Kereső toggle

Szuperhősök képkockákban

Szegeden randevúztak a képregény szerelmesei

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egy párizsi árverésen rekordáron, 1,55 millió euróért (479 millió forintért) kelt el minden idők egyik legsikeresebb képregényének, a Tintin kalandjainak egyik nagyméretű, eredeti oldala. Ez is jelzi, hogy a műfaj a 21. század elején is nagy népszerűségnek örvend, különösen a gyűjtők körében. Hogy a képkockákba foglalt történeteknek hazánkban is számos kedvelője van, arról személyesen is meggyőződhettünk a 8. Szegedi Képregényfesztiválon, ahol a párizsi árverésen látottakhoz hasonló tranzakciók nem zajlottak ugyan, a szakma hazai „nagyágyúival” azonban találkozhattunk.

A Star Wars képregényben is nagy sikert aratott — igaz, kezdetben kalózkiadványként jelent meg.
Hét évvel ezelőtt egy partnerintézmény ötlete és inspirációja nyomán rendezte meg a Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár az első képregényfesztivált, azóta a szegedi rendezvény néhány száz fős látogatói létszámával az ország legjelentősebb seregszemléinek sorába emelkedett. Idén hét kiadó és tizennégy alkotó tett eleget az intézmény meghívásának, köztük olyanok is, akik most először látogattak el Szegedre. A program központi részét ezúttal is a meghívottak kötetlen, közönségtalálkozó-szerű előadásai és beszélgetései jelentették. A könyvtár kétszintes auláját a kiállítói standok töltötték meg, a klasszikus képregényhősök – Lucky Luke, Tintin, Superman, Luke Skywalker, Pókember és a többiek – távolról is jól beazonosítható figuráit borítójukon viselő kiadványok gazdag választékát kínálva, a legkisebbektől a legidősebbekig, valamennyi korosztálynak.

A program lebonyolításában – a könyvtár lelkes csapata mellett – ezúttal is komoly szerepet vállalt a rendezvény egyik visszatérő vendége, Kertész Sándor képregénytörténet-kutató, aki számos kiadvány szerzőjeként és jó néhány hazai és nemzetközi rendezvény ötletgazdájaként és szervezőjeként a magyar képregényes társadalom egyik motorja. Könyvei – a Szuperhősök Magyarországon és a Comics szocialista álruhában – nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi képregénytörténet áttekintésében és műfaji meghatározásában is nagy segítséget nyújtanak. Ezekből megtudhatjuk többek közt, hogy az irodalom és képzőművészet (grafika) sajátos keverékeként létrejött műfajt (amely angolul a comics, azaz „vicces” kifejezéssel adható vissza leginkább) gyakran a „kilencedik művészetnek” is nevezik.

A képregény az egyik alapvető művészi kifejezésmód, a grafikus történetmesélés egyik formájaként kapcsolatba hozható az egyiptomi, görög és római domborművekkel és rajzokkal, többek közt az ókori diadalívek ábrázolásaival, sőt egyesek egészen a barlangrajzokig vezetik vissza eredetüket. A képregény rokonságban áll a középkori kódexek képeivel, amelyeken az egyes alakok szájához szalagszerű feliratok vezetnek (ezek a szóbuborékok előfutáraiként is felfoghatók), valamint a falfestmények ábrázolásaival. Korai előzményének tekinthető a 11. század végén készült bayeux-i faliszőnyeg is, amely Hódító Vilmos 1066-os angliai partraszállását és a hastingsi csatát mutatja be. Ezen a több mint hatszáz kép közé latin nyelvű feliratokat szőttek, amelyek segítik a cselekmény megértését.

Új műfaj születik

A modern képregény története alig több mint egy évszázadra tekint vissza, s mint oly sok minden más, ez is az Egyesült Államokból indult hódító útjára a 19. század végén. S ehhez is köze van egy Amerikába kivándorolt honfitársunknak, jelen esetben Joseph Pulitzernek, aki a kor egyik legsikeresebb sajtómágnásaként – felismerve a rajzos illusztrációk és karikatúrák szerepének jelentőségét – az 1880-as évektől egyre gyakrabban nyúlt a grafika eszközéhez. Ebben többek közt az Államokat akkoriban elözönlő, sokféle nemzetiségű bevándorló tömeg hiányos angolnyelv- tudása is közrejátszott, akiket könnyebb volt minimális szöveget tartalmazó képi elemekkel informálni, egyben hozzásegítve őket nyelvtudásuk csiszolásához. De a tanulatlan, gyakran írástudatlan rétegeket is jobban el lehetett érni a képi információkkal, ami a műfaj népszerűségére szintén jótékony hatással volt.

