Kereső toggle

Oscar-díjas a Mindenki

Kicsi filmnek a legnagyobb szobor

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
Deák Kristóf és a film producere, Udvardy Anna Oscar-szobraikkal.

Kettőből kettő. Tavaly ilyenkor még csak álmodozhattunk arról, hogy a Saul fia után jön majd egy újabb magyar alkotás, amelynek köszönhetően 2017 kora tavaszán ismét virraszthat az ország. És tessék! Deák Kristóf szűk félórás filmjének elképesztő sikere nemcsak azért fantasztikus, mert ilyen rövid időn belül ismét hazai művészekhez került egy aranyszobor – hanem azért is, mert a film, amely kapta, csodaszép üzenetet közvetít a világ felé.

A Mindenki a Magyar Média Mecenatúra Program támogatásával készült, tízmillió forintból. Természetesen rettenetesen fontos, hogy állami pénzből kisjátékfilmek (is) foroghatnak, de ami ebben az esetben még inkább örvendetes, hogy Deák filmje olyan műfajt képvisel, amely az utóbbi évtizedekben nem igazán találja a hangját és érvényesülési felületeit. A rövidfilmes fesztiválok ugyan egyre népszerűbbek – a Mindenki is a budapesti Friss Húson mutatkozott be 2016 tavaszán – ám a klasszikus vonalvezetésű, szívmelengető tanulságra épülő, igényesen kivitelezett ifjúsági filmek a kilencvenes évek végéig még csak-csak elkészültek (akkor már leginkább a televíziónak), azóta azonban nagyon résen kell lennie annak, aki ilyen produkciókat szeretne látni.

A Mindenki épp egyszerűségével, s persze a katartikus csattanóval fogja meg a nézőt. Két kislány barátságáról, a közösség empátiájának erejéről szól, mely az igen hatásos finálé legutolsó pillanataival lesz igazán hatásos. A történet taglalása minden bizonnyal felesleges. Aki esetleg eddig nem látta a filmet, az gyorsan pótolja, aki viszont már megnézte, pontosan tudja, hogy nagyon fontos benne a zene és a gyerekszereplők természetessége (Gáspárfalvi Dorka és Hais Dorottya alakítása igazi főnyeremény).

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.

Olvasson tovább:

  • Új magyar filmhullám

    Két évadon belül két Oscar és egy Arany Medve. Sok nagy ország is elégedett lenne e kulturális teljesítménnyel, bár a filmet – ahogy a könyvet vagy a verset sem – nem szokás kilowattban mérni. Az érmek meg a kupák is inkább a sportvilágban hasznos mérőeszközök. Mégis a nagy nemzetközi művészeti...
  • A Feltámadott nyomában

    A Clavius (Risen) egy oknyomozás története. A film az ókori Júdea méltán leghíresebb rejtélyébe vonja be nézőjét. Egy római tiszt szemszögéből lehetünk részesei a napoknak, melyek Jézus megfeszítése és mennybemenetele között teltek el.