Kereső toggle

Nógrádi vártúrák

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A hosszú, szokásosnál is hidegebb tél után úgy tŐnik, lassan megérkezik a régen várt jó id. A napnak már érezzük az erejét, és mikor az idnként megélénkül szél megsimogatja az arcunkat, mintha a tavasz langyos leheletét éreznénk a brünkön. Csípsek ugyan a reggelek és az esték, de nappalra már elég lehet egy vékonyabb kabát. Különben is – ahogy mondani szokták –, nincs rossz id a túrázásra, csak nem megfelel az öltözet. Öltözzünk ezért rétegesen, és engedjünk az ébredez természet hívásának: töltsünk egy nagyszerŐ napot friss levegn, távol a fváros zajától!

Ezúttal a Cserhát északi vidékére, a Karancs és a Medves környékére invitálom olvasóinkat. Kezdjük a kirándulást Salgótarjánban, ahol az ország elsőként megnyílt földalatti bányamúzeumát látogatjuk meg. A múzeum kialakítása előtt tizennégy éven át művelték a bányát jó minőségű szenéért, majd hosszú ideig a bányamentő szolgálat gyakorló tárnájaként működött.
A József lejtős akna eredeti vágatrendszerében kialakított bemutatót végigjárva megismerkedhetünk a nógrádi szénmedence múltjával, műszaki emlékeivel és a hazai szénbányászat 19-20. századi technológiájával. Megtekinthetjük a bányászati munka fázisait, az egykor használt eszközöket, berendezéseket, a bányászokat segítő gépeket, és – legnagyobb meglepetésünkre – a föld alatti istállóban tartott bányalovakat. A közel 300 méter hosszú járatok legmélyebb pontja 25 méterre nyúlik a föld alá. Kisgyermekek számára talán a legnagyobb élmény, hogy a tárnákban és a múzeum udvarán kiállított mozdonyokba, vasúti kocsikba beszállhatunk, és képzeletbeli utazást tehetünk a bányában. Hihetetlen, hogy a szinte gyerekjáték méretű járművek egykor a bányászokat szállították a föld alatt.
Következő állomásunk a 623 méter magas Salgó és a csúcsán épült vár maradványai. Somoskő és Salgóbánya között  térjünk le a Salgó Hotelhez vezető bekötőútra, és a szállót elhagyva az egykor jobb napokat látott Dornyay-turistaház előtt parkoljunk le!  Innen a sípálya alatt elhaladva, enyhén emelkedő, kényelmes turistaúton közelíthetjük meg a várat, amely egész évben szabadon látogatható. A másfél kilométeres út vége persze egyre meredekebb, de a kilátás miatt érdemes ide felkapaszkodni. A vár tornyából szép körpanoráma tárul elénk: feltűnnek a Mátra, a Bükk és a Börzsöny vonulatai, a Cserhát lankái, tiszta időben pedig a Magas-Tátra hófödte csúcsait is megpillanthatjuk. Északi irányban mai kirándulásunk utolsó helyszíne, Somoskő vára vonja magára a figyelmünket.
A két vár története sok hasonlóságot mutat. A 13. században, a tatárjárás után épültek, a környéket birtokló család tulajdonaként. Az évszázadok során sokszor gazdát cseréltek, míg végül török kézre jutottak. Az ország török uralom alóli felszabadulása után a várak elvesztették korábbi jelentőségüket.
A Somoskőújfalu fölé magasodó impozáns várrom az országhatár szlovák oldalán fekszik.  A schengeni egyezmény életbelépése óta szabadon látogatható; korábban csak érvényes útlevéllel lehetett a vár területére lépni. A forintban is fizethető belépő megvásárlása után bejárhatjuk a romokat, visszanézhetünk Salgó várára, ezután pedig megcsodálhatjuk a híres bazaltorgonákat. Az egyedülálló geológiai képződmény a vár északi oldalán található; 16 méter magasról nyúlnak lefelé az ívelt formában megmerevedett bazaltoszlopok. Ritkasága abban rejlik, hogy hasonlót ezen kívül a világon három helyen ismerünk: Szicíliában egy, az Egyesült Államokban pedig két helyszínen. A Badacsonyon és a Szent György-hegyen is megfigyelhető – a tankönyvekből jól ismert – függőleges bazaltorgonák jóval gyakoribbak.
A határ túloldalán induló, másfél kilométeres geológiai tanösvény bemutatja a vár alatti kőtengert és a terület természeti értékeit. Kényelmes úton, szép bükkerdőben sétálhatunk le a Bukovinka-patak völgyébe, ahol a mesterségesen kialakított tavacskáknál hosszabb-rövidebb pihenőt is tarthatunk.
Miután visszaballagtunk a várba, szánjunk egy kis időt a Petőfi-kunyhóra, amely a költő 1845. júniusi látogatásának állít emléket. Petőfi az Úti jegyzetekben, illetve a Salgó című költeményben emlékezik meg a két szomszédos várról:
„Talán nem volt Magyarországban vár, melly olly közel szomszédja lett volna a csillagoknak, mint Salgó. Sokáig ültem romjainak legfelső csúcsán; tekintetem mérföldeken, lelkem századokon tul barangolt.”
(Úti jegyzetek, 1845)

Olvasson tovább: