Kereső toggle

Grüll Tibor cikkei

Hit és értékek

Mózes a zsidó nép legnagyobb prófétája. Nevéhez fűződik az Egyiptomot megrendítő tíz csapás, a zsidó nép kiszabadítása a négyszáz éves fogságból, az átkelés a Vörös-tengeren, a Törvény írásba foglalása és a választott nép elvezetése az Ígéret Földjéhez. Mózes volt az egyetlen, aki szemtől szembe látta Istent, sőt beszélt is vele: "És nem támadt többé Izraelben olyan próféta, mint Mózes, akit ismert volna az Úr színről színre".
A kereszténység a Názáreti Jézus halála és feltámadása, valamint Pál apostol Rómában bekövetkezett halála között eltelt harminc-egynéhány évben fenekestül felforgatta a Római Birodalmat, s máig ható érvénnyel változtatta meg annak szellemi, politikai, vallási és kulturális arculatát. Az evangélium hirdetése azonban nem kis ellenállásba ütközött: hol a kulturális elit, hol a vallási vezetők, hol az üzletemberek, hol a hatalom részéről.
A bálvány szó hallatán a ma embere letűnt korok vallási emlékeire, távoli népek etnográfiai kuriózumaira asszociál, olyasvalamikre, mint a Stonehenge bazaltkövei, vagy egy indián totemoszlop. A Biblia nyelvei nagyon is gyakorlatias értelemben és egyértelm? jelentéssel használják a "bálvány" szót: a héber celem mindenfajta faragott, festett, vésett stb. tárgyat; a görög eidólon pedig bármiféle valóságos vagy képzeletben élő képet jelent.
A víz alatti régészet újabb szenzációja ezúttal nem a tengermélyről, hanem a bagdadi Központi Bank elárasztott pincéjéből került elő. Faleh Szalman, a bank kormányzója szerint a felbecsülhetetlen érték? asszír kincseket a kilencvenes évek elején rejtették el az épület alagsorában, hogy megóvják őket az öbölháború pusztításától. A pincékbe behatoló amerikai szakemberek az aranytárgyak mellett holttestekre is bukkantak.
Izrael történetének legnagyobb prófétája volt. Teveszőr ruhát viselt, sáskát és erdei mézet evett. Állandó lakhe-lyét a júdeai kősivatagban, a Jordán mellett ütötte fel. Üzenete egyetlen szóban öszszefoglalható: megtérés. Felebarátai, akiket néha egyszerűen csak "mérgeskígyók fajzatainak" titulált, seregestül tódultak hozzá, hogy alámerítse őket "a bűnök bocsánatára".
Máris az évtized régészeti szenzációjaként értékelték Izraelben azt a hét eleji bejelentést, mely szerint a Jeruzsálemtől néhány kilométerre délre fekvő Heródionban megtalálták „Nagy” Heródes szétrombolt sírját. A lelet minden bizonnyal felveti majd az utolsó júdeai királyi család újraértékelését.
Alig néhány soros szöveg. Azóta, hogy egy Rómában élő, görögül író zsidó szerző i. sz. 93-ban papírra vetette, szinte egyfolytában vitatkoznak róla. Kutatták szerzőségét, szövegének hitelességét; nyomozták forrásait és hogy ki, mikor, hogyan idézte; ízekre szedték szavait és mondatait; nagyító alá vették stílusát, szófűzését. Hogy miért kell ilyen nagy hűhót csapni e csaknem kétezer éve íródott nyúlfarknyi szöveg körül?
1939. május 6-án a szombat déli harangszókor protestáns teológusok, lelkészek és egyszerű hívek gyülekeztek Wartburg várának történelmi falai között, hogy megünnepeljék a németesen bonyolult nevű „Intézet a Német Egyházi Életre Ható Zsidó Befolyás Kutatására és Eltávolítására” (Institut zur Erforschung und Beseitigung des Jüdischen Einflusses auf das Deutsche Kirchliche Leben) megalakulását.
A "próféta" szó hallatán ma legtöbben – helytelenül – valamiféle "jövendőmondóra" gondolnak. Okkultizmussal mélyen átitatott korunkban persze akadnak ilyenek is, mégpedig szép számmal, csakhogy az ő tevékenységüknek semmi köze a bibliai prófétákéhoz. Mellesleg: a próféta (görögül pro-fétész) az, aki "valaki helyett szól", üzenetközvetítő, ha úgy tetszik: postás. A bibliai próféták Isten üzeneteit közvetítették leggyakrabban Izráel, ritkábban a körülöttük élő nemzetek számára.
Jeruzsálem az Ószövetség könyveinek kétharmadában, az Újszövetség könyveinek több mint a felében, összesen több mint nyolcszázszor kerül említésre. Teológusok szerint az Ótestamentumban négyszázhatvanöt, az Újtestamentumban pedig huszonnégy olyan profetikus kijelentést találhatunk a Szent Városról, amelynek a jövőben kell még beteljesednie. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az üdvtörténet középpontjában Jeruzsálem sorsa áll.
Colin J. Humphreys cambridge-i fizikust, a Királyi Mérnöki Akadémia tagját a tudományos világ eddig a számítógépek mikrocsipjeinek szakértőjeként tartotta számon. Most megjelent The Miracles of Exodus cím? könyvében saját állítása szerint húsz éves bibliakutatásának eredményeit tette közzé. A kötet megjelenése után nem sokkal máris a bestsellerlistákra került.  Mózesnek öltözött tüntető az alabamai bíróság előtt Fotó: Reuters
1992. január 19-én nem sokkal délután 3 óra előtt Albert Ernest Glock régészprofesszor parkolt le titkárnőjének lakásánál a ciszjordániai Ramallah külvárosában, Birzeitben. Ahogy Glock bezárta a kocsiajtót, elindult titkárnőjének lakása felé. Ekkor hátulról három lövés dördült el, amely kioltotta a professzor életét. A hivatalos izraeli nyomozás szerint Glockot olyan Hamasz-aktivisták ölték meg, akik ellenezték az idegenek jelenlétét az egyetemen, illetve amerikai kémnek tartották a tudóst.
Ebben a zsinagógában prédikált a legtöbbet. Itt űzte ki az első démonokat, és számos gyógyító csodát tett, úgyhogy ezrével hozták elé a betegeket. Innen hívta el leghűségesebb tanítványait. Itt jelentette ki magáról, hogy ő az Élet Kenyere. Jairusnak, az itteni zsinagógafőnek leányát feltámasztotta a halálból. Egyetlen érintésével meggyógyította Péter beteg anyósát, és egyetlen szavával visszaadta a római százados szolgájának egészségét.
Elveszett, eldugott vagy titkokat rejtő holt-tengeri tekercsekről szinte évente látnak napvilágot tudósítások a világsajtóban. Ám azóta, hogy a kilencvenes évek elejétől valamennyi megtalált töredék fotómásolata lényegében bárki számára elérhető, a szenzációt ígérő cikkek és könyvek színes léggömbjei általában néhány hét alatt kipukkadnak.
"Európa uralkodó dinasztiáinak történelmében az egyetlen folyamatos vonalat Péter utódai alkotják, akik megszakítás nélkül irányították Krisztus egyházát, és jelképezték Európa mint egész történelmi kontinuitását" – írja a lengyel katolikus történész, Oskar Halecki. (Európa millenniuma, Századvég, Budapest, 1993.) Ezt a megállapítást nemcsak a protestáns alapokon álló egyháztörténészek, hanem a világi történetírás is vitathatónak tartja.
Silvio Berlusconi, az Európai Unió soros elnöki tisztét betöltő olasz miniszterelnök október 4-én, az európai kormányfők soros római értekezletén felvázolta vízióját a "szép új Európáról", amelynek – szerinte – a világ nem kevesebbet köszönhet, mint magát a civilizációt.
Izraelben és a Közel-Keleten minden régészeti felfedezésnek óriási tétje van: tudósok és laikusok egyaránt a Biblia történeti hitelességének bizonyítását vagy cáfolatát várják a kutatásoktól.
Jézus már jó előre felhívta követőinek figyelmét arra, hogy a tanítványok nem kerülhetik ki Mesterük sorsát: ha őt üldözték, sőt megölték, velük sem fognak különbül bánni. Úgy tűnik tehát, az evangélium hirdetése nemcsak magában hordozza az üldözés lehetőségét, hanem ez szükségszerű velejárója.  A Colosseum, ahol keresztényeket vetettek a vadállatok elé
Az Ó- és Újszövetség nyelvei: az óhéber, az arámi és az úgynevezett "közgörög" (koiné) a holt nyelvek közé tartoznak. Több évszázada senki nem használja őket a mindennapi kommunikációban: szókincsük, nyelvtanuk mindörökre megmerevedett, s ma már csak vaskos szótárakból és grammatikákból ismerhető meg. A bibliafordítás mindamellett nemcsak nehéz, hanem veszélyes feladat is.
Alig egy héttel azt követően, hogy a világsajtót bejárta a hír, miszerint a jeruzsálemi Templom-hegyen felszínre került egy eddig ismeretlen, több méter széles, monumentális falszakasz, a területet ellenőrző muszlim hatóság buldózerekkel lerombolta és betemette a példátlan régészeti leletet. Gabriel Barkay izraeli régész, aki a helyszínen volt tanúja a pusztításnak, a Heteknek nyilatkozva elmondta: Ehud Olmert izraeli miniszterelnököt is felelősség terheli a zsidó történelem legértékesebb emlékeinek rombolásáért.
II. János Pál pápa a 2000. évi jubileumi szentév alkalmából különös jelentőséget tulajdonít annak, hogy a katolikus hívek zarándokútjukon a római ókeresztény katakombákat is felkeressék. Az egyháztörténelemben először most nyílik arra lehetőség – hangsúlyozza az egyházfő –, hogy a XVI. században felfedezett és az elmúlt években megnyitott öt római föld alatti temetőt (Szt. Callixtus, Szt. Sebestyén, Szt. Domitilla, Szt. Priscilla és Szt. Ágnes katakombáját) tömegek látogassák meg, ha akarják.
A Jeruzsálem fallal övezett Óvárosa és az Olajfák hegye között húzódó Kidron-völgyben már eddig is számos ókori síremlék volt ismert. Közülük az egyik leghíresebb az "Absalon sírja" néven ismert építmény, amely ugyan valóban sír, de nem Dávid lázadó fiáé. Absalon nevét és a síremléket a középkorban kapcsolták össze, ezzel egyidejűleg terjedt el az a szokás, hogy annak homlokzatát megkövezték, ezzel is kifejezve azt az utálatot, amit Absalon bűnei felett éreztek.
"Elveszett Paradicsom, Elsüllyedt Atlantisz, Eldorádó, Boldogok szigete, Tündérvölgy, Utópia" – koronként ilyen és ehhez hasonló néven emlegették az emberiség letűnt aranykorszakát. Szinte valamennyi nép körében születtek mítoszok csodálatos tájakról, szigetekről, amelyek többnyire a korlátlan örömök és lehetőségek birodalmának álomképeibe ringatták hallgatóikat.
Talán többen emlékeznek még a nemrégiben világsikert aratott Gladiátor cím? filmnek arra a jelenetére, amikor a főhős először jutott be a Colosseum küzdőterére. Megállt a porond közepén és csak bámulta, bámulta az irdatlan tömeget, miközben hatvanezer torokból tört fel az ordítás: "Küzdj! Harcolj!" Sokak számára talán kiábrándító, hogy a filmes történetben szereplő Maximus a valóságban soha nem létezett.
„Győztél, Galileai!”: állítólag ezekkel a szavakkal búcsúzott az élettől Julianus császár, aki az aposztata, vagyis hitehagyott néven vonult be a történelembe. ő volt az utolsó keresztény­üldöző pogány uralkodó a Római Birodalomban.
Amint arról a Hetek legutóbbi számában is beszámoltunk, a bevásárlóközpontok hétvégi nyitva tartásával kapcsolatban teológiai érvektől sem mentes politikai vita lángolt fel. Őry Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára véget akart vetni "a vasárnap szentségét sértő vásárlósdinak".
Az elmúlt hetekben számos újdonsággal lepte meg a régészet a Biblia olvasóit és általában a zsidó történelem iránt érdeklődőket.
A "pogányok apostola" a zsidóságot olyan "szelíd olajfának" nevezte, melynek néhány ága a hitetlenség miatt ugyan átmenetileg kitöretett, de csak azért, hogy helyet adjon a beoltott vadolajfaágaknak, azaz a pogányokból lett keresztényeknek. Pál ez utóbbiakat komolyan figyelmeztette: a "beoltás" ténye nem jelent okot arra, hogy a pogányokból lett hívők megvessék a "kitört ágak"-at, a zsidókat: "Mert ha te a természetes vadolajfából kivágattál, és természetellenes módon beoltattál a szelíd olajfába, mennyivel inkább beoltathatnak ezek a (le
Hit és tudás, teológia és természettudomány kapcsolata legalábbis ellentmondásosnak nevezhető a "keresztény Európa" elmúlt kétezer éves történetében.
Jézus Krisztus isteni eredetét éppúgy mint zsidó voltát ősidők óta sokan szeretnék elvitatni. Egyesek egy római centuriótól, mások egy ismeretlen párthus hercegtől eredeztetik, csak hogy "tisztafajú árjának" vagy "hun-szkíta-magyarnak" tekinthessék a Názáreti Jézust. Egy harmadik csoport, amelyről alábbi cikkünkben lesz szó, megelégszik azzal, hogy szerinte Jézus minden bölcsességét indiai "szent emberektől", illetve a hinduk és buddhisták szentnek tartott irataiból nyerte. A New Age-körökben népszerű
Neve az ördögi manipulálás és kegyetlen vérengzés jelképévé vált. Az asszonyt, aki ha kellett gyilkosságokkal is elérte azt, amit akart, míg végül őt is utolérte a végzet, Elvis és Edit Piaf is megénekelte. A gonosz Jézebel királynő élete azonban nem legenda, hanem régészeti leletekkel bizonyított történelmi tény. Gustave Doré képe Jézabel haláláról
Jézus Krisztus életére és a kereszténység kialakulására vonatkozó legfontosabb forrásunk az Újszövetség. Nem voltak és nem is lesznek olyan történeti dokumentumok, amelyek az apostoli írásokat ezekben az egész emberiség számára alapvető kérdésekben helyettesíthetnék vagy akár csak módosíthatnák. Ezért ha Jézusról vagy a kereszténységről a történeti hitelesség szándékával akarunk írni, szükséges, hogy megállapításainkat az újszövetségi Írásokra alapozzuk.
Az emberiséget régóta izgatja bolygórendszerünk Naptól számított negyedik bolygója: a Mars. Jóval azelőtt, hogy a tudományos-fantasztikus irodalomban megjelentek volna a Földet fenyegető "kis zöld emberkék", az ókori civilizációkban a Marsot ellenséges, háborúkat, dögvészeket, apokaliptikus csapásokat gerjesztő bolygóként tartották számon. A szeszélyes bolygóisten kiengesztelésére e-gyes kultúrákban emberáldozatokat mutattak be.
Minden nemzetnek szüksége van eredetmítoszokra. Minél régebbre visszavezethető, s főképp minél régebb óta dokumentálható ez a legendakör, annál "ősibb" és tekintélyesebb maga a nemzet. Tudjuk, hogy Róma eredetét egészen a Homérosz által megénekelt Trójáig vezették vissza. De kik voltak az etruszkok, akiknek farkasa – jelképes módon – a csecsemő Romulust és Remust táplálta?  Az etruszk farkas és római "kölykei" 
Az elmúlt hetekben bejárta a világsajtót a hír, mely szerint az Afganisztán területének túlnyomó részét uraló, szélsőséges iszlám tanokat hirdető tálibok ágyúval, dinamittal fogtak neki a bamidzsáni sziklafalba vésett óriási Buddha-szobrok elpusztításának.
A Bibliában beszédes néven szerepel Egyiptom: Micrajim, azaz Nyomorgató. Másutt találóan „vaskohónak” is nevezi a Biblia a Nílus-parti országot, ahol a zsidó nép fogságának mintegy négyszáz éve alatt nem mindennapos megpróbáltatásokat állt ki. A Szentírás ugyanakkor alig néhány mondattal jellemzi csak ezt a hosszú és fontos időszakot, s egyelőre az Egyiptomban előkerült történeti források sem sokkal beszédesebbek.
A konkordátum magyarul egyezményt jelent. A szó a latin concordia kifejezésből származik, amely szó szerint "szívbéli összhangot, egyetértést" jelent. Így nevezik azokat a megállapodásokat, amelyek két (vagy több) fél egyetértése alapján köttetnek, elvben valamennyi fél érdekeinek messzemenő figyelembevételével.
"Összeomlott egy gyalogosfeljáró oldalfala." – Ezzel a hírrel bizony aligha foglalkozna egy magára valamit is adó újság, nem is beszélve a televíziók hírműsorairól. Márpedig múlt héten a világ valamennyi médiaorgánuma hírül adta az esetet. Természetesen az illető gyalogosfeljáró nem máshol, mint a jeruzsálemi Templomhegy oldalában, az úgynevezett "Siratófalnál" áll, jobban mondva állt egészen szombatig, amikor egyik támfala kidőlt.
A XX. század utolsó éveiben szemünk előtt játszódik le a helyi, ország- vagy kontinensméret? gazdasági rendszerek és kultúrák beolvadása abba a nemzetek feletti, valóban Föld-méret? (azaz globális) civilizációba, amely minden bizonnyal meghatározza majd a jövő évszázad generációinak életét.
Babilón neve fogalom volt az ókorban: a legnagyobb kiterjedésű, leggazdagabb és legerősebb város egyben a legfontosabb vallási központ szerepét is betöltötte. Jelentőségét egyetlen ma meglévő vallási központhoz – a katolikusok Vatikánjához, a muszlimok Mekkájához, a hinduk Benáreszéhez – sem mérhetjük.  Rembrandt: Belsazár lakomája
Betlehem mintegy nyolc kilométerre Jeruzsálemtől délkeletre fekvő, a Palesztin Nemzeti Hatóság területéhez tartozó, alig 30 ezres lakosságú kisváros. Bár a város mára muszlim többségű lett, nagy számban élnek itt keresztény vallású arabok is. Érthető, hiszen Betlehem felmérhetetlen jelentőségű hely a kereszténység számára: itt született Jézus Krisztus, aki az Újszövetség szerint maga az ószövetségi próféták által megígért Messiás; de még az iszlám szent könyvében is az egyik legjelentősebb próféta.
"A húsvét mindkét napja keresztény és keresztyén ünnep, ekkor mi, keresztények, a zsidók által megfeszített Krisztusra és az ő feltámadására emlékezünk" – nyilatkozta Csurka István néhány hete egy sajtótájékoztatón. A pártvezér középkori vérvádakig visszanyúló, súlyosan antiszemita kijelentése ismét felveti a kérdést: Milyen erők tartják életben évszázadok óta az "istengyilkosság" vádját a zsidósággal szemben?
Sokan berzenkednek arra a gondolatra, hogy a judaizmust aktívan térítő, misszionáló vallásként képzeljék el. Pedig a jelek arra vallanak, hogy a zsidók valaha mindent megtettek annak érdekében, hogy a „pogányokat” Izrael Istenének tiszteletére oktassák, és ha lehet, teljesen betérítsék saját vallásukba. A prozelitizmusnak is nevezett jelenség talán legismertebb példája az adiabénéi királyi család betérése az i. sz. 1.
„A hosszú nap". Az ünnepeket tartó zsidó családok életében általában csak így ismert Jom Kippur, azaz az engesztelés napja. Ezen a napon tartózkodni kell mindennem? étel és ital fogyasztásától, vagyis teljes böjtöt kell tartani a Mindenható haragjának kiengesztelésére, amely jogosan lobban fel az emberek bűnei láttán.
Újabb monumentális ókori zsinagóga maradványait tárták fel Izrael északi részén, Galileában. Amerikai, kanadai és izraeli régészek második éve végzik a Kinneret-tótól (Galileai-tengertől) északnyugatra fekvő Hukok ókori település feltárását. A városka zsinagógája ugyan önmagában még nem nagy szenzáció, de az abban talált pazar mozaikpadló máris nagy feltűnést keltett.
Holokauszt, soá, vészkorszak, Judenmord – szavak, amelyek nemhogy egyenként, de együttesen sem fejezik ki mindazt, ami 1933 és 1945 között zajlott azon a kontinensen, amely önmagát a keresztény vallás bölcsőjének, a legtöbbre hivatott civilizáció és kultúra hordozójának vallja. Tizenkét év alatt körülbelül hatmillió európai zsidót öltek meg külön erre a célra létesített megsemmisítőtáborokban, lőttek tömegsírokba, dolgoztattak és/vagy éheztettek halálra gettókban vagy munkatáborokban.
2008 a Biblia éve. Az eseményhez kapcsolódóan számos konferenciát, előadássorozatot tartanak Magyarországon is, amelyek a Szentírás népszerűsítését és megismertetését igyekeznek elősegíteni. Ehhez a célhoz kapcsolódóan lapunk sorozatot indít, amelyben a Biblia kialakulásával, az Ó- illetve Újszövetség történeti hitelességével illetve a Szentírás nyelveivel kapcsolatos legfrissebb kutatásokról is beszámolunk.
Kiszlév hó 25-től – amely idén december 3-ra esett –, nyolc napon át a zsidóság világszerte a Hanukkát ünnepli, amely egy történelmi eseményről: a jeruzsálemi Szentély újrafelavatásáról emlékezik meg. Júda Makkabi csapatai Kr. e. 165-ben foglalták vissza a zsidó vallás legszentebb épületét a szír hódítóktól, majd miután a pogány kultuszok nyomait is eltakarították onnan, ezen a napon újraindították az istentiszteleteket. A Hanukka-ünnep középpontjában az egykor a Szenthelyen álló hétágú mécstartó, a menóra áll.
Mel Gibson passió-filmje után most egy másik Gibson (az előbbinek nem rokona) rázta fel a vallásos és vallástalan világot szenzációsan tálalt bejelentésével. A Shimon keresztnev? brit régész azzal a bejelentéssel rukkolt elő, hogy Jeruzsálem mellett megtalálta Keresztelő János barlangját, benne egy általa használt mikvével (zsidó rituális fürdő). A hírt a világ valamennyi hírügynöksége vezető helyen tálalta.
Egyelőre a legszigorúbb titoktartás övezi azt a vatikáni projektet, amelyről a múlt héten adott hírt a világsajtó. A máris nagy port kavaró hír így hangzott: a Szentszék felhatalmazta vezető katolikus teológusok és történészek egy nemzetközi csoportját, hogy kezdje meg az eddig katolikus körökben mérvadónak tekintett Jeruzsálemi Biblia szövegének "kijavítását".  A "Könyv Szentélye" Jeruzsálemben. Felfedetlen titkokat őriz? Fotó: Reuters
Április 22-én reggel a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság cím? műsorának fővendége a MIÉP elnöke, Csurka István volt. A műsorvezető-főszerkesztő Lakatos Pál arról kérdezte Csurkát: mi a véleménye a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége április 17-én, a holokauszt-emléknap kapcsán közzétett felhívásáról. Ebben a Mazsihisz "arra kéri Mádl Ferenc köztársasági elnököt, vesse latba személyes tekintélyét, és a jövőben ne fogjon kezet MIÉP-es parlamenti képviselővel".
A héber Biblia (vagyis az Ószövetség) lejegyzői valamennyien Isten prófétáiként, mennyei felhatalmazásuk tudatában és az abból fakadó teljes szellemi tekintéllyel léptek fel szóban és írásban, ezért is nevezték a zsidók a prófétákat a szellem embereinek. De mit is jelent a próféta kifejezés? A görög szó (profétész) jelentése: „valaki helyett szóló”, „szószóló” vagy „szócső”.
Az Y2K (Year2Kilo) néven elhíresült "kétezredik évi bomba" mára a millenarista várakozások posztmodern jelképévé vált. Az ezredvégváró őrület közepette azonban csak keveseket izgat, hogy ennek a keresztény időszámítás szerint eltelt kétezer évnek is egyszer el kellett kezdődnie, azaz sportnyelven szólva: "valakinek el kellett indítania a stoppert". Alábbi cikkünkben ennek a "0-dik" évnek a keresésére, vagyis az Y0Q-ra (Year0Quest) vállalkoztunk. Idő és történelem – zsidó szemszögből
"Emlékezz!" – Nincs még egy olyan vallás a világon, amelynek egyik alapvető parancsolata az emlékezésre szólítaná fel híveit. Márpedig a zsidók Törvénye azt parancsolja a választott népnek, hogy emlékezzenek és emlékeztessenek. Hogy mire? Részben az Örökkévaló múltbéli, részben a jövőben megvalósuló cselekedeteire.  Ariel Saront a lombsátor alatt megáldja egy régi katonatársa Fotó: Reuters
Az európai nemzetek közösségében még fiatalkorúnak számító Izrael életében egyedülálló módon függ össze vallás, történelem és politika. A knesszetben helyet foglaló izraeli honatyák nemegyszer komoly bibliai kérdéseket vitatnak meg, ami nem is csoda, hiszen a mai Izrael Állam előtörténete a Bibliában áll leírva. Ezért is tulajdonítanak nagy jelentőséget minden, a Bibliával kapcsolatos történeti-régészeti felfedezésnek, illetve ezért is kap politikai színezetet szinte minden ezzel kapcsolatos tudományos feltevés.
"Én is keresztény vagyok" – hirdeti honlapján az a Dan Brown nevű, harminckilenc éves New Hampshire-i volt angoltanár, aki lassan elmondhatja magáról, hogy Da Vinci-kód címen "minden idők legkapósabb történelmi regényének" szerzője. Kötete a 2003. áprilisi megjelenés óta tizenkétmillió példányban fogyott el, s már negyvenkét nyelvre – köztük magyarra is – lefordították.
A három nagy zsidó zarándokünnep közül az utolsót, a sátoros ünnepet hét napig tartó öröm, tánc, vigalom és mulatság jellemezte – mégpedig kötelező jelleggel!
Az utóbbi években úgyszólván népünnepéllyé terebélyesedett hazánkban az október végi–november eleji temetőjárás. Az újra reneszánszát élő pogány halottasnapok mellett ráadásul a bevallottan barbár hagyományokra viszszamenő Halloween boszorkányünnep is egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Ezek kapcsán felmerül néhány kérdés. Honnan erednek e kultuszok gyökerei? Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás?
„A két szemben álló érték, a »jó és rossz«, a »jó és go­nosz« félelmetes, évezredek óta tartó küzdelmet folytat a Földön… E harc szimbólumát olyan írásban rögzítették, amely a történelem egészének folyamán mindezidáig olvasható maradt: »Róma Júdea ellen, Júdea Róma ellen« – nem volt eleddig olyan esemény, amely nagyobb horderejű lett volna.” (Nietzsche) A két város, Róma és Jeruzsá
Szorgos fordítók az elmúlt századokban a világ szinte valamennyi nyelvére lefordították már a Bibliát, így mi sem természetesebb, hogy azt magyarul is olvashatjuk.
A Tisztelt Ház tagjai e napokban is tanulmányozzák azt a szakmai koncepciót, amely a "Lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról" szóló 1990/IV. törvény módosítását célozza. E tervezet egyik lényeges pontja az egyházak létrehozására vonatkozó szabályok megváltoztatásáról szól, amit azért tart indokoltnak, hogy "csak ténylegesen vallási tevékenység végzésére lehessen egyházat … létrehozni".
Újabb hollywoodi szuperprodukció – újabb botrány. Huszonöt athéni jogász perrel fenyegette meg Oliver Stone rendezőt illetve a Warner Brothers filmstúdiót, amiért Nagy Sándorról forgatott "kardos-szandálos" történelmi filmjükben minden idők legnagyobb hadvezérét homoszexuálisnak ábrázolták.
Semmi bajom az Indiana Jones-filmekkel. Hiszen eléggé szórakoztató, ahogyan a jó svádájú, okos és talpraesett professzor (főszerepben: Harrison Ford) hol a frigyládára, hol a Grál-kehelyre, hol pedig indián kincsekre bukkan rá a legképtelenebb helyeken. Nincs ezzel semmi baj, végtére is a filmvászon és Steven Spielberg fantáziája sok mindent elbír. De képzeljük csak el mindezt más környezetben! Mondjuk úgy, hogy a cambridge-i egyetem történészprofesszora számolna be hallgatóinak valamelyik előbb említett "szenzációs felfedezésről".
A zsidó–keresztény kinyilatkoztatás egyedülállósága abban (is) áll, hogy a történeti értelemben vett igazságot, vagyis valóban megtörtént események leírását tartalmazza. A Bibliát nem lehet oly módon elszellemiesíteni, hogy tagadjuk a szöveg elsődleges, azaz szó szerinti, „történeti” értelmét.
"Jottányit sem engedek!" – szokták mondogatni azok, akik makacsul kitartanak véleményük mellett, legtöbbször anélkül, hogy értenék, valójában mit is mondanak. Ma már kevesen tudják, hogy az emlegetett "jotta" nem más, mint a görög ábécé legkisebb betűje, az ióta.
Gyilkos földrengések, pusztító árvizek a múltban egész civilizációk pusztulását idézhették elő. Történészek úgy vélik, a Platónnál olvasható Atlantisz-mítosz hátterében is ilyesfajta katasztrófa állhatott, s vannak régészek, akik – állításuk szerint – ennek bizonyítékaival is rendelkeznek. E természeti kataklizmák ugyanakkor vajmi kevéssé érdekelték az ókori történetírókat, az ókori írók, költők és filozófusok ugyanakkor furcsábbnál furcsább teóriákat gyártottak a katasztrófák eredetéről.
A fenti címmel vezeti be Bernard McGinn Antikrisztus cím? munkájának utolsó fejezetét. A szerző szerint a "második évezred utolsó félszázadában az Antikrisztus hanyatlásának lehetünk tanúi." A legenda mindinkább veszített dinamizmusából – állítja McGinn –, s már csak bizonyos szűk, ámde befolyásos protestáns körök (fundamentalisták) és bizonyos irodalmi művek éltetik tovább alakját.
„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága és a nem látott dolgokról való meggyőződés” – szól Pál apostol definíciója a hitről (Zsid 11:1). Ezek szerint jogosan feltehető az a kérdés, hogy vajon mit lehet megtudni Krisztusról, a Megváltóról, a Történelem Uráról, magából a történelemből, amely mégiscsak a „látható dolgok” világához tartozik. A 19.
A Német Bibliatársaság Stuttgartban közzétett adataiból az tűnik ki, hogy továbbra is a Biblia marad a világ legtöbb nyelvre lefordított könyve. A társaság szerint az elmúlt évben újabb 21 nyelvre fordították le a Könyvek Könyvét. Ezzel világszerte 2233 nyelven lehet olvasni a Bibliát. Ez persze rendszerint csupán egyes kiválasztott bibliai könyveket jelent, a teljes Ó- és Újszövetség jelenleg 371 nyelven áll rendelkezésre – ez a szám öttel több, mint 1998-ban volt.
Júdea különleges helyet foglalt el az ókori Izraelben, mivel az Örökkévaló "Júda törzsét választotta, a Sion hegyét, melyet szeret". Egyedül ez a törzs és ez a terület kapott ígéretet arra, hogy a fogság és szétszóratás ellenére is "örökké megmarad, nemzedékről nemzedékre". A Jeruzsálemben felépült Szentély egy olyan teokratikus államszervezet központját képezte, melynek jogrendszere – elviekben – teljes egészében az ószövetségi kinyilatkoztatásra épült.
Hittek-e a zsidók a meghaló és feltámadó Messiásban a Názáreti Jézus eljövetele előtt? Sokak szerint a kereszténység keletkezését is új fénybe állítja az a Jordániában jó egy évtizede előkerült héber felirat, amely egyebek mellett a Messiás kilétével is foglalkozik. Az egyelőre svájci magántulajdonban lévő kőről a legnevesebb izraeli szakemberek állítják: nem hamisítvány, s valamikor Nagy Heródes korában keletkezett.
Személy, vagy erő-e a Szent Lélek? Örökkévaló vagy időleges? Honnan származik? Isten-e vagy teremtmény? – Ezek és ezekhez hasonló kérdések foglalkoztatják élénken napjaink kereszténységét, bár több száz évvel ezelőtt már kidolgozott válaszok születtek rájuk. Ariánus keresztelőkápolna Ravennában. A Fiú és a Szent Szellem     
Aki beesett arcú, öltönyös-nyakkendős-szemüveges egyénnek képzeli az egyetemi professzorokat, első pillantásra nehezen mondaná meg Hanan Eshelről, hogy ő is közéjük tartozik. Fején kipa, lábán edzőcipő, kitűrt kockás inge lobog a szélben. Pedig a Tel Aviv-i Bar-Ilan Egyetem tanszékvezető régészprofesszora, aki több mint húsz éve ás, kutat, publikál Kumránról. Néhány üdvözlő szó után zuhogó esőben vágunk neki rögvest a barlangoknak, ahol hatvan éve az első holt-tengeri tekercseket felfedezték.
"Bét Jahve", Jahve háza. E néven emlegetik a korabeli források azt az épületet, amely kisebb-nagyobb megszakításokkal csaknem ezer éven keresztül a zsidó vallás egyedüli hivatalos központját, az izraeli államiság jelképét és összetartó erejét jelentette.
Az ókori Izrael földrajzilag legészakibb területe, melynek neve egyszerűen "körzet", sohasem örvendett nagy népszerűségnek a vallásos zsidóság körében. Ézsaiás korában "pogányok körzetének" is nevezték az itteni lakosság vegyes etnikai összetétele miatt. Jézus korára a "vidéki" Galilea és a "fővárosi" Júdea között már pattanásig feszült a helyzet.
