenysége számára mindig is egy nagy titok volt: „Nagyon kedvelem Adamet, kedves fiú, de nem hiszem, hogy eléggé megfontolt, sokszor nagyon nagy hibákat követett el."

A toryk hatalomra kerülésével Liam Foxnak végül a védelmi tárca jutott, Werrity pedig egyfajta különleges tanácsadói szerepet töltött be mellette, hivatalos kinevezés nélkül. Adam Werrityt ez a tény azonban nem zavarta abban, hogy névjegykártyákat készítsen magának, amelyeken olyan titulusok voltak, amelyekkel valójában sohasem bírt, mindeközben pedig egy újabb titokzatos tevékenységű cég, a Pargav vezetője lett. Werrity közben élvezte az édes életet, és - mint a számlákból kiderült, ötcsillagos életet élt a Pargav számára adományozott pénzekből.

Védelmi miniszterré való kinevezése után Adam Werrity elmaradhatatlan útitársa volt Liam Foxnak, az elmúlt másfél évben összesen 18 alkalommal kísérte el külföldi utakra, többek között Dubaiba, Srí Lankára, Izraelbe, valamint Hong Kongba. A sok utazás okozta végül a Fox-Werrity duó vesztét; a dubai út után jutott el a sajtóhoz, hogy Werrity a védelmi miniszter jobbkezének adja ki magát. Ezt követően kezdtek szisztematikus vizsgálatba, ami meglepő eredményekkel szolgált.

Az újságok oknyomozása semmilyen bizonyítékot nem szolgáltatott arra, hogy a védelmi miniszter bármilyen anyagi hasznot húzott volna Werrity tevékenységéből, az viszont világossá vált, hogy számos olyan etikai határvonalat átlépett, amelyet kormánytagként nem tehetett volna meg. Az újságok nyomozása kiderítette például, hogy azon alkalommal, amikor ismeretlenek betörtek Fox lakásába, a lakás nem volt üres, mint ahogy ezt a védelmi miniszter korábban sejtette, hanem egy volt katona tartózkodott benne, akinek a számára Fox szerzett állást a minisztériumnál.

A hét elején Sir Gus O'Donnell, a miniszterelnöki hivatalt vezető - a pártoktól független - miniszter jelentést adott át David Cameronnak a Fox-ügyről. A jelentésből kiderült, hogy a védelmi minisztert többször figyelmeztették, hogy saját és országa biztonságának is árt, hogy Werrityről külföldön azt hiszik, hogy a kormány megbízásában áll.

Mi lehet gyorsabb a fénynél?

Hetek Online — Thu, 29 Sep 2011 11:05:06 +0200

A modern fizika egyik alapkövét döntheti meg egy nemzetközi kutatócsoport bejelentése, mely szerint a fénynél gyorsabban terjedő részecskéket sikerült megfigyelniük. A kutatók a CERN nevű részecskegyorsítóból kilépő neutrínók utazását mérve jutottak erre az eredményre, amely, ha igaz, alapjaiban írja át a világegyetemről alkotott képünket.

A CERN-ből (Európai Részecskefizikai Laboratórium) „kilőtt" neutrínók 730 kilométer megtétele után Gran Sassonál, egy Róma melletti laboratóriumban léptek ki újra a föld alól; az egész utazáshoz a másodpercnek az ötszázad részére volt szükségük. Ha a fény teszi meg ugyanezt az utat, akkor alig valamivel, mindössze 60 nanoszekundummal több időre van szükség. Ez nem egy jelentős szám, tekintve, hogy a nanoszekundum a másodperc egy milliárdod része, és ez okozza a problémákat. Míg ugyanis a neutrínók akadály nélkül haladtak a föld alatt, a fényre ez már nem igaz, így nem volt mód a fény és a neutrínók sebességének közvetlen összehasonlítására. A kutatóknak így viszont nagyon nagy pontossággal kellett meghatározniuk azt a távolságot, amit a neutrínók a CERN-től a Gran Sassoig megtettek, és ezután számolták ki, hogy ezt a távolságot a fény mennyi idő alatt teszi meg.

Az eredmény magukat a kutatókat is meglepte, akik arra kérték kollégáikat világszerte, hogy segítsenek ellenőrizni a kapott eredményeket. „Amikor egy ilyen eredményre jutsz, biztos akarsz lenni benne, hogy nem követtél el semmilyen hibát, nincs semmilyen szarvashiba, amiről megfeledkeztél. Hónapokon keresztül ellenőriztük az eredményt, és semmi hibát nem találtunk. Ha mégis probléma merül fel, akkor annak nagyon bonyolultnak kell lennie, mert a triviális problémákat magunk is észre tudjuk venni" - nyilatkozta a Guardiannek Dr. Antonio Ereditato, az OPERA vezetője.

Tekintettel arra, hogy még maguk a kísérletben részt vevő kutatók sem tudják igazán elhinni méréseik igazát, nem csoda, hogy a fizikus világ csodálkozva és kétkedve fogadta a hírt, amely alapjaiban rengetheti meg a fizika jelenlegi építményét. Ez persze nem lenne éppen az első eset, de az utolsó ilyen nagy rengésre mintegy 100 éve került sor, amikor a kvantummechanika és a relativitáselmélet segítségével „földrengésbiztos" épületet sikerült felépíteni. Ha a neutrínók 60 nanoszekundummal valóban hamarabb érkeznek meg Gran Sassoba, mint a fény, akkor ez egy olyan repedés a falon, amely hamar továbbterjed. „Ha ez igaz, akkor ez egy hatalmas, ismétlem, hatalmas esemény, olyasmi, amire senki nem számított.

A fény sebességének állandóságára épül a tér, idő és az ok és okozat összefüggésére vonatkozó megértésünk, amely szerint először mindig az okra kerül sor, és csak ezt követően az okozatra. Az ok nem következhet egy jelenség után; ha ez az összefüggés megdől, akkor nagy bajban vagyunk" - nyilatkozta Subir Sarkar, az Oxfordi Egyetem részecskefizikai tanszékének vezetője. Hasonlóképpen vélekedett Jim Al-Khalili, a Surrey Egyetem professzora: „Ha a neutrínók valóban átlépték a fénysebességet, akkor ez a múlt század egyik kulcsfontosságú elméletét írja felül. Ez elképzelhető, de sokkal valószínűbb, hogy hiba csúszott a számításokba, úgyhogy teszek egy fogadást: ha a CERN-kísérletben a neutrínók tényleg átlépték a fénysebességet, akkor a tévé élő adásában megeszem az alsónadrágomat."

A bejelentés óta eltelt időben születtek már meglehetősen bizarr magyarázatok is: Heinrich Paes és kollégái a dortmundi egyetemről úgy gondolják, hogy a neutrínók rejtett dimenziókban is képesek közlekedni, aminek következtében gyakorlatilag rövidebb úton tették meg a CERN és Gran Sasso közti távolságot, mint azok a részecskék, amelyek rendesen három dimenzióban közlekednek. Ennek következtében valóban úgy tűnik, mintha gyorsabbak lettek volna a fénynél, de nem erről van szó.

Stephen Hawking híres brit elméleti fizikus szerint még korai véleményt nyilvánítani, előbb az ellenőrzéseket el kell végezni.

A probléma a részletekben rejlik: a neutrínók által megtett út kiszámításában nemcsak a CERN és a Gran Sasso közötti távolsággal kell számolni, hanem mivel itt minden kis távolság számít, azt is pontosan tudni kell, hogy a neutrínók által megtett jel mennyi ideig és milyen hosszú úton közlekedett a detektortól egészen a számítógépekig. „Bármilyen jelet is használunk az idő mérésére, annak kábeleken kell közlekednie a számítógépekig.

Ráadásul azt is pontosan tudnunk kell, hogy milyen gyorsan terjedt a jel a kábelekben, mert annak a sebessége sem állandó" - figyelmeztetett Susan Cartwright, a sheffieldi egyetem asztrofizikusa.

Szemmel látható, hogy míg a nagyközönség és a média szeretné elhinni a hírt, a fizikusok túlnyomó része inkább szkeptikus a bejelentéssel kapcsolatban. Joggal merül fel a kérdés: miért baj, ha a neutrínók gyorsabban haladnak, mint a fény? Ha ez igaz, „akkor minden a feje tetejére áll, még csak gondolni is rossz rá" - nyilatkozta Jenny Thomas, a University College London professzora. „Az első dolog, ami rögtön kérdésessé válik, hogy van-e a fény sebességének felső határa, amely a speciális relativitáselv alapja és a modern fizika egyik hatalmas építőköve; de mindent áthat majd; mindazt, ahogyan az univerzumot modellezzük jelenleg." A dolog érdekessége, hogy Jenny Thomas professzor a chicagói Minos projekt egyik szóvivője, amelynek résztvevői néhány éve hasonló eredményre jutottak, de véleményük szerint a mérés hibája olyan nagy volt, hogy végül elvetették az eredményt.

Amikor csak a kokain és az üveg nyaka marad

Hetek Online — Thu, 28 Jul 2011 07:59:51 +0200

„A szíve legmélyén egy gyönyörű, vibráló zsidó lány volt, aki csak arra vágyott, hogy szeressék" - nyilatkozta egy barátja a kivételes tehetségű Amy Winehouse-ról, aki nemcsak életében, de halálában is követte a legtragikusabb sorsú legendás zenészeket. A fiatal énekesnő holttestére testőre talált rá saját otthonában - egy 36 órás drog- és alkoholmámort követően. Története a sztáripar ellentmondásaiba enged bepillantást.

Az idézett barát szerint Amy Winehouse rendszeresen emlegette, hogy fiatalon akar meghalni, hogy csatlakozhasson a „27-esek klubjához", vagyis azokhoz a sztárokhoz - Janis Joplintól Kurt Cobainig -, akik 27 éves korukban haltak meg, de a mai napig őrzik hírnevüket.

A soul, a rhythm and blues és a dzsessz műfajában is elképesztően otthonosan mozgó énekesnő mindent meg is tett azért, hogy célját elérje. Egyfelől nagyon fiatalon és rekordgyorsasággal építette fel karrierjét. 16 évesen még klubokban énekelt, és kis költségvetésű demókat készített, három év múlva viszont már megjelent első albuma, a dzsesszes hangzású Frank. Majd újabb három esztendőt követően, 2006-ban jött ki a Back To Black, amiért öt Grammy-díjat zsebelt be - bár életvitele miatt nem kapta meg az amerikai vízumot, így az átadóünnepségen nem vehetett részt. Ennek ellenére biztosította helyét a legkedveltebb zenészek között - egy idei becslés szerint vagyona mintegy hatmillió fontra (csaknem kétmilliárd forintra) rúgott.

Másfelől az énekesnőről az is régóta köztudott volt, hogy súlyos kábítószer- és alkoholfüggőség gyötri. Deviáns, lázadó életmódja már tinédzserként is szembetűnő volt: testén egyre szaporodtak a testékszerek és tetoválások. 14 éves korában ki is csapták a londoni Sylvia Young Theatre Schoolból, mert

piercinget tetetett az orrába. Ugyanakkor a droggal való megismerkedése nyomán egyre agresszívebbé is vált. Előfordult, hogy koncertjén bántalmazott egy nézőt. 2008-ban letartóztatták, mert egy jótékonysági rendezvényen szemen ütött egy táncosnőt egy közös fotó készítése közben. Egy bálon pedig leköpte Pippa Middletont - William herceg feleségének húgát -, majd lefejelt egy fotóst.

Szülei és környezete szerint Amyt férje, Blake Fielder-Civil vezette be a kábítószerek világába. A férfival 2007-ben titokban kötött frigy saját családját is meglepte, mivel a nem sokkal korábban kiadott Back to Black című albumát éppen a Blake-kel való szakítás ihlette. A házasság sem indult jól: egy családi perpatvart követően a párt véresen és zúzódásokkal a testükön fotózták le London utcáin. A férfit végül egy kocsma tulajdonosának bántalmazása és a bíróság félrevezetése miatt börtönbe csukták. Bár Amy sokszor nyilatkozta, hogy férjével kíván maradni, 2009-ben végül elvált tőle.

Életmódja azonban maradt a régi: leghíresebb száma, a Rehab éppen arról szól, hogy nem akar leszokni az alkoholról. Egykori stylistje viszont a temetést követően elmondta, Amy olyan sok heroint fogyasztott, hogy sokszor négy-öt napig is csokoládén és édességeken élt, mivel a drog lecsökkentette a vércukorszintjét. Winehouse olyannyira a kábítószerek rabságában élt, hogy egy karib-szigeteki nyaralás során képes volt kétezer font értékű drogot lenyelni és átcsempészni a határon.

Világos volt, hogy ez az életforma hosszú távon nem tartható. Júniusban le kellett mondani Winehouse európai koncertkörútját, miután annak első állomásán, Belgrádban annyira nem volt magánál, hogy előadása botrányba fulladt.

„Csak idő kérdése volt" - nyilatkozta Amy édesanyja, Janis, aki halála előtt alig egy nappal találkozott az énekesnővel, aki „már akkor sem volt magánál". Az énekesnő több közeli barátja elmondta, hogy élete utolsó hetében gyakorlatilag folyamatosan ivott, és „vacak minőségű" extasy tablettákat szedett. Múlt héten pénteken este fél 11-kor találkozott dílerével , akitől kokaint, extasyt, ketamint és heroint vásárolt. Amikor az esti partit elhagyta, a szemtanúk szerint igencsak zavart volt, barátai szerint beszűkült a tudatállapota. Winehouse hazaérve biztonsági őrének csak annyit mondott, hogy aludni szeretne. A testőr késő délután megpróbálta felébreszteni, de az énekesnő „akkor már nem lélegzett".

Halálos szeretetéhség

„Élj gyorsan, szeress szenvedélyesen, és halj meg fiatalon" - vallotta annak idején Janis Joplin, akivel nemcsak azért lehet párhuzamba állítani Amy Winehouse-t, mert mindkét kivételes tehetség 27 évesen teljesítette be végzetesen a fenti életfilozófiát - hanem azért is, mert mindketten végtelenül szeretetéhesek voltak. „A szíve legmélyén Amy egyszerűen egy gyönyörű, vibráló zsidó lány volt, aki csak arra vágyott, hogy szeressék" - jegyezte meg Winehouse egyik barátja a temetést követően.

Mint Sebők János rocktörténész emlékeztetett rá: „Joplin egy ízben úgy fogalmazott, hogy »tízezrekkel szeretkezem, de egyedül vagyok az ágyban«. Vagyis a rajongók imádata - ami már nem is a személy, hanem az 'ikon' felé irányul - képtelen betölteni az elfogadás, a szeretet iránti igényt." Ezzel magyarázható, hogy - Sebők János szavaival élve - a koncertek után számos sztárnak „a kokain marad az egyetlen barátja, és csak az üveg nyakát tudja ölelni".

„Winehouse bluesos, soulos, füstös dzsesszes hangjával, kisugárzásával az új évszázad első évtizedének egyik ikonja lett. Ugyanakkor a magánéletében, úgy tűnik, nem kapta meg a kellő támogatást. Párja ehelyett a drogok világába vezette be, így viharos szerelmük inkább egy héjanászhoz volt hasonló. Az utóbbi időben a szervezete nagyon elhasznált volt, ennek ellenére bele akarták hajszolni, hogy új nagylemezt készítsen. A belgrádi blamázs után azt mondtam, hogy ő már a halál jegyese, nincs elég ereje, hogy a démonaival megküzdjön. Sajnos ez beigazolódott, és úgy ment el, hogy nem volt ideje megmutatni, hogy valójában mit tud" - mondta a rocktörténész.

Sebők János megjegyezte, hogy amíg Joplin idejében a hagyományos polgári életforma elleni lázadásból fakadt a rockkultúrával együtt járó hedonista életmód - ahogy Jim Morrison mondta: a világot akarjuk, de azonnal -, addig később az ellenkultúrára lassan rátelepedő show-biznisz maga is gerjesztette az önpusztító életvitelt. „A sztárok fellépésről fellépésre rohantak, interjút adtak, lemezt vettek fel, hogy kötelezettségeiket teljesítsék. Közben a kimerültség miatt serkentőket, majd a túlzott pörgés miatt nyugtatókat szedtek, és persze megismerkedtek a drogokkal is. Mindez abba az irányba hatott, hogy ezek a tehetséges emberek csapdahelyzetbe kerültek: rocksztárnak lenni konkrétan életveszélyessé vált. A Beatles feloszlásában ennek például jelentős szerepe volt" - magyarázta Sebők, hozzátéve, hogy nem csak a 27 évesek tragikus tablóját érdemes nézni, hiszen a többi „évfolyam" is bővelkedik jobb sorsra érdemes áldozatokban.

Az, hogy ki hogyan tudja kivédeni a sztársággal járó veszélyeket, sok mindentől függ, a genetikától kezdve a családi háttérig. Sebők Elvis Presley példáját hozta fel, aki 1969-es visszatérése után gyakorlatilag a haláláig folyamatosan „liftezett" - hol fölékerekedett függőségeinek, hol alulmaradt -, miközben „menedzserei" - az úgynevezett memphisi maffia - nem engedték, hogy kiszálljon. „Elvistől kezdve Michael Jacksonon keresztül Amy Winehouse-ig számos sztárról elmondható, hogy időnként igyekeztek kijönni a mélységekből, de ez nem sokaknak sikerült. Ebben nagy szerepet játszott az is, hogy hagyományos polgári házasságra, családi életre csak kevesen voltak képesek, így környezetük nem tudott féket jelenteni az önpusztításban" - mondta a rocktörténész, aki szerint érdemes a sztárlétnek nemcsak az irigyelt, hanem az árnyékos oldalát is szemügyre venni. A szerepléssel, a nyilvánossággal, a pénzzel járó szédítő magasságokat, a veszélyes üzemet ugyanis nagyon kevesen bírják - erre a hazai tehetségkutatók felfedezettjei közül is lehetne említeni példákat.

„Persze mindenki azt gondolja, hogy majd ő jobban csinálja, de nagyon kevesek képesek mindig kreatív módon megújulni, kilépni abból a szerepkörből, amit a stylistok, menedzserek, producerek rájuk kényszerítenek. Vannak, akik csendesen kiszállnak, mások viszont összeomlanak" - jegyezte meg Sebők, aki úgy véli, ezekre a veszélyekre a hazai, túlpörgetett show-bizniszben nem igazán fordítódik figyelem. „Nálunk elég könnyen osztogatják a sztár jelzőt, ám a legtöbben ezt nem maguktól érdemlik ki, és amikor a show-biznisz elengedi a kezüket, még mindig futnak a hírnév után, miközben a helyüket már foglalják el az utódaik. Hatalmas pszichés törést okozhat, amikor valaki rájön, hogy ő csak egy termék, és mivel lejárt a divatgörbéje, szavatossága, kidobják" - tette hozzá.

Számos sztár éppen a megújulás, inspiráció kedvéért nyúl a drogokhoz - mutatott rá a droghasználat egy másik aspektusára Zacher Gábor toxikológus. „Úgy gondolják, ezek a szerek új kapukat nyitnak meg bennük. Az, hogy ki meddig bírja ezt az életvitelt, attól is függ, hogy miként tudja kontrollálni a függőségét, a környezete mennyire segítőkész, illetve hogy ő maga hajlandó-e elfogadni a segítséget" - fogalmazott a szakember. Hozzátette: számos esetben a rehabilitáció után következik be a tragédia, amikor az illető újra a drog után nyúl, miközben szervezete már elszokott tőle. Zacher szerint a közvélemény jobban elfogadja, egyfajta „úri huncutságként" kezeli az ismert emberek függőségét. Ugyanakkor tőlünk nyugatra az is természetesnek hat, ha egy ismert személyiség rehabilitációra megy. Nálunk azonban ilyen professzionális szolgáltatások még nem igazán érhetők el a hírességek számára - pedig Zacher szerint igény bőven lenne rá.

Cameronig ér a Murdoch-médiabirodalom botránya

Hetek Online — Thu, 21 Jul 2011 08:29:23 +0200

Már David Cameron miniszterelnök pozícióját fenyegeti a News of the World lehallgatási botránya. Az angol miniszterelnök afrikai útját lerövidítve tért vissza Londonba, hogy a parlamentben az azonnali kérdések órájában válaszoljon az őt érő vádakra. A botrány miatt a Murdoch-birodalom kénytelen volt elállni a BSkyB felvásárlásától, és a kiszivárgott hírek szerint megingott Rupert Murdoch pozíciója a News Corporation élén.

David Cameron elsősorban Andy Coulson miatt került nehéz helyzetbe, akit pártja azt követően alkalmazott legfőbb médiastratégaként, hogy 2006-ban lemondásra kényszerült a telefonlehallgatási botrány miatt. Mindeközben az is kiderült, hogy Cameron jó kapcsolatot ápolt Coulson korábbi főnökeivel. Már megválasztása után három héttel fogadta Rebekah Brooksot, aki később a miniszterelnök születésnapi partijára is meghívót kapott. Cameron ugyanakkor többször találkozott Rupert és James Murdochkal is - a brit miniszterelnök szemmel láthatóan jó kapcsolatot ápolt a News International vezetésével. Jelen pillanatban az elsődleges politikai kérdés, hogy destabilizálhatja-e ez vezetői szerepét a kormány élén.

Ha Cameronnak nem is kell lemondania, a telefonlehallgatási botrány legkésőbb a 2015-ös választásokon visszaüt rá. Ed Miliband, a Labour vezetője igyekszik is kihasználni a helyzetben rejlő politikai lehetőségeket: a telefonlehallgatási botránnyal végre olyan ügy került terítékre, amelyben nap mint nap exponálhatja magát.

Miliband nemrég lett az ellenzéki Labour első számú vezetője, és rácáfolva az „új seprű jól seper" elvre, eddig nem nagyon sikerült magához ragadni a kezdeményezést politikai területen. Ezzel az üggyel azonban fókuszba került. A most folyó politikai csatározással Miliband megszilárdíthatja pártvezéri helyzetét, megakadályozva, hogy a baloldal új vezetőt keressen a választásokra. 2015-re azonban ez a botrány mindenképpen le fog csengeni, Ed Milibanddel viszont a legtöbbek szerint a párt nem lesz képes megnyerni a választásokat.

Az elmúlt hétvége a lemondások és a letartóztatások jegyében telt. Vasárnap lemondott Rebekah Brooks, a News International feje, aki a lehallgatások idején a News of the World főszerkesztője volt, nem sokkal később pedig le is tartóztatták. Lemondott a Scotland Yard vezetője, Sir Paul Stephenson, majd nem sokkal később John Yates, a rendőrség egy másik magas rangú vezetője is, mindketten Neil Wallishoz fűződő kapcsolatuk miatt. Wallis, akit időközben a rendőrség letartóztatott a telefonlehallgatások ügyében, a News of the World főszerkesztő-helyettese volt, egyben Yates jó barátja. A két rendőrtiszt azért kényszerült lemondásra, mert Wallist média-tanácsadóként alkalmazták a Scotland Yardnál, sőt John Yates még a lányának is segített álláshoz jutni a rendőrségnél.

A napvilágra került információk alapján úgy tűnik, a Scotland Yard számos szállal kapcsolódott a Murdoch-lapokhoz, az alkalmazott média-tanácsadók jelentős része korábban vagy akár egyidejűleg is a News International alkalmazottja volt. Stephensonnak és Yatesnek kedden a parlamenti vizsgálóbizottság előtt is magyarázatot kellett adnia a Scotland Yard és a News International közötti baráti viszonyról. A bizottság előtt megjelent James és Rupert Murdoch is, akik mintegy két órán keresztül válaszoltak a képviselők kérdéseire.

„Ez életem legalázatosabb napja" - mondta Rupert Murdoch a parlament média- és sportbizottsága előtt. A helyes kifejezés talán a legmegalázóbb nap lett volna. Kedden hackerek feltörték a Sun honlapját, amelyen egy olyan álhírt helyeztek el, amely szerint a rendőrség a kertjében talált rá Rupert Murdoch holttestére.

A megaláztatásoknak ezzel azonban nem volt vége: Rupert és James Murdoch rendőri kísérettel érkeztek a bizottsági ülésre; a rendőrök a médiamogulok védelmét lettek volna hivatottak ellátni. Ez csak részlegesen sikerült, a meghallgatás során ugyanis valaki berohant, és egy borotvahabbal teli papírtányért ütött Rupert Murdoch fejéhez, akit „kapzsi milliárdosnak" nevezett. A médiamágnást mögötte ülő felesége próbálta megvédeni, majd a rendőrség lépett közbe. Wendy Murdoch mellesleg aktívan közreműködött a kihallgatáson: amikor Murdoch magyarázata közben folyamatosan ütni kezdte az asztalt, felesége finoman jelzett neki. Rupert Murdoch sajnálatát fejezte ki a lehallgatások miatt, de arra a kérdésre, hogy a végső felelősség vajon őt illeti-e, Murdoch egyértelmű nemmel felelt. Kifejtette: a News of the World csak egy kis szelete médiabirodalmának, nem tudhatott minden ügyről, ami az újságnál történt. Arra a kérdésre, hogy kié a felelősség, a médiamágnás azt felelte: azoké az embereké, akikben bízott.

Nem sokkal később a bizottság kihallgatta Rupert és James Murdoch legfőbb bizalmasát, Rebekah Brooksot, aki egészen vasárnapig a News International vezetője volt. Brooks elismerte, hogy az általa vezetett újságok alkalmaztak magándetektíveket, de ezek munkája szerinte legális volt. A meghallgatáson azt állította, hogy nem tudott a lehallgatásokról és az illegális adatgyűjtésekről, Glenn Mulcaire nevével pedig akkor találkozott először, amikor a rendőrség letartóztatta illegális adatgyűjtés miatt. Lehet, hogy ennek ellentmondanak majd az újságírónő lakásától nem messze talált laptopon tárolt adatok. A takarítók átadták a laptopot a rendőrségnek. Nem sokkal később jelentkezett Rebekah Brooks férje, azt állítva, hogy a laptop az övé, ezt azonban nem sikerült bebizonyítania. A rendőrség a számítógépet lefoglalta, és a bűnügyi helyszínelőknek adta át.

A lehallgatási ügyben mindeközben újabb drámai fordulat következett be: hétfőn meghalt az az újságíró, aki egészen 2005-ig állt a Sun és a News of the World alkalmazásában, és először tárta a nyilvánosság elé, hogy Andy Coulson, aki a lap főszerkesztője volt 2003 és 2006 között, bátorította a lehallgatásokat. Sean Hoare a BBC-nek azt nyilatkozta, hogy Coulson személyesen tőle is kérte, hogy törjön fel hangpostafiókokat, Coulson azonban ezt tagadta.

Lehallgatni arany?

Hetek Online — Thu, 14 Jul 2011 12:30:51 +0200

168 év után egyik napról a másikra megszűnt a News of the World című, vasárnaponként megjelenő bulvárlap. A Rupert Murdoch médiamágnás (képünkön fent) médiabirodalmához tartozó tabloid megszűnésének közvetlen oka egy lehallgatási botrány: a lap újságírói egy magándetektív segítségével lehallgatták egy meggyilkolt tinédzser lány mobiltelefonját. Ezt már a bulvárra éhes brit olvasóközönség gyomra sem tudta bevenni, így Rupert Murdoch, hogy mentse a menthetőt, lehúzta a rolót. De nem biztos, hogy ennyivel megússza.

