A tárgy neve, amelynek segítségével lakásunkba becsempészhetjük ennek a fantasztikus vízi világnak egy kicsiny darabját, az akvárium. Maga a szó latin eredetű, amely az aqua (’víz’) szóból származik. A halak fogságban történő tartása egészen az ókorba nyúlik vissza, jeleskedtek ebben a kínaiak, a japánok, a sumérok, de az egyiptomi művészetben is felfedezhetjük a szentként tisztelt halak ábrázolását. Élelmezési, esztétikai, vallási, sőt még közegészségügyi célból is tartották őket. Az ókori rómaiak például palotáik esővízgyűjtő medencéiben tartottak halakat a szúnyoglárvák elpusztítása céljából.
A mai értelemben vett akvarisztika kialakulását, elterjedését a 19. század második felére tehetjük. Szerepet játszottak ebben olyan tudományos megfigyelések, mint például az, hogy a halak oxigént használnak fel, és szénmonoxidot termelnek, amelyet a vízinövények fény segítségével testük felépítéséhez hasznosítanak. Ezen tudás birtokában már meg tudták őrizni a víz gázegyensúlyát, és a fogságban tartott halak életben maradtak.
1856-ban E. A. Rossmässler természettudós író megjelentette a Tó az üvegben című tanulmányát, így ezt az évet szokták az akvarisztika születési dátumának tekinteni. Az elektromosság felfedezése után pedig megjelentek olyan eszközök, amelyek megkönnyítették a halak akváriumban történő tartását, ilyen volt például a világítás, valamint a különböző szűrő-, fűtő- és levegőztető berendezések. A 20. század elején a légi forgalom megindulásával lerövidült a díszhalak szállítási ideje, így olyan fajok kerültek be Európába, amelyek korábban nem bírták a hosszú utaztatást.
A mai korszerű eszközöknek és a díszhalak tartásával kapcsolatos ismeretanyag bővülésének köszönhetően igen széles lett az akváriumban tartható díszhalak skálája. Ha már megérett bennünk az elhatározás, és úgy döntöttünk, hogy belevágunk, elsőként azt kell mérlegelnünk, hogy tengeri vagy édesvízi akváriumot szeretnénk-e telepíteni. A tengeri halak fogságban történő szaporítása csak kevés fajnál sikeres, ezért a kereskedésekben fellelhető példányok nagy részét szabadon élő halak befogásával pótolják. Ez megmutatkozik az értük fizetett pénzösszegen és a tartásukhoz szükséges berendezések árán is, amely jóval magasabb egy hasonló édesvízi akváriuméhoz képest. Tartásuk sokkal nagyobb odafigyelést, szakértelmet igényel, és bár a látvány mindenért kárpótol, kezdőknek semmiképp nem javasolt.
A legelterjedtebb és az újdonsült akvaristáknak is leginkább ajánlható típus az édesvízi társas akvárium. Először határozzuk meg az akvárium méretét, formáját! Ennek főbb szempontjai saját elképzeléseinken kívül a tartani kívánt halak nagysága, száma, fajtája és nem utolsósorban az erre a célra rendelkezésre álló hely a lakásban. Nagyméretű akváriumok elhelyezésénél szempont lehet az is, mennyire bírja a bútor és a padlózat a terhelést. Az egyenetlenségek kiigazításához célszerű vízzel való feltöltés előtt valamilyen puha anyagot helyezni az akvárium alá, például polifoamot. Lehetőleg olyan helyet keressünk az akváriumnak, ahol minimális napfény éri, mert ennek hatására felélénkül az algaképződés.
A közhiedelemmel ellentétben minél nagyobb az akvárium, annál egyszerűbb a karbantartása. Az akváriumunk méretéhez megfelelő teljesítményű berendezésekre is szükségünk lesz. Ilyen például a szűrő, ami nemcsak mechanikai, hanem biológiai szűrést is végez. Kisebb akváriumoknál leggyakoribb a belső kombinált szűrő, ami egyben levegőztető berendezés is, de 100 liternél nagyobb térfogatú akváriumoknál ajánlatos külső szűrő használata. Amennyiben nem kombinált szűrőt használunk, szűkségünk lesz külön levegőztető berendezésre is, mert ebben az esetben ez biztosítja a halak oxigénellátását.
A legtöbb édesvízi akváriumi hal trópusi vidékről származik, ahol 25-26 fokos a vízhőmérséklet, ezért szükségünk lesz fűtőberendezésre is az állandó vízhőérték biztosításához. A jól megválasztott világítás javítja halaink komfortérzetét, és ha rendelkezünk élő növényekkel, ezek fejlődését is kedvezően befolyásolja. Miután minden szükséges eszközt beszereztünk, még néhány hetet várnunk kell a halak betelepítésével. Ez idő alatt töltsük fel vízzel az akváriumot, ezt pedig több okból kifolyólag is meg kell tennünk. Például azért, hogy leteszteljük a berendezéseket, illetve időt hagyjunk a víz biológiai érésére, a halak ugyanis nem bírnák elviselni a frissen feltöltött klóros csapvizet, csak az „élő vízben” érzik jól magukat.
Szépen mutatnak az akváriumban a különböző dekorációs anyagok, mint például a műszikla háttér, a fagyökér, az aljzatként használt kavicsok, a kagylóhéjak, az igazi és az élethű műnövények, és még hosszan sorolhatnám. Tanácsos saját ízlésünknek és a betelepíteni kívánt halak igényeinek, tulajdonságainak megfelelően összeválogatni ezeket. Lehetőleg szaküzletből vásároljunk ilyen termékeket, és minden esetben alaposan mossuk le azokat, mielőtt behelyezzük az akváriumba! Az aljzatként használni kívánt kavicsra különösen figyeljünk: ezt szűrővel háromszor-négyszer is mossuk át, különben akár tejfehérre is színezheti az akvárium vizét. Ha mindez megvan, a berendezett és vízzel feltöltött akváriumunk legalább két hete kifogástalanul üzemel, leellenőriztük a víz hőfokát, pH-értékét, és minden adat az ideális értékeket mutatja: végre jöhetnek a halak!
A betelepítés kisebb csoportokban és fokozatosan történjen, hagyjunk néhány napot egy-egy csoport telepítése között! Lehetőleg megbízható, egészséges halállománnyal kezdjük, és ajánlással rendelkező állatkereskedésből vásároljunk! Természetes élőhelyüket tekintve különböző földrajzi területekről származnak vízi kedvenceink, ezért olyan halakat válasszunk, amelyek igényeinek megfelelnek a korábban beállított értékek. A tartani kívánt halfajok szokásait is szem előtt kell tartanunk a „csapat összeállításakor”. Vannak olyan uszonyosok, amelyek rajban élnek, és olyanok is, amelyek magányos farkas módjára; némelyik az akvárium alján szeret úszkálni, mások a középső vagy a felső részben szeretnek tartózkodni. Akadnak rejtőzködő életmódot folytatók – ezeknek alakítsunk ki búvóhelyet, de a legtöbb hal csak időnként szeret bujkálni. Vannak olyan fajok is, amelyek csak saját fajtársaikkal tarthatók együtt, ezért feltétlenül tanulmányozzuk a szakirodalmat ezzel kapcsolatban! Ügyeljünk arra is, hogy ne legyen túlzsúfolt az akvárium, legyen elegendő életterük a halaknak!
2011. 08. 26. (XV/34)
