Csingár Edit

A rosszat inkább elviseljük, mint az újat

Göndör Ádám — Fri, 28 May 2010 13:52:05 +0200

Hazánkban a válság nem hozott nagyobb visszaesést az ingatlanfejlesztések terén, mint a környezõ országokban, hozzánk képest mégis hatalmas tempóban épül a kelet-európai régió. Bár az elmúlt idõszakban országos szinten növekedés volt tapasztalható például az egészségügyi beruházások terén, tanintézetek felújításánál, és hetvenkét városközpont is megújul uniós forrásból, de sokkal több projekt is megvalósulhatott volna. Az építkezések meghiúsulásában nemcsak a pénz hiánya, hanem az egyéni és társadalmi hozzáállásunk játssza a fõszerepet.

A magyar közvélemény mennyire fogadja be az építészeti modernitást?
– A modernitástól általában tartanak az emberek, nehezen fogadják el, különösen, ha nem közcélra épül. Bartók zenéje sem tetszik sokaknak, de amit alkotott, az ma is megállja a helyét. Ugyanígy az építészetben is vannak stílusok, amelyek nem felelnek meg sokak ízlésének, de megvan a jogosultságuk. A köz ízlését megnyerni egyébként sem könnyű, jó példa erre az Eiffel-torony, annak idején mindenki gyűlölte, egységesen. Általában az új épületekről úgy vélik, hogy nem illeszkednek a környezethez. Ezzel szemben az építészeti stíluskorszakok véget értek. A fővárosi Szervita téren mindenféle stílusú műemléképület megtalálható, ilyen alapon nem lehet azt mondani, hogy a Zaha Hadid által tervezett „üvegkavics” nem illeszkedik a környezethez. A világ más részein egyébként örömmel fogadják a sztárépítészeket, itthon az a probléma, hogy miért ilyet, és miért oda akar építeni – míg aztán a válság miatt meg is hiúsul az adott terv.
Fővárosi szinten sok városrészben, kerületben kezdődtek nagy léptékű beruházások (Corvin-projekt, Marina-part, Közraktárak), kívülről nézve mégsem látszanak egy szövetként, inkább kollázsszerűen hatnak a fejlesztések. Van valami koncepció a fejlesztések összehangolására?
– Magyarországon a fejlesztések terén nincs egység és nincs irány. Nem született meg a főváros új építési szabályzata és szabályozási keretterve, amely összefogná a fejlesztési pontokat, ennek a politikai akarat hiánya és a szakmai széthúzások az okai. Budapesten a kerületek önállóságának köszönhető, hogy a IX., XI., XIII. kerület most itt tart. Ezekben a kerületekben viszont főleg barnamezős beruházások zajlanak, egy iparnegyed épületeit pedig mindig könnyebb kicserélni, mint a belváros lakóépületeit. A hatékony városfejlesztés a demokráciában nem könnyű feladat, a történelmi példák azt mutatják, hogy sajnos a diktatúrában működik csak könnyedén.
A Fő utca-projekt, amelyet nemrég adtak át, már összekötő szerepet lát el, ennek keretében a Kálvin tértől a Szabadság térig sikerült felújítani a belváros egy részét, ez folytatódni fog a tervek szerint a Vígszínházig.
Az Építészet hónapján a Duna összekötő szerepét tárgyalták – mekkora a realitása a témának?
– 2011-ben az EU-elnökséget adó ország hazánk lesz, ugyanekkor a Duna lesz a főtéma. Úgy látom, komolyan elkezdődött a tervezés, az EU-s pénzek révén a térség sokoldalú együttműködése most már megvalósulhat.
A szociális és bérlakások építésének hiánya egyre égetőbb. Milyen megoldást lát ennek kezelésére?
– A szociális lakásépítés elsősorban az állam feladata, építészetileg igényes, költségoptimalizált, jól funkcionáló épületek kellenek, ez csak gondos tervezéssel jöhet létre. Minőségi lakáscsereprogramra lenne szükség, rossz a lakásállomány szerkezete. A lakásbérleti díjak nem magasak hazánkban az EU-hoz képest, de a bérekhez viszonyítva már igen. A leendő kormánynak igen markáns lakásépítési és felújítási szándéka van, amit szakmai szervezetek is támogatnak.
Talán ez hoz előrelépést.
1998–2002 között a kormány programja is felélénkítette ugyan az építőipart, de nem valós kereslet állt mögötte, hanem például a köztisztviselői hitel.
– Ez igaz. Az akkori kamattámogatást, ami több tízmilliárd forintos költségvetési kiadást képez évente, azóta is görgeti maga előtt az államháztartás. Úgy vélem, az uniós pénzeket koncentráltan kellene felhasználni, akkor lehetne javítani a helyzeten.
Az elöregedett panel- és téglaházak kapcsán milyen kiutat lát?
– Vannak építészeti módszerek, amivel a panelházak hatékonnyá tehetők. Franciaországban például körbeépítették őket, teljesen új homlokzattal. A ház köré épült „kéreg” a panel hiányzó funkcióját pótolta, mindenki arra használhatta, amire akarta: akár új szobát vagy egy hatalmas zöld teraszt, kertet, elhúzható üvegfalat alakíthatott ki. Ettől eltérő lett, ami teljesen új látványt hozott létre. Nálunk azonban a panelházaknak az épülettől számítva csak egyméteres a telekhatára, amire ez nem férne el. Az önkormányzatoknak kellene adni ehhez területet…
Az ökológiai nyomás mellett az unió kötelezettséget rótt a tagállamokra az épületenergetikai előírások terén: változtatni kell az építészetben is, és az energiatakarékos, környezetbarát irányzatokat kell előnyben részesíteni. Nem a gáz árát kellene támogatni. Hal helyett horgászbotot kell adni az embereknek, és megtanítani őket halat fogni.
A londoni főépítész nemrég azt nyilatkozta, hogy Budapest jobban meg lett építve, mint London, csak az a baj, hogy a plázákat kiűzték a város központjából, így ki fog halni a város közepe. Ön hogy látja?
– Egyetértek a londoni főépítésszel, London elképesztően kaotikus városrendezési szempontból, Budapest domborzatilag is kedvezőbb.
A belváros és a plázák kérdése régóta napirenden van: az előző főépítész nehezményezte a plázaépítést, száműzte a város határára őket.
Ez csak a nagybevásárlásra épült kereskedelmi egységek esetén érthető, de a multifunkciós bevásárlóközpontoknak, mint a MOM Park vagy a Westend, már a városban a helye. A társadalmi viszonyok színterei fedett városi központokat jelentenek. Jó vagy nem jó, egyelőre nincs jobb helyettük.
A belváros kihalásának az oka elsősorban az épületek elhibázott privatizációja. A lakásokat olcsón eladták a bérlőknek, miközben a földszinti üzlethelyiségek az önkormányzat tulajdonában maradtak. A bérlők cserélődtek, nem volt biztos pont számukra, nem fektettek az üzletek kialakításába. A lakóknak pedig most nincs miből kitermelni
a ház modernizálását, mert az üzlet nem az ő tulajdonuk.
A belvárosnak párhuzamosan kell működni a plázákkal, a kultúra,
a sétálóövezetek helyévé kell hogy váljon. A közterület-beépítés hiányzik a gondolkodásmódból, utcabútorok, többfunkciós parkok kellenének.
Magyarországon Kelet-Európa más államaihoz képest is nagyobb az ellenállás a beruházásokkal szemben. Ez magyar sajátosságnak tűnik – vagy tévedek?
– A magyar hozzáállás valóban speciális, elképesztő ellenállás tud kibontakozni még az építészetileg kiemelkedő projektek megakadályozására is. Ez a keresztbetevés valóban hungarikum. Ezzel szemben
a szomszédos országok már lehagytak bennünket az építkezések terén, ami elszomorító.
Az ingatlanberuházásoknál amúgy is indulatok törnek a felszínre.
Az emberek nem tudják, mi az, hogy magas vagy nagy, mert nincs ismeretük róla, de biztosak benne, hogy ami épül, az nagy lesz. A rosszat még mindig inkább elviselik, ha ismerik, mint az újat, ami ismeretlen, szokatlan számukra. Ráadásul az emberek többségének nincs rálátása, miért hasznos, mi a jó benne. Ugyanakkor, ha elkészül, egyértelműen
eldől egy projektről, hogy kell-e az embereknek, ugyanis a lábukkal szavaznak: ha elmennek, használják, ott vásárolnak, dolgoznak, akkor hasznos számukra. Ha nem, akkor rövidesen be lehet zárni.

Zaha Hadid: az iraki építész celeb

Göndör Ádám — Sat, 15 Aug 2009 09:09:06 +0200

A Szervita térre készülő Orco-székház építését bizonytalan időre elnapolták, a pesti belvárost díszítő „üvegkavics” világhírű iraki tervezőnője azonban továbbra is ontja a terveket. Zaha Hadid, az eddig egyetlen Pritzker-díjas építésznő a muszlim vallás szent helyeit is kész megújítani – és úgy tűnik, ezt az arab közösségek sem bánják.

A mezopotámiai gyökerekkel rendelkező „star-chitect", ahogy rajongói nevezik, a gazdasági világválság ellenére sem tétlenkedik, sorra veti papírra az építészetben laikusok számára a legelképesztőbb formájú, anyagú, mintázatú épületeket. Legújabb remekei közt szerepel a Romániába tervezett Dorobanti-torony, mely leginkább talán egy szűrőhöz hasonlít. Zaha Hadid köztudottan szereti a toronyépületeket, először Budapestre is egy „magasházat" képzelt el, végül a szabályokra és a közvéleményre való tekintettel egy üvegkavicsnak vagy vízicsigának becézett komplexumot tervezett. A futurisztikus irodaház különlegessége, hogy negatív teret képez, olybá tűnik a járókelőnek, mint egy horpadt kavics. A Zaha Hadid Architectstől azonban ennél még érdekesebb tervek is születtek már. Hagyományos házak elvétve sem bukkannak fel nála, ellenben furcsa, futurisztikus-geometrikus formákkal játszik, máskor mintha folyékony fémet öntene a porba, vagy amorf formákat képez. Rendhagyó tervei nem mindig nyerik el a köz tetszését, például a párizsi Louvre neoklasszicista udvarára tervezett mintás, meghajlított „tejesdoboza" elvérzett a tenderen, pedig a múzeum iszlám szárnya igazi modern mezopotámiai, ég felé ágaskodó képződmény lett volna.

A díva receptje első látásra nem tűnik bonyolultnak: intuitív személyiség kiemelkedő kreativitással és problémamegoldó képességgel, mely legvégül vulkanikus temperamentummal és némi szeszéllyel lett fűszerezve. A „termékenység-istennőnek" is nevezett Zaha M. Hadid kreativitása saját megfogalmazása szerint részben annak tudható be, hogy közel-keleti származásának köszönhetően más rendszerben gondolkodik, mint a nyugati emberek. Az 1950. október 31-én született Zaha egy liberális, szabadabb légkörű Irakban látta meg a napvilágot, mint amit most láthatunk a híradókban. Az olajban gazdag ország északi részében élő Hadid család arisztokratának számított, Mohammad Hadid, a családfő prominens politikus és közgazdász volt. A liberális, nyitott szellemiségűnek tartott család jómódban nevelte két fiát és egy szem leányát, az apa az ország jövőjéről, felvirágoztatásáról alkotott nézeteit megosztotta lányával is. Zahára azonban pályafutását illetően a legnagyobb hatást dizájner nagynénje gyakorolta. Tizenegy éves korában már élénken érdeklődött az építészet iránt, ebben szülei is támogatták, gyakran vitték el építészeti kiállításokra.

Első iskolájában, Bagdadban apácák tanították zsidó, keresztény, muszlim és arab lányokkal együtt. Ezután útja egy-egy évre Svájcba és Londonba vezetett, ahol még jobban nyitottá vált a különböző kultúrákra. Visszatérve Közel-Keletre, Bejrútban végezte el az Amerikai Egyetemen a matematika szakot, ezután jött régi szerelme, az építészet. Az elkövetkező londoni évei már a szárnybontogatás időszakát jelentették az Építészeti Társaság Iskolájában. Stílusát már ekkor jellemezte egyfajta „gyermeki gondolkodás", mely a gravitációval szembeni küzdelemben tűnt ki. Rajzain, tervein az épületek úsztak, lebegtek, mely a szakemberek szerint a tömegvonzással nem számoló gyerekrajzok ismérve.

Szakmai mentora a holland Rem Koolhaas lett, majd tanítani kezdett számos formatervezői és építészeti iskolában, többek között Amerikában, Németországban, Londonban. Az ismertséget harminckét évesen a hongkongi Peak Klub pályázata hozta el számára, bár nem épült meg a terv, Zaha Hadid neve híres lett. Jöttek sorba a további győzelmek, melyek közül már több valósággá is vált: Rosenthal Kortárs Művészeti Központ - Innsbruck, Tűzoltóállomás - Vitra am Rhein, Phaeno Tudományos Központ - Wolsburg, BMW központ - Lipcse, hogy csak néhányat említsünk. 2004-ben első női építészként elnyerte az építészszakma Oscar-díját, a Pritzker-díjat a Rosenthal Központ megvalósulása után.

Kritikusai gyakran támadják azzal, hogy papírépítész, vagyis sok terve nem valósult meg. Szakmai körökben ezt terveinek túlzott modernitásával magyarázzák, azzal, hogy technikai újításai magasra teszik a lécet a kivitelezőknek. Nemcsak az építészet, hanem az alkotás önmagában is foglalkoztatja: ha kell fest, szobrászkodik, tárgyakat tervez, sőt még a Pet Shop Boys-turné díszlettervezésétől sem ódzkodott. Az általa alkotott csap, cipő, autó vagy konyhai edény is elég formabontónak tűnik első látásra, ez azonban tőle már nem meglepő.

A világszerte elismert építésznőt körülveszi valami titokzatosság, magánéletéről például sosem beszél az egyedülálló hölgy. Úgyszintén nem beszédtéma a vallása, melyről azonban néha közvetve elejt egy-két szót. Ebből kiderül, hogy bár hazájának Amerikát és Angliát tekinti, lelke mélyén iraki származása és hite továbbra is fontos számára. Az arab világ is megosztott a személyét illetően. Van, aki megkérdőjelezi, muszlim építésznek tekinthető-e. Mások szerint viszont a nyugati társadalom arab közösségekről alkotott sztereotípiáit éppen munkássága révén tudja hatékonyan rombolni, ezért hősként tekintenek rá.

Zaha Hadid egyre több megkeresést kap az arab világból. Tervezett már mecsetet, hidat, toronyházat többek között Isztambulban, Dubaiban, Abu Dhabiban. Egyiptomban a Stone Towers, valamint a Kairo Expo terveihez az ókori építészetet is ötvözte a modernitással, süllyesztett tájkerteket álmodott például az előbbihez, míg a vásárközponthoz a homokdűnék adták az ihletet számára. Az arab megrendelések terén azonban a pálmát az iszlám vallás első számú szenthelye, a mekkai al-Harám mecset felújítása és bővítése viszi el, melyre a szintén világhírű Norman Fosterrel közösen kérték fel. A tizenhárommilliárd dolláros beruházást egyelőre megakasztja az, hogy további tizennyolc híres építész közreműködésére számítanak, a muszlim vallás hívei szerint azonban nem muszlim hitű személy nem léphet be a szent helyeikre, így a neves grémium létszáma - Zaha Hadiddal az élen - csak néhány főre csappanna. Mindemellett egyre többen vélekednek úgy a muszlim világban, hogy az arab építészeti örökség is megérett az újításra. Ebben pedig nagy szerepet játszhat a neves építész celeb, és úgy tűnik, a határ csak a gravitáció és a csillagos ég...

Mr. C-vitamin

Göndör Ádám — Sat, 13 Jun 2009 10:35:42 +0200

2009. június 13-án első ízben ünneplik a magyar kutatók napját. Szent-Györgyi Albert, a C-vitamin felfedezője éppen ezen a napon jelentette be találmányát a Szabadalmi Hivatalnál. Ez a magyar szabadalom indította el a létfontosságú vitaminnak a gyógyszerré válását. SzentGyörgyi élete kalandregénybe illő fordulatokban bővelkedett, miközben spártai szigorral végezte tudományos kutatómunkáját. Bár munkájában sikert sikerre halmozott, magánéletében számtalan kudarc érte.

Nagyrápolti Szent-Györgyi Albert Imre 1893. szeptember 16-án született Budapesten, apja nemesi, anyja híres tudósdinasztia sarja volt. Albertet két fivérével együtt édesanyja, Lenhossék Jozefina nevelte, szülei külön éltek. Az apai nevelést anyai nagybátyja, Lenhossék Mihály, az anatómia neves professzora igyekezett pótolni, főképp szigorral. Albit nem tartotta sokra, lusta és tehetségtelen kölyökként a Lenhossék família szégyenfoltjaként tekintett rá. A kis Albert gyűlölte a könyveket és a tudományt, kisebbrendűségi érzést okozott számára a lehengerlő nagybácsi, valamint testvérei sikere. A gimnáziumban rövidesen három tárgyból is megbuktatták félévkor, köztük kémiából.
Tizenhat éves korában gyökeres fordulat történt, mikor is elhatározta, hogy tudós lesz. Falta a könyveket, a gimnázium utolsó két évét kitűnő eredménnyel zárta, majd elvégezte az orvosi egyetemet. Időközben kitört az első világháború, az éppen kiképzés alatt álló Szent-Györgyit a keleti frontra küldték. Két évet töltött golyózáporban, vitézségi ezüstéremmel is kitüntették, majd a további harcok értelmetlenségét látva saját karját átlőtte, hogy visszakerülhessen a laboratóriumba.
Még tartott a háború, amikor megismerkedett Demény Nellivel, egy államtitkár gyönyörű lányával, akit elvett feleségül. Mindketten nagy sportrajongók voltak. Rövidesen megszületett lányuk, a kis Nelli, majd viszontagságos, éhezéssel és nélkülözésekkel teli évek következtek. Szent-Györgyi trópusi orvosnak is jelentkezett, de az utolsó pillanatban beajánlották egy holland professzor asszisztensének.
A holland nyelvet buzgón kezdte tanulni, ám használata közben kiderült, hogy valójában jiddisül tanult meg egy szélhámostól. Pályája következő állomásain már következetesen készült a nagy életműre. Az élete legnagyobb példaképe, Claude Bernard által felvetett kérdés, a sejtlégzés foglalkoztatta. A biokémia egyik központi problémáját a 31 éves Szent-Györgyi oldotta meg egy „helyes kis cikkel”, melyet a biokémia egyik mérföldkövének tartanak ma is. A tudóst rendkívül foglalkoztatta a gyümölcsök barnulása is, az oxidációt bevallása szerint hamis feltételezéssel, hazardírozva kezdte el kutatni, ám intuitív kutatásának köszönhetően hol a zavarosban vette észre a gondolatébresztő jelenségeket, hol a jelentéktelennek tűnő részletek ragadták meg. Így jutott el az USA-ban töltött egy év alatt egy titokzatos vegyület felfedezéséig, melyet sokáig a mellékvese hormonjának hitt. Kísérletét egyetlen mellékvese-elégtelenségben haldokló kóbor macskán végezte el, melynek során az állat a műtőasztalról leugrott a szer hatására, emiatt kezdetben nem tartották komolynak a felfedezését.
Következtek az angliai évek, melyek boldog békeidők voltak az egész család számára, a tudós itt talált önmagára magán- és közösségi életében egyaránt. Szintén itt szívta magába a csapatmunkát, a közös piknikeket és kirándulásokat, az emberek méltánylását, melyet évek múltán a szegedi egyetemre is importált. A tudományos körökben már csak „Albert anyaga” néven ismert vegyületet sikerült izolálnia, majd hexuronsavnak nevezte el.
1928-ban hazahívták Magyarországra. Szegeden elfogadta a felajánlott professzori állást, és itthon is biciklin közlekedett, akárcsak Angliában. Itt fedezte fel azt is, hogy a hexuronsav valójában a C-vitamin. Ádáz harc kezdődött tudományos körökben, egy amerikai tudóstársa „ellopta” felfedezését, bár egy idő után kiderült, hogy valójában Szent-Györgyi tudtával egy kollegája írta meg a titkot. A publikálás és a szabadalom versenyében végül a magyar tudós győzött, addigra viszont elfogyott a vitamin, és nem tudta folytatni a kísérleteit. Vacsorázás közben jött a kósza ötlet, hogy a paprikát górcső alá vegye. Kiderült, hogy a C-vitamin aranybányája karnyújtásnyira volt tőle mindvégig. 1936-ban jelentette be szabadalmát a C-vitamin előállítására, és 1937-ben munkásságáért Nobel-díjat kapott.
A „Paprika-díj” az egész nemzet győzelmének számított, Szeged paprikaexportja egy év alatt közel ötszörösére emelkedett. Szent-Györgyi időközben felfedezte a P-vitamint is, majd az izomműködés tanulmányozásába kezdett, és az aktimiozin és az ATP szerepét tisztázta pár éven belül.
A kül- és belpolitikai történések a kémcsövektől a kémkedés világába vezették. „Nem én kezdtem el politikával foglalkozni. A politika behatolt az életembe, és amikor könyveket égettek, és üldözték zsidó barátaimat, nekem igent vagy nemet kellett mondanom. Én nemet mondtam” – írta önéletrajzában. Angliában elsajátított demokratikus elvei miatt hamar szembekerült a fasizmussal, a polgári ellenállás vezéralakja lett. Az egyik legfontosabb akció az 1943-as isztambuli titkos tárgyalása volt az angolokkal, ahol a kiugrási kísérletekről esett szó, de a szervezkedés híre eljutott a Gestapóhoz. Hitler Horthyt magához hívatta, és a professzor fejét követelte. Letartóztatás, házi őrizet és bujkálás következett éveken át. Veje és lánya szintén kivették szerepüket az ellenállásból, időnként kihoztak néhány zsidó embert a gettóból. A Szálasi-puccs után Szent-Györgyinek menekülnie kellett, a svéd nagykövetségen bújtatták második feleségével együtt, ahonnan Per Anger svéd nagykövet autójának csomagtartójában csempészte ki őket az éj leple alatt. Később az oroszokkal való tárgyalásokban is aktívan részt vett. 1947 őszén éppen Svájcban síelt, amikor meghallotta Zilahy Lajos írónak, az antifasiszta mozgalom egyik képviselőjének letartóztatását. Megértette, hogy könnyen imperialista ügynöknek minősíthetik őt is, ezért egyből Amerikába menekült, ahol viszont az oroszokkal való kapcsolata miatt gyanakodtak rá, az FBI és a CIA is megfigyelés alatt tartotta sokáig. Wood Hole-ban telepedett le, szinte élete végéig kutatott, kilencvenhárom éves korában költözött el az élők sorából, mindvégig aktív, energikus maradt. Második feleségének halála után még kétszer házasodott, nála ötven évvel fiatalabb nőket vett el. Élete vége felé megkérdezték, hogy mi az, amit másként tett volna, amire azt válaszolta: legalább annyi figyelmet szentelt volna szeretteinek, mint a kutatásainak.

Májzsugor

root — Wed, 24 Sep 2008 15:25:57 +0200

Magyarország libamájtermelő nagyhatalomnak számított – 2008-ig. A világon megtermelt hízott libamáj nyolcvan százalékát kis hazánktól vásárolták, míg a „Négy Mancs” nevű állatvédő egyesület be nem tette a lábát a hazai baromfipiacra.

Az állatvédők szerint különös kegyetlenség a szárnyasok kényszertömése, mely egy egészségtelen szerv, az úgynevezett zsírmáj előállítását célozza – ennek beszüntetését kívánják elérni negatív kampányukkal. A lejárató kampány eredményeként ausztriai és német áruházláncok is bojkottálták a magyar származású hízott szárnyasokat, egy magyar gyár már le is állt a hízottáru-feldolgozással, és kétszáz dolgozójától is megválni készül. A szakma képviselői gazdasági érdekeket sejtenek a fellépés hátterében, és törvényi védelmet kérnek francia mintára a hungarikumnak számító libamájnak.
Az osztrák székhelyű Négy Mancs legújabb akciója Magyarországra és Franciaországra irányult, melyhez egy listát is közzétettek, e két ország zsírmájtermelő üzemeiről. Bárány László, a magyar Baromfi Termék Tanács (BTT) elnöke lapunknak elmondta, hogy a magyar baromfiágazat súlyos válsággal küszködött eddig is, az európai piaci tendenciák rendkívül nehéz helyzetet teremtettek
a húsipar számára. Ezt tetézi az erős forint, amely az exportot rombolja, a belföldi piacot tekintve pedig az alacsony vásárlóerő miatt fellépett
túltermelés okoz negatív árspirált.
A legnagyobb csapást mégis egy állatvédő szervezet, a Négy Mancs alapítvány negatív kampánya okozta számukra, amely a baromfiágazat talán egyetlen jövedelmező szektorát kívánja tönkretenni. Ha a szervezet törekvése célba ér, akkor – az általuk bojkottált – tizenhárom cég biztosan lehúzhatja a rolót.
A hízott szárnyasok termelésében és feldolgozásában Franciaország a világelső, itt azonban elsősorban a kacsa a favorit. A lúdhízlalásban és a libamáj előállításában a magyarok viszik a pálmát, a világon megtermelt cirka 2300 tonna libamájból 1800 tonna itt készül. A termék exportjában is vezetünk, a kereslet meg is van rá, elsősorban éttermek, szállodák a vevői az ínyencségnek. A lejáratókampány Bárány László szerint azonban nem a májkereskedelemre irányul, hiszen ez a termék nem helyettesíthető mással, a továbbfeldolgozói, gasztronómiai, fogyasztói szektort nem hatja meg az állatvédők álláspontja. A könnyebben támadható kereskedelmi szektort célozták meg, mely hamar meg is hajolt az érvek hatására, és visszamondta a magyar termékek forgalmazását. A terméktanács képviselője úgy látja, hogy a tárgyszerűtlen és rosszindulatú kampány célja egyértelműen a magyar baromfifeldolgozó cégek levadászása, ami különösen húsos falat a németországi piaci szereplőknek. Ők ugyanis a kacsa- és libamáj gyártása mellett keletkező darabolt termékek erős konkurensei.
Legnagyobb ágazati szereplőként épp a Hungerit Zrt.-t érte eddig a legsúlyosabb kár, mivel a cég nemcsak májat, hanem a szárnyasok egyéb részeit is hasznosította, a bojkott révén azonban komoly anyagi kieséssel kell számolnia. Ezt tetézte továbbá, hogy a „sovány” baromfitermékek kereslete is veszélybe került, ami a vállalat sorsát is megpecsételte volna. A Hungerit ezért meghátrált, és szeptember elsejével bezárta hízottáru-feldolgozó részlegét, az itt dolgozó kétszáz embert pedig több lépcsőben elbocsátja. Az állatvédők ennek ellenére – korábbi ígéretükkel szemben – mindmáig a tiltólistán tartják a Hungeritet, aminek oka, hogy az ügyvezetőnek személyes érdekeltsége van egy másik, szintén a feketelistán szereplő magyar cégben is, valamint a hízlalásra tenyésztett kacsák és libák utódaival nem tud az állatvédők számára megnyugtató módon elszámolni.
A lejáratáshoz készített sokkoló video- és képanyagról időközben az alapítvány beismerte, hogy nem Magyarországon készültek, a mellettük szereplő leírással ellentétben. Hozzá kell tennünk, hogy az egyesület honlapján közzétett fotók még egy laikust is elgondolkodtatnak, a képileg megjelenített hizlalt és sovány libamáj mérete feltűnően aránytalannak tűnik. Szakmabeli elmondása alapján inkább egy epét ábrázolhat a Négy Mancs fotóján az „egészséges” máj, hiszen a hizlalt állat mája 650-900 grammot, a sovány szárnyasé 200-240 grammot nyom.
A Baromfi Termék Tanács elnöke szerint a megkülönböztetett figyelem a magyarok felé a francia érdekképviselet hatékonyságának is köszönhető, Franciaországban meg sem próbált fiókirodát nyitni a Négy Mancs. Értelme sem lett volna, hiszen a francia hízottmáj-termelők szövetségének elnöke, Jean Schwebel szerint a francia kormány és a szakma képviselői „kellően erőteljes és azonnali választ” adnának a szervezet támadásának a médiában és jogi úton is. A franciáknál egyébiránt törvényileg is védelmet kapott a hízott máj, így a nemzeti hagyományra hivatkozva támadhatatlan az állatvédők számára.
Az évi 6 millió hízott kacsa és liba termelésének megszűnése a szakma számításai szerint a gazdaságban is gyorsan érezhető lesz. Több mint 100 ezer tonna kukoricatakarmány marad feleslegben, a baromfi feldolgozásában érintett 5000 ember munkahelye szűnne meg, ehhez kapcsolódóan 5 milliárd forint adókiesést lehet prognosztizálni. A kereskedelmet érintően az exportnál 25 milliárd forint, a belföldi értékesítésből 5 milliárd forint kieséssel kell számolni.

A libatömés kiskátéja

A nagy libamáj titkát régóta keresik. Vannak, akik a rézgálicnak, a rézpénznek, az ivóvízbe tett agyagnak, a kukorica közé kevert lisztnek, lucernalisztnek, zsírnak, csípős paprikának, cukornak, olajnak, kockára vágott burgonyának és különböző antibiotikumoknak tulajdonítanak nagy jelentőséget.

Az igazi azonban mégiscsak a jó minőségű kukorica. Nem lehet éretlen, penészes, csutka- és földdarabokkal kevert, pörkölt szemű. Lehetőleg ókukorica, padláson vagy góréban szárított legyen, a csövek hegyén lévő léha szemeket ne tartalmazzon. Tömés előtt a kukoricát üstben lassú tűzön megpárolják, vagy több órán át sós vízben áztatják, zsírral vagy olajjal keverik, hogy csúszósabb legyen. Az emésztést javítja, ha a kukorica közé egy százaléknyi sót, kevés fokhagymát, vöröshagymát kevernek, és az is, ha ludanként egy-egy rézpénzt juttatnak a nyelőcsőbe.
A hizlalás kezdetén naponta kétszer tömik a libát. Később a napi háromszori tömés a megfelelő. Egyes nagy hizlalók hajnaltól éjszakáig ötször-hatszor is megtömik a ludat, mert jobb eredményt ad az intenzív, ám rövidebb ideig tartó hizlalás, mint az öt-hat hétig elhúzódó napi kétszeri tömés. A tömés első két hetében ludanként naponta 70 deka, a második-harmadik héten 1-1,2 kg, az esetleges negyedik héten 80 deka kukorica fogy. A hízóliba előtt mindig van ivóvíz. Egyesek csak tömés után fél órával itatnak, amikor már nem kell attól félni, hogy a liba kirázza a nyelőcsövéből a kukoricát. A vágásra érett lúd sokat ül, liheg, aluszékony. A jól kihizlalt lúd eredeti súlya csaknem megkétszereződik. A megterhelt szervezetű, erőltetetten táplált állattal úgy kell bánni, mint a hímes tojással, maga is, s a mája is egyre nagyobb, így ütődésre, nyomásra különösen érzékeny.

HajdÃº SÃ¡ndor

Kínai májat tessék

Becslések szerint Kína máris önellátó a libamájtermelésben, Magyarország kiesésével pedig várhatóan más ellátó országot keresnek a felhasználók. A kínai libatartás honosításában Medgyessy Péter exminiszterelnök is sokat segített, a gyorsan szaporodó libafeldolgozók egyikénél még utazó nagykövetként bábáskodott. A húsfeldolgozásra épülő kínai–magyar vegyes vállalat első ötéves tervében 2010-re Magyarország és Lengyelország együttes termelésének megfelelő sovány liba és kacsa feldolgozását tûzte ki célul.

Gyanús és színes

root — Wed, 27 Aug 2008 13:51:06 +0200

Nem kevés indulatot váltott ki eddig az élelmiszeripar szereplői között a mesterséges adalékok használata – most is ez szolgáltatott híranyagot a nyári uborkaszezonban. Tizenkét ország több mint negyven szervezete egy southamptoni tanulmány nyomán az unión belül bizonyos mesterséges színezékek bevonása mellett tört lándzsát. A vitát provokáló színezékek használatának csökkentését, vagy legalább kötelező feltüntetését szeretnék elérni; a csata végeredménye érdemben őszre várható.

Az előzményt a brit Élelmiszerszabványügyi Hivatal, a Sout-hampton Egyetem és a St. Marys kórház közös tanulmánya jelentette, amelyben főszerepet játszott ezerkétszáz gyerek, plusz hat úgynevezett azo-színezék és a benzoesav nevű tartósítószer. A négy héten át tartó kutatás során azokat az ételszínezékeket vizsgálták, melyek jellemzően a gyerekek által preferált édességekben és más „üres kalóriákat” tartalmazó nassolnivalókban találhatók meg leggyakrabban. Az eredmény nem lett egybehangzó, de így is gondolatébresztő: a szülők megfigyelései összefüggést mutattak gyermekeik hiperaktív viselkedése és a mesterséges színezékek benzoesavval együtt való fogyasztása között. A klinikai tesztek ezt nem tudták számszerűen alátámasztani, de nem alaptalan a gyanú, így a felmérést végzők az unió illetékes szervéhez fordultak. Az eredményeket az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal (EFSA) is értékelte idén tavasszal, de további vizsgálatok elvégzését látják szükségesnek, mivel a lakosság egészére nézve nem mondható reprezentatívnak a tanulmány.
Dömölki Lívia, az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület (OFE) szakembere lapunknak úgy nyilatkozott, hogy a mostani problémát eddig nem regisztrálták. A tanulmány hatására az OFE is az azo-színezékek kivonását követeli. Javaslatuk az eddigi gyakorlatnak is megfelel: ha felmerül a gyanú, hogy egy adalékanyag káros, kivonják a forgalomból, amíg az „ártatlansága” be nem bizonyosodik. Épp ezért váltott ki az OFE szakértője szerint felháborodást, hogy az Európai Élelmiszervizsgálati Bizottság mindössze egy javaslatot tett, miszerint a gyártók a színezék használata mellett kötelezően tüntessék fel az élelmiszeren, hogy „esetleges aktivitási és koncentrációs zavarokat idézhet elő gyermekeknél”.
A fogyasztóvédők keményebb fellépést, illetve szigorítást követelnek. Dömölki Lívia ugyanakkor rámutatott, hogy eddig is szigorúan meghatározott volt, mennyit és mihez használhatnak az azo-színezékekből. Az ENSZ illetékes szervezete, a FAO/WHO folyamatosan vizsgálja, ellenőrzi az adalékokat, tavaly például kitiltottak egy piros színezéket Angliából.
Az ellenőrzésnek köszönhetően a fogyasztást figyelembe véve változtatják az adalékanyagok határértékét is, így például a megnövekedett édesség- és kényelmi termékek fogyasztása miatt csökkentették a színezékek és édesítőszerek használatának engedélyezett mennyiségét. Másik oldalon viszont Dömölki szerint azt is látnunk kell, hogy nemcsak a gyártók kedvelik az azo-színezékeket könnyebb kezelhetőségük miatt, hanem a fogyasztók körében is népszerűek, mivel a természetes adalékoknál jóval vonzóbb külsőt adnak a termékeknek.
Dr. Gergely Valéria, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének képviselője a Hetek kérdésére hasonlóképp válaszolt: álláspontjuk szerint a mesterséges vegyi anyagok használatát a lehető legkevesebbre kellene csökkenteni az élelmiszeriparban. Mindenképp az említett élelmiszeripari produktumok fogyasztásának csökkentését vagy kizárását javasolják az étrendből, különösen gyermekek, várandós anyák és nem egészséges emberek esetében.
Dr. Sohár Pálné, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központ (MgSzHK) tudományos tanácsadója, korábban az OÉTI toxikológiai főosztályvezetője úgy nyilatkozott lapunknak, hogy nem látja kétséget kizáróan bizonyítottnak a Southampton Egyetem végkövetkeztetéseit. Mindemellett úgy véli, hogy egész biztosan nem származik kára egyetlen fogyasztónak sem abból, ha az üdítőitalok és édességek mesterséges színezékektől mentesek. Ezeknek az anyagoknak – meglátása szerint – nincs semmiféle, az emberi szervezet számára előnyös hatása, még akkor sem, ha nem egészségkárosítóak az elvégzett toxikológiai vizsgálatok eredményei szerint.
A fogyasztók egy részében kiváltott, az allergiához hasonló, nemkívánatos tünetek (intolerancia) azonban véleménye szerint nem köthetők kizárólag a szóban forgó anyagokhoz, nagyon gyakran a természetes színezékek, de még maguk az élelmiszerek is okozhatnak ilyen tüneteket. Ez a gyerekek esetében a hiperaktivitáshoz hasonló viselkedésben nyilvánulhat meg, esetleg „ronthatja” az egyébként is hiperaktív kisgyerek állapotát. Megoldásként az elővigyázatosságot és a fokozott odafigyelést javasolja a fogyasztóknak. Ha a legkisebb gyanú is felmerül, hogy valaki érzékeny, netán túlérzékeny valamire, az kerülje el! Kívánatosnak tartja azt is, hogy a piacon – elérhető áron – mesterségesszínezék-mentes üdítőital és édesség is kapható legyen.
Az OFE és az OÉTI szakemberei szerint a követendő példát e tekintetben a skandináv államok nyújtják, ahol a kormány nagyon szigorúan lép fel a fogyasztók érdekében. Sohár Pálné ennek okát abban látja, hogy az északi államokban különösen sok az azo-színezékekre érzékeny ember. A norvégok épp ezért – mivel nem tagjai az uniónak – nem is engedélyezik azok használatát. Az azo-színezékek világméretű betiltásának viszont szerinte még nem jött el az ideje. Az egyoldalú uniós korlátozás hátrányosan érintené az európai gyártókat, de nem védené kellően az európai fogyasztókat. Mivel a világszabványnak megfelelő, az unión kívüli országokból származó élelmiszerek importja nem tiltható, az üzletekben továbbra is kaphatók lesznek azo-színezéket tartalmazó élelmiszerek. A legnagyobb befolyást az azo-színezékek használatának visszaszorítására – a megkérdezettek szerint – a fogyasztók gyakorolhatják azzal, hogy a boltban az esetleg „sápadtabb”, de egészségesebb élelmiszereket választják.

Mitől óvakodjunk?

Az úgynevezett azo-csoportot tartalmazó színezékek, melyeket az említett tanulmány vizsgált:
E 102 – tartrazin; E 104 – kinolinsárga; E 110 – narancssárga S; E 122 – azorubin; E 124 – neukokcin és az E 129 – alluravörös AC. Leggyakrabban édességek, desszertek, rágcsálnivalók, üdítõitalok, szörpök, finompékáruk, nem hõkezeléssel tartósított gyümölcskészítmények, fagylaltok, jégkrémek tartalmazzák.

Kockázatos halvacsora

root — Wed, 12 Mar 2008 11:39:58 +0100

Régóta ismert, hogy egyes tengeri élőlények szervezetükben nehézfémeket képesek felhalmozni. Igen eltérő véleményeket lehet azzal kapcsolatban hallani, hogy mennyire is kell velük óvatosnak lenni.

„Egy tengerparti étteremben a pincértől tengeri herkentyűket rendeltem. Nagy meglepetésemre domborodó hasamra mutatott, és azt mondta, hogy nem hozhatja ki ezeket nekem. Értetlenkedésemet látva elmagyarázta, hogy a tengeri élőlények esetleges higanytartalma veszélyes lehet a fejlődő magzatra” – meséli Anikó.
Régóta ismert tény, hogy egyes tengeri élőlények szervezetükben toxikus mennyiségű nehézfémet (például higanyt) képesek felhalmozni anélkül, hogy szervezetükön mérgezési tünetek jelentkeznének. Időnként igen extrém értékeket is mérnek, találtak olyan tonhalat is, melynek szervezetében háromszázszorosa volt a higanykoncentráció az átlagosnak.
Varga Margit, az ELTE Kémiai Intézetének docense lapunknak elmondta, hogy a tengervízbe az emberi környezetszennyezés miatt kerül a higany és más toxikus nehézfémek. A tengervízben élő egysejtűek és egyéb alacsonyabb rendű élőlények szervezetébe akadálytalanul jut be minden környezetükben megtalálható elem, mert ezek az élőlények úgy táplálkoznak, hogy a tengervizet átfolyatják a szervezetükön, és a nehézfémek bennrekednek a sejtjeikben, mert nincs rájuk kiválasztó mechanizmus. A halak egysejtűekkel és egyéb tengeri élőlényekkel táplálkoznak, vagyis az általuk elfogyasztott táplálék már eleve nehézfémekben gazdag. A tápláléklánc végén azok a nagy testű halak – köztük a tonhal – állnak, amelyek nem szolgálnak más tengeri élőlényeknek táplálékul, ezért az ő szervezetük fogja a legmagasabb nehézfémtartalmat mutatni.
Azonban – a docens asszony szerint – ha egy tonhal higanytartalma jóval a toxikus érték fölött is található, sem a hal, sem a fogyasztója nem károsodik, ugyanis a higany oldhatatlan formában (higany-szelenidként) található meg a szervezetében. Ez azt jelenti, hogy a tonhal a nehézfémet olyan vegyületté alakítja át, amelyből a higany nem mobilizálható. Ebből a vízben oldhatatlan vegyületből kisebb mértékű a higany kioldódása, mint egy amalgám fogtömésből.
Hazánkba többnyire az EU országaiból érkezik a hal. A termékek forgalmazásához és feldolgozásához megengedett nehézfémtartalom-szint ellenőrzése már gyártáskor, illetve értékesítés előtt megtörténik a hatályos EU-előírások szerint. A forgalombahozatali engedély egyik feltétele egyébként a nehézfémmennyiségre vonatkozó vizsgálatok elvégzése. Esetleg előfordulhat, hogy egy forgalmazási engedéllyel rendelkező termék nehézfémtartalma mégis magasabb a megengedettnél, hiszen nem lehet minden egyes gramm alapanyagot bevizsgálni. Ácsné Kovacsics Loréna, az Élelmiszer Reziduum Toxikológiai Laboratórium vezetője arról tájékoztatta lapunkat, hogy hazánkban monitoring – azaz ellenőrző-megfigyelő – rendszerben az Európai Unió előírásainak megfelelően végzik az élelmiszerek kémiai szermaradék-vizsgálatát, beleértve a hazai tenyésztésű és az importból származó halakét is. A 2004-ben történt csatlakozás óta viszonylag alacsonyabb mintaszámmal történik az import halak vizsgálata, mivel az EU-ban az első betárolás helyén történik a vizsgálat. Ezt követően az EU-n belül csak esetenként, szúrópróbaszerű mintavétel történik. A 2005., 2006. és 2007. évben atomabszorpciós (AAS) módszerrel megvizsgált tengerihal-mintákban nem volt higanyhatárérték-túllépés. De a halastavainkban és a Balatonban élő halak higanytartalma sem éri el a megengedett határértéket.
Ha biztosra akarunk menni, jól ismert csatornán keresztül jussunk hozzá az elfogyasztani kívánt halhoz. A horgászoknak és a szusirajongóknak nagyobb elővigyázatosság javasolt.
A halak nehézfémtartama, akárcsak az amalgámtömés, két táborra osztja az embereket. 2004-ben az amerikai kormány már kiadott egy felhívást nőknek, akik terhesek, gyermeket terveznek vagy kisgyereket nevelnek, hogy feltétlenül csökkentsék a konzerv tonhal fogyasztását. Az USA-ban a halaktól elpártoló vásárlók bizalmának visszaszerzése érdekében kifejlesztettek egy olyan készüléket, amellyel ki lehet mutatni akár egy kis haldarab higanytartalmát is.
„Aggodalomra semmi ok, továbbra is nyugodtan lehet halat fogyasztani. Ez azonban nem ment fel bennünket a környezetszennyezés vétsége alól! Sohasem tudhatjuk, környezetünk és a körülöttünk található élővilág meddig képes tolerálni az emberi felelőtlenséget” – figyelmeztet a docens asszony.

Higanyveszély

A higany a vizekbe elsősorban az emberi tevékenység következtében juthat be, például az aranybányászat, az ipari szennyezés, az elektronikus hulladék lehet a forrás.

Míg korábban csak lokális problémáról beszéltek – például egyes tengeröblök nehézfémtartalma volt magas –, mára már egész bolygónkra kiterjedő problémává vált a higanyszennyezés. A higanyra jellemző, hogy a környezetben tartósan megmarad, miközben átalakulhat metil-higannyá, amely a legmérgezőbb formája. A metil-higany könnyedén áthatol a méhlepény határfelületén, illetve a vér–agy-határfelületen, és az értelmi képességek fejlődését már megszületés előtt gátolhatja. A magas higanyszint a felnőtteknél is okozhat szív- és érrendszeri megbetegedéseket, neurológiai vagy szaporodási problémákat.

Gyógyító halételek

Hazánk egy főre eső halfogyasztása (közel évi 3 kilogramm) még messze elmarad az uniós átlagtól (22 kilogramm). Pedig a halak nemcsak a szervezetünk számára fontos ásványi anyagokat (például kálium, foszfor, jód, szelén), hanem sok vitamint is tartalmaznak.

Emellett a halhúsnak alacsony a koleszterintartalma, és tartalmaz omega-3 zsírsavat, aminek a szívroham megelőzésében van szerepe. Több kutatást végeztek azzal kapcsolatban, hogy mi a különbség azon nemzetek között, akik eltérő mennyiségű halat fogyasztanak. Azt találták, hogy a halevőknél ritkább például a szívinfarktus és a mellrák. Emellett bizonyítottan jó hatással van a hal az ízületi panaszokra, de a mentális képességeinkre is.

Levegőt

root — Wed, 27 Feb 2008 11:26:54 +0100

Szó szerint porfészek lehet hazánkból, ha nem kerül sor a közlekedés megreformálására. Bár az elmúlt évben némi javulást tapasztalhattunk a levegő minőségében, még mindig rosszak a mutatók. Növekszik az emberi egészségre legártalmasabb, közlekedés eredetű összetevő: a levegő portartalma. Az uniós irányelvek két évet adnak hazánknak, hogy „tiszta legyen a levegő”.

A levegő minőségéért döntően a szennyezőanyag-kibocsátás tehető felelőssé, ezen túlmenően főként az időjárási viszonyok – napsütés, hőmérséklet, széljárás – befolyásolják a szennyezettség mértékét – állította kérdésünkre dr. Páldy Anna, az Országos Környezetegészségügyi Intézet (OKI) főigazgató-helyettese.
A légszennyezettség állapota nagyobb publicitást kapott az elmúlt hetekben, jóllehet a levegő minősége nem változott különösebben, sőt, összességében javulás volt tapasztalható a mért adatok tekintetében az elmúlt évek során. A levegő állapota 2007 nyara óta került erőteljesebben a figyelem középpontjába egy új szolgáltatás megjelenésével: ekkor kezdődött az uniós előírásoknak megfelelően a levegő egészségi szempontok szerinti értékelése és az úgynevezett egészségi index számítása az ÁNTSZ szakmai berkein belül.
Az Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat térképét tanulmányozva országosan egy adat magaslik ki mindenhol a megengedett határértékek fölé. Ez a rejtélyes PM10, amely – mint megtudtuk – a szálló port kódolja, értéke pedig még jó időben is többnyire kirívó. A legveszélyesebb szenynyezőanyagnak éppen ez minősül, ellentétben a közlekedési csomópontokban látható jelzőoszlopok egyéb adataival. „Ami például a kén-dioxidot (SO2) illeti, e téren visszaszorulás tapasztalható néhány éve a szén- és fatüzelés csökkenése miatt – mondja az OKI szakembere. – Ám ahol ez a fűtés újra feléledőben van, ott az említett kémiai értékek növekedése is mérhető.” A szálló por esetében országszerte erősödés figyelhető meg, mivel ez kifejezetten közlekedés eredetű szennyezőanyag. A kipufogógázok, az aszfalt porlása, az autógumik kopása és az ipari jellegű por adja a kibocsátott mennyiség 60-70 százalékát, ellentétben az ülepedő porral, mely az építkezések velejárója, és sokkal kevesebb kárt okoz az emberi szervezetben nagyobb szemcsemérete miatt.
Páldy Anna főorvos asszony tájékoztatása szerint, míg a szálló por 2006-ban 163 napon haladta meg a megengedett 50 µg/m3-t, 2007-ben már csak közel 100 nap „porosodtunk”. Az uniós direktívák azonban éves szinten a 20 mikrogrammos értéket írják elő 2010-re, tehát két év alatt ki kell takarítanunk az országot, ami nem lesz könnyű feladat. A por csökkentése egyrészt városépítészeti kérdés: a szélcsatornák szabadon hagyásával megelőzhető a légszennyezés növekedése. Ide tartozik a közlekedés átalakítása is, a nyugati országokban a körgyűrűk, elkerülő utak építése hatékony megoldást jelentett a városon átmenő forgalom és így a por csökkentésére. A bicikli- és tömegközlekedés népszerűbbé tétele és a gépkocsik károsanyag-kibocsátásának fokozottabb ellenőrzése is fontos feladat. Egészségünk érdekében pedig a forgalmas utak mentén való hosszabb időzést érdemes elkerülni.
Az eddigi megfigyelések szerint a légszennyezettségnél a földrajzi elhelyezkedés is sokat számít, az északi országok levegője sokkal tisztábbnak mondható, a közép-európai régió már szennyezettebb, a déli országok lakói pedig a legszennyezettebb levegőt szívják a kontinensen. Erre a meglepő tényre magyarázatot ad, hogy a mediterrán országok vizsgált nagyvárosainak átszellőzése földrajzilag nem megfelelően biztosított, ezért ha a szimatunk nem csal, Budapesten tisztább a levegő.
Magyarországon belül a levegő tisztáságánál jelentős eltérés nem tapasztalható, Budapesten persze rosszabb a levegő, mint azt sokan eddig is sejthették. Viszont a főváros éppen huzatos elrendezésének köszönheti, hogy néhány órán belül ki tud szellőzni kedvező széljárás esetén. Pécsett ezzel szemben gyakran rosszabb a levegő az átlagnál, mivel a Mecsek a szellőzés útjában áll, de a legrosszabb mért adatokkal a vidéki városok közül Putnok és Miskolc bír.

Porszem a szervezetben

Az Országos Környezetegészségügyi Intézet 1997–2005 között végzett felmérése alapján szignifikánsan kimutatható, hogy a nagyforgalmú utak mentén élők esetében gyakoribb az asztma, krónikus légcsőhurut előfordulása. Nemzetközi vizsgálatok adatai is azt támasztják alá, hogy a rövid távú, magas szintű porterhelés növeli az asztmás betegségek kialakulását, a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát. A szálló porral szemben magánemberként egyedül a megelőzés vezet eredményre, az OKI szakembere szerint pormaszk vagy orrfilter alkalmazása segíthet a veszélyes tartományba eső por kiszűrésére. Az új típusú autókba beépített por-pollenszűrőt is sűrűbben érdemes cserélni.

Biciklis tüntetés Budapesten

Múlt vasárnap nyolc civil szervezet – többek között a Critical Mass, a Greenpeace Magyarország, a Levegő Munkacsoport, a Védegylet, a NOE – összefogásával biciklis felvonulást tartottak Budapesten „egy élhetőbb városért”, hogy felhívják a figyelmet a fokozódó légszennyezettségre.

A demonstráció szervezői – akik petíciót is átadtak Hagyó Miklós főpolgármester-helyettesnek – úgy vélik: a hazánkban érvényben lévő károsanyag-határértékek korrigálásra szorulnak. A szervezetek a dugódíj bevezetését, a teherforgalom korlátozását és a szmogrendelet szigorítását is sürgetik. A városi autósoknak inkább a tömegközlekedés, illetve a bicikli használatát javasolják.
Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes, aki maga is részt vett a felvonuláson, az MTI-nek elmondta, hogy a tavaly elfogadott Budapesti Környezeti Programba foglaltak szerint korlátozzák a teherautó-forgalmat, hiszen Budapest levegőszennyezettségének 34 százalékát a teherautók okozzák. Az M0-s körgyűrű keleti szektorának megépítéséig tranzitútvonalakat jelölt ki a főváros, de a körgyűrű megépülése után csak a célforgalom jöhet majd be a városba.
A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium az egészségügyi tárca bevonásával még ebben az évben elkészíti azt a jogszabály-módosítást, amely bevezeti a szálló porra vonatkozó (PM10) küszöbértéket – mondta Hagyó Miklós, aki ezzel a környezetvédők azon észrevételére reflektált, amely szerint a városi légszennyezettség egyik nagy problémája, hogy nincs meghatározva a finom por (mikropor) határértéke.

Drága szeretteink

root — Wed, 19 Dec 2007 10:21:48 +0100

„Jézuska hozza, nyuszika fizeti” – szól a népi szállóige az ünnepi eladósodásról, amikor az emberek különösen hajlamosak adósságokba verni magukat azért, hogy kompenzáljanak gyermekeik vagy hozzátartozóik felé. Legalább karácsonykor. Aztán jönnek a szűkös hétköznapok, hitelre újabb hitel, és jó, ha a különféle törlesztések miatt nem indul meg a végzetes lavina a családi költségvetésben. A fogyasztói társadalom mentalitása különösen veszélyes Kelet-Európában, ahol az előző rendszernek köszönhetően az állampolgárok jobbára pénzügyi analfabéták maradtak.

Fotó: Somorjai László

Olyan fogyasztói életmód van kialakulóban, melyben az emberek hőn áhított vágyaikat azonnal szeretnék kielégíteni, a cél érdekében hitelek garmadáját gyűjtik be, s akár egy életen át törlesztenek. Persze nem mindenki luxuslakásra, extra autóra vagy tengerparti nyaralásra hajt: olyan is akad, aki a puszta megélhetésért küzdve adósodik el. „A legszegényebb réteg a leginkább eladósodott, a szélesebb középréteg valamivel kevésbé, a gazdag réteg alig” – állítja Felfalusi Péter, az Intrum Justitiának, az ország egyik legnagyobb adósságbehajtó cégének az ügyvezető igazgatója. Minél idősebb egy személy, annál fegyelmezettebb is, és annál kevésbé vesz fel hitelt, például ötvenéves kor felett alig találni hitelfelvevőt.
„Sajnos az egész magyar társadalomnak fejletlen a pénzügyi kultúrája – az eladósodás más-más okból ugyan, de szinte minden réteget fenyeget” – mondta el érdeklődésünkre Máhr Zsuzsanna adósságkezelési tanácsadó. A szegénység is sokakat rákényszerít, hogy beosztóbb életet éljenek, de van egy meghatározott jövedelemszint, amiből már képtelenség kijönni. A bérből és fizetésből élők többsége ugyan nem esik bele a szociális ellátás jövedelemkategóriáiba, de máról holnapra él – mondhatni eszik és lakik. Ha jön egy váratlan kiadás vagy krízishelyzet, akkor borul a költségvetése, és könnyen eladósodik. Bár Máhr Zsuzsanna cégéhez a legproblémásabb ügyek kerülnek, az esetek 30-50 százalékáról elmondható, hogy némi segítséggel van remény a talpra állásra. Az egyik legnagyobb probléma, hogy az emberek többsége csak akkor szaladgál segítségért, amikor már a kilakoltatás réme fenyegeti, miközben teljesen meggondolatlanul veszi fel egyre-másra a szembe jövő hiteleket. „Van olyan ügyfelem is, akinek két oldalt írtam tele a különféle hiteltartozásaival. Egy év alatt egyetlen olyan család volt, amely az eladósodás kezdeti stádiumában fordult hozzánk és nem többszörös BAR-listásként” – fejtegeti a szakember. Tapasztalatai szerint a rászorulók többsége igényli a pénzkezeléssel kapcsolatos folyamatos tanácsadást, ami megkönnyítheti a felszínen maradást, de a leghatékonyabb a minél fiatalabb korban elkezdett pénzügyi nevelés.
Máhr Zsuzsanna úgy látja, hogy a karácsony a szegényebb rétegek esetében is a kiköltekezés ideje, a bankok pedig szinte bármilyen áron, de növelni kívánják a hitelkihelyezéseik számát. „Ráadásul évről évre egyre magasabbak az igények – műszaki újdonságok, márkás ruhák dömpingje –, egyre élesebb a verseny, s ez egyre nagyobb nyomást gyakorol az eladósodás által leginkább veszélyeztetett gyermekes családokra is.” És az emberek bedőlnek a csábításnak, mondván: „majd lesz valahogy, majd spórolunk”. Aztán dehogy spórolnak. Tipikus forgatókönyv, hogy a felvett karácsonyi hitel miatt már januárban nem tudják kifizetni a lakásrezsijüket, és a családi költségvetés dominóelv-szerűen omolhat össze. A tanácsadó hozzáteszi: külföldön sem jobb a helyet, Angliában, Németországban, Írországban is a szegények a legeladósodottabbak, aminek egyik fő okát a reklámvezérelt fogyasztói magatartásban látja.

Karácsonyi hitelláz

Az biztos, hogy eladósodni idén sem lesz nehéz: a hazai bankok most sem hajlandók alulmúlni magukat a szokásos karácsonyi hiteldömpingben. Teszik ezt függetlenül attól, hogy néhány ismert áruházlánc vezetői már most úgy látják: az idei karácsony – köszönhetően a kormányzati megszorító intézkedéseknek – nem lesz számukra olyan gyümölcsöző, mint az előzőek. Mérő Katalin, a PSZÁF ügyvezetője is arról számolt be lapunknak, hogy egyre több a fogyasztási hitellel kapcsolatos panasz. Az emberek egyre jobban eladósodnak és egyre kevésbé képesek törleszteni a felgyülemlett hiteleiket.
Egy tavalyi felmérés szerint az áruvásárlási hitelek 30-40 százalékát az év utolsó két hónapjában veszik fel az emberek. „A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) várakozása szerint az idei év utolsó két hónapjában a korábbi évekhez képest kevésbé fut majd fel a hitelkereslet. Ennek oka, hogy az elmúlt hónapokban a lakosság »fogyasztás-simítás« céljából dinamikusan vett fel hiteleket. A lakosság jellemzően késlekedve reagál reáljövedelmeinek kiesésére is. Úgy véljük, e hatások idén bizonyos szintig a karácsonykor megugró hitelkeresletet is fékezik majd” – mondta el lapunknak Binder István, a PSZÁF szóvivője.
„Évek óta azt tapasztaljuk, hogy az iparcikkek területén a karácsonyi vásárlások egyre később kezdődnek, és érezzük a megszorítások hatását is” – nyilatkozta a napokban Jean Paul Filliat, az Auchan-hálózat vezérigazgatója, hozzátéve: érezhetően többen vásárolnak hitelre. A karácsony előtti vásárlás hevében az akciós ajánlatok igen vonzónak tűnhetnek, mégis megéri jobban áttanulmányozni a kiválasztott hiteltermék kondícióit, nehogy később arra kényszerüljünk, hogy visszavételeztessük az árut, vagy – rosszabb esetben – egy behajtó céggel alkudozzunk.
A karácsonyi ajándékvásárlásokhoz általában viszonylag kis összegű, tárgyi fedezetet nem igénylő hitelekkel csábítják a vevőket, amelyeknek a kérelmét a bankok könynyen el tudják bírálni, és az igényelt pénzhez is gyorsan hozzá lehet jutni. Erre a célra a fogyasztási hitelek a „legmegfelelőbbek”. Ezeknek négy fő fajtájuk van: a folyószámlahitel, a személyi kölcsön, az áruhitel és a hitelkártya. Ezek teljes éves hiteldíja pedig évi 0 és 45 százalék között szinte bármenynyi lehet.
„Most még csak a karácsonyi hitelszezon kezdeti időszakában járunk. Az ügyfélpanaszok jellemzően január végén, az első törlesztőrészletek befizetésekor merülnek föl. Az ügyfelek legtöbbször a törlesztőrészlet mértékét vagy egy-egy általuk kifogásolt feltételt tesznek szóvá” – mondta Binder István a panaszkezelési tapasztalatokkal kapcsolatban.
Tavaly ilyenkor a 0 százalékos THM volt a sláger. A felügyelet anno vizsgálat alá is vonta ezeket a banki ajánlatokat, és megállapította, hogy ezek valós ajánlatok, ám más áruházak kínálatához képest gyakran drágábban kínálják az adott terméket. Az ehhez hasonló hitelakciók sokszor az árukészlet gyorsabb forgatását szolgálják, így a kereskedők és a finanszírozók is tehetnek engedményeket.
Két éve leggyakrabban az „ingyenhitel” kifejezéssel hirdették magukat a bankok. Ennek lényege, hogy a hitelfelvétel után csak bizonyos idő elteltével kell megfizetni a kamatot, és addig az ügyfél gyakorlatilag ingyen használja a bank pénzét. Az „ingyenebéd” árát azonban „behajtják” egy magasabb kamattal, egy hosszabb futamidővel vagy a periódus végén használt, relatíve nagyobb törlesztőrészletekkel. Bár az „ingyenhitel” kifejezést ma már alig használják, a konstrukciót magát azonban még nem dobták a sutba, úgyhogy érdemes résen lenni!
Bankárkörökben nyílt titok, hogy az igazán újszerű hiteltermékek „feltalálása” megrekedt. Így manapság gyakori jelenség az egyre több és különböző feltételektől függő konstrukció. Ezeken a részleteken ugyanis még kis ráfordítással is tudnak változtatni, és legalább van mivel kommunikálni az „újdonság varázsát” is. Például az említett 0 százalékos THM is csak akkor érvényes, ha az ügyfél X hónapon belül törleszt. „Sok félreértésre ad az is okot, hogy az ügyfelek egy része nem látja át: a hitelkártyáknál a türelmi periódus nem a tárgyhavi első vásárlástól számítódik, hanem kötött, így előfordulhat, hogy akár már a vásárlás után pár nappal vissza kell fizetni a teljes kölcsönösszeget a kamatmentesség megtartásához” – emelte ki Binder a tipikus félreértéseket.

Munkában az akcióhősök
– Csillagszóró hadművelet

Persze az sem mindegy, miért verjük magunkat adósságokba. Az elmúlt években egyre nagyobb számban nyilvánosságra került visszaélések miatt a kormányzat a fogyasztók védelme érdekében az idei vásárlási szezonban összehangolt hadműveletet indított el. A Csillagszóró hadművelet keretében december elejétől másfél hónapon át hét hatóság ellenőrei fognak akcióhősként tündökölni. Az ünnepi forgatagba elvegyülve például álruhás ellenőrök végeznek majd próbavásárlást, az APEH, az ÁNTSZ, az Élelmiszerbiztonsági Hivatal, a fogyasztóvédelem, az állategészségügy szakemberei, valamint a munka- és a vámellenőrök tüsténkednek majd a jogtalanságok feltárásánál. Az akció eredményeiről folyamatosan tudósítják az érdeklődőket a csillagszorohadmuvelet.info weboldalon.
Az akció kapcsán Kathi Attila, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (NFH) főosztályvezetője úgy nyilatkozott, hogy a fogyasztóvédelem részéről az elmúlt évekhez hasonlóan idén is a gyermekjátékok és az elektromos készülékek lesznek a fő vizsgálati területek. Ezenkívül az élelmiszerek terén a szezonális, ünnepi árukat ellenőrzik kiemelten, mint például a bejglihez szükséges mák, dió vagy a szilveszterhez köthető lencse. A leghatékonyabbnak a főosztályvezető ugyanakkor azt tartja, ha a vásárlók körültekintően és kellőképp informáltan vásárolnak, ezáltal többnyire elkerülhető az ünnepi üröm.
A vásárlási lázban égők lehűtésére közzétették a legveszélyesebbnek talált termékek fotóit, a fotóalbumot folyamatosan bővítik a szezon alatt. A vitás esetek gyakorisága miatt apró jogi eligazítást is közzé tettek, melyből megtudhatjuk például, hogy az akciós termékre is érvényes a garancia vagy jótállás, kivéve, ha hibával rendelkező áruról van szó, melyről természetesen tájékoztatták a vásárlót.

Ajándék 30 ezerért

Egy magyar felnőtt átlagosan öt másik személyt kíván megajándékozni, s erre a célra maximum 30 ezer forintot szán összesen – derül ki a kirakat.hu és a Szonda Ipsos legfrissebb felméréséből. Ajándéknak leginkább kozmetikumokat, ruhákat, könyveket, játékokat, cipőket, konyhai eszközöket, CD-ket, DVD-ket, karórákat, ékszereket, sportfelszerelést és mobiltelefonokat szánnak.

Az álomgyáros Walt Disney

root — Wed, 22 Aug 2007 07:36:15 +0200

Ahol az álmok valóra válnak címmel egész éves ünnepségsorozat zajlik a párizsi Disneylandben, a szórakoztatópark fennállásának 15. évfordulója alkalmából. A Disney-birodalom alapítója, Walt Disney egyik legnagyobb álma vált valóra a disneylandekkel, az újszerű szórakoztatóparkok prototípusa „anaheimi Mekka” vagy „Disney varázslatos birodalma” néven vált ismertté Amerikában. Az 1927-ben, éppen nyolcvan éve alapított médiavállalat világszerte egyre nagyobb befolyásra tett szert, a tömegkommunikáció révén a Disney-gépezet a világ minden táján azonos álmokra kényszerít kicsiket és nagyokat egyaránt.

Walter Elias Disney 1901 decemberében született Chicagóban a protestáns Disney család negyedik gyermekeként. A kis Walt élete nem volt „leányálom”, kemény munka és vasszigor töltötte ki az életét, játékra, barátokra nem jutott ideje. Hétévesen hajnali fél négykor már dolgozni indult, újságokat hordott ki, de a bérházak meleg folyosóin időnként elszundított munka közben, vagy megesett, hogy elhagyott gyerekjátékokra lelve a hajnal első fényeinél játszani kezdett. Egy ideig egy idilli farmon is éltek, ez volt gyerekkora legszebb időszaka. A rajzolás iránti vágya is itt mutatkozott meg először, amikor egy kátrányos hordóból ihletet és „festéket” merítetve kidekorálta a házuk falát. A játszástól megfosztott, korán érő kisfiú azonban jó üzleti érzékre tett szert, s 1919-ben úgy döntött, reklámgrafikusi pályára lép, apja nem túl nagy örömére. Az első felvevőgép aztán hamar a filmgyártás irányába fordította, majd egymást követték a sikerek és kudarcok. Kacagráf (Laugh-O-Gram) címmel szatirikus kisfilmeket gyártott, amelyeket mozikban vetítettek, majd ezen a néven indította el vállalkozását. Az anyagi nehézségek miatt gyakran szorult hitelekre: a borbély a rajzaiért ingyen vágta a haját, mások hiteleztek neki ételt, vagy egyszerűen elengedték a tartozásait. Karrierje csúcsán, akárcsak a mesék szegénylegénye, ő is megemlékezett jótevőiről, és igyekezett viszonozni a segítségüket.
A rajzfilmgyártás az 1920-as évek elején még rendkívül fejletlen iparág volt, amikor nagy kockázatot jelentett egy „cartoon network” ötlete. Walt mégis emellett tette le névjegyét, számos technikai újítást vitt véghez.
A rajzfilmgyártók rájöttek, hogy az állatok szerepeltetése könnyebb, és jobban is fogadja a közönség, ráadásul a rajzfilmfigurák elnyűhetetlenek, így a végtelenségig fokozható az agreszszió. A rajzfilmben bármi megtörténhet a szereplővel: meg sem gyűrődik, ha átmegy rajta a vonat, vagy dacolva a gravitáció törvényeivel, nem zuhan bele a szakadékba sem. A némafilm válságba kerülése a húszas-harmincas években begyűrűzött a rajzfilmgyártásba is, anyagi és művészeti krach formájában. Ekkor kezdték el a filmeket tuningolásképp hangszerelni, melyben Disney cége elöl járt. Miki egér az alkotó szerint éppen a hangosításnak és a technikai újításoknak köszönhette a sikerét, hangja sokáig maga „Walt bácsi” volt.
Disneyt amúgy „magányos farkasként” tartották számon, kevesek felé kötődött érzelmileg, egyik bátyja és később a felesége, gyerekei álltak csak igazán közel hozzá. Disney lélekben megmaradt örök gyereknek, megszállottan rajongott a vasutakért, felnőttkorában is legkedvesebb szórakozása a kerti kisvasút volt, melyen minden házába látogatót megutaztatott.
Ő még egyedüli célközönségének a gyerekeket tartotta. Gazdasági szempontból egyébként rendkívül jó döntésnek bizonyult a mesegyártás, hiszen a klasszikus történeteket bármikor le lehetett porolni, nem mentek ki a divatból. Az is a rajzfilmeknek kedvezett, hogy 1940 után a gyerekek száma jelentősen megnőtt: Amerika lakosságának egyharmada 14 éven aluli gyerek volt. Másrészt Hollywood ekkor lépett a „nagykorúság útjára” is, vagyis egyre jobban divatba jött a meztelenség és a szexualitás ábrázolása, amely kíváncsiságot, de zavart is okozott a nézőkben. Ennek köszönhetően megnövekedett a tömegigény az úgymond családbarát filmekre is, ami szintén Disney malmára hajtotta a vizet. A halála utáni Disney-művekben sűrűn bukkantak fel olyan jelenetek, melyeket a néhai tulajdonos nem vállalt volna. A kalandfilmek bukása még inkább a mesék felé terelte a stúdiót, ekkor körvonalazódott Waltban egy igazi gyerekszórakoztató park ötlete is. Jó harminc évet váratott magára a nagy álom, amellyel megint sikerült újat alkotnia, mozgójárda és csupa sosem látott újdonság várta a gyerekeket Disneylandben. Az elkészült Varázslatos Birodalom Amerika egyik legjelentősebb városfejleszté-sének is bizonyult.
Disney pályája csúcsán, 65 évesen halt meg dohányzás miatt kialakult tüdőrákban. Az álmodozó Walter számára az illúziógyártás volt a jövő útja, s eltávozása után tovább termelt az általa alkotott varázsgépezet. 1966-os halála visszavetette ugyan két évtizedre az álomgyár teljesítményét, de 1984-től a Paramount stúdiót is felfuttató Michael Eisner vette gondozásba a Disney Companyt. Keze alatt 2005-ig hússzorosára nőtt a részvények értéke, a cég éves bevétele pedig 1,2 millió dollárról 27 milliárdra emelkedett. Neki tulajdonítják, hogy a világ első számú szórakoztatóipari vállalatává vált a DC, és ugyancsak az ő vezetése alatt robbant be a köztudatba a számítógépes animációkról híres Pixar stúdió is. Ez utóbbi közel tíz év alatt 3 milliárd dollár hasznot hozott, és nem kevés rajongót. A következő falat a világpiacból India és Kína, az eddig elhanyagolt több százmilliós gyerektábor már most is remek felvevőpiacnak látszik a Disney-shopok sok milliárd dolláros forgalma alapján.
Disney sikerének titkát abban látják, hogy az átlagnéző képzeletvilágát szolgálta ki, jól ráérzett a kor szellemére, és a köznép szájíze szerint tudta tálalni a meséket. Bár technikai szinten nagyot alkotott szakmailag, sosem követte a művészetet – egyenesen irtózott attól, hogy valamelyik műve egyszer művészmoziban végzi. Kortársainak többsége modern Aesopusként nézett fel rá, a fennkölt családi szórakoztatás apostolaként, az évszázad legnagyobb nevelőjeként.
A gyermekirodalom művelői és szakértői viszont – bár a maga módján zseniálisnak tartották – erős kritikával illették a hagyományos gyermekirodalom lealacsonyítása miatt. Megfogalmazásuk szerint a leegyszerűsített művek lélektani és erkölcsi igazságait feláldozta az animáció, a látvány oltárán. Disney mesevilága szerintük „nem egy gyereké, hanem egy korosodó emberé, aki a múltban keres megnyugvást”.

Mickey Mouse

Mickey Mouse, azaz Miki egér személye az amerikai kultúra jelképeként majdnem annyira ismert, mint az amerikai zászló. Népszerűségét mutatja, hogy a kisegér 50. születésnapját a Fehér Házban is megünnepelték. Miki jelleme pedig eleinte nem volt túl szívmelengető: macskákat és nőket kínzott, később drótvékony tagjai helyett gömbölyűbb alkatra tett szert, és egyben kedvesebb is lett. Több mint száz alkotás készült el az egér főszereplésével, 1928–46 között maga Walt Disney adta a rágcsáló hangját. Az egér bekerült Madame Tussaud panoptikumába is, és azt is állítják, hogy Japánban a császár után ő volt a legnépszerűbb személy, Afrikában pedig amulettként hordták a képét némelyek. A közismerten amerikai mintaegérnek még Hitler is nagy rajongója volt, a német hadierő egyik repülőgépén állítólag Mickey díszelgett, sőt egy egész repülőszázad is viselte a rajzfilmhős nevét.

Bobby McFerrin

root — Wed, 23 May 2007 05:21:16 +0200

A héten Budapestre látogatott Bobby McFerrin, a tíz Grammy-díjjal büszkélkedő világhírű jazzénekes és karmester, aki páratlan zenei tehetsége mellett széles mosolyával is levette lábáról a kelet-európai közönséget. A Dont Worry, be Happy című dal szerzőjét bámulatos képességei miatt „élő hangszernek” is titulálják. A zene nagymestere a muzsika megszerettetését és tanítását érzi leginkább hivatásának, bár húszmillió eladott lemezzel a háta mögött előadóművésznek sem utolsó.

Bobby McFerrin egy New York-i operaénekes házaspár gyermekeként látta meg a napvilágot 1950. március 11-én. Édesapja, Robert McFerrin volt az első afroamerikai szólóénekes a Metropolitan Operában. Az idősebb McFerrin egy nyolcgyermekes baptista család gyermekeként hosszú ideig kizárólag gospelt énekelhetett édesapja szigorú nevelése miatt, így amint önálló életet kezdett, az opera világába vetette magát, nem kevés sikerrel.
Ellenben Bobby a zene sokszínűségében nőtt fel, s hatévesen már megkezdte zenei tanulmányait. Virtuóz énektudásával csak viszonylag későn, a hetvenes évek végén lépett a közönség elé, először mint jazz-zongoristát ismerhette meg a világ, bár a zongora mellett klarinétozni, csellózni és fuvolázni is megtanult. Legnagyobb sikerét azonban hangjával aratta: négy oktáv hangterjedelmű, csupa mosoly előadásmódja magával ragadta a közönséget, szívükbe zárták Amerikától Európán át Ausztráliáig. Legsikeresebb zenei műfajai a jazz, a coral és nem utolsó sorban a klasszikus zene, melyek mindegyikében improvizatív és spontán. Lemezein olyan hírességekkel zenélt együtt, mint a nagynevű zongorista, Chick Corea, akihez szoros baráti kapcsolat is fűzi, vagy a híres csellista, Yo-Yo Ma.
A virtuóz énekes-zenész tündöklése akkor indult el, amikor az innováció útjára lépett, és a zenei megújulást elősegítendő a rögtönzött előadások felé fordult. Az improvizatív koncertekre ugyanis nem készült konkrét dalokkal, egyszerűen csak énekelt, ami épp eszébe jutott. Nemsokára olyan sikere lett, hogy a zenei kíséretet is ő adta elő, ezzel létrehozta a zenetörténet első, száz százalékban vokális szólójazz-műfaját. Első ilyen koncertjére Európában, Németországban került sor, kisebb sokkot okozott a hallgatóságban, amikor hanyag eleganciával besétált a színpadra, és minden kíséret és készülés nélkül szórakoztatni kezdte az egybegyűlteket. A kezdeti zavar hamar elült, és McFerrin óriási sikert aratott, a németek ezentúl csak Csodahangként emlegették. A zene iránti szeretete mellett fő erősségének a humora és interaktív, közvetlen előadásmódja bizonyult, melyet továbbfejlesztett a nyolcvanas években, rendszeresen megénekeltetve a közönséget is, hogy minden jelenlevő részévé váljon a zenének. Magas zenei képzettsége és játékos előadásmódja természetesnek és pillekönnyűnek tünteti fel a zenét mindenki számára. Az éneklési technikák széles skálája és virtuóz alkalmazása mellett is tovább képezte magát: elképesztő hangokat tanult meg utánozni, sőt a lélegzetvétel közben is hangot kiadni, hogy ne kelljen megszakítania az éneklést ilyen apróságok miatt. Ehhez időnként dobol a mellkasán, vagy különféle stílusban énekel egy kis örömöt kicsikarva.

A jókedvet alapvető üzenetnek tartja, ezért több ízben neves komikusokkal is fellépett, mint Robin Williams vagy Billy Crystal. A zenei élet nagy felfedezőjének és megújítójának tartott énekes legismertebb dala is ezt az életérzést tükrözi, a Dont Worry, be Happy egy humoros kis nótának indult, majd világsiker lett.

Ahogy a zenei pályafutása kezdett révbe érni, a turnézás helyett visszavonult, és egészen új dolgok kezdték foglalkoztatni: a komolyzene felé fordult, és karmesteri tanulmányokat folytatott. A szakma krémjétől – Leonard Bernsteintől, Gustav Meiertől és Seiji Ozawától – leste el a vezénylés csínját-bínját, rövidesen pedig olyan virtuóz esteket tartott, hogy a klasszikus zenét is megszerettette az emberekkel. Következő albumait már Mozart, Bach, Vivaldi és Mendelssohn hangjegyei fémjelzik, ám itt is játszva szórakoztat, spontán trombitaszólót, fuvola- vagy csellórészletet énekel a klasszikus darabokba is, ha úgy tartja kedve.
Egy-két album erejéig a vallásos zene is megihleti. A 23. zsoltárból készített dala – amelyben az Istenre utaló hímnemű névmás hirtelen átvált nőneműbe – arról árulkodik, hogy nem a felmenők protestáns örökségének, hanem sokkal inkább a katolikus egyház tanításainak hódol. Bobby tizenéves korában komolyan fontolgatta, hogy pap legyen. Miközben az Ave Mariával emlékezik hitbuzgó korszakára, elmondja: „egy sokkal egyszerűbb és közvetlenebb módja az imának és az isteni elmélkedésnek az éneklés, és a közös éneklésben rendkívüli erő van”. Legutóbbi lemezeivel megint az újítások mezejére lép, a különféle földrészek, kultúrák zenéit ötvözi a jazz, a coral és az a capella stílusaival. A zsongító, bódító dalok hol muszlim kántálást, hol afrikai törzsi éneket idéznek, legújabb coral stílusú számai pedig már címükben is tükrözik etnozenéjének kevert jellegét: a selyemúttól a derviseken át a zikkuratig csak pár percig tart az utazás.
Egyedülálló pályafutásának legújabb célkitűzése a zene megszerettetése és tanítása, ezenkívül feleségével és három gyermekével kívánja tölteni minden idejét. Új stílusú koncertjeit magával ragadó lelkesedéssel adja, és a zenéről mint természetfelettiről beszél: „Olyan sokféle muzsika van, a különböző kultúrák, különböző földrészek zenéi, és úgy gondolom, hogy a Zene szellemisége nyilvánul meg ezeken a koncerteken.”