A lap 168 éves tevékenysége alatt rendkívül jó kapcsolatot ápolt a Scotland Yarddal, és számos alkalommal jutott titkos információhoz. Volt olyan eset, amikor a lap munkatársai hamarabb találtak meg egy sorozatgyilkost, mint maga a rendőrség. A titkos információk után való rohanásnak egyszer már megvolt a böjtje: 2006-ban a rendőrség terrorelhárító csoportja letartóztatta Clive Goodmant, a lap egyik szerkesztőjét, és Glenn Mulcaire magánnyomozót, mivel felmerült a gyanú, hogy illegális telefonlehallgatásokat végeztek. Goodman, aki az újság királyi családdal foglalkozó rovatának volt a szerkesztője, azt követően vált gyanússá, hogy a királyi család a Scotland Yardhoz fordult, mivel több esetben előfordult, hogy hangpostájuk tartalmát az újság hasábjain látták viszont. Goodman a nyomozás során elismerte, hogy 2005 augusztusa és 2006 novembere között törvényi felhatalmazás nélkül lehallgatták a St. James-palota alkalmazottait.

A királyi család lehallgatása azonban csak a jéghegy csúcsának bizonyult, a lap gyakorlatilag minden angliai hírességet lehallgatott - nemrégiben kezdődtek el a tárgyalások, amelyeknek során a News of the World megígérte: kártérítést fizet mindazoknak, akiknek a személyes adataival visszaéltek.

Hirtelen búcsú

Az angol közvéleményt, akik közül nagyon sokan olvasói is voltak a lapnak, nem nagyon zavarta, hogy celebjeit lehallgatták, és magánéletüket kiteregették, egy hét alatt azonban minden megfordult. A múlt héten hozta nyilvánosságra a befolyásos politikai napilap, a Guardian azt, hogy a Scotland Yard nyomozása kiderítette: a News of the World által felbérelt magándetektív feltörte a 2002-ben meggyilkolt Milly Dowler mobiltelefonját. A magándetektív ezzel a nyomozást is félrevezette: mivel a lány hangüzenetei törlődtek a telefonról, a rendőrség és a szülők abban bizakodtak, hogy él - mindeközben csupán arról volt szó, hogy a magándetektív törölte a hangüzeneteket, hogy a betelt hangpostafiók ne akadályozza meg az újabb üzenetek érkezését és persze lehallgatását.

Ugyanezt az eljárást alkalmazták több más esetben is, többek között a londoni metrómerénylet áldozatainál, illetve az afganisztáni fronton harcoló katonák esetében. A hír elementáris haragot váltott ki a közvéleményben. Több politikus követelte, hogy a kormány akadályozza meg, hogy a Murdoch-csoport felvásárolhassa a Sky TV mögött álló BSkyB részvényeit. Az üzlet meghiúsulásától tartó Rupert Murdoch végül úgy döntött, hogy beáldozza a News of the World-öt, hogy mentse a médiacsoport megmaradt részét, és nem utolsósorban a BSkyB felvásárlását. (Lapzártakor érkezett hír szerint Murdoch mégis elállt médiabirodalma bővítésétől.) Pénteken a lapot is megjelentető News International igazgatója, Rebekah Brooks jelentette be a meghökkent szerkesztőségnek, hogy vasárnap adják ki a lapot utoljára.

A bejelentés után majdnem elszabadultak az indulatok, a helyzetet a jelenlegi főszerkesztő oldotta meg, aki arra kérte Brooksot, hogy azonnal hagyja el az emeletet. A 200 fős szerkesztőségben fortyogó indulatok érthetőek: Brooks volt a lap főszerkesztője Milly Dowler meggyilkolása idején, a felelősség őt terheli, amit mindeddig sikerült megúsznia. Rupert Murdoch ráadásul az egész lapot beáldozta, hogy őt mentse. A lap utolsó számát mellesleg két, Rebekah Brooks által megbízott szerkesztő fésülte át, hogy a csalódott szerkesztőség nehogy a lap hasábjain álljon bosszút a korábbi főszerkesztőn.

Az alapos szerkesztés ellenére sem sikerült a fricskát elkerülni, az újságírók a keresztrejtvény megfejtésében üzentek Brooksnak.

Murdoch manővere logikusnak tűnik, de valószínűleg túl késői. A News of the World és a Sun című lap ugyanis mindenkit lehallgatott és lenyomozott, aki érdekes lehetett az újságolvasóknak, többek között Gordon Brown volt miniszterelnököt is. A héten derült ki, hogy Murdoch lapcsoportjának több újságja Gordon Brown és Sarah Brown telefonjait is lehallgatta. Gordon Brown, aki a lehallgatás idején pénzügyminiszter volt, folyamatosan gyanakodott, hogy a Sun telefonlehallgatással szerezte meg az információt arról, hogy a fia súlyos betegséggel, cisztás fibrózissal született. A lap emellett hozzáfért Brown számlájához és adópapírjaihoz is, így megtudta, hogy a volt miniszterelnök mennyiért vásárolta meg lakását a Maxwell-érdekcsoportba tartozó cégtől. Gordon Brown (jobbra, családjával) a BBC-nek adott rendkívüli interjújában elmondta: 2006 októberében, napokkal azt követően, hogy megtudták, Fraser nevű fiuk beteg, Rebekah Brooks felhívta telefonon, hogy közölje: tudnak a fia betegségéről, és írni fognak róla. A volt miniszterelnök saját beszámolója szerint sírt, amikor ezt meghallotta, a Sun pedig két nappal később valóban lehozta a hírt. Brown a BBC-nek azt nyilatkozta, legalább két bizonyítható esetről tud, amikor a lapcsoport erőszakért és csalásért elítélt bűnözőket alkalmazott az adatok megszerzésére.

Bojkottot hirdettek

A most napvilágra került információk, ha lehet, tovább súlyosbították Rupert Murdoch helyzetét, az illegális adatgyűjtést ugyanis nemcsak a megszüntetett News of the World, hanem a Sun és a Times is igénybe vette - ez a gyakorlat általános volt a Murdoch-lapoknál, ennek pedig büntetőjogi következményei lehetnek. Mindenesetre péntek délután a rendőrség letartóztatta Andy Coulsont, a News of the World korábbi főszerkesztőjét és még két másik személyt.

A telefonlehallgatások miatti felháborodásnak nem vetett véget magának az újságnak a megszüntetése, több ezren kezdtek el szervezkedni a Twitteren és a Facebookon, hogy bojkottálják Rupert Murdoch lapjait és televízióját. A szervezők azt szeretnék, hogy a mozgalomhoz csatlakozók úgy fejezzék ki elégedetlenségüket a Murdoch-médiabirodalommal szemben, hogy nem vásárolják a Sun, a Times és a Sunday Times lapokat.

Talán már ennek a bojkottnak az eredménye, hogy szombaton a negyedével csökkent a Sun lapeladása, a Timest pedig mintegy 30 ezerrel vásárolták meg kevesebben. A Boycott News International nevű Facebook-csoportnak már nyolcezer tagja van, a csoport profilján azzal is biztatják egymást a protestálók, hogy mondják fel a szintén a Murdoch-érdekcsoportba tartozó Sky televízió-előfizetésüket. Hasonló kezdeményezés indult a Twitteren is, ahol egy Rupert Murdoch-ellenes honlap regisztrálását jelentették be a szervezők, boycottmurdoch.com címen. A honlap már él, de még csak a szervezők levelét tartalmazza, amelyben kifejtik, hogy miért kívánják bojkottálni a Murdoch-sajtótermékeket. Megfogalmazásuk szerint a Murdoch-féle bulvármédia hamis világképet közvetít, eltúloz bizonyos híreket, és egy olyan politikai programot hajt végre, amely illeszkedik Murdoch konzervatív világképéhez. A szervezők szerint Murdochnak túlzott befolyása van a politikai életre, ami erodálja a demokratikus berendezkedést. „Mivel a hatalomból nem tudjuk kiszavazni, tegyük meg a következőt: nem adunk pénzt semmilyen olyan termékért, amely kapcsolódik a Murdoch-médiabirodalomhoz" - írják honlapjukon a szervezők.

Bár az valószínűtlennek tűnik, hogy a britek lemondanának a Sunról vagy a futballmérkőzéseket is közvetítő Sky TV-ről, Rupert Murdoch évtizedek óta tartó hatalmas befolyása a brit politikai életre megszűnni látszik. A konzervatívok és a munkáspártiak régóta kölcsönösen vádolják egymást, hogy szerződést kötöttek az ausztrál médiamágnással, mindkét fél teljes joggal. 1997-ben és az azt követő két választáson Murdoch médiabirodalma Tony Blair és a Labour mögé állt, ezt a támogatást a tavalyi évben már a konzervatívok kapták meg. David Cameron miniszterelnöknek - akiért Murdoch különrepülőgépet küldött egy találkozójuk előtt - most nemcsak azért fáj a feje, hogy legutoljára a toryk mögé állt be a Sun és a Times, hanem azért, hogy legfőbb médiatanácsadója az az Andy Coulson volt, akit a múlt héten a lehallgatások kapcsán letartóztatott a londoni rendőrség.

Coulson, aki 2003 és 2007 között volt a News of the World főszerkesztője, a telefonlehallgatási botrány első hullámát követően távozott a laptól. Ezután lett a konzervatív párt kommunikációs igazgatója, majd 2010-től a miniszterelnök legfőbb médiatanácsadója. Posztjáról ez év januárjában mondott le a telefonlehallgatási botrány kiújulását követően. A brit médiában megjelent információk szerint Cameront maga Rupert Murdoch biztosította arról, hogy nyugodtan alkalmazhatja Andy Coulsont, mert a telefonlehallgatási ügyben csak közvetett módon volt érintett. Időközben a Guardian azonban új információkra bukkant, ezt követően Alan Rusbridger, a lap főszerkesztője Nick Clegg miniszterelnök-helyettesen keresztül üzent Cameronnak, hogy Coulson további alkalmazása komoly veszélyt jelent; a miniszterelnök azonban nem kívánt megválni emberétől. A héten viszont már Cameron is jobbnak látta, ha csatlakozik a News Corporation elleni „harchoz", és most már a konzervatívok is a felvásárlás ellen vannak, ami mindennek ellenére megtörténhet, de a News Corporation könnyen politikailag elszigetelt helyzetbe kerülhet.

Hirtelen fordulat a Strauss-Kahn ügyben

Hetek Online — Thu, 07 Jul 2011 09:31:29 +0200

Ejthetik a vádat Dominique Strauss-Kahnnal, az IMF volt vezérigazgatójával szemben, mivel kiderült, hogy a vád koronatanújának szavahihetősége erősen megkérdőjelezhető. A 32 éves guineai származású szobalányról számos olyan adat derült ki a vádhatóság nyomozása során, amely miatt az ügyészség nem tudja őt tanúként felhasználni.

Joan Illuzzi-Orbon manhattani ügyész szerint ahhoz, hogy a szobalányt tanúként használják az ügyben, az ügyészeknek hinniük kell abban, hogy bűncselekmény történt. Illuzzi-Orbon hozzátette: „Abban a pillanatban, amikor nem tudunk hinni az embereknek, nem tudunk vádat sem emelni." A meglehetősen eufemisztikus megfogalmazást úgy lehetne lefordítani, hogy az időközben megismert tények fényében maga az ügyészség sem tud hinni a Nafissatou Diallo nevű guineai szobalánynak, aki többszörös szexuális erőszakkal vádolta meg a 62 éves Dominique Strauss-Kahnt (DSK). (A nő ruháján talált DNS-nyomok ugyan bizonyítják azt, hogy szexuális kapcsolat történt, de Strauss-Kahn kezdettől tagadta az erőszak tényét.)

A guineai származású szobalány szavahihetőségével kapcsolatos kétségek már alig egy héttel Strauss-Kahn letartóztatása után felmerültek: a nyomozóhatóság és az ügyészség ugyanis egy olyan beszélgetésre bukkant, amely alig 28 órával az állítólagos erőszakoskodás után készült, és amelyen a szobalány egy kábítószer-terjesztéssel vádolt férfival beszélget. A beszélgetés során - amelyet a börtönökre vonatkozó szabályok szerint automatikusan rögzítettek - a szobalány azt mondta: „ne aggódj, a pasasnak sok pénze van, tudom, mit csinálok".

A beszélgetés felfedezése után a nyomozóhatóság egyre több gyanús nyomot talált Diallo életvitelében, akit a sajtó eleinte mélyen vallásos és gyermekét özvegyen egyedül nevelő muzulmán bevándorlóként mutatott be. Bár a nő azt állította, hogy a Sofitel hoteltől kapott fizetése az egyetlen keresete, számláján a hatóságok 100 ezer dollárnyi pénzt találtak, amelyet több összegben, készpénzben fizettek be. A New York Post korábban azt állította, hogy a Sofitel férfi vendégei gyakran vették igénybe a prostituáltként is tevékenykedő nő szexuális szolgáltatásait, innen származik a pénz.

A nyomozók arra sem találtak magyarázatot, hogy miért van a nőnek több mobiltelefon is a nevén, amelyeknek összköltsége havonta több száz dollárra rúg, miközben azt állította, hogy csak egy készüléke van. A hatóságok szempontjából az egyik legzavaróbb hazugság a nő menedékkérelmén szereplő történet volt, amelyben Diallo azt állította, hogy guineai katonák megerőszakolták, és felgyújtották a házukat. A nő sírva mesélte el a történetet a nyomozóknak, néhány héttel később azonban beismerte, hogy a történetet kazettáról tanulta be, amelyet attól a személytől kapott, aki segített neki és időközben meghalt férjének a menedékkérelem elintézésében. Ennek mellesleg súlyos következményei lehetnek; tekintve, hogy kiemelt ügyről van szó, könnyen előfordulhat, hogy a hatóságok újra áttekintik Diallo menedékkérelmét, és a hazugság miatt ki is utasíthatják az országból.

A vád bizalma akkor rendült meg végképp a szobalányban, amikor utolsó kihallgatásakor másképpen emlékezett vissza a Strauss-Kahn lakosztályában történtekre, mint az első vallomástételkor: először ugyanis azt állította, hogy a támadás után rögtön szólt az egyik felettesének, legutoljára viszont azt állította, hogy előbb még kitakarított egy szobát, majd utána tett panaszt. A mágneskártyák elemzése a nő első tanúvallomását valószínűsíti, már ami az időpontokat illeti, a többi részlet továbbra sem világos, mint ahogy az sem, hogy miért változtatta meg időközben a tanúvallomását. A tanú megbízhatatlansága mindenesetre megrendítette a vádat, aminek következtében Strauss-Kahn immár óvadék nélkül, szabadlábon várhatja a következő tárgyalást.

Az új információkat követően számos kritika érte ifjabb Cyrus Vance kerületi ügyészt - Jimmy Carter - egykori külügyminiszterének a fiát, aki meglehetősen agresszívan vitte az ügyet.

A vád megingását követően Franciaországban újra előkerültek az összeesküvés-elméletek azzal kapcsolatban, hogy ki állíthatott csapdát Strauss-Kahnnak. A szocialisták szerint a francia titkosszolgálatok állnak az akció mögött. Egyes feltevések szerint a francia Accor nevű cégcsoport tulajdonában álló Sofitel vezetését is bevonták az ügybe; az Accor ezt a hét elején közleményben cáfolta. Maga Strauss-Kahn az orosz titkosszolgálat akciójától tartott; a Le Monde beszámolója szerint az IMF-igazgató barátainak még az eset előtt azt mondta, hogy az oroszok akarják őt eltávolítani az IMF éléről.

Francois Pupponi, Sarcelles polgármestere, Strauss-Kahn szoros baráti körének egyik tagja azt nyilatkozta a Le Monde-nak, hogy kezdte azt hinni, barátja paranoiássá vált, amikor egy baráti beszélgetésen arról beszélt, hogy Putyin lehet egy ilyen akció mögött, mivel az orosz miniszterelnök jóban van Sarkozyvel. A baráti kör egy másik tagja arról számolt be, hogy nagyon megviselte ez a beszélgetés, úgy érezte, hogy bekerült egy titkos körbe.

Ha Dominique Strauss-Kahnt fel is mentik, az akció - amennyiben valóban összeesküvés történt - sikeres volt. Strauss-Kahnt az egész világ előtt sikerült megszégyeníteni - a világ összes híradója bemutatta, ahogyan rabláncon vezetik a New York-i rendőrök -, az IMF élén pedig Christine Lagarde, Nicolas Sarkozy pénzügyminisztere lépett a helyére. Az eset után ráadásul valószínűleg Strauss-Kahn minden esélye elszállt arra, hogy elinduljon a francia elnökválasztáson.

A házi őrizetből való kiengedés után készített felmérések alpján a franciák túlnyomó többsége úgy gondolja, hogy Strauss-Kahnnak nincs már helye a francia politikai életben - bár vannak, akik szerint mártírként visszatérve helyreállíthatja, sőt növelheti is korábbi támogatottságát. És ha mindez nem is lenne elég, a volt IMF-vezért Franciaországban egy hasonló ügy várja majd: Tristane Banon írónő, aki nem mellesleg Strauss-Kahn lányának a barátnője és korábbi feleségének a keresztlánya, azzal vádolja, hogy erőszakot akart ellene elkövetni. Banon állítása szerint csak egy erős rúgással tudott megszabadulni a politikustól.