Kereső toggle

Közös koncert a 100 Tagú Cigányzenekarral

„Shalom  Baxtalo”

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Lélegzetelállító virtuozitás, jellegzetes hangzásvilág – amikor a 100 Tagú Cigányzenekar a Wesselényi utcai művelődési házban próbál, az egész környék örül, és az alkalmazottak szélesre tárják a szemközti hivatal ablakait. A zenekar nemsokára nagyszabású koncerttel ünnepli 29. születésnapját a Zeneakadémián, ebből az alkalomból beszélgettünk Beke Farkas Nándorral, a 100 Tagú Cigányzenekar elnökével és Masa Tamással, a vendégként fellépő Sabbathsong Klezmer Band vezetőjével. 

Beke Farkas Nándor: Igazából már nem is tudni, hogy 1985-ben ki találta ki azt, hogy legyen egy ilyen formátumú együttes, meg vagyok győződve arról, hogy Isten ajándéka vagyunk! A cigányzene mindenekelőtt egy előadói stílust jelent: a rendkívüli virtuozitás, spontaneitás, maximális alkalmazkodóképesség és végtelen szabadság elegye, egyedi hangszerelésben. 

Hogyan jött az ötlet, hogy a szeptember 7-ei koncerten, egy színpadon játsszanak klezmer- és cigányzenészek?

B. F. N.: Nincs olyan nagy különbség a kettő között, mert a zenei motívumok és érzésvilág egy tőről fakadhatott valamikor régen. A cigány és a zsidó zene találkozásának egyik aktualitását adja a holokauszt 70. emlékéve is, hiszen akkor rengeteg zsidó ember mellett nagyon sok cigány ember is elpusztult. A koncerten szeretnénk emlékezni erre, az egész koncert egy jó alkalom lesz a közös zenélésre. Az ötlet onnan eredt, hogy a klezmer zenekarral, Masa Tamás barátommal már idestova jó egy éve ismerjük egymást. Rengeteg olyan számuk van egyébként, amit mi is játszunk, természetesen nem abban a hangszerelésben, de most ez a kettő ötvözete lesz. Nagyon színes világot fogunk teremteni ott a muzsikusok szentélyében, a Liszt Ferenc Zeneakadémián.

Masa Tamás: Nándi még tavaly vetette fel a Humorban hempergetett klezmer című előadásunk után, hogy egyszer majd jó lenne valamit közösen csinálnunk. Ez az „egyszer” nem is váratott olyan sokat magára, ugyanis a Hagymát hagymával című Kabos Gyuláról szóló zenés játékunk bővített változatának ő lett a prímása, amit szeptember 21-én újra láthatnak a Játékszínben. Ezután kaptuk a megtisztelő felkérést, hogy a 100 Tagú Cigányzenekar születésnapi koncertjén működjünk közre.

Közösen is fognak játszani, vagy csak külön-külön?

M. T.: A koncert szünet előtti részének záróakkordjait a Sabbathsong klezmeregyüttes fogja adni Jeruzsálemről szóló dalokkal, majd a fináléban a Hegedűs a háztetőn musicalből közösen adunk elő, és a többi legyen meglepetés…

Mitől más, amikor egy zsidó és egy roma együtt zenél?

B. F. N.: Nem más, színesebb! Más a hangzás: a klezmerzenekarban a hegedű és klarinét mellett van harmonika, pozan; Szentkirályi Gyuri buzukin is játszik majd. A 100 tagúban sok generáció zenél együtt nálunk, előfordul, hogy a nagyapa, édesapa, unoka is együtt játszik a zenekarban  – ez itt egy nagy család, több évtizedes barátságokkal.

M. T.: A sokszínűség nálunk is alapérték, a Sabbathsong Klezmer Bandben nemcsak zsidók és keresztények muzsikálnak együtt, hanem kezdettől fogva roma zenészek is, most pedig 100 kiváló roma muzsikus partnerei lehetünk. A szlogenünk: „Több mint klezmer” arra utal, hogy megalakulásunktól fogva küzdünk a rasszizmus és antiszemitizmus gyilkos eszméi ellen, valamint a zsidóság és kereszténység közé épített mesterséges válaszfalak lerombolásáért, a különböző műfajok sokszínűségét felhasználva. Raj Tamás főrabbi úr – akinek indulásunkat köszönhetjük – mondta mindig, hogy zsidók és keresztények együtt hozták létre ezt az együttest. Ma csodálatos látni, hogy a meglévő különbségek ellenére egyre szorosabb a kapcsolat a zsidóság és a kereszténység között, gondolok a keresztények Izrael melletti kiállására, valamint a zsidóság keresztényüldözések elleni felszólalásaira, de tizenhat évvel ezelőtt ez az együttműködés még kuriózumnak számított. Hiszem, hogy ebben az együttesnek is úttörő szerepe volt.

A klezmer- és a cigányzene nagyon szenvedélyes muzsika, ami egyformán hat külföldön és belföldön is?

B. F. N.: A közönséget mindenhol a világon magával ragadja a zenénk temperamentuma. Ha elmegyünk Kínába, Ausztráliába, telt ház van. Voltunk Lisszabonban, mi nyitottuk a világkiállítást, és 25 ezren voltak. Mindenhol tombolt a közönség. Voltunk Tunéziában, ahol 30 ezren voltak a világ egyik legnagyobb amfiteátrumában –, nagyon nagy élmény volt bent, a sivatag közepén. Bejártuk a világot, de a magyar közönséget szeretjük a legjobban, ők tudják a legjobban értékelni a zenénket, mert a szívükhöz szólunk. Együtt élünk több száz éve, ezért a magyar és a cigányzene közös érték.

Olyannyira, hogy idén hungarikummá is választotta a zenekart a Hungarikum Bizottság. Mondja, tényleg százan vannak?

B. F. N.: Nem, 138-an, és szeptember 7-én még többen leszünk. Szeretném invitálni a közönséget, aki szereti a mi zenénket, mert ismételten egy egyedi dologgal állunk ki. Roby Lakatos csodálatos hegedűvirtuózt, aki Belgiumban él, őt is meghívtam. Annak különösen örülök, hogy az est házigazdája Tóth Géza tévébemondó lesz. (x)

Olvasson tovább: