Hit és tudás, teológia és természettudomány kapcsolata legalábbis ellentmondásosnak nevezhető a "keresztény Európa" elmúlt kétezer éves történetében.

A kereszténység a Názáreti Jézus halála és feltámadása, valamint Pál apostol Rómában bekövetkezett halála között eltelt harminc-egynéhány évben fenekestül felforgatta a Római Birodalmat, s máig ható érvénnyel változtatta meg annak szellemi, politikai, vallási és kulturális arculatát. Az evangélium hirdetése azonban nem kis ellenállásba ütközött: hol a kulturális elit, hol a vallási vezetők, hol az üzletemberek, hol a hatalom részéről.

A konkordátum magyarul egyezményt jelent. A szó a latin concordia kifejezésből származik, amely szó szerint "szívbéli összhangot, egyetértést" jelent. Így nevezik azokat a megállapodásokat, amelyek két (vagy több) fél egyetértése alapján köttetnek, elvben valamennyi fél érdekeinek messzemenő figyelembevételével.

„Győztél, Galileai!”: állítólag ezekkel a szavakkal búcsúzott az élettől Julianus császár, aki az aposztata, vagyis hitehagyott néven vonult be a történelembe. ő volt az utolsó keresztény­üldöző pogány uralkodó a Római Birodalomban.

Az elmúlt hetekben bejárta a világsajtót a hír, mely szerint az Afganisztán területének túlnyomó részét uraló, szélsőséges iszlám tanokat hirdető tálibok ágyúval, dinamittal fogtak neki a bamidzsáni sziklafalba vésett óriási Buddha-szobrok elpusztításának.

Máris az évtized régészeti szenzációjaként értékelték Izraelben azt a hét eleji bejelentést, mely szerint a Jeruzsálemtől néhány kilométerre délre fekvő Heródionban megtalálták „Nagy” Heródes szétrombolt sírját. A lelet minden bizonnyal felveti majd az utolsó júdeai királyi család újraértékelését.

Colin J. Humphreys cambridge-i fizikust, a Királyi Mérnöki Akadémia tagját a tudományos világ eddig a számítógépek mikrocsipjeinek szakértőjeként tartotta számon. Most megjelent The Miracles of Exodus cím? könyvében saját állítása szerint húsz éves bibliakutatásának eredményeit tette közzé. A kötet megjelenése után nem sokkal máris a bestsellerlistákra került.  Mózesnek öltözött tüntető az alabamai bíróság előtt Fotó: Reuters

A XX. század utolsó éveiben szemünk előtt játszódik le a helyi, ország- vagy kontinensméret? gazdasági rendszerek és kultúrák beolvadása abba a nemzetek feletti, valóban Föld-méret? (azaz globális) civilizációba, amely minden bizonnyal meghatározza majd a jövő évszázad generációinak életét.

"A húsvét mindkét napja keresztény és keresztyén ünnep, ekkor mi, keresztények, a zsidók által megfeszített Krisztusra és az ő feltámadására emlékezünk" – nyilatkozta Csurka István néhány hete egy sajtótájékoztatón. A pártvezér középkori vérvádakig visszanyúló, súlyosan antiszemita kijelentése ismét felveti a kérdést: Milyen erők tartják életben évszázadok óta az "istengyilkosság" vádját a zsidósággal szemben?

Jeruzsálem az Ószövetség könyveinek kétharmadában, az Újszövetség könyveinek több mint a felében, összesen több mint nyolcszázszor kerül említésre. Teológusok szerint az Ótestamentumban négyszázhatvanöt, az Újtestamentumban pedig huszonnégy olyan profetikus kijelentést találhatunk a Szent Városról, amelynek a jövőben kell még beteljesednie. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az üdvtörténet középpontjában Jeruzsálem sorsa áll.

Kiszlév hó 25-től – amely idén december 3-ra esett –, nyolc napon át a zsidóság világszerte a Hanukkát ünnepli, amely egy történelmi eseményről: a jeruzsálemi Szentély újrafelavatásáról emlékezik meg. Júda Makkabi csapatai Kr. e. 165-ben foglalták vissza a zsidó vallás legszentebb épületét a szír hódítóktól, majd miután a pogány kultuszok nyomait is eltakarították onnan, ezen a napon újraindították az istentiszteleteket. A Hanukka-ünnep középpontjában az egykor a Szenthelyen álló hétágú mécstartó, a menóra áll.

Silvio Berlusconi, az Európai Unió soros elnöki tisztét betöltő olasz miniszterelnök október 4-én, az európai kormányfők soros római értekezletén felvázolta vízióját a "szép új Európáról", amelynek – szerinte – a világ nem kevesebbet köszönhet, mint magát a civilizációt.

„A hosszú nap". Az ünnepeket tartó zsidó családok életében általában csak így ismert Jom Kippur, azaz az engesztelés napja. Ezen a napon tartózkodni kell mindennem? étel és ital fogyasztásától, vagyis teljes böjtöt kell tartani a Mindenható haragjának kiengesztelésére, amely jogosan lobban fel az emberek bűnei láttán.

Holokauszt, soá, vészkorszak, Judenmord – szavak, amelyek nemhogy egyenként, de együttesen sem fejezik ki mindazt, ami 1933 és 1945 között zajlott azon a kontinensen, amely önmagát a keresztény vallás bölcsőjének, a legtöbbre hivatott civilizáció és kultúra hordozójának vallja. Tizenkét év alatt körülbelül hatmillió európai zsidót öltek meg külön erre a célra létesített megsemmisítőtáborokban, lőttek tömegsírokba, dolgoztattak és/vagy éheztettek halálra gettókban vagy munkatáborokban.

Elveszett, eldugott vagy titkokat rejtő holt-tengeri tekercsekről szinte évente látnak napvilágot tudósítások a világsajtóban. Ám azóta, hogy a kilencvenes évek elejétől valamennyi megtalált töredék fotómásolata lényegében bárki számára elérhető, a szenzációt ígérő cikkek és könyvek színes léggömbjei általában néhány hét alatt kipukkadnak.

Az Y2K (Year2Kilo) néven elhíresült "kétezredik évi bomba" mára a millenarista várakozások posztmodern jelképévé vált. Az ezredvégváró őrület közepette azonban csak keveseket izgat, hogy ennek a keresztény időszámítás szerint eltelt kétezer évnek is egyszer el kellett kezdődnie, azaz sportnyelven szólva: "valakinek el kellett indítania a stoppert". Alábbi cikkünkben ennek a "0-dik" évnek a keresésére, vagyis az Y0Q-ra (Year0Quest) vállalkoztunk. Idő és történelem – zsidó szemszögből

A Jeruzsálem fallal övezett Óvárosa és az Olajfák hegye között húzódó Kidron-völgyben már eddig is számos ókori síremlék volt ismert. Közülük az egyik leghíresebb az "Absalon sírja" néven ismert építmény, amely ugyan valóban sír, de nem Dávid lázadó fiáé. Absalon nevét és a síremléket a középkorban kapcsolták össze, ezzel egyidejűleg terjedt el az a szokás, hogy annak homlokzatát megkövezték, ezzel is kifejezve azt az utálatot, amit Absalon bűnei felett éreztek.

Betlehem mintegy nyolc kilométerre Jeruzsálemtől délkeletre fekvő, a Palesztin Nemzeti Hatóság területéhez tartozó, alig 30 ezres lakosságú kisváros. Bár a város mára muszlim többségű lett, nagy számban élnek itt keresztény vallású arabok is. Érthető, hiszen Betlehem felmérhetetlen jelentőségű hely a kereszténység számára: itt született Jézus Krisztus, aki az Újszövetség szerint maga az ószövetségi próféták által megígért Messiás; de még az iszlám szent könyvében is az egyik legjelentősebb próféta.

Jézus már jó előre felhívta követőinek figyelmét arra, hogy a tanítványok nem kerülhetik ki Mesterük sorsát: ha őt üldözték, sőt megölték, velük sem fognak különbül bánni. Úgy tűnik tehát, az evangélium hirdetése nemcsak magában hordozza az üldözés lehetőségét, hanem ez szükségszerű velejárója.  A Colosseum, ahol keresztényeket vetettek a vadállatok elé

Április 22-én reggel a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság cím? műsorának fővendége a MIÉP elnöke, Csurka István volt. A műsorvezető-főszerkesztő Lakatos Pál arról kérdezte Csurkát: mi a véleménye a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége április 17-én, a holokauszt-emléknap kapcsán közzétett felhívásáról. Ebben a Mazsihisz "arra kéri Mádl Ferenc köztársasági elnököt, vesse latba személyes tekintélyét, és a jövőben ne fogjon kezet MIÉP-es parlamenti képviselővel".

Alig egy héttel azt követően, hogy a világsajtót bejárta a hír, miszerint a jeruzsálemi Templom-hegyen felszínre került egy eddig ismeretlen, több méter széles, monumentális falszakasz, a területet ellenőrző muszlim hatóság buldózerekkel lerombolta és betemette a példátlan régészeti leletet. Gabriel Barkay izraeli régész, aki a helyszínen volt tanúja a pusztításnak, a Heteknek nyilatkozva elmondta: Ehud Olmert izraeli miniszterelnököt is felelősség terheli a zsidó történelem legértékesebb emlékeinek rombolásáért.

Az európai nemzetek közösségében még fiatalkorúnak számító Izrael életében egyedülálló módon függ össze vallás, történelem és politika. A knesszetben helyet foglaló izraeli honatyák nemegyszer komoly bibliai kérdéseket vitatnak meg, ami nem is csoda, hiszen a mai Izrael Állam előtörténete a Bibliában áll leírva. Ezért is tulajdonítanak nagy jelentőséget minden, a Bibliával kapcsolatos történeti-régészeti felfedezésnek, illetve ezért is kap politikai színezetet szinte minden ezzel kapcsolatos tudományos feltevés.

Újabb monumentális ókori zsinagóga maradványait tárták fel Izrael északi részén, Galileában. Amerikai, kanadai és izraeli régészek második éve végzik a Kinneret-tótól (Galileai-tengertől) északnyugatra fekvő Hukok ókori település feltárását. A városka zsinagógája ugyan önmagában még nem nagy szenzáció, de az abban talált pazar mozaikpadló máris nagy feltűnést keltett.

A három nagy zsidó zarándokünnep közül az utolsót, a sátoros ünnepet hét napig tartó öröm, tánc, vigalom és mulatság jellemezte – mégpedig kötelező jelleggel!

Talán többen emlékeznek még a nemrégiben világsikert aratott Gladiátor cím? filmnek arra a jelenetére, amikor a főhős először jutott be a Colosseum küzdőterére. Megállt a porond közepén és csak bámulta, bámulta az irdatlan tömeget, miközben hatvanezer torokból tört fel az ordítás: "Küzdj! Harcolj!" Sokak számára talán kiábrándító, hogy a filmes történetben szereplő Maximus a valóságban soha nem létezett.

Az elmúlt hetekben számos újdonsággal lepte meg a régészet a Biblia olvasóit és általában a zsidó történelem iránt érdeklődőket.

A Tisztelt Ház tagjai e napokban is tanulmányozzák azt a szakmai koncepciót, amely a "Lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról" szóló 1990/IV. törvény módosítását célozza. E tervezet egyik lényeges pontja az egyházak létrehozására vonatkozó szabályok megváltoztatásáról szól, amit azért tart indokoltnak, hogy "csak ténylegesen vallási tevékenység végzésére lehessen egyházat … létrehozni".

Az emberiséget régóta izgatja bolygórendszerünk Naptól számított negyedik bolygója: a Mars. Jóval azelőtt, hogy a tudományos-fantasztikus irodalomban megjelentek volna a Földet fenyegető "kis zöld emberkék", az ókori civilizációkban a Marsot ellenséges, háborúkat, dögvészeket, apokaliptikus csapásokat gerjesztő bolygóként tartották számon. A szeszélyes bolygóisten kiengesztelésére e-gyes kultúrákban emberáldozatokat mutattak be.

Jézus Krisztus isteni eredetét éppúgy mint zsidó voltát ősidők óta sokan szeretnék elvitatni. Egyesek egy római centuriótól, mások egy ismeretlen párthus hercegtől eredeztetik, csak hogy "tisztafajú árjának" vagy "hun-szkíta-magyarnak" tekinthessék a Názáreti Jézust. Egy harmadik csoport, amelyről alábbi cikkünkben lesz szó, megelégszik azzal, hogy szerinte Jézus minden bölcsességét indiai "szent emberektől", illetve a hinduk és buddhisták szentnek tartott irataiból nyerte. A New Age-körökben népszerű

Neve az ördögi manipulálás és kegyetlen vérengzés jelképévé vált. Az asszonyt, aki ha kellett gyilkosságokkal is elérte azt, amit akart, míg végül őt is utolérte a végzet, Elvis és Edit Piaf is megénekelte. A gonosz Jézebel királynő élete azonban nem legenda, hanem régészeti leletekkel bizonyított történelmi tény. Gustave Doré képe Jézabel haláláról

A Bibliában beszédes néven szerepel Egyiptom: Micrajim, azaz Nyomorgató. Másutt találóan „vaskohónak” is nevezi a Biblia a Nílus-parti országot, ahol a zsidó nép fogságának mintegy négyszáz éve alatt nem mindennapos megpróbáltatásokat állt ki. A Szentírás ugyanakkor alig néhány mondattal jellemzi csak ezt a hosszú és fontos időszakot, s egyelőre az Egyiptomban előkerült történeti források sem sokkal beszédesebbek.

"Jottányit sem engedek!" – szokták mondogatni azok, akik makacsul kitartanak véleményük mellett, legtöbbször anélkül, hogy értenék, valójában mit is mondanak. Ma már kevesen tudják, hogy az emlegetett "jotta" nem más, mint a görög ábécé legkisebb betűje, az ióta.

"Összeomlott egy gyalogosfeljáró oldalfala." – Ezzel a hírrel bizony aligha foglalkozna egy magára valamit is adó újság, nem is beszélve a televíziók hírműsorairól. Márpedig múlt héten a világ valamennyi médiaorgánuma hírül adta az esetet. Természetesen az illető gyalogosfeljáró nem máshol, mint a jeruzsálemi Templomhegy oldalában, az úgynevezett "Siratófalnál" áll, jobban mondva állt egészen szombatig, amikor egyik támfala kidőlt.

„A két szemben álló érték, a »jó és rossz«, a »jó és go­nosz« félelmetes, évezredek óta tartó küzdelmet folytat a Földön… E harc szimbólumát olyan írásban rögzítették, amely a történelem egészének folyamán mindezidáig olvasható maradt: »Róma Júdea ellen, Júdea Róma ellen« – nem volt eleddig olyan esemény, amely nagyobb horderejű lett volna.” (Nietzsche) A két város, Róma és Jeruzsá

A fenti címmel vezeti be Bernard McGinn Antikrisztus cím? munkájának utolsó fejezetét. A szerző szerint a "második évezred utolsó félszázadában az Antikrisztus hanyatlásának lehetünk tanúi." A legenda mindinkább veszített dinamizmusából – állítja McGinn –, s már csak bizonyos szűk, ámde befolyásos protestáns körök (fundamentalisták) és bizonyos irodalmi művek éltetik tovább alakját.

Minden nemzetnek szüksége van eredetmítoszokra. Minél régebbre visszavezethető, s főképp minél régebb óta dokumentálható ez a legendakör, annál "ősibb" és tekintélyesebb maga a nemzet. Tudjuk, hogy Róma eredetét egészen a Homérosz által megénekelt Trójáig vezették vissza. De kik voltak az etruszkok, akiknek farkasa – jelképes módon – a csecsemő Romulust és Remust táplálta?  Az etruszk farkas és római "kölykei" 

Sokan berzenkednek arra a gondolatra, hogy a judaizmust aktívan térítő, misszionáló vallásként képzeljék el. Pedig a jelek arra vallanak, hogy a zsidók valaha mindent megtettek annak érdekében, hogy a „pogányokat” Izrael Istenének tiszteletére oktassák, és ha lehet, teljesen betérítsék saját vallásukba. A prozelitizmusnak is nevezett jelenség talán legismertebb példája az adiabénéi királyi család betérése az i. sz. 1.

A Német Bibliatársaság Stuttgartban közzétett adataiból az tűnik ki, hogy továbbra is a Biblia marad a világ legtöbb nyelvre lefordított könyve. A társaság szerint az elmúlt évben újabb 21 nyelvre fordították le a Könyvek Könyvét. Ezzel világszerte 2233 nyelven lehet olvasni a Bibliát. Ez persze rendszerint csupán egyes kiválasztott bibliai könyveket jelent, a teljes Ó- és Újszövetség jelenleg 371 nyelven áll rendelkezésre – ez a szám öttel több, mint 1998-ban volt.

Babilón neve fogalom volt az ókorban: a legnagyobb kiterjedésű, leggazdagabb és legerősebb város egyben a legfontosabb vallási központ szerepét is betöltötte. Jelentőségét egyetlen ma meglévő vallási központhoz – a katolikusok Vatikánjához, a muszlimok Mekkájához, a hinduk Benáreszéhez – sem mérhetjük.  Rembrandt: Belsazár lakomája

2008 a Biblia éve. Az eseményhez kapcsolódóan számos konferenciát, előadássorozatot tartanak Magyarországon is, amelyek a Szentírás népszerűsítését és megismertetését igyekeznek elősegíteni. Ehhez a célhoz kapcsolódóan lapunk sorozatot indít, amelyben a Biblia kialakulásával, az Ó- illetve Újszövetség történeti hitelességével illetve a Szentírás nyelveivel kapcsolatos legfrissebb kutatásokról is beszámolunk.

Személy, vagy erő-e a Szent Lélek? Örökkévaló vagy időleges? Honnan származik? Isten-e vagy teremtmény? – Ezek és ezekhez hasonló kérdések foglalkoztatják élénken napjaink kereszténységét, bár több száz évvel ezelőtt már kidolgozott válaszok születtek rájuk. Ariánus keresztelőkápolna Ravennában. A Fiú és a Szent Szellem     

Mel Gibson passió-filmje után most egy másik Gibson (az előbbinek nem rokona) rázta fel a vallásos és vallástalan világot szenzációsan tálalt bejelentésével. A Shimon keresztnev? brit régész azzal a bejelentéssel rukkolt elő, hogy Jeruzsálem mellett megtalálta Keresztelő János barlangját, benne egy általa használt mikvével (zsidó rituális fürdő). A hírt a világ valamennyi hírügynöksége vezető helyen tálalta.

"Bét Jahve", Jahve háza. E néven emlegetik a korabeli források azt az épületet, amely kisebb-nagyobb megszakításokkal csaknem ezer éven keresztül a zsidó vallás egyedüli hivatalos központját, az izraeli államiság jelképét és összetartó erejét jelentette.

A héber Biblia (vagyis az Ószövetség) lejegyzői valamennyien Isten prófétáiként, mennyei felhatalmazásuk tudatában és az abból fakadó teljes szellemi tekintéllyel léptek fel szóban és írásban, ezért is nevezték a zsidók a prófétákat a szellem embereinek. De mit is jelent a próféta kifejezés? A görög szó (profétész) jelentése: „valaki helyett szóló”, „szószóló” vagy „szócső”.

Az egyház és a múlt tévedései (The Church and the Faults of the Past) címen ezen a héten tették közzé egy, a Vatikán által összehívott Nemzetközi Teológiai Bizottság jelentését. A dokumentum célja, hogy "elismerje a hibákat, amelyeket azok követtek el, akik a keresztény nevet viselték vagy viselik". Az írásnak azonban – ahogy azt nem katolikus elemzők előrebocsátották – már a címe is sejtetni engedi, hogy a régóta várt "Nagy Történelmi Meaculpa" ezúttal is elmaradt.

"Emlékezz!" – Nincs még egy olyan vallás a világon, amelynek egyik alapvető parancsolata az emlékezésre szólítaná fel híveit. Márpedig a zsidók Törvénye azt parancsolja a választott népnek, hogy emlékezzenek és emlékeztessenek. Hogy mire? Részben az Örökkévaló múltbéli, részben a jövőben megvalósuló cselekedeteire.  Ariel Saront a lombsátor alatt megáldja egy régi katonatársa Fotó: Reuters

1947 nyarán egy beduin pásztor a Holt-tenger északnyugati csücskének holdbéli tájain rábukkant az évszázad kétségkívül legnagyobb régészeti szenzációjára, melyeket azóta "holt-tengeri tekercsek" néven ismer a világ. Talán fel sem lehetne sorolni, hogy az azóta eltelt több mint ötven évben hány "titkot" és "rejtélyt" akartak szenzációéhes publicisták (sőt tudósok is) e valóban nem mindennapi felfedezés mögött kinyomozni.

Egyelőre a legszigorúbb titoktartás övezi azt a vatikáni projektet, amelyről a múlt héten adott hírt a világsajtó. A máris nagy port kavaró hír így hangzott: a Szentszék felhatalmazta vezető katolikus teológusok és történészek egy nemzetközi csoportját, hogy kezdje meg az eddig katolikus körökben mérvadónak tekintett Jeruzsálemi Biblia szövegének "kijavítását".  A "Könyv Szentélye" Jeruzsálemben. Felfedetlen titkokat őriz? Fotó: Reuters

Szorgos fordítók az elmúlt századokban a világ szinte valamennyi nyelvére lefordították már a Bibliát, így mi sem természetesebb, hogy azt magyarul is olvashatjuk.

A bábeli torony története máig is az egyik legismertebb ószövetségi példázat. Noé, fiai és unokái – miután a vízözön elvonult és a földek kiszáradtak – leereszkedtek az Ararátról és "Sineár földjén" telepedtek le.

"Én is keresztény vagyok" – hirdeti honlapján az a Dan Brown nevű, harminckilenc éves New Hampshire-i volt angoltanár, aki lassan elmondhatja magáról, hogy Da Vinci-kód címen "minden idők legkapósabb történelmi regényének" szerzője. Kötete a 2003. áprilisi megjelenés óta tizenkétmillió példányban fogyott el, s már negyvenkét nyelvre – köztük magyarra is – lefordították.

A karácsonykor egyidejűleg több mint ötven országban bemutatott "Egyiptom hercege" cím? film újra reflektorfénybe állította a zsidóság máig legnagyobb prófétájának tartott Mózes alakját. Világlapok öles cikkekben kutatták az "igazi" Mózes kilétét, megszólaltatva a bibliai régészet, a történettudomány és a teológia jeles képviselőit. Alábbi cikkünkben ott folytatjuk Mózes történetét, ahol a film abbahagyta: a Kivonulást követő negyven éves pusztai vándorlásnál.

Az utóbbi években úgyszólván népünnepéllyé terebélyesedett hazánkban az október végi–november eleji temetőjárás. Az újra reneszánszát élő pogány halottasnapok mellett ráadásul a bevallottan barbár hagyományokra viszszamenő Halloween boszorkányünnep is egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Ezek kapcsán felmerül néhány kérdés. Honnan erednek e kultuszok gyökerei? Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás?

A zsidó–keresztény kinyilatkoztatás egyedülállósága abban (is) áll, hogy a történeti értelemben vett igazságot, vagyis valóban megtörtént események leírását tartalmazza. A Bibliát nem lehet oly módon elszellemiesíteni, hogy tagadjuk a szöveg elsődleges, azaz szó szerinti, „történeti” értelmét.

"Földi Paradicsom, elsülylyedt Atlantisz, Eldorádó, Boldogok szigete, Tündérvölgy" – ilyen és ehhez hasonló neveken emlegették az emberiség letűnt, "aranykori" állapotát különféle korok és népek. Legendák, mítoszok születtek csodálatos tájakról, szigetekről, hogy a korlátlan örömök birodalmának álomképeit fessék hallgatóik elé. A pogány civilizációk mitikus elbeszélései azonban csak halvány visszfényei annak a letűnt világnak, amelyet a Biblia "Édenkert" néven említ.

Újabb hollywoodi szuperprodukció – újabb botrány. Huszonöt athéni jogász perrel fenyegette meg Oliver Stone rendezőt illetve a Warner Brothers filmstúdiót, amiért Nagy Sándorról forgatott "kardos-szandálos" történelmi filmjükben minden idők legnagyobb hadvezérét homoszexuálisnak ábrázolták.

Az ószövetségi kánonban aligha találhatunk a Dániel könyvénél többet támadott, kritizált írást. Nemcsak a benne foglalt próféciák hitelességét kérdőjelezik meg évszázadok óta, hanem Dániel személyét is pusztán mitikus hősnek tekintik. Ha bármely forgalomban levő, Bibliával foglalkozó szakkönyvet, tudós bevezetést fellapozunk, azt láthatjuk, hogy a bibliai könyvek keletkezési sorrendjében mára ezt a művet sorolta be legutolsó helyre a kutatás.

Semmi bajom az Indiana Jones-filmekkel. Hiszen eléggé szórakoztató, ahogyan a jó svádájú, okos és talpraesett professzor (főszerepben: Harrison Ford) hol a frigyládára, hol a Grál-kehelyre, hol pedig indián kincsekre bukkan rá a legképtelenebb helyeken. Nincs ezzel semmi baj, végtére is a filmvászon és Steven Spielberg fantáziája sok mindent elbír. De képzeljük csak el mindezt más környezetben! Mondjuk úgy, hogy a cambridge-i egyetem történészprofesszora számolna be hallgatóinak valamelyik előbb említett "szenzációs felfedezésről".

„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága és a nem látott dolgokról való meggyőződés” – szól Pál apostol definíciója a hitről (Zsid 11:1). Ezek szerint jogosan feltehető az a kérdés, hogy vajon mit lehet megtudni Krisztusról, a Megváltóról, a Történelem Uráról, magából a történelemből, amely mégiscsak a „látható dolgok” világához tartozik. A 19.

Az ókori történelem egy máig megoldatlan rejtélyére kaphatunk választ a következő hetekben. Két évvel ezelőtt egyiptomi geológusok egy csoportja El-Bahr El-Asszám helység közelében véletlenül bukkant rá homokba temetett bronzkardokra, nyílhegyekre, vastőrökre, pajzsokra és ezüst karperecekre. Bár az azonosítás kérdésében még nem mondták ki a végső szót, a szakértők valószínűnek tartják, hogy annak a hadseregnek a maradványait találták meg, amelyet a perzsa Kambüszész küldött a Szíva-oázisban található Ámon-jóshely ellen i.

Gyilkos földrengések, pusztító árvizek a múltban egész civilizációk pusztulását idézhették elő. Történészek úgy vélik, a Platónnál olvasható Atlantisz-mítosz hátterében is ilyesfajta katasztrófa állhatott, s vannak régészek, akik – állításuk szerint – ennek bizonyítékaival is rendelkeznek. E természeti kataklizmák ugyanakkor vajmi kevéssé érdekelték az ókori történetírókat, az ókori írók, költők és filozófusok ugyanakkor furcsábbnál furcsább teóriákat gyártottak a katasztrófák eredetéről.

Az Antikrisztusról szóló sorozatunk "istenemberekről" szóló részében sok szó esett a különböző korok uralkodóinak kultikus tiszteletéről. Az egyiptomi fáraók; a Nagy Sándort követő hellenisztikus királyok; Róma keleti provinciáinak helytartói, majd Julius Caesar és utódai, a római császárok, mind messianisztikus jegyekkel felruházott, égi szférákba emelkedő uralkodóknak tartották magukat.

„Izrael, kifelé Kánaánból” – ezzel a transzparenssel nem egy Józsué csatáiról szóló kosztümös film szereplői vonulnak fel, mikor Jerikó falai alatt meglátják az izraelita harcosokat, hanem olyan ma élő palesztinok, akik magukat a kanaániták egyenes leszármazottainak vallják. A legfurcsább persze ebben a faramuci érvelésben az, hogy a többnyire muszlim hitű palesztinok ez esetben a héber Bibliára hivatkoznak, arra a könyvre, amelynek egyéb – a zsi­dó népre, Izrael földjére és Jeruzsálemre – vonatkozó állításait messzemenőkig elutasítják.

János evangéliuma szerzőségét, tárgyi hitelességét és keletkezésének körülményeit évszázadok óta vitatják a teológusok és történészek. A negyedik evangélium zavarba ejtően különleges, mivel az előző három kanonikus Jézus-életrajztól eltérő szempontok szerint mutatja be a Megváltó működését, különösen a Jeruzsálemben, az ünnepek idején eltöltött napjait.

Ellenségeiket karóba húzatták, megnyúzták, felnégyelték, levágták a fejét vagy a kezét, rabszolgának hurcolták el a lakosságot, vagy éppen megölték őket az utolsó emberig. Asszíria gazdagságának forrása a hadizsákmány volt.

A hettita népre a héber Bibliában csaknem ötven alkalommal történik utalás. Minthogy a klasszikus (görög-római) forrásokban e népnév egyszer sem fordult elő, a Biblia hitelességét történeti-kritikai alapon támadó 19. századi tudósok még az 1880-as években is azt állították, hogy a hettiták csupán a Biblia szerzőinek fantáziaszüleményei. A kritikusok ezúttal is tévedtek.

Miközben az UNESCO – arab nyomásra – határozottan elítélte a Kelet-Jeruzsálemben, különösen az Óvárosban folyó régészeti kutatásokat, az Izraeli Régészeti Hatóság csattanós választ adott a példátlan akcióra.

A héten emlékeztek a zsidóság legnagyobb kollektív gyászünnepére. Tisá beáv (áv hó 9-e) napján a történelem különböző korszakaiban olyan csapások érték a zsidóságot, amelyek máig ható következményekkel bírnak. Hogy csak kettőt említsünk: a Második Templom pusztulása Kr. u. 70-ben és a „nagy diaszpóra” kezdete a Bar Kochba-felkelés leverése után, Kr. u. 136-tól. Áv hó 9-e azonban – úgy tűnik – nemcsak a zsidó nép számára hozott rengeteg szenvedést, hiszen például az első világháború kezdete is erre a napra esett.

Mai világunkban sokféle időszámítás létezik. Más az iszlám, a zsidó és a kínai időszámítás rendszere, és az elmúlt év nagy szenzációja volt a maja naptár világvége-jóslata – nem az első és feltehetően nem is az utolsó ebben a műfajban. De vajon mi jellemző a bibliai próféták időszámítására?

Idén volt Tiberius császár trónra lépésének kétezredik évfordulója. A világot szemmel láthatóan nem rázta meg különösebben ez a hír, hiszen csak kevesen tudják, hogy ki is következett Iulius Caesar és Augustus után a római uralkodók sorában. Tiberiusról nem íródtak színdarabok és nem készültek televíziós mini­sorozatok. Pedig ez a hol perverz zsarnokként, hol érdektelen, szürke alakként ábrázolt császár a világ­történelem legfontosabb eseményének: a názáreti Jézus földi szolgálatának, keresztre feszítésének és feltámadásának volt kortársa, sőt közvetve egyik főszereplője.

Mark Twain útinaplójában azt írta Szíriáról, hogy „ezer birodalom csontjai” hevernek ott, szerte a pusztában. Az elmúlt években a pusztulás és tragédiák hírei érkeztek a közel-keleti országból, de az amerikai író megjegyzése arra emlékeztet, hogy nem a mai rezsim az első, amelyet elsöpörhet a történelem hulláma a térségben.

Egy ókori pecsétlenyomat lényegében ugyanazt a szerepet töltötte be, mint ma egy névjegykártya. Szerepelt rajta az illető neve, foglalkozása, legtöbbször valamilyen személyes logó is díszítette. A csaknem tíz éve előkerült, de csak most publikált jeruzsálemi lelet is ilyen.

Claudius császár uralkodásának tizedik esztendejében – időszámításunk szerint 50-ben – egy furcsa idegen érkezett Athénba. A Római Birodalom kulturális fővárosában természetesen nem egy zsidó ember megjelenése számított szokatlannak, hiszen a zsidóknak addigra zsinagógájuk is volt a városban, sőt a pogányok közül is sokan mint "istenfélők" csatlakoztak a gyülekezethez.

A népszámlálás csaknem egyidős az emberiséggel. Már az óbabiloni korban és a fáraók Egyiptomában is gyakorolták, de a legősibb kínai cenzusadatok is a Kr. e. 3. évezredből valók. Az ókori népszámlálások természetesen nem statisztikai adat­szolgáltatáshoz kellettek: ilyeneket először csak a 17-18. században alkalmaztak Amerikában és Európában. Ami azonban az ókor óta változatlan: az összeírások mindig az adóterhek növekedését és kíméletlenebb behajtását segítették elő.

Szombat reggel hatalmas tömeg hullámzik a frankfurti vásárközpontban, amely 578 ezer négyzetméteres alapterületével a világ legnagyobb ilyen célú épületkomplexuma. A gigantikus, leginkább világvárosok repülőtereinek várócsarnokaira emlékeztető épületekben most nyílt meg a nagyközönség számára a világ legnagyobb és legrégebb óta folyamatosan megrendezett könyvvására: a Frankfurter Buchmesse. Innen néhány kilométerre, Mainzban élt az a fura aranyműves a 15.

A brüsszeli EU-csúcs kudarca újra megmutatta, hogy az öreg kontinens alapjaiban megosztott a legfontosabb kérdésekben. Pedig hangzatos nyilatkozatokban nincs hiány. Egy ilyen született a napokban is Európa identitásáról. A folytonos európai önazonosság-keresés egyik oka a bizonytalanság, az egyre újabb és újabb deklarációk célja pedig bevallva-bevallatlanul is a jövő birtokbavétele.

Talán fel sem tűnik, de az "év" szót manapság is sokféle jelentésben használjuk: beszélünk "naptári év"-ről, ami jelentheti például az 1998. január 1. és december 31. között eltelt időszakot; de a teljes "tanévet" már 1998. szeptember 1-től 1999. június közepéig – az iskolai tanítás kezdetétől annak befejezéséig – számítjuk.

A Mohamed életében egységesnek mondható iszlám közösség széttöredezése a próféta halála (632) után azonnal megkezdődött. A vezető muszlim csoportok rövid mérlegelés után Abú Bakrt választották meg "Isten küldötte utódjának" (halífat raszúl Allah), röviden kalifának. A döntéssel azonban nem mindenki értett egyet, s az ezt követő polgárháború máig tartó, kiengesztelhetetlen vallási-politikai megosztottsághoz vezetett az iszlám közösségen belül.

A világhódító Nagy Sándor i. e. 331-ben nagy és népes várost akart alapítani Egyiptomban, amely az ő nevét viseli majd. Egy álomtól és Homérosz egyik verssorától vezettetve ki is választotta a helyet: Pharosz szigetét és a vele szemben elterülő széles öblöt. Megparancsolta embereinek, hogy itt alapítsák meg Alexandriát. A város alaprajzát földre szórt árpadarával jelölték ki, de azt a mindenfelől nagy számban előrajzó madarak felcsipegették.

A világ legkisebb állama. Területe csupán 0,44 négyzetkilométer, amelyen 575 állandó lakos van bejelentve. Hivatalos nyelve az évszázadok óta kihalt latin. (Itt működik a világ egyetlen latin nyelvű bankjegykiadó automatája.) Ez ad otthont a római katolikus egyház fejének, a pápának. Múzeumaiban évente ötmillió ember fordul meg. Nagyjából ilyen és ehhez hasonló információkat találunk a bédekkerekben a Vatikánról, amely csaknem 1700 éve a világ egyik legfontosabb spirituális központjaként működik a Római Birodalom egykori fővárosában.

A konkordátum magyarul egyezményt jelent. A szó a latin concordia kifejezésből származik, amely szó szerint "szívbéli összhangot, egyetértést" jelent. Így nevezik azokat a megállapodásokat, amelyek két (vagy több) fél egyetértése alapján köttetnek, elvben valamennyi fél érdekeinek messzemenő figyelembevételével.