Kereső toggle

Tűzálló szövetség

Amikor a tűzoltó a maga házát oltalmazza

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A házasság életünk legszorosabb emberi viszonylata. Míg a szülő és a gyermek szoros kapcsolata idővel természetes módon alakul át egymást tisztelő és segítő felnőttek lazább kapcsolatává, a házastársak szövetsége jó esetben olyan, mint a minőségi bor: az idő megpróbálja, megérleli - és még zamatosabbá teszi. Legalábbis ez ennek a fontos létállapotnak az „eredeti tervrajza”.  A Fireproof (Tűzálló) című film kezdetén azért a jóval szokványosabb mai mintával találkozunk: hogyan hidegül meg a szeretet és hullik darabjaira a bizalom a két fél között. Ám egy váratlanul támadt lehetőség talán megnyithatja a helyreállás útját…

Caleb tűzoltóparancsnok egy kisvárosban életét mások életének megmentésére tette fel. Hősnek tekintik, de úgy érzi, a saját otthonában a tisztelet minimumát sem kapja meg, mostanában pedig egy sima vacsora sem várja haza. Catherine fontos állást tölt be a kórházban. Maga fizeti a családi számlákat, és beteg édesanyjának is gondját viseli. Úgy látja, a férje viszont csak a munkájának, no meg a szenvedélyeinek él. És ezekben ő mintha már nem is szerepelne – ellentétben a vágyott jachthajóval, amire házastársa kuporgat. Nem csoda, ha idegenként laknak egymás mellett a kezdeti tűznek a kihűlt szürke hamuján. Egy otthagyott tejesdoboz, néhány hirtelen jelző és a vörös rózsacsokros kezdeti romantika utáni hetedik évben a feleségnél végképp betelik a pohár: válni akar.

Harc a romlással szemben

Egészen átlagos és realista eddig a történet. A napi robot, az örökös időhiány, a másik fél egykor oly vonzó személyiségének idegenné, majd közömbössé válása, a fokozatosan éleződő súrlódópontok, melyek egyikén aztán majd végképp „ki lehet akadni”, és a kemény döntést meghozni. Ráadásul azzal az illúzióval, mintha a szakítás egy nagyszerű új kezdet lenne…  Nos mindez pontos receptje a házasságok mai tömeges tönkremenetelének. A film pár viharos párbeszédbe sűríti e hosszabb folyamatot, a két egykori szerelmes mélyülő értetlenségét, az elhidegülés minden szindrómáját. Jellemzően ilyenkor mindkét fél a külvilágban keres támaszt: a feleség egyszerre szomjazni kezdi a munkatársak elismerését, legyen szó a hajáról vagy a kosztümjéről, és hát egy férfiember is akad előbb-utóbb, a gáláns munkatárs, aki kedves és megértő, és mézes-mázos szavakkal adja meg számára épp azt, ami őt újra vonzóvá és egyedivé – azaz nővé – teszi. Ugyanez fordított (férfi főnök – behódoló fiatal beosztott) viszonylatban is megesik. Még gyakoribb, hogy az elhidegült férfi titkos függőségekben, tipikusan (ahogy a film is erre utal) az internetes pornográfiában éli ki hiányait. Mindez átcsúszhat a házasság megtörésébe külső fizikai kapcsolat nélkül is: a feleség érzelmi, a férj érzéki kárpótlást keres a „megértőbb” külvilágban.
A film viszont innentől lesz érdekes. Caleb szülei szintén átmentek egy házassági válságon, és apja (jó az ilyen szülő a háznál!) egy naplót nyújt át neki. Nem más ez, mint a saját házasságuk megmentésének egyszer már bevált vészforgatókönyve. Napi egy valóságos tett – a másikért, negyven napon át. A tűzoltó kétkedve kezdi a „napi egy feladat” végrehajtását. Máris az első: nem szólni vissza keményen, ha igazunk van is. Majd a többit is nap nap után teszi meg (váratlan gesztus, apró ajándék, napközbeni telefonhívás stb.) látszólag minden eredmény nélkül. Hiszen Catherine már meghozta a döntést, naponta táplálkozik a jóképű új doktor udvarló szavaiból, öntudata új erőt kap. Így aztán nem esik nehezére a Caleb készítette otthoni gyertyafényes vacsora mellé az asztalra a válókereset papírját elhelyezni.
Caleb nem adja fel. Rájön, hogy a napi tűzoltó munkában való helytállás alapelvét, „Soha ne hagyd cserben a társad!”, most egy új területen is alkalmaznia kell. És közben alapjaiban cserélődik ki az egész élete. Hitre jut, és egyre többet ad magából a továbbra is látványos eredménytelenséggel mit sem törődve. Lemond végül nagy egyszemélyes álmáról, a hajóról is, és a teljes megtakarított pénzt felesége anyjának orvosi segédeszközeire utalja át – úgy, hogy az adakozó személye titokban maradjon. Egykori önző énjének teljes feladása hozza meg végül az áttörést. Véletlenül derül ki ugyanis, hogy nem a gálánsnak tűnő „dr. Don Juan”, hanem a megvetett társ, az életre szóló, ám jelenleg idegesítő szövetséges az anonim jótevő. Aki már rég túl van a negyvennapi „bátorságpróbán”, de ezután  sem adta fel a nagy küzdelmet a házasságukért. 
A végkifejlet természetesen romantikus, azonban nem az olcsóbbik fajtából. Helyreállítás, védelmezés, megújítás, tehát Isten munkája feletti örömben részesül valamiképp a nézők mindkét nagy csoportja a történet végén. Aki házasságban él, a film őszinte, hullámvölgyeket nem kerülő realizmusát értékeli – aki még nem, talán előre edződik, hogy az első erőpróbáknál ne dobja be a törölközőt…     

