Kereső toggle

Egy magyar sikertörténet

Újpest alapítása és felvirágzása

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Száz éven át, egészen a második világháborúig virágzott az a zsidó telepes közösség, amely Újpest ipari centrummá válásában kulcsszerepet játszott.

A reformkorban kiváltságos helyzetűnek számító közösség, amely gróf Károlyi István birtokán jöhetett létre, 1910-re az ország negyedik iparvárosává nőtte ki magát. A gróf nevét a mai napig számos közintézmény viseli Újpesten. Ennek oka, hogy az 1830-as években a Károlyi-birtok részének számító, lakatlan, többnyire művelhetetlen területre a földesúr engedélyével előbb sváb szőlőművesek, majd főként zsidó iparosok és kereskedők telepedhettek le, gyakorlatilag mindennemű korlátozás nélkül, ami évszázados gazdasági fejlődésnek nyitott utat.

A kolóniából az idők folyamán egy kulturális és vallási összetételében sokszínű, önálló iparváros fejlődött ki Újpest néven, amely végül 1950-ben, a IV. kerület déli részeként olvadt be Nagy-Budapestbe. 

Károlyi gróf szabadelvű hozzáállása óriási szerepet játszott Újpest felvirágoztatásában. (Károlyi István portréja 1881-ből. Pollák Zsigmond metszete.)

A kezdetek

Az igen gazdag helytörténeti anyagból többek között az is kiderül, hogy a rendkívül művelt és mélyen vallásos Károlyi István grófnak – aki egyben az 1848-as szabadságharc és a Széchenyi nevével fémjelzett gazdasági és társadalmi modernizáció elkötelezett híve is volt – kitüntetett szerepe volt abban, hogy birtoka lakatlan déli részén kifejlődhetett egy virágzó gazdaságú és kultúrájú település. Ennek előzménye az volt, hogy a zsidók számára egészen a kiegyezésig a városokban való letelepedés és az iparűzés engedélyhez kötött és meglehetősen akadályozott volt. A reformkorban gyakorlatilag csak a haladást szívügyének tekintő konzervatív liberális nemesség volt az, aki felvállalta a zsidóság jogegyenlőségének ügyét. Ennek szellemében Károlyi már a község 1840-es alapító levelében kinyilvánította a szabad iparűzés, kereskedelmi tevékenység és gyáralapítás jogát, a teljes jogegyenlőséget és vallásszabadságot.

A Dunával határolt és Pest északi határával szomszédos külterület – az olcsó földbérletek és a polgári szabadságjogok biztosította lehetőségek mellett – kedvező földrajzi fekvésénél fogva is vonzotta a telepeseket. Újpest történetének érdekessége, hogy a zsidó iparosok ez esetben nem egy meglévő városba költöztek, hanem maguk hoztak létre itt egy virágzó közösséget, amely onnantól kezdve a gazdasági fejlődés, polgáriasodás és városiasodás hajtóerejének bizonyult. 

A nagysurányi Lőwy testvérek 1835-ben telepedtek le Újpesten. A Lőwy-féle talpbőr gyár a Mildenberger-féle serfőző mellé került.

Ebben óriási szerepe volt Károlyi István szabadelvű hozzáállásának, aki mind közigazgatási, mind hitéleti, mind gazdasági szempontból igyekezett a lehető legnagyobb önállóságot biztosítani a közösségnek. Anyagi támogatása révén már az 1840-es években városháza épült itt, majd egyéb középületek, zsinagógák és templomok, egyre terebélyesedő utcahálózattal és tetszetős városképpel övezve. Kezdettől élénk társadalmi és hitélet jellemezte az ittenieket, már az első telepesek megszervezték maguknak az oktatást, közigazgatást, hamarosan a körzeti orvosi ellátást is, különböző jótékonysági egyletek alakultak, majd aggok háza épült, vendéglők, kávéházak nyíltak, beindult a sport-, később a fociélet is.

A 18. század ’30-as éveiben Nagysurányból és környékéről ideköltöző első zsidó telepes családok jellemzően bőr- és fafeldolgozó üzemeket hoztak létre. Erre épült rá az asztalosipar, később a bútoripar, számos vegyi üzem, majd a gépgyártás is, s mindez a mai napig jellegzetes vonás maradt Újpest gazdasági arculatában. A község mérete és lakossága folyamatosan nőtt, a 19. század közepétől gyárak, nagyüzemek sora épült fel itt, a város kereskedelmi csomópont lett. Újpesten működött a híres Wolfner-gyár is: az 1840-ben alapított kisüzem 1873-ra az ország legnagyobb bőrgyárává nőtte ki magát. A Millenniumi Kiállítás aranyérmeseként a gyártulajdonos Ferenc Józseftől nemesi, majd bárói címet is kapott. (A gyár 1944-ben bezárt, majd államosítva folytatta működését, műemlék épülete később kulturális központként üzemelt.) 

Az Egyesült Izzót 1901-ben hozta létre Egger Béla. Igazgatója, Aschner Lipót jegyeztette be a TUNGSRAM védjegyet.

Újpest már 1868-ban nagyközséggé, majd 1907-ben rendezett tanácsú várossá, s egyben Budapest, Pozsony és Temesvár után az ország negyedik ipari centrumává avanzsált. Lakossága 1890-re 23 ezer fősre duzzadt, az 1910-es népszámlálás idejére 55 ezerre, jellemzően magyar, kisebbrészt német nemzeti identitással, vallási hovatartozás szerint kétharmada római katolikusnak, közel ötöde izraelitának, tizede reformátusnak, 5 százaléka evangélikusnak vallotta magát. Újpestet egy évszázadon át hazánk egyik legpolgáribb városaként tartották számon, amelynek lakosságát művelt, felvilágosult munkásság és szociálisan érzékeny, munkából meggazdagodott tőkés réteg jellemezte, s ahol a különböző származású és vallású polgárok egészen a második világháborúig a legnagyobb békében éltek együtt.

A helytörténeti munkák az újpesti zsidóságot hazája és földbirtokosa iránt egyaránt mélyen elkötelezett lakosságként emlegetik, amely – mint általában is – számarányát erősen meghaladó mértékben vett részt az 1848–49-es forradalomban és szabadságharcban, majd kivette részét az első világháborúból is. Nem mellesleg komoly adományokkal segítette a ’48-as honvédséget is, illetve támogatta a háborús özvegyeket, árvákat, időseket és betegeket, többnyire vallási hovatartozásra való tekintet nélkül.

Károlyi grófot a ’48-as szabadságharcban ezredessé léptették elő, nevéhez fűződött a híres 16. Károlyi huszárezred létrehozása, majd a megtorláskor Batthyány Lajos volt miniszterelnökkel együtt bebörtönözték, és egy év múltán engedték haza császári amnesztiával. Újpest gyáripari fejlődése pedig az 1850-es évektől indult be szó szerint gőzerővel. 

Az első újpesti zsinagógát 1839-ben közadakozásból építették, 1840-ben szentelték fel. Korábban Lőwy Izsák házában működött egy kis imaterem.

Hitélet

Az újpesti izraelita hitközség létszáma és gazdasági potenciálja az idők folyamán egyre nőtt, 1940-re már húszezer főt számlált a közösség. „A holokauszt után mindössze kétezren térnek vissza közülük. Távollétükben az elnéptelenedett zsinagógát, ahol az elhurcoltak ingóságait tárolják, a nyilasok kifosztják, s meggyalázzák a később bombatalálattól is sújtott templomot. A túlélők két év alatt saját erejükből újjáépítik egykori szentélyüket” – írta Valachi Anna az Újpesti Helytörténeti Értesítő 2004. júniusi számában, amiből az is kiderül: a visszatérők többsége előbb-utóbb emigrált, a hitközség elnéptelenedett. 1996 óta működik újra teljes díszében az újpesti zsinagóga, mintegy 800 főnyi állandó tagsággal.

A Károlyi-család tagjai a háború után külföldi száműzetésbe kényszerültek, földjeiket elkobozták, kastélyaikat államosították, Károlyi István híres fóti kastélyába és parkjába a fóti gyermekotthon költözött. Újpestet pedig más elővárosokkal együtt 1950-ben a fővároshoz csatolták.

Olvasson tovább: