Kereső toggle

Élet a „farmon”

Kamu személyiségek kilóra

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kim Casipong egy átlagos 17 éves fiatal lány, kedvenc filmje a Jégvarázs, és legkedvesebb időtöltése a karaoke éneklés. Munkája azonban nem egy átlagos tevékenység: kamu Facebook-profilokat hoz létre megrendelésre. A Vigyázó blog a New Republic nyomán foglalkozott a Fülöp-szigeteki lájkgyár működésével.

Kim minden reggel elsétál a szögesdrót, a hat kutya és egy éjjeliőr mellett, hogy a munkahelyére érjen, egy rózsaszín bérházba, amely magasan emelkedik a nyomornegyed fölé Lapu-Lapu városában, a Fülöp-szigeteken. A rózsaszín bérház harmadik emeletére érve üdvözli munkatársait. A függönyök behúzva, a számítógép-képernyők mesterséges holdfényként világítják meg a szobát. Nyolc munkás ül két sorban, az eszközeik az asztalukon sorakoznak: egy számítógép, egy SIM-kártya-torony és egy régi mobil. SIM-kártyák tízezrei állnak téglákba rendezve a székek alatt, a számítógépek tetején és régi instanttésztás dobozokban szanaszét a szobában.

Richard Braggs, Casipong főnöke ül egy asztalnál a dolgozók mögött, időnként felpillant dupla monitoráról, hogy ellenőrizze alkalmazottai képernyőit. A félhomály ellenére is Ray-Ban napszemüveget visel, hogy megvédje szemét számítógépe vakító fényétől.

Casipong felrakja fülhallgatóját, majd ellenőrzi az ügyfélutasításokat. Ezek a leírások gyakran nagyon tömörek: a Sao Paulo edzőterem 75 brazil női fitneszfanatikust kér, vagy egy bár San Franciscóban 1000 helyi meleg rajongót akar.

A legtöbb profilt digitális közvetítők vásárolják meg, akik Facebook-lájkokat adnak el olyan vásárlóknak, akik szeretnék fellendíteni közösségi médiajelenlétüket. Pofonegyszerű feketepiaci befolyást szerezni az interneten, elég beütni a keresőbe, hogy „buy Facebook likes” (Facebook-like vásárlás). Ezer Facebook-like 29.99 dollárba kerül, ezer Twitter-követő 12 dollárba, bármennyi és bármilyen más típusú közösségi médiarajongó megvásárolható, a YouTube-feliratkozóktól a Pinterest-követőkig.

Casipong az ügyféladatok megadásával kezdi a Hamis Név Generátor weboldalán, ami élethű identitást ad a kitalált személynek: Ashley Nivens Tennessee-ből 21 éves, diák a New York Egyetemen, aki részmunkaidőben dolgozik az American Apparelnél. Casipong ezután egy e-mail címet hoz létre. Az e-mail cím adja az alapját Ashley Nivens Facebook-oldalának, amit randioldalakról leszedett profilkép tesz teljessé. A proxiszerver miatt egész idő alatt úgy tűnik, hogy Casipong Manhattanben használja az internetet, és a szoftver letiltja a cookie-kat (sütiket), amiket a Facebook arra használ, hogy nyomon kövesse a gyanús tevékenységeket.

Ezután Casipong berakja az egyik SIM-kártyát egy ősrégi, agyonhasznált Nokia mobilba, aminek már a számok is lekoptak a billentyűzetéről. Miután a telefon életre kel az új kártyával, beüti a telefonszámot Nivens Facebook-oldalára, és vár az ellenőrzőkódra, ami sms-ben érkezik. Beírja a kódot a Facebookra, és – voilá! – Ashley Nivens létezik, a Facebook biztonsági algoritmusai szerint valóságos személy. Az egész folyamat körülbelül 3 percet vett igénybe.

Casipong néha csodálkozik, mi történik az általa létrehozott Facebook-profilokkal, melyeket átad az ügyfeleknek. De ez számára csak egy munka. Neki is vannak nagy tervei. Egyszer majd lesz diplomája, és reméli, hogy sikerül csatlakoznia a Fülöp-szigeteki elithez, talál egy jó munkát Ausztráliában, Új-Zélandon vagy az Egyesült Államokban. Amikor Casipong este 6 órakor feláll az asztaltól, már meg is érkezett az éjszakai műszak.

Főnöke, Braggs két éve még spam e-mailek kiküldésével kereste kenyerét: félmilliárd e-mailt postázott, melyek tervrajzokat ígértek egy mitikus örökenergia-géphez, vagy e-könyveket kínáltak a lottó megnyerésének titkáról. Ez a fajta munka körülbelül egy évtizedig tisztes életpályának számított a Fülöp-szigeteken, Cebuban. Cebu több várost, köztük Lapu-Lapu városát is magába foglaló terület, a Föld üzleti vérkeringésének kevéssé ismert, de bizonyos szempontból kulcsfontosságú csomópontja. Nem papírdobozokat vagy más kézzel fogható tárgyakat gyárt, hanem a webes üzletek „alapanyagait” – korábban kéretlen levelek milliárdjait, ma lájkokat „állít elő”.

Braggs üzleti modelljében akkor állt be változás, amikor 2010 és 2012 között az internetes bűnüldöző szervezetek világszerte több spamhálózatot felszámoltak és a korábbi tevékenységüktől eltiltott cebui dolgozóknak más munka után kellett nézniük. Eközben a közösségi média elterjedése drámaian felgyorsult, 2014 végére a Facebook-felhasználók száma 1,4 milliárdra nőtt. 2009-ben a Facebook bevezette a „lájk” gombot, amely nem csak a közösségi oldalon belül tölt be kulcsszerepet. A Google és a Bing figyeli a vállalatok népszerűségét a közösségi médiában is, így a vállalat jobb helyre tud kerülni a keresőkben, ha sok lájkja van. Braggs és a hozzá hasonlók ebben találták meg új pénzkereseti lehetőségüket. Létrejöttek a „kattintófarmok”, ahol a kamuprofilok felvásárlói befolyást vásárolhatnak a közösségi médiában. A „kattintófarmok” többnyire a fejlődő világban találhatóak, Indiában, Indonéziában, Bangladesben és a Fülöp-szigeteken.

A Pepsit, Coca-Colát, Mercedes-Benzt és a Louis Vuittont is gyanúsították már „kattintófarmok” alkalmazásával, de az olyan celebeket is, akik félmilliónál több lájkolóval rendelkeznek, köztük Paris Hiltont és LeAnn Rimest. Obama elnök 2012-es republikánus ellenfele, Mitt Romney több mint 100.000 Twitter-követőre tett szert egyetlen hétvége alatt, miközben az előző nap mindössze 4.000 új követője volt.

Amikor Braggs e-mailes vállalkozása 2012-ben megbukott, egy barátja tanácsára vágott bele az új üzletágba, és indította el saját „kattintófarmját”. 2013-ban már 17 alkalmazottja volt – köztük Casipong –, akik a nap 24 órájában váltott műszakban dolgoznak. A farm sosem alszik. A dolgozók átlagosan napi 150 új profilt hoznak létre, melyeknek darabját Braggs 70 centért értékesíti. A „prémium profilok”, melyek a lecsupaszított életrajzi adatoknál többet tartalmaznak, akár 1,5 dollárba is kerülhetnek darabonként. Casipong körülbelül 215 dollárt keres havonta, ez jóval meghaladja a minimálbért, ami csupán 34 dollár egy hónapban.

Amit Braggs és a hozzá hasonló vállalkozók csinálnak, az nem illegális a Fülöp-szigeteken. A Facebook szolgáltatási feltételei nem bírnak nemzetközi jogokkal, és Braggsnek megvan a saját üzleti etikája: nem tartja magát rossznak, hiszen nem hackeli meg senki bankszámláját, csak egy olyan szolgáltatást nyújt, amiért az emberek hajlandóak fizetni.

2014 februárjában a Facebookon a profilok körülbelül 7 százaléka volt hamis vagy ismétlődő, és több tízmilliót használtak spammelésre, azaz kéretlen üzenetek küldésére. Augusztusban a Twitter közzétette, hogy a 270 millió felhasználói fiók 8,5 százaléka, közel 23 millió automatizált.

A „kattintófarmok” veszélyeztetik a közösségi média működésének alapját, azt a gondolatot, hogy valódi emberek használják. A Facebook bevételének 90 százaléka hirdetésekből származik, ezért érthető, hogy a közösségi oldal igyekszik megelőzni a kamuprofilok létrejöttét. A cégek nyilvánvalóan nem akarnak fantomoknak hirdetni, akikből valójában soha nem lesz vásárló. Lehetetlennek tűnik, hogy a Facebook profi programozóival és hihetetlen tőkéjével végül ne tudná lerombolni Braggs hálózatát, a „farmer” mégis bizakodó: „Minden rendszert emberek működtetnek, ezért mindig van rá mód, hogy becsapjuk” – vélekedik. (New Republic/Vigyázó blog)

Olvasson tovább: