Kereső toggle

Grüll Tibor cikkei

Háttér

Mi a történelem? A történészek által koronként újra meg újra felvetett kérdésre mindeddig nem született egységes, mindenki számára megnyugtató válasz. Pedig e kérdés nagyon is tisztázandó, hiszen ha a Biblia "történeti hitelességét" akarja valaki megkérdőjelezni, feltétlenül tisztában kell lennie azzal, mit ért "hiteles" történelem alatt.
Jeruzsálem főmuftija, Hadzs Amin Muhammad al-Husszeini 1941. november 6-án érkezett meg a Harmadik Birodalom fővárosába, Berlinbe. A náci állam vezetői a legmagasabb szinten fogadták, s kényelmes szállást biztosítottak számára a Klopstock Strasse egy hatalmas háztömbjében, ahol 1939-ig egy cionista zsidó iskola működött. Miután minden egykori zsidó ingatlant államosítottak, Himmler "Zsidó Intézetet" rendeztetett be az épületben, amit Husszeini megérkezése alkalmával "A Zsidókérdés a Muszlim Világban Kutatóintézet" névre kereszteltek át.
Nemrégiben felröppent a hír, hogy az "utazó pápának" is nevezett II. János Pál december elején rövid látogatást tesz Irakban, melynek célja az Ábrahám szülőhelyére történő zarándoklat. A pápát idézve: "Ha ez megegyezik Isten akaratával, szívesen látogatok a káldeusok földjének Ur nev?
A mai Irak területe tulajdonképpen egyetlen hatalmas rommezőnek is felfogható. Az emberi civilizáció bölcsőjének is tartott 438 ezer négyzetkilométernyi terület elképzelhetetlenül gazdag régészeti leletekben: országszerte több mint tízezer nyilvántartott archeológiai lelőhely található. Nagy kérdés, hogy egy esetleges háború milyen hatást gyakorolna a feltárásokra, és vajon mi lenne az előkerülő leletek sorsa? 
Emberek kisebb-nagyobb csoportjainak, egyes törzseknek, bizonyos területek lakosságának, sőt egész népeknek deportálása nem a XX. századi diktatúrák találmánya. Tudomásunk szerint nagyobb arányban először az ókori asszír birodalom alkalmazta a népességcsere e sajátos módszerét. Időszámításunk előtt 722-ben az asszírok előbb a birodalom szívébe, majd onnan a keleti határvidékre deportálták az Izrael északi országrészében élő zsidó törzseket. Az elmúlt századokban sokszor "találták meg" az elveszett tíz törzset.
Jean-François Lyotard francia filozófus 1979-ben jelentette meg A posztmodern állapot: jelentés a tudásról (La condition postmoderne: rapport sur le savoir) című könyvét, amelyben azt fejtegeti, hogy a 18. század végétől a modernizmus koráig, vagyis a 20. század első feléig a nyugati gondolkodást meghatározó „nagy elbeszélések” hitelüket vesztették.

Hit és értékek

1867. június 9-én a The New York Times hírül adta, hogy a Quaker City nev? gőzös kifutott a város kikötőjéből, fedélzetén válogatott személyiségekkel, akik nem kevesebb mint kétezer-egyszáz dollárért egy földközi-tengeri körutazáson vesznek részt. Visszatérésük október végére várható. Bár a hetvenöt főnyi társaságból hiányoztak olyan nagy nevek, mint a korábban visszalépett Sherman tábornoké, az utazás vidámnak és reményt keltőnek ígérkezett.
Az elmúlt héten az Egyesült Államokban rendezett orvoskonferencia egyik kiemelt témáját az evangéliumokból is jól ismert "Nagy" Heródes halálát okozó betegség jelentette. A Heródes-klán legismertebb alakjának lelkén nemcsak a csecsemő Jézus üldözése, a betlehemi gyermekmészárlás, hanem saját családja jó részének kiirtása is száradt.
Palesztina, azaz Filiszteusföld. Évszázadokon át így nevezték azt a területet, amely a Bibliában – és 1948 óta a világpolitikában is – Izrael néven szerepel, legalábbis azóta, hogy Ábrahám, Izsák és Jákób utódai elfoglalták az "Ígéret Földjét". A Dunántúl méret? földdarab korábban kanaániak, amurrúk, hettiták és mások tulajdonában volt, s a zsidókkal nagyjából egyidőben a filiszteusok is megvetették rajta lábukat.
Az okkultizmus gyökereivel foglalkozó sorozatunk első részében a babilóni és egyiptomi vallás "parajelenségeivel" foglalkoztunk az ószövetségi kinyilatkoztatás szemszögéből. Mostani írásunk az antik görög-római "vallási jelenséget" kutatja, amely kétarcúan viselkedett az okkultizmussal szemben: egyrészt tiltotta a mágia és varázslás különféle formáit, másrészt "hivatalból" maga is gyakorolta azokat.
Az izraeli rendőrök bilincsbe verve vitték el a vörös stólát viselő örmény és a fekete reverendát hordó görög ortodox egyház képviselőjét, akik – számos hívő rész­vé­telével – Jeru­zsá­lemben éppen a Jézus sírjának tartott sziklaüreg előtt estek egymásnak. A westenfilmekbe illő tömegverekedés képei bejárták a világot.
Mi a történelem? A történészek által koronként újra meg újra felvetett kérdésre mindeddig nem született egységes, mindenki számára megnyugtató válasz. Pedig e kérdés nagyon is tisztázandó, hiszen ha a Biblia "történeti hitelességét" akarja valaki megkérdőjelezni, feltétlenül tisztában kell lennie azzal, mit ért "hiteles" történelem alatt.
Manapság már számítógépes programok is segítik azokat, akik szép, színes, és főként minél terebélyesebb családfával akarnak büszkélkedni. Nincs ebben semmi kivetnivaló, elvégre mindenkinek joga van megtudni, kik is voltak ősei. A Biblia is részletesen felsorolja a világtörténelem legfontosabb szereplőinek családfáját. De vajon milyen szerepük van a nemzetségi táblázatoknak a bibliai történelemértelmezésben?
Az Európát megosztó történelmi, vallási, politikai, társadalmi és gazdasági törésvonalak közül legfontosabb a Keletet és Nyugatot elválasztó szellemi határ. Hagyományosan 1054. július 16-át tekintik az ortodox és a katolikus egyház végleges elszakadása (szkizma) időpontjának, pedig valójában egy évszázadok óta tartó folyamat tetőződött be ekkor. Kelet és Nyugat egységesítése minden európai birodalom álma volt Jusztinianosztól Adolf Hitlerig és Sztálinig.
Nemcsak Németország, hanem egész Európa egyik legtekintélyesebb magazinja, a hetente egymilliós példányszámban megjelenő Der Spiegel múlt heti számának címlapján egy Jézust ábrázoló karikatúrát közölt, alatta a csupa nagybetűvel nyomtatott kérdéssel: "Mi marad Jézus Krisztusból?".
Titus császár uralkodásának első éve igencsak baljós előjellel vette kezdetét. Kr. u. 79. augusztus 24-én eget rázó robbanással kitört a Vezúv, előbb mérges gázokból álló füstködbe burkolva, majd hamu-, kő- és lávaesővel elborítva a környező településeket. A helyenként tíz méter vastag, betonkeménységűvé szilárdult vulkáni anyag alól a 18. században kezdték kibányászni a halott városokat.
Húsvéti körmenet Jeruzsálem Óvárosában. Két sír között Fotó: MTI
Az utóbbi hónapokban a jeruzsálemi Óváros falain kívül elterülő Dávid városa (Ir David) a régészek csákányainak csattogásától visszhangzik. Bárhol hatolnak a mélybe szerszámaikkal: olyan leletekre bukkannak, amelyek szinte megelevenítik az Ó- és Újszövetség lapjain leírt történeteket. Itt van Siloám tava, ahová Jézus küldte a vakon születettet, hogy mosakodjék meg, és az visszanyerte látását. Itt van Ezékiás király csatornája, amellyel a Gihon-forrás vizét vezette be a városba.
"Föl, gyermekek, tanulásra…" (Ady Endre)
Tiberius császár uralkodásának tizenötödik évében, a zsidó naptár szerint Niszán hónap 14-én zajlott le a világtörténelem legnagyobb jelentőség? pere. A vádlott szerepét az a názáreti Jézus játszotta, akinek szolgálata három éven keresztül lázban tartotta az izraeli közvéleményt. A galileai "csodarabbi" – akiben egyre többen ismerték fel magát a Messiást – népszerűsége még a vallási szempontból ókonzervatív Jeruzsálemben is elsöprőnek számított.
Egész pontosan kilencszáz éve, 1099. július 15-én, egy pénteki napon, déltájban rettegés lett úrrá Jeruzsálem lakóin. A három évvel korábban II. Orbán által meghirdetett első keresztes hadjárat elérte végcélját. A Templom-hegy dél-nyugati szeglete Jeruzsálemben. "Még senki sem látott ehhez fogható vérfürdőt…"
Napjainkban nemcsak a Közel-Kelet politikai, gazdasági és katonai vonatkozású hírei, hanem a történeti és régészeti felfedezések is a világsajtó úgynevezett „kemény hírei” közé számítanak. Szeptember utolsó hetében a tekintélyes New York-i tőzsdelap, a The Wall Street Journal közölte a Palesztin Hatóság egyik vezető emberének nyilatkozatát, aki szerint „a zsidóknak nincs történelmük Jeruzsálemben”.
Kapernaum, ahol egykor Jézus lakott
A zsidó óév utolsó és az újév első szenzációs régészeti híre volt az a bejelentés, mely szerint izraeli régészek magáról a Templomhegyről származó héber pecsétlenyomatot találtak. Meglepő a hír, hiszen a téma iránt érdeklődők jól tudják: a jeruzsálemi Templomhegyen (arabul Harám as-Saríf) mindmáig tilos a régészeti kutatás. A lelet felfedezésének szokatlan körülményeiről telefonon kértünk interjút Gabriel Barkaytól, a Tel-Aviv-i Bar Ilan Egyetem magyarországi születés?
Emléktáblát avattak a tapolcai Csányi utcában vasárnap, a város mintegy nyolcszáz zsidó lakosa deportálásának évfordulóján. Tapolca első holokauszt-emléktáblájának felavatásán Dr.
Az aranykupolás Sziklamecset uralja Jeruzsálem látképét. Az iszlám világ harmadik legfontosabb kegyhelyének számító hatszöglet? épületet Omár kalifa emeltette 638-ban. A mecset megközelítőleg azon a helyen áll, ahol valaha a zsidó vallás legszentebb épülete, a jeruzsálemi Szentély magasodott. A Salamon, majd Zorobábel által épített Ház kisebb megszakításokkal ezer éven át szolgálta az Örökkévaló tiszteletét. Azóta, hogy i. sz.
A Római Birodalom tartományait különbözo rendu és rangú helytartók igazgatták. Ezek a császár és a szenátus felhatalmazására teljhatalommal bírtak, amit többnyire az alájuk rendelt provincia könyörtelen kiszipolyozására használtak. Egyes tartományok békés, nyugodt életet kínáltak az oda érkezo hivatalnokoknak, másoknak még a nevétol is borzadtak a római elokeloségek. Júdea kétségtelenül az utóbbi kategóriába tartozott.
A rendelkezésünkre álló történelmi források viszonylag csekély száma ellenére is bátran kijelenthetjük, hogy a Názáreti Jézus születésének idő­szakában nemcsak a zsidó, hanem a görög–római világot is lázas messiásvárás jellemezte. A Római Birodalomban immár több mint két évtizede csaknem teljes béke honolt, köszön­hetően Augustus uralkodásának, akit alattvalói valóságos földre szállt istenként ünnepeltek.
Vatikánváros, a Szent Péter térrel és a Szent Péter-bazilikával
Alig egy hete tartanak az ásatások a megiddói börtönben talált korai keresztény imaház területén, az izraeli idegenforgalmi miniszter máris repteret készül építeni a majdan ide látogató zarándokok tömegeinek. Mi az oka ennek az optimizmusnak? A világsajtóban a napokban szárnyra kapott hír valóban nem mindennapi szenzációt ígér a kereszténység története iránt érdeklődők számára.
Történelem és emlékezet ellentmondásos viszonyban áll egymással: nem minden emlékezet válik történelemmé, de minden történelem az emlékezetre épül. A Bibliával is egybehangzó tudományos megfigyelések szerint egy generáció sorsát meghatározó esemény általában negyven évvel megtörténte után válik "történeti ténnyé".
Október 22-én zárta kapuit az a torinói kiállítás, amelyen tíz hét alatt hívő és szkeptikus zarándokok milliói láthatták a híres leplet. Az évszázad folyamán most először nyílt lehetőség arra, hogy a nagyközönség ily hosszasan megszemlélhesse a relikviát, amelyen egy keresztre feszített ember testének negatív képe látható.
Múlt heti cikkünkben négy olyan esetet vizsgáltunk meg, amikor Pál apostolnak római helytartók elott állva kellett hitét és életét védelmeznie. E négy történet érdekes tanulságokkal szolgált abból a szempontból, hogy az akkori államhatalom képviseloi - egy római állampolgárral szemben - mennyire lojálisak voltak a fennálló jogrendhez. Az alábbiakban azokat a vádakat igyekszünk áttekinteni, amelyekkel a kereszténységet kriminalizálták - Jézus perétol egészen a III. század elejéig.
Szinte nem múlik el hét, hogy újabb szenzációkkal ne szolgálnának az Izraelben kutató régészek.
Napjainkban se szeri se száma azoknak a hollywoodi szuperprodukcióknak, amelyek címükben, szereplőik nevében vagy történetükben bibliai próféciákra utalnak. "Apokalipszis", "abüsszosz", "Armageddon" és más hasonló rejtélyes szavak tűnnek fel egyre gyakrabban a filmcímekben, melyeknek témái is gyakran idéznek bibliai eseményeket: a "harag napját" megelőző háborúkat, természeti katasztrófákat, idegen lények látogatásait.
Az elmúlt hetekben sorra kerültek elő olyan régészeti leletek Izraelben, amelyek méltán vonták magukra a világsajtó figyelmét. A Meggidóban talált ókeresztény imahely után az elmúlt héten Dávid ellenfelének, a filiszteus óriásnak a neve került elő egy bekarcolt cserépdarabról a Tell es-Safiban folytatott ásatáson, amit a régészek Gáthtal, Góliát szülőhelyével azonosítanak.
A napjainkban szinte kizárólagos tudományos paradigmaként elfogadott evolucionista világnézet számára a Biblia kétségkívül egyik legnagyobb botrányköve a vízözön története. A Szentírás szerint Ábrahám kora előtt négyszáz évvel (körülbelül az i. e. 26. században) globális áradás borította el a Földet, amelyből mindössze nyolc ember menekült meg egy maguk készítette bárkán.
Mózes a zsidó nép legnagyobb prófétája. Nevéhez fűződik az Egyiptomot megrendítő tíz csapás, a zsidó nép kiszabadítása a négyszáz éves fogságból, az átkelés a Vörös-tengeren, a Törvény írásba foglalása és a választott nép elvezetése az Ígéret Földjéhez. Mózes volt az egyetlen, aki szemtől szembe látta Istent, sőt beszélt is vele: "És nem támadt többé Izraelben olyan próféta, mint Mózes, akit ismert volna az Úr színről színre".
A bálvány szó hallatán a ma embere letűnt korok vallási emlékeire, távoli népek etnográfiai kuriózumaira asszociál, olyasvalamikre, mint a Stonehenge bazaltkövei, vagy egy indián totemoszlop. A Biblia nyelvei nagyon is gyakorlatias értelemben és egyértelm? jelentéssel használják a "bálvány" szót: a héber celem mindenfajta faragott, festett, vésett stb. tárgyat; a görög eidólon pedig bármiféle valóságos vagy képzeletben élő képet jelent.
A felfedezésre váró szent helyek és tárgyak listáján biztosan dobogós helyezésre számíthat – Noé bárkája és a frigyláda mellett – az „igazi” Sínai-hegy pontos helyének kutatása, amelyre már több alternatív javaslat született. Emmanuel Anati régészprofesszor húsz éve lepte meg a világot azzal a bejelentéssel, hogy Mózes hegye nem más, mint a Negev-sivatag északi részén található Har Karkom hegy.
"A Perzsa-öböl, amely most Irán legdélebbi határa, hajdan – a nagy Dáriusz király idejében – birodalmunk közepét szelte át" – állítja a teheráni Tájékoztatási Minisztérium megbízásából készült tanulmánykötet. Az elmúlt héten bemutatott mű szerint Irán, a hajdani Perzsa Birodalom örököseként a Nílustól Indiáig terjedő föld "gondviselője".
"Interfaith superstar" – e lefordíthatatlan szójátékkal jellemezte a Time e heti címlapsztorija Ábrahámot, a három monoteista világvallás legismertebb közös szereplojét. A szeptember 11-ei merénylet óta felekezetközi aktivisták Ábrahám-eloadásokat, Ábrahám-prédikációkat tartanak, sot még "Ábrahám-szalonokat" is muködtetnek szerte az Egyesült Államokban.
Izrael történetének legnagyobb prófétája volt. Teveszőr ruhát viselt, sáskát és erdei mézet evett. Állandó lakhe-lyét a júdeai kősivatagban, a Jordán mellett ütötte fel. Üzenete egyetlen szóban öszszefoglalható: megtérés. Felebarátai, akiket néha egyszerűen csak "mérgeskígyók fajzatainak" titulált, seregestül tódultak hozzá, hogy alámerítse őket "a bűnök bocsánatára".
Alig néhány soros szöveg. Azóta, hogy egy Rómában élő, görögül író zsidó szerző i. sz. 93-ban papírra vetette, szinte egyfolytában vitatkoznak róla. Kutatták szerzőségét, szövegének hitelességét; nyomozták forrásait és hogy ki, mikor, hogyan idézte; ízekre szedték szavait és mondatait; nagyító alá vették stílusát, szófűzését. Hogy miért kell ilyen nagy hűhót csapni e csaknem kétezer éve íródott nyúlfarknyi szöveg körül?
A világ zsidósága a napokban ünnepli a purimot, vagyis a „sorsvetés ünnepét”. A családokban előkerülnek a díszes Eszter-tekercsek, melyekből újra felolvassák a nép szabadulásának kétezer-ötszáz éves történetét. Bár a purim nem része a mózesi ünnepkörnek, jelentősége mégis igen nagy, hiszen Ahasvérus perzsa király idején a zsidóságot – nem először és nem utoljára a történelemben – a totális megsemmisülés veszélye fenyegette. 
A Biblia elbeszélései nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget a világtörténelem kiemelkedő szereplőinek és eseményeinek: "a birodalmak és világtörténelmi személyiségek csupán egy isteni szándék háttereként és eszközeként esnek az ó- és újszövetségi bibliai történelemmagyarázat látókörébe" (Karl Löwith).
A "próféta" szó hallatán ma legtöbben – helytelenül – valamiféle "jövendőmondóra" gondolnak. Okkultizmussal mélyen átitatott korunkban persze akadnak ilyenek is, mégpedig szép számmal, csakhogy az ő tevékenységüknek semmi köze a bibliai prófétákéhoz. Mellesleg: a próféta (görögül pro-fétész) az, aki "valaki helyett szól", üzenetközvetítő, ha úgy tetszik: postás. A bibliai próféták Isten üzeneteit közvetítették leggyakrabban Izráel, ritkábban a körülöttük élő nemzetek számára.
Az utóbbi fél évszázadban megszokhattuk, hogy folytonosan háborúk híreit halljuk Libanonból. Pedig ezt a Szíria és Izrael közé ékelt államocskát, amely 1943-ban nyerte el függetlenségét, valaha a Közel-Kelet Svájcaként is emlegették. Nemcsak a Libanon és Antilibanon nyáron is hósipkával borított hegyláncai miatt, hanem azért is, mert a messze földön híres libanoni kereskedők valósággal vonzották a pénzt országukba.
A legrégebbi közvetlen, tárgyi bizonyíték lehet a Názáreti Jézus történelmi létezése és a családjáról szóló újszövetségi beszámolók hitelessége mellett az a felirat, amelyet egy jeruzsálemi magángyűjteményben lévő temetkezési láda oldalán fedeztek fel. Az arám nyelv? szöveg így szól: Jakab, József fia, Jézus testvére. A szenzációt keltő bejelentésről és a felirat megfejtésének kalandos körülményeiről a CNN hírtelevízió különtudósításban számolt be.
Ebben a zsinagógában prédikált a legtöbbet. Itt űzte ki az első démonokat, és számos gyógyító csodát tett, úgyhogy ezrével hozták elé a betegeket. Innen hívta el leghűségesebb tanítványait. Itt jelentette ki magáról, hogy ő az Élet Kenyere. Jairusnak, az itteni zsinagógafőnek leányát feltámasztotta a halálból. Egyetlen érintésével meggyógyította Péter beteg anyósát, és egyetlen szavával visszaadta a római százados szolgájának egészségét.
"Európa uralkodó dinasztiáinak történelmében az egyetlen folyamatos vonalat Péter utódai alkotják, akik megszakítás nélkül irányították Krisztus egyházát, és jelképezték Európa mint egész történelmi kontinuitását" – írja a lengyel katolikus történész, Oskar Halecki. (Európa millenniuma, Századvég, Budapest, 1993.) Ezt a megállapítást nemcsak a protestáns alapokon álló egyháztörténészek, hanem a világi történetírás is vitathatónak tartja.
A valaha szebb napokat megélt libanoni turizmus első számú célpontja a Beqa-völgyben fekvő Baalbek templomóriása volt. Az ókori Közel-Kelet legnagyobb pogány szentélyének oszlopain ma „Halál Amerikára!” felirattal díszített hatalmas drapériák lobognak.
Izrael életének mindmáig meghatározó sorseseménye az egyiptomi kivonulás (exodus) és a Szináj hegyén végbement törvényadás. A teljes Szentírásnak, és az egész zsidó–keresztény kinyilatkoztatásnak a hitelessége áll vagy bukik azon, hogy a Mózes könyveiben leírt események valóban megtörténtek-e, vagy csupán mítoszok, a vallásos képzelet szüleményei.  Mózes hegye a Szináj-félszigeten. A Hóreb legősibb változata 
Az Ó- és Újszövetség nyelvei: az óhéber, az arámi és az úgynevezett "közgörög" (koiné) a holt nyelvek közé tartoznak. Több évszázada senki nem használja őket a mindennapi kommunikációban: szókincsük, nyelvtanuk mindörökre megmerevedett, s ma már csak vaskos szótárakból és grammatikákból ismerhető meg. A bibliafordítás mindamellett nemcsak nehéz, hanem veszélyes feladat is.
II. János Pál pápa a 2000. évi jubileumi szentév alkalmából különös jelentőséget tulajdonít annak, hogy a katolikus hívek zarándokútjukon a római ókeresztény katakombákat is felkeressék. Az egyháztörténelemben először most nyílik arra lehetőség – hangsúlyozza az egyházfő –, hogy a XVI. században felfedezett és az elmúlt években megnyitott öt római föld alatti temetőt (Szt. Callixtus, Szt. Sebestyén, Szt. Domitilla, Szt. Priscilla és Szt. Ágnes katakombáját) tömegek látogassák meg, ha akarják.
Izraelben és a Közel-Keleten minden régészeti felfedezésnek óriási tétje van: tudósok és laikusok egyaránt a Biblia történeti hitelességének bizonyítását vagy cáfolatát várják a kutatásoktól. A bibliai régészetről annak vezető szaktekintélyét, Amihai Mazart, a jeruzsálemi Héber Egyetem tanszékvezető professzorát kérdeztük, aki évek óta Izrael legnagyobb régészeti feltárását vezeti Bét-Seanban, ezt megelőzően pedig ő tárta fel Tel Kaszilát.
Rómában bejelentették, hogy hamarosan a nagyközönség is látogathatja Szent Pál sírhelyét (képünkön), amelyet tavaly fedeztek fel. Arra azonban most sem lesz lehetőség, hogy az apostol vélt szarkofágját tudományos vizsgálatnak vessék alá.
Hétfőn a Haarec cím? izraeli napilap címoldalon közölte annak az óhéber feliratnak a fényképét, amely állítólag Jóás király korából származik. Ha a lelet valódi, egyértelm? bizonyítékul szolgál arra, hogy az i. e. 10. században Salamon által épített jeruzsálemi Templom nagyon is valóságos épület volt: Jóás ugyanis arról számol be a kövön, hogy az akkor már csaknem kétszáz éves épületet felújíttatta. A tudósítás egyébként megfelel a Biblia közléseinek, s így hitelesítő erej?
Amint arról a Hetek legutóbbi számában is beszámoltunk, a bevásárlóközpontok hétvégi nyitva tartásával kapcsolatban teológiai érvektől sem mentes politikai vita lángolt fel. Őry Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára véget akart vetni "a vasárnap szentségét sértő vásárlósdinak".
A "pogányok apostola" a zsidóságot olyan "szelíd olajfának" nevezte, melynek néhány ága a hitetlenség miatt ugyan átmenetileg kitöretett, de csak azért, hogy helyet adjon a beoltott vadolajfaágaknak, azaz a pogányokból lett keresztényeknek. Pál ez utóbbiakat komolyan figyelmeztette: a "beoltás" ténye nem jelent okot arra, hogy a pogányokból lett hívők megvessék a "kitört ágak"-at, a zsidókat: "Mert ha te a természetes vadolajfából kivágattál, és természetellenes módon beoltattál a szelíd olajfába, mennyivel inkább beoltathatnak ezek a (le
"Elveszett Paradicsom, Elsüllyedt Atlantisz, Eldorádó, Boldogok szigete, Tündérvölgy, Utópia" – koronként ilyen és ehhez hasonló néven emlegették az emberiség letűnt aranykorszakát. Szinte valamennyi nép körében születtek mítoszok csodálatos tájakról, szigetekről, amelyek többnyire a korlátlan örömök és lehetőségek birodalmának álomképeibe ringatták hallgatóikat.
Az ókori világban se szeri, se száma nem volt azoknak az uralkodóknak és vallásalapítóknak, akik ködös, misztikus legendák homályába vesző eredettel dicsekedtek. Jupiter, Vénusz, Mars, Apollón vagy maga a Nap: a hiszékeny, babonás tömegnek voltaképp mindegy volt, melyiktől ered a kötelezően imádandó „isteni felség”, ellenőrizni úgysem tudta senki.
1939. május 6-án a szombat déli harangszókor protestáns teológusok, lelkészek és egyszerű hívek gyülekeztek Wartburg várának történelmi falai között, hogy megünnepeljék a németesen bonyolult nevű „Intézet a Német Egyházi Életre Ható Zsidó Befolyás Kutatására és Eltávolítására” (Institut zur Erforschung und Beseitigung des Jüdischen Einflusses auf das Deutsche Kirchliche Leben) megalakulását.
Jézus Krisztus életére és a kereszténység kialakulására vonatkozó legfontosabb forrásunk az Újszövetség. Nem voltak és nem is lesznek olyan történeti dokumentumok, amelyek az apostoli írásokat ezekben az egész emberiség számára alapvető kérdésekben helyettesíthetnék vagy akár csak módosíthatnák. Ezért ha Jézusról vagy a kereszténységről a történeti hitelesség szándékával akarunk írni, szükséges, hogy megállapításainkat az újszövetségi Írásokra alapozzuk.
Hit és tudás, teológia és természettudomány kapcsolata legalábbis ellentmondásosnak nevezhető a "keresztény Európa" elmúlt kétezer éves történetében. Kopernikusz tanainak katolikus és protestáns részről történő teljes elvetése; a világmindenség végtelenségét állító Giordano Bruno máglyahalála; a kopernikuszi megfigyeléseket továbbvivő Galilei inkvizíciós pere – a hosszú és korántsem teljes lista láttán nem is csoda, ha sokan úgy vélik: hit és tudomány két különböző, összeegyeztethetetlen valóságot képvisel.
Amióta Pompeius Magnus i. e. 63-ban bekebelezte a Római Birodalomba, provincia Syria az impérium legfontosabb keleti bástyájának számított. A tartomány hatalmas, gazdag és jogilag független városok konglomerátuma volt, ahol a világhódító rómaiak is módfelett jól érezték magukat. A damaszkuszi Egyenes utca ma
Az ókori Közel-Kelet, vagyis a Tigris és Eufrátesz folyó köze az emberi történelem kezdete óta birodalmi vetélkedés tárgya. A Dániel könyvében feljegyzett négy birodalom közül kettő (a babilóni és a méd-perzsa) itt jött létre, de hiába próbált Nyugat felé terjeszkedni, Egyiptomnál és Kis-Ázsiánál tovább nem jutott. Nagy Sándor birodalmának kezdeménye ugyan a Balkán-félszigeten jött létre, mégis Keleten vitte véghez legnagyobb hódításait.
1992. január 19-én nem sokkal délután 3 óra előtt Albert Ernest Glock régészprofesszor parkolt le titkárnőjének lakásánál a ciszjordániai Ramallah külvárosában, Birzeitben. Ahogy Glock bezárta a kocsiajtót, elindult titkárnőjének lakása felé. Ekkor hátulról három lövés dördült el, amely kioltotta a professzor életét. A hivatalos izraeli nyomozás szerint Glockot olyan Hamasz-aktivisták ölték meg, akik ellenezték az idegenek jelenlétét az egyetemen, illetve amerikai kémnek tartották a tudóst.
Az elmúlt hetekben bejárta a világsajtót a hír, mely szerint az Afganisztán területének túlnyomó részét uraló, szélsőséges iszlám tanokat hirdető tálibok ágyúval, dinamittal fogtak neki a bamidzsáni sziklafalba vésett óriási Buddha-szobrok elpusztításának.
A konkordátum magyarul egyezményt jelent. A szó a latin concordia kifejezésből származik, amely szó szerint "szívbéli összhangot, egyetértést" jelent. Így nevezik azokat a megállapodásokat, amelyek két (vagy több) fél egyetértése alapján köttetnek, elvben valamennyi fél érdekeinek messzemenő figyelembevételével.
Január végén egy jelenleg még kicsiny, ámde annál lelkesebb hellén társaság (képünkön) Athénban bejelentette: életre akarja kelteni az antik görög istenségek kultuszát. A „mitológiai Jurassic Park” létrehozásán fáradozó társaság máris hatalmas publicitást élvez, és követőinek száma rohamosan gyarapszik. Fotó: AP
A Siloám tavának látképe a jeruzsálemi Dávid városa kiállításán.
János evangéliuma szerzőségét, tárgyi hitelességét és keletkezésének körülményeit évszázadok óta vitatják a teológusok és történészek. A negyedik evangélium zavarba ejtően különleges, mivel az előző három kanonikus Jézus-életrajztól eltérő szempontok szerint mutatja be a Megváltó működését, különösen a Jeruzsálemben, az ünnepek idején eltöltött napjait.
A hettita népre a héber Bibliában csaknem ötven alkalommal történik utalás. Minthogy a klasszikus (görög-római) forrásokban e népnév egyszer sem fordult elő, a Biblia hitelességét történeti-kritikai alapon támadó 19. századi tudósok még az 1880-as években is azt állították, hogy a hettiták csupán a Biblia szerzőinek fantáziaszüleményei. A kritikusok ezúttal is tévedtek.
Ellenségeiket karóba húzatták, megnyúzták, felnégyelték, levágták a fejét vagy a kezét, rabszolgának hurcolták el a lakosságot, vagy éppen megölték őket az utolsó emberig. Asszíria gazdagságának forrása a hadizsákmány volt.
Sebastiano Conca (1750): Nagy Sándor a jeruzsálemi Templomban
Mai világunkban sokféle időszámítás létezik. Más az iszlám, a zsidó és a kínai időszámítás rendszere, és az elmúlt év nagy szenzációja volt a maja naptár világvége-jóslata – nem az első és feltehetően nem is az utolsó ebben a műfajban. De vajon mi jellemző a bibliai próféták időszámítására?
Idén volt Tiberius császár trónra lépésének kétezredik évfordulója. A világot szemmel láthatóan nem rázta meg különösebben ez a hír, hiszen csak kevesen tudják, hogy ki is következett Iulius Caesar és Augustus után a római uralkodók sorában. Tiberiusról nem íródtak színdarabok és nem készültek televíziós mini­sorozatok. Pedig ez a hol perverz zsarnokként, hol érdektelen, szürke alakként ábrázolt császár a világ­történelem legfontosabb eseményének: a názáreti Jézus földi szolgálatának, keresztre feszítésének és feltámadásának volt kortársa, sőt közvetve egyik főszereplője.
Mark Twain útinaplójában azt írta Szíriáról, hogy „ezer birodalom csontjai” hevernek ott, szerte a pusztában. Az elmúlt években a pusztulás és tragédiák hírei érkeztek a közel-keleti országból, de az amerikai író megjegyzése arra emlékeztet, hogy nem a mai rezsim az első, amelyet elsöpörhet a történelem hulláma a térségben.
Római ábrázolás és a 16 éves fiú nyakában amulett a nemi erõszak ellen.
Acélos tekintetű, erőtől duzzadó katonák; szókimondó, markáns politikusok; egyszerű, paraszti életmód – ilyenek és ehhez hasonlók jutnak eszünkbe, ha azt halljuk: „ősi római erkölcs”. Ha egykor, az „ősidőkben” talán valóban ilyenek is voltak azok, akik az i. e. 2.

Riport

Az amerikai Andrew W. Mellon Alapítvány ösztöndíjasaként tavasszal három hónapot töltöttem a jeruzsálemi Albright Régészeti Intézetben. Bár történészként elsősorban a múlt emlékeit kutattam, igyekeztem nyitott szemmel járni-kelni a városban, melynek különleges vonzását sokadszorra is alkalmam volt megtapasztalni. Az alábbi "képeslapokon" néhány friss benyomást igyekeztem rögzíteni.

Fókusz

Az elmúlt héten egy a jeruzsálemi óvárosban kirobbant politikai feszültség borzolta fel a kedélyeket Izraelben. Hogy lehet, hogy ez az alig néhány négyzetkilométernyi terület újra és újra a nemzetközi média figyelmének középpontjába kerül? Miért és kinek fontos, hogy a régészek feltárják, illetve ne tárják fel itt a történelmi múlt értékeit?
Rafael Vago, a Tel Aviv-i Egyetem Kelet-Európa Intézetének kolozsvári születés? főmunkatársa, egyetemi tanár. Intézetük évtizedek óta figyelemmel kíséri a világban zajló antiszemita jelenségeket, amelyről évente jelentést készítenek Antisemitism World Wide cím? kiadványukban. Rafael Vagóval Grüll Tibor készített interjút Tel Avivban. – Hogyan értékelte az izraeli közvélemény a Magyarországon lezajlott jobboldali hatalomváltást?
A civilizációk történetének egyik sajátossága a neves angol történész, Arthur Toynbee szerint, hogy ugyanúgy születnek, felnőnek, majd lehanyatlanak és kihalnak, mint maga az ember. Egyes civilizációk, az egyes emberekhez hasonlóan, nyomtalanul is eltűnhetnek, de örökségükkel megtermékenyíthetik, gazdagíthatják más civilizációk gazdasági, társadalmi, szellemi életét.
Bolíviai indiánok anyanyelvükön olvassák a Bibliát. Gutenberg gyermekei
Hit és tudás, teológia és természettudomány kapcsolata legalábbis ellentmondásosnak nevezhető a "keresztény Európa" elmúlt kétezer éves történetében. Kopernikusz tanainak katolikus és protestáns részről történő teljes elvetése; a világmindenség végtelenségét állító Giordano Bruno máglyahalála; a kopernikuszi megfigyeléseket továbbvivő Galilei inkvizíciós pere – a hosszú és korántsem teljes lista láttán nem is csoda, ha sokan úgy vélik: hit és tudomány két különböző, összeegyeztethetetlen valóságot képvisel.

Oldalak