Az Amerika Kapitány atyját, Jack Kirbyt az 1956-os magyar forradalmárok is megihlették.
Így érkezett el 1896. február 16-a, amikor Pulitzer lapjának, a New Yorker Worldnek egyik hétvégi magazinjában megjelent a Yellow Kid című képregény első epizódja. A sajtótörténeti jelentőségű mű megjelenésének napját tartják azóta is a képregény születésnapjának. A történet folytatása is tipikusnak mondható, hiszen ahogyan az lenni szokott, végül nem Pulitzer, hanem egyik legfőbb vetélytársa, William R. Hearst munkássága nyomán terjedt el s alakult ki végleges formájában a modern képregény a 20. század első éveiben, a képkockák sajátos rendszerével, lendületes rajzaival és az elmaradhatatlan szóbuborékokkal. A műfaj hamarosan az európai, köztük a magyar szerkesztőségeket és az újságolvasó nagyközönséget is „meghódította”. Köszönhetően többek közt a képregényszerzők fantáziájából kipattanó hősök és szuperhősök újabb és újabb generációinak, akiknek sztorijait évtizedeken át „falta” a nyomtatott sajtótermékeket mind szélesebb körben fogyasztó nagyközönség.

Jelen írásunkban nem tudjuk még csak vázlatosan sem áttekinteni a képregény nemzetközi és hazai históriáját (erre ott vannak a már említett kiadványok), inkább csak egy-egy fontosabb epizód felvillantására van lehetőségünk az egyébként rendkívül gazdag hazai képregénytörténetből. Az egyik ilyen tartós „felvillanás” az idei fesztivál egyik sztárvendégének, Fazekas Attilának a munkássága, aki 1972 óta ontja a jobbnál jobb rajzos sztorikat, s – amint az a vele készült beszélgetés során elhangzott – jóval 200 feletti képregénytermésével mostanra kétségkívül a szakma legtermékenyebb hazai alkotójává vált. A kimagasló grafikai tehetségű felmenőkkel rendelkező Fazekas a 2. világháború utáni nagy hármas, „a három testőr”, Korcsmáros Pál, Sebők Imre és Zórád Ernő utáni időszak legnagyobb alakja, ahogy ő mondja, D’Artagnanja, akinek nevéhez történelmi és sci-fi képregények egész sora fűződik. Az 1970-80-as években ő ültette képkockákba Jókai Mór, Jules Verne és Karl May regényeit, a Ben Hurt, a Star Wars-trilógiát, s olyan sikerfilmeket is, mint amilyen például a Beverly Hills-i zsaru és A bolygó neve halál. Ő alkotta meg Farkas Győző nyomozó, Perseus kapitány és a magyar szuperhős, Botond alakját is (aki az 1988 óta megjelenő, újabban évente kiadott képregénymagazin névadója is lett egyben).

A Népszavában, a Pajtás újságban, a Fülesben és a Pesti Műsorban, valamint számos más sajtótermékben és önálló füzetek formájában megjelent munkáihoz többnyire a hazai képregény-társadalom mindenese s egyben legfőbb pártfogója, a kilencvenes évek közepén elhunyt Cs. Horváth Tibor írt forgatókönyvet és szöveget.

Terjedelmi okokból csupán néhány anekdotát tudunk megosztani a rajzművész regényes élettörténetéből, akinek pályáján keresztül betekintést nyerhetünk a „létező szocializmus” ’70-80-as évekbeli világába is. Az egyik ilyen történet szerint A birodalom visszavág képregényes formában történő kiadását a filmforgalmazó szorgalmazta 1982-ben, a film promóciójának részeként, a korábbi epizód, a Csillagok háborúja moziváltozata iránt megnyilvánuló lanyha hazai érdeklődés miatt. Akkor még nem tudhatták, hogy minden idők egyik legsikeresebb magyar képregényét indították el hódító útjára, amely jelentős mértékben hozzájárult a mozifilm kasszasikeréhez is. Más kérdés, hogy mit szólt ehhez a jogtulajdonos amerikai Marvel Comics kiadó menedzsmentje, akiknek persze elfelejtettek szólni a reklámfogásról, nem kis bonyodalomba keveredve a „kapitalisták” európai képviselőjével, aki egy belgrádi fesztiválon döbbenten vette kézbe a magyar „kalózkiadványt”. Felháborodása duplán is jogosnak tekinthető, mivel a film egyszeri megtekintését követően megrajzolt képek és figurák szakmailag bizony hagytak kívánnivalót maguk után. Nem véletlen, hogy a magyar kiadó a továbbiakban nem mert ujjat húzni a Marvellel, s az eredeti trilógia két további epizódja csak 2012-13-ban jelent meg a mozifilmek adaptációjaként, ezúttal már jogtiszta módon. Más kiadókkal viszont kiváló kapcsolata alakult ki a magyar lapkiadásnak, Pif és az apacs indián Fekete Farkas történetei például legálisan, a francia kommunista napilap, a L’Humanité szerkesztőségének „támogatásaként” kerülhettek be annak idején a Pajtás újságba.

„Magyarország Kapitány”

Fazekas Attila utóbbi években készített munkái közül kiemelkedik a Bán Mór szövegével megjelent Tűzvihar című képregénye, amely az 1956-os forradalomnak állít emléket. Ez a történet is magán viseli képregényeinek jellegzetes stílusjegyeit, amelyek közül talán a díszletek és jelmezek kidolgozottsága és korhűsége emelkedik ki leginkább. Egy-egy képregényt komoly kutatómunka előz meg, ennek köszönhető például, hogy a hazai képregényesek közül ő tudott a legjobban hajókat rajzolni. Nem véletlenül, hiszen sokáig tengerésznek készült – tudtuk meg a közönségtalálkozón. Fazekas Attila lapunknak adott interjújában elmondta, hogy a rendszerváltásig tartó időszakot tartja a magyar képregény aranykorának, s egyben pályája legaktívabb korszakának. Az azóta eltelt évtizedekben a műfajt két irányból is komoly kihívások érték, érik: egyrészt a digitális kultúra, a filmek, animációk térhódítása, másrészről a nyomtatott sajtótermékek iránti kereslet visszaesése és az internet térhódítása. Mint mondta, a ’80-as években a Star Wars-trilógia egyik epizódját 700 000 példányban nyomtatták ki, ma a szakmában dolgozók annak is örülnek, ha egy kiadványt 700 példányban meg tudnak jelentetni.

A rendezvény másik vezérszónoka Kiss Ferenc képregénygyűjtő volt, akinek Az 1956-os forradalom a külföldi képregényekben című előadásából megtudhattuk, hogy ha a forradalom ideje alatt nem is, az azt követő években amerikai és francia szerzők feldolgozták a magyar forradalom eseményeit. A leghíresebb képregény az Amerika Kapitány alakját megalkotó Jack Kirby nevéhez fűződik, aki Páncélgyűrű címmel készítette el művét 1959-ben. Két évvel korábban pedig a Time magazin 1957 januári számának címlapján az egész világ láthatta azt a képregényhős mintájára megformált fegyveres férfialakot, amely az év emberévé választott „magyar forradalmárt” volt hivatott ábrázolni.

A rendezvény végén Kertész Sándorral beszélgetve arra kerestük a választ, merre tart a képregény műfaja, egyáltalán van-e keresnivalója a 21. század digitális, „netes” világában? A képregénytörténet-kutató szerint a szakma képviselői, képregényírók, rajzolók, lapszerkesztők, gyűjtők egyetértenek abban, hogy a műfaj hatalmas átalakulás előtt áll, aminek egyelőre bizonytalan a kimenetele. Az azonban biztos, hogy az emberiség egyik legősibb, legelterjedtebb és legközérthetőbb kifejezési módja, a szöveggel kiegészített rajzos ábrázolás biztosan nem fog eltűnni – a kérdés csupán az, hogy a grafikai kifejezésmód a jövőben milyen hordozón jelenik meg és él majd tovább.

Olvasson tovább:

  • Új magyar filmhullám

    Két évadon belül két Oscar és egy Arany Medve. Sok nagy ország is elégedett lenne e kulturális teljesítménnyel, bár a filmet – ahogy a könyvet vagy a verset sem – nem szokás kilowattban mérni. Az érmek meg a kupák is inkább a sportvilágban hasznos mérőeszközök. Mégis a nagy nemzetközi művészeti...
  • Oscar-díjas a Mindenki

    Kettőből kettő. Tavaly ilyenkor még csak álmodozhattunk arról, hogy a Saul fia után jön majd egy újabb magyar alkotás, amelynek köszönhetően 2017 kora tavaszán ismét virraszthat az ország. És tessék! Deák Kristóf szűk félórás filmjének elképesztő sikere nemcsak azért fantasztikus, mert ilyen rövid...
  • A Feltámadott nyomában

    A Clavius (Risen) egy oknyomozás története. A film az ókori Júdea méltán leghíresebb rejtélyébe vonja be nézőjét. Egy római tiszt szemszögéből lehetünk részesei a napoknak, melyek Jézus megfeszítése és mennybemenetele között teltek el.