„Élet, szerelem, örökség” (Life, Love, Legacy) címen invitálja a British Museum a látogatókat a „Róma legrejtélyesebb uralkodójáról”, Hadrianusról szóló nagyszabású időszaki kiállítására. A történészek véleménye eltér arról, milyen élet, milyen szerelem és milyen örökség az, amellyel a többek között a British Petroleum olajcég által szponzorált monstre kiállításra betérők megismerkedhetnek.
Az egyház és a múlt tévedései (The Church and the Faults of the Past) címen ezen a héten tették közzé egy, a Vatikán által összehívott Nemzetközi Teológiai Bizottság jelentését. A dokumentum célja, hogy "elismerje a hibákat, amelyeket azok követtek el, akik a keresztény nevet viselték vagy viselik". Az írásnak azonban – ahogy azt nem katolikus elemzők előrebocsátották – már a címe is sejtetni engedi, hogy a régóta várt "Nagy Történelmi Meaculpa" ezúttal is elmaradt.
1867. június 9-én a The New York Times hírül adta, hogy a Quaker City nev? gőzös kifutott a város kikötőjéből, fedélzetén válogatott személyiségekkel, akik nem kevesebb mint kétezer-egyszáz dollárért egy földközi-tengeri körutazáson vesznek részt. Visszatérésük október végére várható. Bár a hetvenöt főnyi társaságból hiányoztak olyan nagy nevek, mint a korábban visszalépett Sherman tábornoké, az utazás vidámnak és reményt keltőnek ígérkezett.
1947 nyarán egy beduin pásztor a Holt-tenger északnyugati csücskének holdbéli tájain rábukkant az évszázad kétségkívül legnagyobb régészeti szenzációjára, melyeket azóta "holt-tengeri tekercsek" néven ismer a világ. Talán fel sem lehetne sorolni, hogy az azóta eltelt több mint ötven évben hány "titkot" és "rejtélyt" akartak szenzációéhes publicisták (sőt tudósok is) e valóban nem mindennapi felfedezés mögött kinyomozni.
Az elmúlt héten az Egyesült Államokban rendezett orvoskonferencia egyik kiemelt témáját az evangéliumokból is jól ismert "Nagy" Heródes halálát okozó betegség jelentette. A Heródes-klán legismertebb alakjának lelkén nemcsak a csecsemő Jézus üldözése, a betlehemi gyermekmészárlás, hanem saját családja jó részének kiirtása is száradt.

Fókusz

Az elmúlt héten egy a jeruzsálemi óvárosban kirobbant politikai feszültség borzolta fel a kedélyeket Izraelben. Hogy lehet, hogy ez az alig néhány négyzetkilométernyi terület újra és újra a nemzetközi média figyelmének középpontjába kerül? Miért és kinek fontos, hogy a régészek feltárják, illetve ne tárják fel itt a történelmi múlt értékeit?
Rafael Vago, a Tel Aviv-i Egyetem Kelet-Európa Intézetének kolozsvári születés? főmunkatársa, egyetemi tanár. Intézetük évtizedek óta figyelemmel kíséri a világban zajló antiszemita jelenségeket, amelyről évente jelentést készítenek Antisemitism World Wide cím? kiadványukban. Rafael Vagóval Grüll Tibor készített interjút Tel Avivban. – Hogyan értékelte az izraeli közvélemény a Magyarországon lezajlott jobboldali hatalomváltást?
A civilizációk történetének egyik sajátossága a neves angol történész, Arthur Toynbee szerint, hogy ugyanúgy születnek, felnőnek, majd lehanyatlanak és kihalnak, mint maga az ember. Egyes civilizációk, az egyes emberekhez hasonlóan, nyomtalanul is eltűnhetnek, de örökségükkel megtermékenyíthetik, gazdagíthatják más civilizációk gazdasági, társadalmi, szellemi életét.
Bolíviai indiánok anyanyelvükön olvassák a Bibliát. Gutenberg gyermekei
Hit és tudás, teológia és természettudomány kapcsolata legalábbis ellentmondásosnak nevezhető a "keresztény Európa" elmúlt kétezer éves történetében. Kopernikusz tanainak katolikus és protestáns részről történő teljes elvetése; a világmindenség végtelenségét állító Giordano Bruno máglyahalála; a kopernikuszi megfigyeléseket továbbvivő Galilei inkvizíciós pere – a hosszú és korántsem teljes lista láttán nem is csoda, ha sokan úgy vélik: hit és tudomány két különböző, összeegyeztethetetlen valóságot képvisel.
A konkordátum magyarul egyezményt jelent. A szó a latin concordia kifejezésből származik, amely szó szerint "szívbéli összhangot, egyetértést" jelent. Így nevezik azokat a megállapodásokat, amelyek két (vagy több) fél egyetértése alapján köttetnek, elvben valamennyi fél érdekeinek messzemenő figyelembevételével.
1998. március 12-én jelentette meg a Vatikán II. János Pál pápa történelmi jelentőségűnek szánt nyilatkozatát, melynek címe: "Emlékezünk: gondolatok a Soáról". Az eredetileg tíz oldalas írást a katolikus egyházfő Edward Cassidy bíborosnak, a Vatikán zsidó kapcsolatokért felelős "miniszterének" – jóbarátjának – címezte. A Soá-nyilatkozat természetesen keresztény és zsidó körökben egyaránt nagy visszhangot váltott ki, hiszen a holocaust óta eltelt 50 évben ez a pápa jószerével első komoly megnyilatkozása e kérdésben.
Auschwitz felszabadításának hatvanadik évfordulóján az "Arbeit macht frei" feliratú kapu alatt – ahol 1940 és 44 között másfél millió embert tereltek a biztos halálba – áthalad majd Jack Straw brit külügyminiszter, Horst Köhler német államfő, Jacques Chirac francia miniszterelnök, és némi meglepetésre Vlagyimir Putyin orosz államfő is. A csütörtöki megemlékezésen a Vatikánt Jean-Marie Lustiger, Párizs hetvennyolc esztendős érseke képviseli, akinek anyját a nácik megölték Auschwitzban.

Háttér

Claudius császár uralkodásának tizedik esztendejében – időszámításunk szerint 50-ben – egy furcsa idegen érkezett Athénba. A Római Birodalom kulturális fővárosában természetesen nem egy zsidó ember megjelenése számított szokatlannak, hiszen a zsidóknak addigra zsinagógájuk is volt a városban, sőt a pogányok közül is sokan mint "istenfélők" csatlakoztak a gyülekezethez.
Nemrégiben felröppent a hír, hogy az "utazó pápának" is nevezett II. János Pál december elején rövid látogatást tesz Irakban, melynek célja az Ábrahám szülőhelyére történő zarándoklat. A pápát idézve: "Ha ez megegyezik Isten akaratával, szívesen látogatok a káldeusok földjének Ur nev?
A brüsszeli EU-csúcs kudarca újra megmutatta, hogy az öreg kontinens alapjaiban megosztott a legfontosabb kérdésekben. Pedig hangzatos nyilatkozatokban nincs hiány. Egy ilyen született a napokban is Európa identitásáról. A folytonos európai önazonosság-keresés egyik oka a bizonytalanság, az egyre újabb és újabb deklarációk célja pedig bevallva-bevallatlanul is a jövő birtokbavétele.
A népszámlálás csaknem egyidős az emberiséggel. Már az óbabiloni korban és a fáraók Egyiptomában is gyakorolták, de a legősibb kínai cenzusadatok is a Kr. e. 3. évezredből valók. Az ókori népszámlálások természetesen nem statisztikai adat­szolgáltatáshoz kellettek: ilyeneket először csak a 17-18. században alkalmaztak Amerikában és Európában. Ami azonban az ókor óta változatlan: az összeírások mindig az adóterhek növekedését és kíméletlenebb behajtását segítették elő.
Emberek kisebb-nagyobb csoportjainak, egyes törzseknek, bizonyos területek lakosságának, sőt egész népeknek deportálása nem a XX. századi diktatúrák találmánya. Tudomásunk szerint nagyobb arányban először az ókori asszír birodalom alkalmazta a népességcsere e sajátos módszerét. Időszámításunk előtt 722-ben az asszírok előbb a birodalom szívébe, majd onnan a keleti határvidékre deportálták az Izrael északi országrészében élő zsidó törzseket. Az elmúlt századokban sokszor "találták meg" az elveszett tíz törzset.
Szombat reggel hatalmas tömeg hullámzik a frankfurti vásárközpontban, amely 578 ezer négyzetméteres alapterületével a világ legnagyobb ilyen célú épületkomplexuma. A gigantikus, leginkább világvárosok repülőtereinek várócsarnokaira emlékeztető épületekben most nyílt meg a nagyközönség számára a világ legnagyobb és legrégebb óta folyamatosan megrendezett könyvvására: a Frankfurter Buchmesse. Innen néhány kilométerre, Mainzban élt az a fura aranyműves a 15.
A Mohamed életében egységesnek mondható iszlám közösség széttöredezése a próféta halála (632) után azonnal megkezdődött. A vezető muszlim csoportok rövid mérlegelés után Abú Bakrt választották meg "Isten küldötte utódjának" (halífat raszúl Allah), röviden kalifának. A döntéssel azonban nem mindenki értett egyet, s az ezt követő polgárháború máig tartó, kiengesztelhetetlen vallási-politikai megosztottsághoz vezetett az iszlám közösségen belül.
A világhódító Nagy Sándor i. e. 331-ben nagy és népes várost akart alapítani Egyiptomban, amely az ő nevét viseli majd. Egy álomtól és Homérosz egyik verssorától vezettetve ki is választotta a helyet: Pharosz szigetét és a vele szemben elterülő széles öblöt. Megparancsolta embereinek, hogy itt alapítsák meg Alexandriát. A város alaprajzát földre szórt árpadarával jelölték ki, de azt a mindenfelől nagy számban előrajzó madarak felcsipegették.
Talán fel sem tűnik, de az "év" szót manapság is sokféle jelentésben használjuk: beszélünk "naptári év"-ről, ami jelentheti például az 1998. január 1. és december 31. között eltelt időszakot; de a teljes "tanévet" már 1998. szeptember 1-től 1999. június közepéig – az iskolai tanítás kezdetétől annak befejezéséig – számítjuk.

Külföld

A világhódító Nagy Sándor i. e. 332-ben alapította a saját magáról elnevezett Alexandriát, amely a makedón eredetű Ptolemaida (más néven Lagida) uralkodóház háromszáz éves uralma alatt felvirágzott. A város remek fekvésének köszönhetően nemcsak a Földközi-tenger keleti részének áruforgalmát, hanem a Vörös-tengeren át Indiába tartó kereskedelmi útvonalakat is uralta. Alexandria a római kor kezdetére (i. e. 30) igazi világvárossá vált, melynek lakossága – egyes kutatók szerint – akár az egymillió főt is elérhette.

Interjú

A jövő héten Magyarországon is bemutatják Mel Gibson Passió cím? filmjét, amely nyomán az elmúlt hetekben több teológiai-történelmi fogalom is az újságok címoldalára került.

Riport

– Lelkész úr, a Hit Gyülekezetéről az utóbbi hetekben többen azt állították, hogy a közösség a romlás állapotában, a szétesés küszöbén áll. Mások a kialakult feszültségeket és a gyülekezetből való eltávozásokat a felgyorsított intézményesülés, s a szervezeti átalakítás következtében létrejött személyi és érdekellentétekkel magyarázták.

Oldalak