Üzenet széles sávon

A film rendezője és egyik mellékszereplője Alex Kendrick, a Georgia állambeli Sherwood baptista gyülekezet segédlelkésze, hat gyermek édesapja. „A film címe nem arra utal, hogy a házasságot soha nem éri tűz, hanem arra, hogy ha jön, ki lehet védeni. Minden házasságot érnek »tüzek«, és a védekezéshez a házastársaknak tudniuk kell, hogy a szeretet, az elkötelezettség inkább döntés, mintsem érzelem” – fogalmaz a rendező, akinek ismert korábbi munkája az Óriásokkal szemben, ahol a főszereplő edzőt is ő játszotta. A hívőkről – ám nem csak a hívőknek – szóló filmek készítését testvérével, Stephen Kendrickkel együtt keresztény szolgálata részének tekinti. A filmezést amatőr szinten már gyermekkorában elkezdte fivéreivel, ám komoly döntést e téren akkor hozott, mikor egy tanulmányban a film hívőket (is) elérő hatásairól olvasott.
Már az Óriásokkal szemben sikere is jóval túlnőtt a keresztény nézők körén, a Fireproof pedig 33,5 millió dolláros nyereséget ért el csak a mozikban, így a 2008-as év legjövedelmezőbb független filmje lett. A gyülekezet 1200 önkéntes statisztája segítségével készült alkotás a hírek szerint azóta is nagy hatással van a házasságok megújulására. Talán nem túlzás „Kendrick-műhelyről” beszélni a két említett film kapcsán. A stílusjegyek közé tartoznak a pátoszmentes párbeszédek, a főszereplők igényes játéka és az, hogy a keresztény életformát a mindennapi életben s nem valami „ünnepi emelkedettségben” ábrázolják. Más hasonló hátterű filmekben nem ritka, hogy mindez kissé didaktikus, s így maga az üzenet válik erőtlenné.  Bár a gyártó Sherwood Pictures nyilván nem hollywoodi léptékű vállalkozás sem pénz, sem technológia terén, azért a tűzoltóélet férfias atmoszféráját kellő hitelességgel láttatja a Fireproof. Békeidőben kissé nyers tréfákba hajlik az összezárt kis közösség, ám vészhelyzetben testvérnél is jobban számíthatnak egymásra – mint egy mai Elit alakulat (Band of Brothers) tagjai. A két nagy akciójelenetben például a nagy versenytárs látványban és izgalomban mért mutatóit bőven megütve élhetjük át e hivatás valódi hősiességét. Ugyanakkor a házasság helyreállításának filmbeli képlete – amely Caleb parancsnok hitre jutásához is elvezet – korunk hatékony médiumába, a filmbe „csomagolva” juttat el sokakhoz egy olyan üzenetet, amelyet papíron leírva sokak félredobnának: Isten a házasság szerzője, és a legnagyobb fenntartója is.
A főszereplőt alakító Kirk Cameron játéka is nagyot dob az összhatáson. A talán legismertebb élő hitű keresztény színész képes szerepet is elutasítani, ha az eljátszandó jelenet ütközik a meggyőződésével. Cameron sokaknak a végidőkről szóló Left Behind riportereként ismerős. Azóta majdnem tíz év telt el, s a Caleb karakterét játszó színésznek határozottan jót tett az eltelt idő, ezt a szerepet érettebben és sokszínűbben alakítja.

Merj szeretni!

A film utóéleteként két könyv is megjelent. Az azonos címet viselő regény (Harmat kiadó) a film alapján megírt könyvekkel ellentétben nemcsak egyszerűen a látottakat vetíti át a papírra, hanem a két főszereplő belső vívódásait jeleníti meg. Tehát érdemben tudott hozzátenni a történet hatásához. Érdekessége, hogy a Kendrick testvérek a történet végén részletesen leírják a film születésének krónikáját az ötlettől kezdve a végrehajtásig. Megindító –  és egyben nagyon amerikai – a Sherwood gyülekezet, valamint Albany kisváros népességének tevékeny és lelkes segítsége a film szinte minden mozzanatában a helyszínek biztosításától a statisztálásig, az egész tűzoltóőrs és a járművek forgatásra átadásától a filmkészítést megtámogató közös imákig. Szintén a szerzőpáros jelentette meg a Merj szeretni! (The Love Dare; Imma-nuel Alapítvány) című kötetet, ami a filmben említett kézzel írt „bátorságpróba” bővebben kifejtett, bibliai igerészekkel felvezetett változata. A negyvennapos házasságmegőrző és/vagy helyreállító projekt ügyel arra, hogy minden kérdést a férfi és a nő oldaláról is megközelítsen. Ugyanakkor az egész mondanivaló mégis egyetlen hatalmas birodalomba, a szeretet valóságába van „becsomagolva”, ami korántsem csak érzelem (ám az is) hanem cselekedet, hűség és kitartás a lelki és testi kapcsolat minden apró és nagy területén.

Olvasson tovább: