Kereső toggle

Magyar filmsiker előzi a hollywoodi műhelyeket

A nemzet zsiványa

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Sejthető volt, hogy a Viszkis egyszer a mozivászonra lép. Bár a film fő célja a bevétel maximalizálása, a tömeglélektani és szociológiai tanulságok levonása sem lett volna érdektelen. De akkor ki vett volna mozijegyet Antal Nimród alkotására?

Mivel azonban az akcióra és az izgalomra került a hangsúly, a magyar filmek versenyében jókora „kasszát robbantott” A Viszkis. Sőt, olyan márkanevekkel felcímkézett premiermozikat utasított maga mögé, mint a DC-comics és a Pixar. A hazai „gigafilmek” amúgy mind tudatosabban a szélesebb nézőtábor felé fordulnak, s azt rendre sikerül is elérniük. Az év első nagy sikere, a Kincsem is ezt példázza – amelynek nyitóheti rekordját most éppen A Viszkis haladta meg. Élmény, hogy mind a százhuszonhat vetített perc üresjáratok és felesleges snittek nélküli: Antal Nimród elénk teríti mindazt, amit eddig tanult a szakmából, kezdve a kultfilm Kontrolltól az Amerikában forgatott munkáiig.

Ez a rutin most átjön: a fő karakterek és néhány erős jelenet láttán szenzoraink hiteles jellemábrázolást érzékelnek, az üldözős percek feszültségét (akárcsak a nagy előd Kontroll-ban) a vérnyomásunkkal együtt fémes-dübörgős zenék fokozzák, a kameramunka egyszerűen „nyugati” színvonalú. Vizualitásában is erős például, ahogy a főhős magát vonat alá szíjazva Magyarországra szökik át, sőt a Ceauşescu-diktatúra pillanatai is a félközeli plánokban meg az arcok játékában oly hitelesen nyomasztóak, mintha csak Dragomán György erdélyi születésű író világsikerű A fehér király-ába lapoznánk bele.

Nyilvánvaló, hogy A Viszkis nem művészfilm, de azért jóval több akciók laza halmazánál. A történet kerete egy a filmen végignyúló, időbeli visszaugrásokkal szaggatott párbeszéd Ambrus Attila (Szalay Bence) és kihallgatója között, ami egész nívósan mesél a kelet-európai kisemberek nyomorúságairól. Megvillan itt a székely életérzés mély fájdalma, a mindkét (román majd magyar) tájékon megélt elszigeteltség, de a kaffkai bürokrácia és a tenyeres-talpas korrupció is, melyek vaskos falat húznak a nem idevaló egyén beilleszkedési vágya elé. Még ha az magyarnak érzi is magát. Apró életképek sora vezeti fel, hogy végül miért a pénz, mégpedig a rengeteg pénz lesz az egyedüli eszköz, a kenőanyag a beilleszkedéshez. Ezen eszköz megszerzése (ahogy a filmben hangzik: elvétele), majd látványos eltapsolása teszi Ambrust egyre magabiztosabbá, barátai-barátnője pedig beveszik a medvebőrökkel való kereskedés gyógyszövegét.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: